62014TJ0732[1]

A Törvényszék ítélete (hatodik tanács), 2018. szeptember 13. Sberbank of Russia OAO kontra az Európai Unió Tanácsa. Közös kül- és biztonságpolitika - Az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedések - A felperes nevének a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó szervezetek jegyzékébe való felvétele, majd a jegyzéken való fenntartása - Mérlegelési hiba - Indokolási kötelezettség - Védelemhez való jog - A hatékony bírói jogvédelemhez való jog - A tulajdonhoz való jog - Gazdasági tevékenység gyakorlásához való jog. T-732/14. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2018. szeptember 13. ( *1 )

"Közös kül- és biztonságpolitika - Az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedések - A felperes nevének a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó szervezetek jegyzékébe való felvétele, majd a jegyzéken való fenntartása - Mérlegelési hiba - Indokolási kötelezettség - Védelemhez való jog - A hatékony bírói jogvédelemhez való jog - A tulajdonhoz való jog - Gazdasági tevékenység gyakorlásához való jog"

A T-732/14. sz. ügyben,

a Sberbank of Russia OAO (székhelye: Moszkva [Oroszország], képviselik: D. Rose, M. Lester QC, J.-A. Fearns és P. Crowther solicitors)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: S. Boelaert és J.-P. Hix, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

az Európai Bizottság (képviselik: D. Gauci, Havas L. és T. Scharf, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél,

a felperest érintő részeikben először is a 2014. szeptember 8-i 2014/659/KKBP tanácsi határozattal (HL 2014. L 271., 54. o.), a 2015. június 22-i (KKBP) 2015/971 tanácsi határozattal (HL 2015. L 157., 50. o.), a 2015. december 21-i (KKBP) 2015/2431 tanácsi határozattal (HL 2015. L 334., 22. o.), a 2016. július 1-jei (KKBP) 2016/1071 tanácsi határozattal (HL 2016. L 178., 21. o.), a 2016. december 19-i (KKBP) 2016/2315 tanácsi határozattal (HL 2016. L 345., 65. o.) és a 2017. június 28-i (KKBP) 2017/1148 tanácsi határozattal (HL 2017. L 166., 35. o.) módosított, az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2014. július 31-i 2014/512/KKBP tanácsi határozat (HL 2014. L 229., 13. o.), valamint másodszor a 2014. szeptember 8-i 960/2014/EU tanácsi rendelettel (HL 2014. L 271., 3. o.) módosított, az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2014. július 31-i 833/2014/EU tanácsi rendelet (HL 2014. L 229., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 246., 59. o.) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),

tagjai: G. Berardis elnök (előadó), D. Spielmann és Csehi Z. bírák,

hivatalvezető: C. Heeren tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2017. november 8-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1 A felperes, a Sberbank of Russia OAO Moszkvában (Oroszország) székhellyel rendelkező, nemzeti és nemzetközi ügyfelek számára banki szolgáltatásokat nyújtó orosz kereskedelmi bank.

2 2014. február 20-án az Európai Unió Tanácsa a legszigorúbban elítélte az erőszak alkalmazásának minden formáját Ukrajnában. Az erőszak azonnali beszüntetésére, valamint az emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak Ukrajnában történő teljes körű tiszteletben tartására szólított fel. A Tanács az emberi jogok megsértéséért, az erőszak alkalmazásáért és a túlzott erőalkalmazásáért felelős személyekkel szembeni korlátozó intézkedések bevezetését is előirányozta.

3 A 2014. március 3-i rendkívüli ülésen a Tanács elítélte az orosz fegyveres erők által alkalmazott, Ukrajna szuverenitásának és területi integritásának nyilvánvaló megsértését képező agressziót, valamint Ukrajna területén a fegyveres erők bevetésére a Soviet Federatsii Federal'nogo Sobrania Rossiskoï Federatsii (az Orosz Föderáció szövetségi gyűlésének föderációs tanácsa) által 2014. március 1-jén adott engedélyt. Az Európai Unió felszólította az Oroszországi Föderációt, hogy nemzetközi kötelezettségeinek megfelelően haladéktalanul vonja vissza fegyveres erőit állandó állomáshelyükre.

4 2014. március 5-én a Tanács az ukrán államhoz tartozó, hűtlenül kezelt pénzeszközök befagyasztására és visszatérítésére irányuló korlátozó intézkedéseket fogadott el.

5 2014. március 6-án az Unió állam- és kormányfői jóváhagyták a 2014. március 3-i tanácsi következtetéseket. Határozottan elítélték azt, hogy az Oroszországi Föderáció indokolatlanul megsértette Ukrajna szuverenitását és területi integritását, továbbá felszólították az Oroszországi Föderációt, hogy a vonatkozó megállapodásokkal összhangban haladéktalanul vonja vissza fegyveres erőit állandó állomáshelyükre. Az Unió állam- és kormányfői kijelentették, hogy az Oroszországi Föderációnak az ukrajnai helyzetet destabilizáló minden további intézkedése az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Oroszországi Föderáció közötti kapcsolatokban számos gazdasági területen fog újabb és messzemenő következményekkel járni. Felszólították az Oroszországi Föderációt, hogy haladéktalanul biztosítson szabad bejutást a területre nemzetközi megfigyelők számára, hangsúlyozva, hogy az ukrajnai válság megoldásának az ország területi integritásán, szuverenitásán és függetlenségén, valamint a nemzetközi normák szigorú tiszteletben tartásán kell alapulnia.

6 2014. március 16-án a Krími Autonóm Köztársaság parlamentje és Szevasztopol város önkormányzata - amelyek mindegyike Ukrajnához tartozik - népszavazást tartott a Krím jogállására vonatkozóan. E népszavazáson a Krím lakosságát arról kérdezték, hogy kíván-e az Oroszországi Föderációhoz tartozni föderális jogalanyként, vagy hogy az 1992-es alkotmányt és a Krím Ukrajna részeként fennálló jogállását kívánja-e visszaállítani. A Krími Autonóm Köztársaságban bejelentett eredmény szerint 83,1%-os részvétel mellett a szavazatok 96,77%-a a régiónak az Oroszországi Föderációba való integrációját támogatta.

7 2014. március 17-én a Tanács más következtetéseket is elfogadott Ukrajnával kapcsolatban. A Tanács határozottan elítélte az Oroszországi Föderációhoz való csatlakozásra vonatkozó népszavazásnak a Krímben 2014. március 16-án történt megtartását, amelyre - a Tanács meglátása szerint - az ukrán alkotmány nyilvánvaló megsértésével került sor. A Tanács nyomatékosan felszólította az Oroszországi Föderációt, hogy tegyen lépéseket a válság enyhítése érdekében, nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban az Ukrajnában állomásozó hadereje létszámát haladéktalanul csökkentse a válság kialakulását megelőző szintre, és vezényelje azokat vissza a válságot megelőzően kijelölt helyőrségükre, kezdjen közvetlen tárgyalásokat az ukrán kormánnyal, és vegyen igénybe minden rendelkezésre álló nemzetközi mechanizmust egy békés és tárgyaláson alapuló megoldás megtalálása érdekében, teljes mértékben eleget téve az Ukrajna szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartására irányuló kétoldalú és többoldalú kötelezettségvállalásainak. E tekintetben a Tanács sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa az Oroszországi Föderáció vétója miatt nem tudott határozatot elfogadni. Ezen túlmenően a Tanács nyomatékosan felszólította az Oroszországi Föderációt arra, hogy ne tegyen lépéseket a Krím nemzetközi jogba ütköző annektálására.

8 Ugyanezen a napon a Tanács az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatt korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló 2014/145/KKBP határozatot (HL 2014. L 78., 16. o.; helyesbítés: HL 2014. L 263., 35. o.), valamint az EUMSZ 215. cikk alapján az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendeletet (HL 2014. L 78., 6. o.; helyesbítések: HL 2014. L 121., 60. o.; HL 2014. L 294., 50. o.), amelyekkel az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető cselekményekért felelős személyekre, valamint a velük kapcsolatban álló személyekre és szervezetekre vonatkozóan utazási korlátozásokat és pénzeszközeik befagyasztását írta elő.

9 2014. március 17-én az Oroszországi Föderáció hivatalosan elismerte a Krímben 2014. március 16-án tartott népszavazás eredményeit. E népszavazást követően a Krím legfelsőbb bírósága és Szevasztopol városi tanácsa kikiáltotta a Krím Ukrajnától való függetlenségét, és kérte az Oroszországi Föderációba való felvételét. Ugyanezen a napon az orosz elnök rendeletet írt alá, amely szuverén és független államnak ismerte el a Krími Köztársaságot.

