A Debreceni Ítélőtábla Gf.30615/2015/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 200. §, 326. §, 327. §, 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 23. §, 2010. évi LXXXVII. törvény (NFA tv.) 1. §, 5. §, 32. §, 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 37. §, 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 94. §, 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet 7. §, 11. §, 14. §, 16. §, 18. §, 20. §, 22. §, 23. §, 43/C. § (1) bek., (4) bek., 43/D. § (6) bek., (7) bek., (9) bek., 43/A. § (1) bek.] Bírók: Csiki Péter, Kocsis Ottília, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Gf.II.30.615/2015/4. szám

A Debreceni Ítélőtábla dr. Kodela Viktor ügyvéd ügyintézése mellett a Kodela Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - dr. ... igazgató által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, dr. Győri Attila ügyvéd ügyintézése mellett a Dr. Győri Attila Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen földhaszonbérleti pályázat és szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 1.G.40.190/2014/26. számú ítélete ellen a felperes 28. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

Az I. rendű alperes 2013. szeptember 26-án XX-xxx/2013. azonosító számon pályázatot írt ki 80,276 ha m.-i, N., országos jelentőségű természetvédelmi terület haszonbérbeadására. A kiírás 5. számú mellékletének 1. pontja tartalmazza a pályázó gazdálkodási helyzetével, a 2. pontja a természetvédelmi kezelést szolgáló szakmai követelményekkel kapcsolatos értékelési szempontokat és az elérhető pontszámokat. A 2.4. pontban írt gazdálkodási terv formai- és tartalmi követelményeit a 8. melléklet tartalmazta, arra 80 pont volt adható. Az I. rendű alperes bíráló bizottsága 3 pályázatot értékelt, a szempontrendszert és a pályázó által szerzett pontokat az értékelési jegyzőkönyv tartalmazta. A pályázati nyertes II. rendű alperes 147, ebből a gazdálkodási tervre 70 pontot, a felperes 144, ebből a tervre 75 pontot kapott.

Az I. rendű alperes 2014. május 27-én a II. rendű alperessel haszonbérleti szerződést kötött, a területet 2014. július 30-án birtokba adta.

A felperes a 2014. december 17-én előterjesztett keresetében a kiírt pályázatot és a pályázat eredményeként az alperesek által kötött szerződést támadta. A kereseti kérelme elsődlegesen a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 2. §-a és 7. §-a szerinti jogsértés miatt a 86. § (2) bekezdés a) pontja alapján a jogsértés megállapítására irányult. Másodlagosan a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 199. §-a, 200. § (2) bekezdés első fordulata alapján a semmisség megállapítását kérte. Megsértett jogszabályként jelölte meg a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Nfa törvény) 1. §-ának (3), 15. §-ának (2)-(3) bekezdéseit, 18. §-át, a Ptk. 4. §-ának (1) és (4), 5. §-ának (1)-(2) bekezdéseit, a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Hr.) 6. §-ának (1) bekezdését, 14. §-át, 16. §-ának (3) bekezdését, 20. §-át, 17. §-a (1) bekezdésének e)-g) pontjait, 43/C-D. §-ait.

A harmadlagos keresetében a Ptk. 200. § (2) bekezdésének második mondata alapján kérte a semmisség megállapítását. Érvei szerint a jóerkölcsbe ütközik a nem vizsgált, valótlan okiratokat, irracionális vállalásokat tartalmazó, meghatározhatatlan szempontok alapján pontozott pályázati eljárás és az olyan kötelezettségvállalás, melynek teljesítésére a szerződő félnek nincsen lehetősége és a körülményeiben sem várható olyan változás, amely a szerződéses kötelezettség teljesítését lehetővé tenné (BH2004.21., BH2003.451.).

Az alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték.

Az I. rendű alperes indokai szerint a döntését 2014. január 6-án közzétette, az elsődleges kereset elkésett. Érdemi védekezése szerint jogsértő magatartást sem az eljárás során, sem azt követően nem tanúsított. Vagyonkezelőként az irányítását gyakorló minisztérium utasítása, a nemzeti park igazgatóságok természetvédelmi célú vagyonkezelési tevékenységének egységes szakmai alapelvek szerinti ellátásáról kiadott 12/2012. (VI. 8.) VM utasítás (a továbbiakban: VM utasítás) szerint járt el, a pályázati kiírás, az eljárás annak felelt meg. Az értékelő bizottság a pályázati időszak egységes gyakorlatának megfelelően a gazdálkodási terv értékelési szempontjainak a megállapítását, a pályázatok szóbeli megvitatását követően az értékelési jegyzőkönyvben a konszenzussal kialakult pontszámot rögzítette.

A II. rendű alperes előadta, hogy 2009-ben fiatal gazda pályázatot nyert, az egyéni mezőgazdasági vállalkozói tevékenységét 2010. június 14-én kezdte.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította, a felperest kötelezte a II. rendű alperesnek 25 400 forint perköltség megfizetésére.

Az indokolása szerint az elsődleges keresetet érdemben nem vizsgálta. A Tpvt. 88. §-ának (1)-(2) bekezdése felhívásával a pályázati eredmény közzétételekor, 2014. január 6-án kezdődött 6 hónapos perindítási határidő elmulasztását állapította meg. Az a körülmény, hogy a felperes a sajtóból értesült Kormányzati Ellenőrzési Hivatal ellenőrzéséről, az elévülés nyugvását a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése alapján nem eredményezte, a perindításban nem akadályozta.

Az elsőfokú bíróság a másodlagos kereset kapcsán rámutatott arra, hogy a pályázat a szerződés megkötését megelőző, a szerződő fél kiválasztására irányuló versenyeztetési eljárás, a pályázat kiírása ajánlattételre való felhívásnak minősül (EBH2004.1117.). A bírói gyakorlat szerint a pályáztatási szabályok megsértése az eredményeként kötött szerződés érvénytelenségét abban az esetben eredményezi, ha a szerződés tartalma ütközik jogszabályba, vagy az előírt értékesítési mód megsértéséhez a jogszabály a semmisség jogkövetkezményét fűzi, illetve a szerződés érvénytelensége egyéb ok (jó erkölcsbe, jogszabályba ütközés stb.) miatt megállapítható (BH2001.234., BH2001.384., EBH2004.1117., Kúria Pfv.VI. 20.011/2010/9., BH2009.365., BH2001.234.).

Ez a perbeli esetben sem az Nfa törvény és a Hr. felperes által hivatkozott rendelkezései, sem más jogszabály alapján nem volt megállapítható.

A harmadlagos kereseti kérelem kapcsán a per adatait a Hr. 14. §-a (1) bekezdésének f) pontja, 20. §-a és a 43/C. §-a (1) bekezdése rendelkezéseinek a tükrében értékelte. Az illetékes okmányirodának az egyéni vállalkozói nyilvántartásba vétel időpontját alátámasztó hatósági igazolása, a 2010. évi személyi jövedelemadó bevallás alapján megállapította, hogy a II. rendű alperes a gazdálkodási gyakorlatáról valós tartalmú nyilatkozatot tett. Nem állapította meg a Ptk. 583. §-ának (1) bekezdése felhívásával, Ö. I. tanúvallomásának az értékelésével a II. rendű alperes által kötött haszonkölcsön megállapodás színlelt jellegét sem. A Hr. 16. §-a (3) bekezdésének és 20. §-ának a felhívásával, dr. ..., K. I. értékelő bizottsági tagok tanúvallomásai alapján azt állapította meg, hogy a pályázatok elbírálásakor a bizottság az érvényességi kritériumoknak való megfelelést elsődlegesen vizsgálta.