10 2014. március 21-én az Európai Tanács emlékeztetett az Unió állam- és kormányfőinek 2014. március 6-i nyilatkozatára, és kérte az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyenek fontolóra más lehetséges célzott intézkedéseket.

11 2014. június 23-án a Tanács úgy határozott, hogy a Krímből vagy Szevasztopolból származó áruk Unióba történő behozatalát meg kell tiltani a Krímből vagy Szevasztopolból származó olyan áruk kivételével, amelyekre vonatkozóan az ukrán kormány származási bizonyítványt állított ki.

12 A Malaysia Airlines MH17-es járatának Donyeckben (Ukrajna) történt megsemmisülését eredményező 2014. július 17-i balesetet követően a Tanács felkérte a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy zárják le a lehetséges célzott intézkedésekre vonatkozó előkészítő munkát, és hogy legkésőbb 2014. július 24-ig tegyenek javaslatot konkrét intézkedésekre, többek között a tőkepiacokhoz való hozzáférés, a védelmi ipar és a kettős felhasználású termékek, valamint - többek között - az energiaágazatban alkalmazott érzékeny technológiák területén.

13 2014. július 31-én a Tanács - a bizonyos természetes és jogi személyekre vonatkozó utazási korlátozásoknak és pénzeszközeik befagyasztásának 2014 márciusában történt elfogadása ellenére az ukrajnai helyzet súlyosságára figyelemmel - az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2014/512/KKBP határozatot (HL 2014. L 229., 13. o.) azért, hogy célzott korlátozó intézkedéseket vezessen be a tőkepiacokhoz való hozzáférés, a védelmi ipar és a kettős felhasználású termékek, valamint - többek között - az energiaágazatban alkalmazott érzékeny technológiák területén.

14 A Tanács - mivel úgy vélte, hogy ezen utóbbi intézkedések az EUM-Szerződés hatálya alá tartoznak, valamint hogy végrehajtásukhoz uniós szintű jogszabályalkotás szükséges - ugyanezen a napon az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdése alapján elfogadta az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló 833/2014/EU rendeletet (HL 2014. L 229., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 246., 59. o.), amely részletesebb rendelkezéseket tartalmaz annak érdekében, hogy mind az Unió, mind pedig a tagállamok szintjén biztosítsa a 2014/512 határozatban foglalt rendelkezések érvényesülését.

15 E korlátozó intézkedések célja az volt, hogy az Oroszországi Föderáció - Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének aláásására irányuló - intézkedéseinek költségei megnövekedjenek, továbbá hogy előmozdítsák a válság békés rendezését. E célból a 2014/512 határozat többek között tilalmakat állapított meg az oroszországi olajágazatnak szánt bizonyos termékek és érzékeny technológiák kivitele tekintetében, valamint ezen ágazat bizonyos gazdasági szereplőivel szemben korlátozásokat vezetett be az európai tőkepiachoz való hozzáférést illetően.

16 Ezután a Tanács 2014. szeptember 8-án elfogadta a 2014/512 határozat módosításáról szóló 2014/659/KKBP határozatot (HL 2014. L 271., 54. o.) és a 833/2014 rendelet módosításáról szóló 960/2014/EU rendeletet (HL 2014. L 271., 3. o.) azzal a céllal, hogy a bizonyos pénzügyi eszközökkel kapcsolatban 2014. július 31-én elhatározott tilalmat kiterjessze, és további korlátozásokat írjon elő a tőkepiacokhoz való hozzáféréssel kapcsolatban.

17 A 2014/659 határozattal módosított 2014/512 határozat 1. cikke (1) bekezdésének szövege a következő: "(1) Tilos az alábbiak által 2014. augusztus 1-től 2014. szeptember 12-ig kibocsátott, 90 napot meghaladó futamidejű, vagy 2014. szeptember 12. után kibocsátott, 30 napot meghaladó futamidejű kötvényeknek, tagsági részesedéseknek vagy hasonló pénzügyi eszközöknek a közvetlen vagy közvetett vétele vagy értékesítése, a velük kapcsolatos befektetési szolgáltatások közvetlen vagy közvetett nyújtása, illetve a kibocsátásukkal kapcsolatos segítségnyújtás és az ezekkel kapcsolatos bármely egyéb tranzakció:

a) az I. mellékletben szereplő azon oroszországi székhelyű meghatározó hitelintézetek vagy finanszírozásfejlesztési intézmények, amelyek 2014. augusztus 1-jén 50%-nál magasabb arányban voltak állami tulajdonban vagy álltak állami ellenőrzés alatt;

b) az Unión kívüli székhelyű minden olyan jogi személy, szervezet és szerv, amely tulajdonosi jogainak több mint 50%-ával az I. mellékletben felsorolt valamely szervezet rendelkezik; vagy

c) az e bekezdés b) pontjában említett kategóriába tartozó vagy az I. mellékletben felsorolt valamely szervezet nevében vagy irányítása szerint eljáró minden jogi személy, szervezet vagy szerv."

18 A felperes neve a 2014/659 határozattal módosított 2014/512 határozat I. mellékletének 1. pontjában szerepel.

19 A 960/2014 rendelettel módosított 833/2014 rendelet (a továbbiakban: megtámadott rendelet) 5. cikke (1) bekezdésének szövege a következő: "(1) Tilos az alábbiak által 2014. augusztus 1-jétől 2014. szeptember 12-ig kibocsátott, 90 napot meghaladó futamidejű, illetve a 2014. szeptember 12. után kibocsátott, 30 napot meghaladó futamidejű átruházható értékpapírokat és pénzpiaci eszközöket közvetlenül vagy közvetve vásárolni, értékesíteni, kibocsátásukhoz befektetési szolgáltatást vagy egyéb segítséget nyújtani, illetve ezekkel kapcsolatos bármely egyéb tranzakciót végrehajtani, amennyiben azokat a következők bocsátották ki:

a) 2014. augusztus 1-jétől az orosz gazdaság versenyképességének, diverzifikációjának és a beruházások ösztönzésének előmozdítására kifejezett megbízással rendelkező, oroszországi székhelyű, 50%-nál magasabb arányban állami tulajdonban vagy állami ellenőrzés alatt álló, a III. mellékletben felsorolt meghatározó hitelintézet vagy más meghatározó intézmény; vagy

b) olyan Unión kívüli székhelyű jogi személy, szervezet vagy szerv, amely tulajdonosi jogainak több mint 50%-ával közvetve vagy közvetlenül a III. mellékletben felsorolt valamely szervezet rendelkezik; vagy

c) olyan jogi személy, szervezet vagy szerv, amely az e bekezdés b) pontjában említett vagy a III. mellékletben felsorolt valamely szervezet nevében vagy irányítása szerint jár el."

20 A felperes neve a megtámadott rendelet III. mellékletében szerepel.

21 2014. október 22-i levelében a felperes hozzáférést kért a Tanács ügyirataiban szereplő, rá vonatkozó dokumentumokhoz és bizonyítékokhoz.

22 2014. december 9-i levelében a Tanács válaszolt a felperes kérelmére, és továbbította számára a felperesnek a szóban forgó korlátozó intézkedésekkel érintett szervezetek jegyzékébe való felvételére irányuló döntéssel kapcsolatban birtokában álló bizonyítékokat és dokumentumokat.

23 A 2014/512 határozat érvényességét a 2014/512 határozat módosításáról szóló, 2015. június 22-i (KKBP) 2015/971 tanácsi határozat (HL 2015. L 157., 50. o.) 2016. január 31-ig, majd a 2014/512 határozat módosításáról szóló, 2015. december 21-i (KKBP) 2015/2431 tanácsi határozat (HL 2015. L 334., 22. o.) 2016. július 31-ig, a 2014/512 határozat módosításáról szóló, 2016. július 1-jei (KKBP) 2016/1071 tanácsi határozat (HL 2016. L 178., 21. o.) 2017. január 31-ig, a 2014/512 határozat módosításáról szóló, 2016. december 19-i (KKBP) 2016/2315 tanácsi határozat (HL 2016. L 345., 65. o.) 2017. július 31-ig, végül pedig a 2014/512 határozat módosításáról szóló, 2017. június 28-i (KKBP) 2017/1148 tanácsi határozat (HL 2017. L 166., 35. o.) 2018. január 31-ig meghosszabbította.

Az eljárás és a felek kérelmei

24 A Törvényszék Hivatalához 2014. október 23-án benyújtott keresetlevelével a felperes megindította a jelen keresetet.

Beavatkozás

25 A Törvényszék Hivatalához 2015. február 23-án benyújtott beadványában a Bizottság kérte, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása érdekében beavatkozhasson a jelen eljárásba.

26 A felperes 2015. március 12-én tette meg észrevételeit erre a kérelemre vonatkozóan.

27 2015. május 26-i végzésében a Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke úgy határozott, hogy helyt ad ennek a kérelemnek.

28 2015. július 2-án a Bizottság beavatkozási beadványt nyújtott be.

29 A felperes és a Tanács e beadvánnyal kapcsolatban az e célból előírt határidőn belül észrevételeket tett.

Az eljárás felfüggesztése

30 2015. március 12-én a Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke úgy határozott, hogy meghallgatja a feleknek az eljárás esetleges, a C-72/15. sz. Rosneft ügyben az eljárást lezáró bírósági határozatig történő felfüggesztésére vonatkozó álláspontját. A Törvényszék Hivatalának 2015. március 23-i levelében e célból határidőt tűztek a felek számára.

31 A Tanács és a felperes a Törvényszék Hivatalához 2015. április 1-jén, illetve 2015. április 8-án benyújtott beadványában tett észrevételeket az esetleges felfüggesztésről.

32 A Törvényszék eljárási szabályzata 69. cikkének a) pontja alapján elfogadott 2015. október 29-i határozatában a Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, mivel legalább részben átfedés van azon rendelkezések között, amelyek hatályának és érvényességének értékelésére a C-72/15. sz. Rosneft ügyben a Bíróságot felkérték és a jelen ügyben releváns rendelkezések között.

33 A 2017. március 28-iRosneft ítéletet (C-72/15, EU:C:2017:236) követően az eljárás felfüggesztése - az eljárási szabályzat 71. cikke (3) bekezdésének megfelelően - véget ért.

34 A feleket ebben a kontextusban kérték fel, hogy ismertessék a 2017. március 28-iRosneft ítéletből (C-72/15, EU:C:2017:236) levonandó következtetésekre vonatkozó észrevételeiket a jelen kereset keretében felhozott jogalapokat és érveket illetően. A felek ennek az előírt határidőn belül eleget tettek.

A keresetlevél kiigazításai

35 A Törvényszék Hivatalához 2015. június 26-án benyújtott beadványában a felperes kiigazította a keresetet, hogy az a 2015/971 határozat abban a részében történő megsemmisítésére is kiterjedjen, amelyben 2016. január 31-ig meghosszabbítja a 2014/512 határozatban előírt korlátozó intézkedéseknek - köztük neve ezen intézkedésekkel érintett szervezetek jegyzékébe való felvételének - alkalmazandóságát.

36 A Tanács a Törvényszék Hivatalához 2015. augusztus 20-án benyújtott beadványában észrevételeket tett erre a kérelemre vonatkozóan.

37 A Törvényszék Hivatalához 2016. január 5-én benyújtott beadványában a felperes kiigazította a keresetet, hogy az a 2015/2431 határozat abban a részében történő megsemmisítésére is kiterjedjen, amelyben 2016. július 31-ig meghosszabbítja a 2014/512 határozatban előírt korlátozó intézkedéseknek - köztük neve ezen intézkedésekkel érintett szervezetek jegyzékébe való felvételének - alkalmazandóságát.

38 A Törvényszék Hivatalához 2017. április 19-én benyújtott beadványában a felperes kiigazította a keresetet, hogy az a 2016/1071 határozat és a 2016/2315 határozat abban a részében történő megsemmisítésére is kiterjedjen, amelyben azok 2017. január 31-ig, illetve 2017. július 31-ig meghosszabbítják a 2014/512 határozatban előírt korlátozó intézkedéseknek - köztük neve ezen intézkedésekkel érintett szervezetek jegyzékébe való felvételének - alkalmazandóságát.

39 A Tanács az e beadványokkal kapcsolatos észrevételeit a Törvényszék Hivatalához 2017. május 15-én benyújtott beadványában adta elő.

40 A Törvényszék Hivatalához 2017. július 27-én benyújtott beadványában a felperes kiigazította a keresetet, hogy az a 2017/1148 határozat abban a részében történő megsemmisítésére is kiterjedjen, amelyben 2018. január 31-ig meghosszabbítja a 2014/512 határozatban előírt korlátozó intézkedéseknek - köztük neve ezen intézkedésekkel érintett szervezetek jegyzékébe való felvételének - alkalmazandóságát.

41 A Tanács az e beadvánnyal kapcsolatos észrevételeit a Törvényszék Hivatalához 2017. augusztus 17-én benyújtott beadványában adta elő.

A tanácsok összetételének módosulása

42 Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele módosult, az előadó bírót a hatodik tanácshoz osztották be, következésképpen az ügyet - az eljárási szabályzat 27. cikke (5) bekezdésének megfelelően - e tanács elé utalták.

A felek kérelmei

43 A felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

- a felperest érintő részeikben semmisítse meg az egyrészről a 2014/659 határozattal, a 2015/971 határozattal, a 2015/2431 határozattal, a 2016/1071, a 2016/2315 határozattal és a 2017/1148 határozattal meghosszabbított, illetve módosított 2014/512 határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat), másrészről pedig a megtámadott rendeletet (a továbbiakban együttesen: megtámadott jogi aktusok);

- a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

44 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék: A 2017. március 28-iRosneft ítéletet (C-72/15, EU:C:2017:236) követően a Törvényszék által feltett kérdésre adott írásbeli válaszában a Tanács pontosította, hogy már nem kérdőjelezi meg, hogy a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik a megtámadott határozat jogszerűségének felülvizsgálatára, amennyiben az az EUMSZ 275. cikk második bekezdése értelmében vett korlátozó intézkedéseket tartalmaz, ezt pedig a tárgyaláson is megerősítette.

- utasítsa el a keresetet, amennyiben az részben nem tartozik hatáskörébe és amennyiben az teljes egészében elfogadhatatlan, illetve mindenesetre megalapozatlan;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

45 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék teljes egészében utasítsa el a keresetet.

A jogkérdésről

46 Megsemmisítés iránti keresetének alátámasztására a felperes négy jogalapot hoz fel, amelyek közül az első azon alapul, hogy a Tanács a nevének a megtámadott jogi aktusok mellékleteibe való felvételével nyilvánvaló értékelési hibát követett el, és túllépte hatáskörét, a második az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében előírt indokolási kötelezettség megsértésén, a harmadik a védelemhez való jog és a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jog megsértésén, a negyedik pedig az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 16. és 17. cikkében rögzített alapvető jogok - köztük a tulajdon védelméhez való jog, a valamely tevékenység végzéséhez való jog és a jóhírnév tiszteletben tartásához való jog - megsértésén alapul. A felperes ezen túlmenően a megtámadott határozat 1. cikkét és a megtámadott rendelet 5. cikkét illetően egy, az EUMSZ 277. cikken alapuló jogellenességi kifogást is felhoz.

47 Elöljáróban a kereset elfogadhatóságát kell vizsgálni.

Az elfogadhatóságról

48 A Tanács vitatja, hogy a felperes kérheti a megtámadott jogi aktusok megsemmisítését.

49 A Tanács előadja, hogy nem felel meg az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében szereplő elfogadhatósági feltételeknek az azon intézkedések megsemmisítése iránti kérelem, amelyekkel a felperes nevét felvették a megtámadott jogi aktusokban szereplő jegyzékekbe. A felperes ily módon az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt három jogcím egyike alapján sem rendelkezik kereshetőségi joggal.

50 A Tanács elöljáróban megjegyzi, hogy a felperes nem vitatta, hogy nem privilegizált felperes, és azt sem, hogy a megtámadott rendelettel bevezetett intézkedéseknek nem címzettje. Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti első eset tehát nem alkalmazható.

51 Ezután az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében említett második és harmadik esetet illetően a Tanács először is úgy véli, hogy a felperes nem minősül e rendelkezés értelmében "közvetlenül érintettnek".

52 A Tanács e tekintetben előadja, hogy a felperes nevének a megtámadott rendelet mellékletében található jegyzékbe való felvétele nem jelenti azt, hogy rá közvetlenül vonatkoznak az említett rendeletben előírt vitatott intézkedések, mégpedig az e szövegben megtiltott tevékenység jellege miatt. A megtámadott rendelet 5. cikkének (1) bekezdése nem a pénzügyi eszközöknek az érintett szervezetek általi kibocsátását, hanem az érintett pénzügyi eszközöknek az Unió joghatósága alá tartozó természetes vagy jogi személyek általi vásárlását vagy értékesítését, valamint a kibocsátásukhoz befektetési szolgáltatások vagy segítség említettek általi nyújtását tiltja. A felperes olyan szervezet, amely kibocsáthat pénzügyi eszközöket, ugyanakkor nem bizonyította, hogy a szóban forgó pénzügyi eszközök kibocsátásával kapcsolatban tiltott szolgáltatások valamelyikét végzi. Ily módon nem érintik közvetlenül a megtámadott jogi aktusok. Az, hogy a felperes neve szerepel a jegyzékekben, nem elegendő ahhoz, hogy a kereset elfogadható legyen, mivel a megtámadott jogi aktusok nem érintik "közvetlenül" jogi helyzetét.

53 Másodszor, a szóban forgó intézkedések minősítését illetően a Tanács azzal érvel, hogy a megtámadott határozat rendelkezései további végrehajtási intézkedéseket vonnak maguk után, amelyeket egyébként a megtámadott rendelet vezetett be. A megtámadott rendelet ezzel szemben rendeleti jellegű jogi aktus, amely nem von maga után további végrehajtási intézkedéseket.

54 Harmadszor, a Tanács álláspontja szerint a megtámadott jogi aktusok nem érintik "személyében" a felperest. A felperes nem bizonyította és nem is tudja bizonyítani, hogy olyan különleges helyzetben van, amely megkülönbözteti őt azoktól az intézményektől, amelyeknek az uniós tőke- és kölcsönpiacokhoz való hozzáférését a megtámadott jogi aktusok korlátozták. A Tanács e tekintetben megjegyzi, hogy a megtámadott jogi aktusok anélkül érinthetik számos gazdasági szereplő kereskedelmi tevékenységeit, hogy ez jogot keletkeztetne az e jogi aktusokban előírt korlátozó intézkedések megsemmisíttetésére. A szóban forgó intézkedések gazdasági hatása ráadásul nem a pénzügyi intézményekre korlátozódik, hanem számos szakembert, illetve vállalkozást érint, nemcsak a célzott harmadik országokban székhellyel rendelkező szervezeteket.

55 A felperes vitatja ezeket az érveket.

56 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket. Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének második fordulata tehát pontosítja, hogy ha a megsemmisítés iránti keresetet benyújtó természetes vagy jogi személy nem címzettje a megtámadott jogi aktusnak, akkor a kereset elfogadhatósága attól függ, hogy a megtámadott jogi aktus a felperest közvetlenül és személyében érintse. A Lisszaboni Szerződés az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdését emellett egy harmadik fordulattal is kiegészítette, amely rugalmasabbá tette a természetes és jogi személyek által benyújtott megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatósági feltételeit. Ez a fordulat ugyanis - anélkül hogy a természetes és jogi személyek által benyújtott megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatóságát alárendelné a személyes érintettség feltételének - e jogorvoslatot az olyan "rendeleti jellegű jogi aktusok" tekintetében biztosítja, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket és amelyek a felperest közvetlenül érintik (lásd ebben az értelemben: 2013. október 3-iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C-583/11 P, EU:C:2013:625, 56. és 57. pont).

57 Először is a felperes közvetlen érintettségével kapcsolatos feltételt illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt azon feltétel, amely szerint a természetes vagy jogi személynek közvetlenül érintettnek kell lennie, azt kívánja meg, hogy a kifogásolt uniós intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, és ne hagyjon mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozás alapján történik (lásd ebben az értelemben: 2008. március 13-iBizottság kontra Infront WM ítélet, C-125/06 P, EU:C:2008:159, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58 A jelen ügyben egyrészről a megtámadott határozat 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja és e határozat I. melléklete, másrészről pedig a megtámadott rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja és e rendelet III. melléklete (a továbbiakban: a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezései) valamennyi uniós gazdasági szereplő számára megtiltja, hogy bizonyos típusú pénzügyi műveleteket végezzen az oroszországi székhellyel rendelkező azon hitelintézetekkel, amelyek megfelelnek az említett cikkekben rögzített feltételeknek és amelyek neve szerepel ezekben a mellékletekben.

59 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezései közvetlenül érintik a felperest. A szóban forgó korlátozó intézkedések ugyanis vele szemben közvetlenül alkalmazandók, annak közvetlen következményeként, hogy ő ezekben a - megfelelő mellékletekkel együttesen értelmezett - rendelkezésekben említett egyik szervezet, a végrehajtásukkal megbízott címzettek pedig semmiféle mérlegelési lehetőséggel nem rendelkeznek. E tekintetben nem sok jelentősége van annak, hogy az említett rendelkezések nem tiltják a felperes számára, hogy az említett műveleteket az Unión kívül végezze. Nem vitatott ugyanis, hogy a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezései a felperesnek az uniós tőkepiacokhoz való hozzáférésével kapcsolatos korlátozásokat írnak elő.

60 Ugyanígy el kell utasítani a Tanács azon érvelését, amely szerint a felperes jogi helyzete nem közvetlenül érintett, mivel a megtámadott jogi aktusokkal bevezetett intézkedések kizárólag az Unióban székhellyel rendelkező szervezetekre vonatkoznak. Igaz ugyan, hogy a megtámadott jogi aktusok olyan tilalmakat állapítanak meg, amelyeket elsősorban az Unióban székhellyel rendelkező hitelintézetekre és más szervezetekre kell alkalmazni, e tilalmak célja és hatása az, hogy közvetlenül érintsék a felpereshez hasonló olyan szervezeteket, amelyek gazdasági tevékenysége - ezen intézkedések velük szembeni alkalmazása következtében - korlátozódik. Magától értetődik, hogy az Unióban székhellyel rendelkező szervezetek feladata az említett intézkedések alkalmazása, mivel az uniós intézmények által elfogadott jogi aktusokat - főszabály szerint - az Unió területén kívül nem kell alkalmazni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a megtámadott jogi aktusokkal érintett szervezeteket nem érintik közvetlenül a velük szemben alkalmazott korlátozó intézkedések. Annak megtiltása ugyanis, hogy az uniós gazdasági szereplők bizonyos típusú műveleteket végezzenek az Unión kívül székhellyel rendelkező szervezetekkel, annak megtiltásával egyenértékű, hogy e szervezetek az uniós gazdasági szereplőkkel végezzék a szóban forgó műveleteket. Ezen túlmenően a Tanács ezzel kapcsolatos érvelésének elfogadása azt jelentené, hogy még az egyes pénzeszközök befagyasztásainak esetében sem érintik közvetlenül a korlátozó intézkedések azokat a jegyzékbe vett személyeket, akikre ezek az intézkedések vonatkoznak, mivel elsősorban az uniós tagállamok és az ő joghatóságuk alá tartozó természetes és jogi személyek feladata azok alkalmazása.

61 A Tanács egyébként hiábavalóan támaszkodik e tekintetben a 2011. szeptember 6-iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács végzés (T-18/10, EU:T:2011:419) alapjául szolgáló ügyre. Ebben az ügyben ugyanis a Törvényszék úgy vélte, hogy a fókatermékek kereskedelméről szóló, 2009. szeptember 16-i 1007/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 286., 36. o.) csak azon felperesek jogi helyzetét érintette, akik a fókatermékek Unióban való forgalomba hozatalával foglalkoztak és akiket érintett az e termékek forgalomba hozatalára vonatkozó általános tilalom, eltérően azoktól a felperesektől, akik tevékenységét nem ezeknek a termékeknek a forgalomba hozatala képezte, illetve akik az 1007/2009 rendeletben előírt kivétel hatálya alá tartoztak, mivel - főszabály szerint - az inuit és egyéb őslakos közösségek által hagyományosan, létfenntartás céljából folytatott vadászat formáiból származó fókatermékek Unióban történő forgalomba hozatala továbbra is engedélyezett (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 6-iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács végzés, T-18/10, EU:T:2011:419, 79. pont). A jelen ügyben azonban meg kell állapítani, hogy a felperes a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseiben említett pénzügyi szolgáltatások piacán, nem pedig e szolgáltatások valamely upstream, illetve downstream piacán működik, amint azzal a Tanács érvel. A megtámadott jogi aktusok tették ugyanis lehetetlenné a felperes számára, hogy bizonyos tiltott pénzügyi műveleteket az Unióban székhellyel rendelkező szervezetekkel elvégezzen, holott az ilyen műveletek végzésére e jogi aktusok hiányában jogosult lett volna.

62 Ennélfogva azt a következtetést kell levonni, hogy a felperest közvetlenül érintik a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseinek a rá vonatkozó részei.

63 Másodszor - anélkül, hogy vizsgálni kellene, hogy a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezései tartalmaznak-e végrehajtási intézkedéseket, vagy sem -, meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének második fordulatában előírt, a személyében való érintettséggel kapcsolatos feltétel is teljesül a jelen ügyben.

64 E tekintetben emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek vagy szervezetek jegyzékébe való bármely felvétel megnyitja e személy vagy szervezet számára - amennyiben e jegyzékbe vétel e személy vagy szervezet tekintetében hasonlít az egyedi határozatokhoz - az uniós bírósághoz való fordulás jogát az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében, amelyre az EUMSZ 275. cikk második bekezdése utal (lásd ebben az értelemben: 2013. november 28-iTanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C-348/12 P, EU:C:2013:776, 50. pont; 2016. március 1-jeiNational Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet, C-440/14 P, EU:C:2016:128, 44. pont; 2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 103. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65 Márpedig a jelen ügyben úgy kell tekinteni, hogy - mivel a felperes neve szerepel a megtámadott határozat I. mellékletében és a megtámadott rendelet III. mellékletében található jegyzékekben azon szervezetek között, amelyekre a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseiben előírt korlátozó intézkedéseket alkalmazni kell - őt személyében érintették ezek az intézkedések.

66 Minden más megoldás sértené az EUMSZ 263. cikkben és az EUMSZ 275. cikk második bekezdésében szereplő rendelkezéseket, ekként pedig ellentétes lenne a bírói jogvédelem EUM-Szerződés által létrehozott rendszerével, valamint a Charta 47. cikkében rögzített, hatékony jogorvoslathoz való joggal (lásd ebben az értelemben: 2014. július 16-iNational Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet, T-578/12, nem tették közzé, EU:T:2014:678, 36. pont).

67 Ennélfogva azt a következtetést kell levonni, hogy a felperes jogosult kérni a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseiben megállapított korlátozó intézkedéseknek az őt érintő részeikben történő megsemmisítését.

Az ügy érdeméről

Az első, a lényegében a felperes nevének a megtámadott jogi aktusok mellékleteibe való felvétele révén a Tanács által állítólagosan elkövetett értékelési hibára alapított jogalapról

68 Első jogalapjában a felperes azzal érvel, hogy a Tanács két jelentős ténybeli hibát és egy nyilvánvaló értékelési hibát követett el, valamint túllépte hatáskörét, amikor úgy vélte, hogy a felperes esetében teljesülnek a megtámadott rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében előírt kritériumok, ami miatt lehetővé vált nevének a megtámadott jogi aktusok mellékletébe való felvétele.

69 A felperes elsősorban előadja, hogy nem áll az orosz kormány tulajdonában, sem annak ellenőrzése alatt, valamint hogy tisztán kereskedelmi célokból végez tevékenységet. Azzal érvel, hogy nem változtat ezen a helyzeten az, hogy fő részvényese, azaz az Orosz Föderáció központi bankja rendelkezik a szavazatra jogosító részvények több mint 50%-ával. Az Orosz Föderáció központi bankja az állami hatóságoktól függetlenül működik, függetlenségét pedig többek között az orosz alkotmány 75. cikke mondta ki.

70 A felperes ezenfelül úgy véli, hogy az "állami tulajdonban állást vagy állami ellenőrzés alá tartozást" akként kell értelmezni, hogy az az orosz kormány tulajdonában állásra vagy az általa gyakorolt ellenőrzésre vonatkozik. Bármely, ennél tágabb értelmezés ellentétes lenne többek között a korlátozó intézkedések - érintett szervezetekre gyakorolt következményeik és az alapvető jogokba való beavatkozásuk miatt alkalmazandó - megszorító értelmezésének elvével.

71 A felperes másodsorban azzal érvel, hogy az alapokmányából egyértelműen kitűnik, hogy nem rendelkezik kifejezett megbízással az orosz gazdaság versenyképességének, diverzifikációjának és a beruházások ösztönzésének előmozdítására. Mivel a megtámadott rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett feltételek kumulatívak, továbbá mivel a Tanács nem bizonyította, hogy a felperes rendelkezik az említett megbízással, a Tanács nyilvánvalóan hibát követett el azon értékelésében, amely szerint a felperes esetében teljesülnek a rögzített kritériumok. A felperes hangsúlyozza a megtámadott rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében rögzített két feltétel kumulatív jellegét. Úgy véli, hogy amennyiben kétségek állnak fenn a megtámadott rendelet 5. cikke (1) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban, a Törvényszéknek e rendelkezéseket megszorítóan kellene értelmeznie a felperes vonatkozásában, biztosítva, hogy bármely kétértelműség neki kedvezzen. Ezen túlmenően a felperes a tárgyaláson ismertetett egy, a megtámadott rendelet 5. cikke (1) bekezdésének különböző nyelvi változatait összefoglaló táblázatot, amely bizonyítja, hogy több nyelvi változatban a kifejezett megbízással rendelkezés követelménye olyan további feltétel, amely 2014. augusztus 1-jétől az 50%-nál magasabb arányban az orosz állam tulajdonában vagy az orosz állam ellenőrzése alatt álló, bármely meghatározó hitelintézetre vonatkozik.

72 A Bizottság által támogatott Tanács vitatja ezeket az érveket.

73 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy úgy kell tekinteni, hogy a felperes jogi és értékelési hibára, nem pedig nyilvánvaló értékelési hibára hivatkozik.

74 A Charta 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága ugyanis különösen azt követeli meg, hogy az uniós bíróság győződjön meg arról, hogy kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik az a határozat, amellyel korlátozó intézkedéseket fogadtak el vagy tartottak fenn és amely az érintett személy vagy szervezet tekintetében egyedi hatállyal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények vizsgálatát, amely folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra a kérdésre irányul, hogy ezen indokok - vagy legalább azok közül egy, ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett indok - kellően pontosan és konkrétan megalapozottak-e (2013. július 18-iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518, 119. pont).

75 Először is meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja az 50%-nál magasabb arányban az orosz "állam", nem pedig - amint azt a felperes javasolja - az orosz "kormány" tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló bizonyos intézettípusokra vonatkozik. A felperes által javasolt megszorító értelmezés a megtámadott rendelet hatályának korlátozását és a megtámadott határozatban előírt alapkritériumok átírását jelentené, ekként pedig annak nem lehet helyt adni.

76 Márpedig a felperes nem vitatja, hogy 50%-nál magasabb arányban az Orosz Föderáció központi bankjának tulajdonában áll. Ezen túlmenően, az Orosz Föderáció központi bankjáról szóló, 2002. július 10-i 86-FZ. sz. szövetségi törvényből kitűnik, hogy a központi bank szövetségi intézmény, amely állami irányítás alá tartozik (1. cikk, 2. bekezdés) és amelynek elnökét és igazgatótanácsát a Gosudarstvennaya Duma Federal'nogo Sobrania Rossiskoï Federatsii (az Orosz Föderáció szövetségi gyűlésének állami dumája) az Oroszországi Föderáció elnökének javaslatára vagy egyetértésével nevezik ki (5. cikk), hogy a bank részt vesz az Oroszországi Föderáció kormánya gazdaságpolitikájának kidolgozásában (21. cikk), hogy többek között a nemzetközi monetáris és pénzügyi szervezeteknél az Oroszországi Föderáció érdekeit képviseli (51. cikk), valamint hogy teljes éves nyereségének 50%-át (2016. január 1-től 75%-át) átruházza az állami szövetségi költségvetésre.

77 Másodszor azt kell vizsgálni, hogy a megtámadott rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő, a "kifejezett megbízásra" vonatkozó feltétel a "meghatározó hitelintézet" fogalmához képest alternatív feltétel-e - amint azzal a Tanács és a Bizottság érvel -, vagy pedig kumulatív, amint arra a felperes hivatkozik.

78 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott rendelet 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövege - amely némileg pontosabb és részletesebb, mint a megtámadott határozat 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövege - előírja, hogy "[t]ilos az alábbiak által 2014. augusztus 1-jétől 2014. szeptember 12-ig kibocsátott, 90 napot meghaladó futamidejű, illetve a 2014. szeptember 12. után kibocsátott, 30 napot meghaladó futamidejű átruházható értékpapírokat és pénzpiaci eszközöket közvetlenül vagy közvetve vásárolni, értékesíteni, kibocsátásukhoz befektetési szolgáltatást vagy egyéb segítséget nyújtani, illetve ezekkel kapcsolatos bármely egyéb tranzakciót végrehajtani, amennyiben azokat a következők bocsátották ki: [...] 2014. augusztus 1-jétől az orosz gazdaság versenyképességének, diverzifikációjának és a beruházások ösztönzésének előmozdítására kifejezett megbízással rendelkező, oroszországi székhelyű, 50%-nál magasabb arányban állami tulajdonban vagy állami ellenőrzés alatt álló, a III. mellékletben felsorolt meghatározó hitelintézet vagy más meghatározó intézmény".

79 Igaz, hogy a megtámadott rendelet 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának szó szerinti értelmezése arra enged következtetni, hogy a vagylagosság egyfelől a "meghatározó hitelintézetre", másfelől pedig a "más meghatározó intézményre" vonatkozik, és hogy ennek a két intézménytípusnak mindenkor kifejezett megbízással kell rendelkeznie az orosz gazdaság versenyképességének, diverzifikációjának és a beruházások ösztönzésének előmozdítására, amint azzal a felperes érvel.

80 Ezen túlmenően maguk a megtámadott rendelet 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának különböző nyelvi változatai alapján nem fogadható el a Tanácsa azon érve, amely szerint a vagylagosság valójában egyrészről a "meghatározó hitelintézetre", másrészről pedig "az orosz gazdaság versenyképességének, diverzifikációjának és a beruházások ösztönzésének előmozdítására kifejezett megbízással rendelkező [...] más meghatározó intézményre" vonatkozik. Egyebekben - amint azt a Tanács a tárgyaláson elismerte - bizonyos nyelvi változatok nem egyértelműek, és azokat a felperes által előterjesztett értelemben is, azaz akként is lehetne értelmezni, hogy a meghatározó hitelintézet esetében is "kifejezett megbízással" kell rendelkezni.

81 Emlékeztetni kell ugyanakkor arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az uniós jogi rendelkezéseket egységesen kell értelmezni és alkalmazni az Unió valamennyi nyelvén készült változatok figyelembevételével. Az uniós szövegek egyes nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi (lásd: 2005. december 8-iJyske Finans ítélet, C-280/04, EU:C:2005:753, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 1974. november 21-iMoulijn kontra Bizottság ítélet, 6/74, EU:C:1974:129, 10. és 11. pont).

82 A jelen ügyben, mivel a megtámadott rendelet 5. cikke (1) bekezdésének az EUMSZ 215. cikkel összhangban a megtámadott határozat 1. cikke (1) bekezdése érvényesülésének biztosításához szükséges intézkedések elfogadása a célja, az előbbi rendelkezés szövegét a lehető legteljesebb mértékben ezen utóbbi rendelkezéseinek alapulvételével kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 141. pont).

83 Márpedig a megtámadott határozat 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja a következőre hivatkozik: "oroszországi székhelyű meghatározó hitelintézetek vagy finanszírozásfejlesztési intézmények, amelyek 2014. augusztus 1-jén 50%-nál magasabb arányban voltak állami tulajdonban vagy álltak állami ellenőrzés alatt" (fenti 17. pont). Ennélfogva valóban létezik vagylagosság "a meghatározó hitelintézetek" és a "finanszírozásfejlesztési intézmények" között, amely utóbbiakat pontosabban a megtámadott rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja a következőképpen határoz meg: "az orosz gazdaság versenyképességének, diverzifikációjának és a beruházások ösztönzésének előmozdítására kifejezett megbízással rendelkező [...] más meghatározó intézmény".

84 Következésképpen a felperes tévesen hivatkozik arra, hogy a megtámadott rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában rögzített többi feltétel teljesítésén felül a "más meghatározó hitelintézetnek" is "kifejezett megbízással" kell rendelkeznie "az orosz gazdaság versenyképességének, diverzifikációjának és a beruházások ösztönzésének előmozdítására" ahhoz, hogy fel lehessen venni az említett rendelet III. mellékletében szereplő jegyzékbe.

85 Ennélfogva a Tanács nem alkalmazta tévesen a jogot, és nem is követett el értékelési hibát akkor, amikor úgy vélte, hogy a felperes "2014. augusztus 1-jétől [...] oroszországi székhelyű, 50%-nál magasabb arányban állami tulajdonban vagy állami ellenőrzés alatt álló [...] meghatározó hitelintézet", amely ekként megfelel a megtámadott rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában az említett rendelet III. mellékletébe való felvétel céljából előírt feltételeknek.

86 A felperes első jogalapját következésképpen mint megalapozatlant kell elutasítani.

A második, lényegében az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében előírt indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról

87 Második jogalapjában a felperes azzal érvel, hogy a Tanács - az EUMSZ 296. cikk második bekezdésének megsértésével - nem szolgált megfelelő vagy elegendő indokolással a megtámadott jogi aktusok mellékleteiben szereplő jegyzékekbe való felvételéhez.

88 A felperes előadja elsősorban, hogy a Tanácstól nem kapott sem levelet, sem értesítést, amelyben tájékoztatnák arról, hogy felvették a megtámadott jogi aktusok mellékleteiben szereplő jegyzékekbe, még kevésbé pedig azokról az okokról - az ezeket alátámasztó bizonyítékokkal együtt -, amelyek miatt a Tanács őt ezekbe a jegyzékekbe fel kívánta venni. A felperes e tekintetben úgy véli, hogy nincs jelentősége annak, hogy a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezései nem minősülhetnek a pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedéseknek, mivel ezek a rendelkezések az egyénileg megcélzott természetes vagy jogi személyeket kedvezőtlenül érintő korlátozó intézkedéseket képeznek. A Tanács tehát köteles lett volna a felperessel közölni a megtámadott jogi aktusok mellékleteiben szereplő jegyzékekbe való felvételét igazoló okokat, a szóban forgó intézkedéseknek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele pedig nem elegendő.

89 A felperes másodsorban úgy véli, hogy a megtámadott jogi aktusokban lehetetlen fellelni, hogy a Tanács mi alapján vélte úgy, hogy a felperes esetében teljesülnek a felvétellel kapcsolatos kritériumok, és hogy mely tényekre támaszkodott e célból, mivel a megtámadott jogi aktusok mellékletei a felperes nevét mindenféle magyarázat nélkül említik. Egyebekben a Tanács körkörös érvelést alkalmaz azzal az érvével, hogy maguk a rendelkezések szolgálnak azzal a megkövetelt indokolással, amely lehetővé teszi a felperesnek a megtámadott jogi aktusok mellékleteiben szereplő jegyzékekbe való felvételét.

90 A Bizottság által támogatott Tanács vitatja ezeket az érveket.

91 Az EUMSZ 296. cikk második bekezdése értelmében "[a] jogi aktusoknak indokolást kell tartalmazniuk [...]". Ezen túlmenően az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése értelmében a Szerződésekkel azonos jogi kötőerővel rendelkező Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében a megfelelő ügyintézés magában foglalja többek között "az igazgatási szervek azon kötelezettségét, hogy döntéseiket indokolják".

92 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EUMSZ 296. cikkben és a Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjában megkövetelt indokolásnak a megtámadott jogi aktus jellegéhez és elfogadásának körülményeihez kell igazodnia. Az indokolásból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelésének oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Az indokolás követelményét az adott ügy összes körülménye alapján kell értékelni (lásd: 2016. április 14-iBen Ali kontra Tanács ítélet, T-200/14, nem tették közzé, EU:T:2016:216, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

93 Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, mivel azt, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel-e az EUMSZ 296. cikkben és a Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjában foglalt követelményeknek, nemcsak szövegére, hanem kontextusára, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni. Így egyfelől valamely sérelmet okozó jogi aktus akkor kellően indokolt, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben került sor az elfogadására, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés terjedelmének megértését. Másfelől a jogi aktus indokolása pontossága mértékének arányosnak kell lennie az anyagi lehetőségekkel, és azon technikai feltételekkel vagy határidővel, amelyek között, illetve amelyen belül meg kell hozni (lásd: 2016. április 14-iBen Ali kontra Tanács ítélet, T-200/14, nem tették közzé, EU:T:2016:216, 95. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

94 Elsősorban a felperes azon érvelését illetően, amely szerint a megtámadott jogi aktusokat egyénileg kellett volna közölni, meg kell állapítani, hogy ez a kifogás inkább a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalapba tartozik, ezért azt a Törvényszék a harmadik jogalap keretében fogja vizsgálni.

95 Másodsorban a Tanácsot a jelen ügyben terhelő indokolási kötelezettség terjedelmét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a felperes a megtámadott jogi aktusoknak csak az őt érintő és a nevének az e jogi aktusok mellékleteit képező jegyzékekbe való felvételét előíró részeiben történő megsemmisítését kéri.

96 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseiből eredő korlátozó intézkedések tárgyát konkrét szervezetekre hivatkozással határozzák meg, amennyiben ezek az intézkedések megtiltják többek között különböző pénzügyi műveletek végrehajtását a megtámadott határozat I. mellékletében és a megtámadott rendelet III. mellékletében felsorolt szervezetek, köztük a felperes vonatkozásában. A felperes vonatkozásában tehát egyedi korlátozó intézkedésekről van szó (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 100. és 119. pont).

97 Az ítélkezési gyakorlat pontosította, hogy a korlátozó intézkedést előíró tanácsi aktusok indokolásának nemcsak ezen intézkedés jogalapját kell meghatároznia, hanem azokat az egyedi és konkrét okokat is, amelyek miatt a Tanács mérlegelési jogköre gyakorlása során úgy ítéli meg, hogy az érintettel szemben ilyen intézkedést kell hozni (lásd: 2014. július 3-iNational Iranian Tanker Company kontra Tanács ítélet, T-565/12, EU:T:2014:608, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

98 Ennélfogva el kell utasítani a Tanács azon érvelését, amely szerint a jelen ügyben nem kell alkalmazni az egyedi korlátozó intézkedéseket előíró jogi aktusokkal kapcsolatos indokolási kötelezettségre vonatkozóan az ítélkezési gyakorlatból eredő kritériumokat.

99 A fenti 93. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően azonban figyelembe kell venni a korlátozó intézkedések elfogadásának kontextusát, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességét.

100 A jelen ügyben először is emlékeztetni kell arra, hogy mindezen intézkedések a megtámadott jogi aktusok elfogadását megelőző nemzetközi feszültségnek a felperes számára ismert - és a fenti 2-12. pontban felidézett - kontextusába illeszkednek. Ezen túlmenően a megtámadott határozat (1)-(8) preambulumbekezdéséből és a megtámadott rendelet (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a megtámadott jogi aktusoknak az a deklarált célja, hogy megnöveljék az Oroszországi Föderáció - Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének aláásására irányuló - intézkedéseinek költségeit, továbbá hogy előmozdítsák a válság békés rendezését. A megtámadott jogi aktusok tehát ismertetik az elfogadásukhoz vezető általános helyzetet, valamint azokat az általános célkitűzéseket, amelyek megvalósítását javasolják (2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 123. pont).

101 Másodszor, emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezései előírják, hogy az uniós gazdasági szereplők számára tilos a 2014. augusztus 1-je után és 2014. szeptember 12-ig az e rendelkezésekben megállapított feltételeknek megfelelő jogi személyek által kibocsátott, 90 napot meghaladó, illetve 2014. szeptember 12. után az általuk kibocsátott, 30 napot meghaladó futamidejű kötvényeknek, tagsági részesedéseknek vagy hasonló pénzügyi eszközöknek a közvetett vagy közvetlen eladása vagy vásárlása, a kibocsátásukhoz befektetési szolgáltatás vagy egyéb segítség nyújtása, illetve az azokkal kapcsolatos bármely más művelet végzése, amely feltételek között szerepel, hogy e jogi személyek 50%-nál magasabb arányban az orosz állam tulajdonában vagy ellenőrzése alatt állnak, és nevük szerepel a megtámadott határozat I. mellékletében és a megtámadott rendelet III. mellékletében (lásd a fenti 17. és 19. pontot). Maguk ezek a mellékletek semmiféle konkrét indokolást nem tartalmaznak az ott felsorolt egyes szervezetekre vonatkozóan.

102 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben - a fenti 97. pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében - megfelelnek a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseiben rögzített kritériumoknak azok a "egyedi és konkrét okok", amelyek miatt a Tanács a mérlegelési jogkörének gyakorlása során úgy vélte, hogy a felperesnek a szóban forgó intézkedések hatálya alá kell tartoznia,.

103 A felperest ugyanis kizárólag azért említik, mert esetében teljesültek a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseiben előírt egyedi és konkrét feltételek.

104 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a több személyre vonatkozó korlátozó intézkedések elfogadása céljából ugyanazon megfontolások alkalmazása nem zárja ki, hogy az említett megfontolások minden egyes érintett személy esetében kellően konkrét indokolást eredményeznek (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2014. február 27-iEzz és társai kontra Tanács ítélet, T-256/11, EU:T:2014:93, 115. pont).

105 Ezen túlmenően az iratokból kitűnik, hogy a felperes 2014. október 22-i levelére válaszul a Tanács a 2014. december 9-i levelében pontosította, hogy valóban az 50%-nál magasabb arányban az Orosz Föderáció központi bankjának tulajdonában álló, Oroszországban székhellyel rendelkező meghatározó hitelintézet minőség volt az, ami miatt felvették a nevét a megtámadott jogi aktusok mellékleteiben szereplő jegyzékekbe.

106 Egy ilyen kiegészítő indokolás nem minősülhet elkésettnek, amennyiben az pusztán a már ismertetett indokolás kiegészítésére irányul, a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában a felperes által már ismert bizonyítékokra támaszkodva (lásd ebben az értelemben: 2015. április 22-iTomana és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, T-190/12, EU:T:2015:222, 152. pont). E körülmények között - noha részletesebb indokok ajánlatosabbak lettek volna - az ismertetett indokolás lehetővé tette a felperes számára az őt érintő korlátozó intézkedések indokolásának kellően pontos megismerését és azok vitatását. Hasonlóképpen az említett indokolás lehetővé teszi a Törvényszék számára a megtámadott jogi aktusok jogszerűsége felülvizsgálatának elvégzését (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 8-iMinistry of Energy of Iran kontra Tanács ítélet, T-564/12, EU:T:2015:599, 45. és 46. pont).

107 E megfontolásokra figyelemmel a második jogalapot mint megalapozatlant kell elutasítani.

A harmadik, lényegében a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított jogalapról

108 Harmadik jogalapjában a felperes a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére hivatkozik, figyelemmel egyrészről arra, hogy nem kapott a nevének a megtámadott jogi aktusokban szereplő jegyzékekbe való felvételéről tájékoztató levelet, másrészről pedig arra, hogy a Tanács semmilyen bizonyítékot nem terjesztett elő a rendelkezésére álló azon indokok alátámasztása céljából, amelyekkel nevének felvételét igazolta. A Tanács ily módon a felperes nevének felvételére vonatkozó határozattal kapcsolatban olyan dokumentumokat közölt, amelyek e határozat tekintetében egyáltalán nem szolgálnak ténybeli alappal.

109 A Tanács vitatja ezeket az érveket, és úgy véli, hogy - mivel a megtámadott jogi aktusok nem képeznek "célzott" korlátozó intézkedéseket, és nem érintik közvetlenül és személyében a felperest - nem volt köteles személyesen őt értesíteni. A felperes egyebekben nem bizonyította, hogy a személyes értesítés hiánya mennyiben sértette a jelen ügyben a védelemhez való jogát. A Tanács ezenfelül azzal érvel, hogy nem köteles hivatalból és önként hozzáférést biztosítani a jegyzékbe felvett szervezeteknek a velük kapcsolatos iratok részét képező dokumentumokhoz. 2014. december 9-én ugyanakkor válaszolt a felperes kérelmére, és továbbította számára az iratok részét képező, a megtámadott határozattal kapcsolatos bizonyítékokat és dokumentumokat.

110 Emlékeztetni kell arra, hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartása és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog olyan alapvető jogok, amelyek az uniós jogrend elválaszthatatlan részét képezik, és amelyekre tekintettel az uniós bíróságoknak biztosítaniuk kell valamennyi uniós jogi aktus jogszerűségének - főszabály szerint - teljes felülvizsgálatát (lásd ebben az értelemben: 2016. május 24-iGood Luck Shipping kontra Tanács ítélet, T-423/13 és T-64/14, EU:T:2016:308, 47. és 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

111 A védelemhez való jog tiszteletben tartása, amelyet a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja kifejezetten rögzít, magában foglalja a korlátozó intézkedések elfogadását megelőző eljárás során a meghallgatáshoz való jogot, valamint az iratokba a bizalmas adatkezeléshez fűződő jogos érdekek tiszteletben tartása mellett való betekintés jogát (lásd ebben az értelemben: 2013. november 28-iTanács kontra Fulmen és Mahmoudian ítélet, C-280/12 P, EU:C:2013:775, 60. pont; 2017. június 15-iKiselev kontra Tanács ítélet, T-262/15, EU:T:2017:392, 139. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

112 A hatékony bírói jogvédelemhez való jog, amelyet a Charta 47. cikke állapít meg, megköveteli, hogy az érintett megismerhesse a rá vonatkozóan hozott határozat alapjául szolgáló indokokat - akár magának a határozatnak a szövege, akár ezen indokoknak a kérésére történő közlése alapján -, a hatáskörrel rendelkező bíróság azon hatáskörének sérelme nélkül, hogy az érintett hatóságtól megkövetelje azok közlését annak érdekében, hogy lehetővé tegye az érintett számára jogainak lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos-e a hatáskörrel rendelkező bírósághoz fordulni, valamint azért, hogy utóbbinak teljes mértékben lehetővé tegye a szóban forgó határozat jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálat gyakorlását (lásd: 2016. május 24-iGood Luck Shipping kontra Tanács ítélet, T-423/13 és T-64/14, EU:T:2016:308, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

113 E közlés alkalmával az Unió hatáskörrel rendelkező hatóságának lehetővé kell tennie e személy számára, hogy hasznosan ismertethesse a vele szemben felhozott indokokra vonatkozó álláspontját (2013. július 18-iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518, 112. pont).

114 A felperes érveit ezen elvek tükrében kell vizsgálni.

115 Elöljáróban el kell utasítani a Tanács azon érvét, amely szerint az egyedi korlátozó intézkedésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot a jelen ügyben nem kell alkalmazni, mivel általános hatályú intézkedésekről, nem pedig célzott korlátozó intézkedésekről van szó. A Törvényszéknek a megtámadott határozattal kapcsolatos hatásköre ugyanis éppen abból ered, hogy a jelen kereset az EUMSZ 275. cikk második bekezdése értelmében a természetes vagy jogi személyekkel szemben hozott korlátozó intézkedések jogszerűségének felülvizsgálatára irányul, amint azt a Bíróság a 2017. március 28-iRosneft ítélet (C-72/15, EU:C:2017:236) alapjául szolgáló ügyben megállapította.

116 Elsősorban, a felperes azon érvét illetően, amely szerint a Tanácsnak egyénileg kellett volna vele közölnie a megtámadott jogi aktusokat, amennyiben e jogi aktusok korlátozó intézkedéseket írnak elő vele szemben, meg kell jegyezni, hogy a megtámadott jogi aktusok egyéni közlésének hiánya - noha kihatással van arra a pillanatra, amikor a keresetindítási határidő elkezdődött - önmagában nem igazolja a kérdéses jogi aktusok megsemmisítését. Márpedig a felperes nem hivatkozik semmiféle olyan érvre, amely bizonyíthatná, hogy a jelen ügyben e jogi aktusok egyéni közlésének hiánya jogai megsértésének következményével járt, ami igazolná e jogi aktusoknak az őt érintő részeikben való megsemmisítését (lásd ebben az értelemben: 2014. november 5-iMayaleh kontra Tanács ítélet, T-307/12 és T-408/13, EU:T:2014:926, 122. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

117 Másodsorban, a felperes nevének a megtámadott jogi aktusokban szereplő jegyzékekbe való felvételét alátámasztó bizonyítékok Tanács általi közlésének állítólagos hiányát illetően, külön-külön kell vizsgálni azokat az eredeti jogi aktusokat, amelyekkel a felperes nevét első alkalommal felvették a korlátozó intézkedésekkel érintett szervezetek jegyzékébe (a továbbiakban: eredeti jogi aktusok), és azokat a későbbi jogi aktusokat, amelyek megerősítik nevének felvételét és fenntartják nevét az említett jegyzékeken.

118 Először is, az eredeti jogi aktusokat illetően emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat elismerte, hogy a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó eredeti határozat esetében a Tanács nem köteles előzetesen közölni az érintett személlyel vagy szervezettel azokat az indokokat, amelyekre az e személy vagy szervezet nevének a jegyzékbe történő felvételét alapítani kívánja. Az ilyen intézkedésnek ugyanis - hatékonysága veszélyeztetésének elkerülése érdekében - jellegénél fogva meglepetésszerűnek és azonnal alkalmazandónak kell lennie. Ilyen esetben főszabály szerint elég, hogy az intézmény közölje az érintett személlyel vagy szervezettel az indokokat, és a határozat elfogadásával egyidejűleg vagy azt követően azonnal lehetővé tegye a meghallgatáshoz való jog gyakorlását (2011. december 21-iFranciaország kontra People's Mojahedin Organization of Iran ítélet, C-27/09 P, EU:C:2011:853, 61. pont).

119 A tárgyaláson e tárgyban feltett kérdéssel kapcsolatban a Tanács azzal érvelt, hogy a fenti 118. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot nem kell alkalmazni a jelen ügyben, mivel a szóban forgó korlátozó intézkedések az Unió tőkepiacaihoz való hozzáféréssel kapcsolatos általános hatályú korlátozásokra, nem pedig pénzeszközök befagyasztására irányuló, szigorú értelemben vett egyedi intézkedésekre vonatkoztak. A Tanács másodlagosan úgy véli, hogy még akkor sem lett volna köteles meghallgatni a felperest az eredeti jogi aktusok elfogadását megelőzően és akkor sem lett volna köteles közölni vele a rá vonatkozó bizonyítékokat, ha a jelen ügyben alkalmazni kellene ezt az ítélkezési gyakorlatot.

120 Ezt az értelmezést nem lehet elfogadni.

121 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a korlátozó intézkedések elfogadását megelőző eljárás során a védelemhez való jog tiszteletben tartásához való alapvető jog közvetlenül a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjából ered (lásd a fenti 111. pontot).

122 Ennélfogva - amennyiben a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezései értelmében a felperesre nézve előírt korlátozások a felperes vonatkozásában egyedi korlátozó intézkedéseket képeznek (lásd a fenti 96. pontot) és az ezen intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében azok meglepetésszerűsége bizonyított szükségességének hiányában - a Tanácsnak a megtámadott jogi aktusok elfogadása előtt közölnie kellett volna az ezen intézkedések felperesre történő alkalmazásával kapcsolatos indokokat.

123 Emlékeztetni kell ugyanakkor arra, hogy a korlátozó intézkedések felperes tekintetében történő előírására vonatkozóan a Tanács által felhozott és a magukban a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseiben szereplő indokok abban állnak, hogy a felperes Oroszországban székhellyel rendelkező olyan hitelintézet, amely 2014. augusztus 1-jén 50%-nál magasabb arányban volt állami tulajdonban vagy állt állami ellenőrzés alatt.

124 Márpedig a felperes nem fejtette ki, hogy az iratokban szereplő, az ezen indokokra vonatkozó bizonyos bizonyítékok Tanács általi előzetes közlésének hiánya mennyiben érintette a védelemhez való jogát ahhoz, hogy az az eredeti jogi aktusok megsemmisítését vonja maga után.

125 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy ahhoz, hogy a védelemhez való jog megsértése az ilyen jogi aktusok megsemmisítését eredményezze, az szükséges, hogy e szabálytalanság hiányában az eljárás eltérő eredményhez vezessen (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 18-iGeorgias és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, T-168/12, EU:T:2014:781, 106. pont; 2017. június 15-iKiselev kontra Tanács ítélet, T-262/15, EU:T:2017:392, 153. pont).

126 A jelen ügyben a felperes nem fejtette ki, hogy mely érvekre vagy információkra hivatkozhatott volna, ha korábban kapta volna meg a szóban forgó dokumentumokat, és azt sem bizonyította, hogy ezek az érvek vagy információk az ő esetében eltérő eredményhez vezethettek volna. A felperes ugyanis nem állíthatja érvényesen, hogy az eredeti jogi aktusok elfogadásának időpontjában nem tudott arról, hogy 50%-nál magasabb arányban állami tulajdonban vagy állami ellenőrzés alatt álló, Oroszországban székhellyel rendelkező hitelintézet volt. Ráadásul a felperes - noha első jogalapja keretében vitatta, hogy esetében teljesülnének a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseiben rögzített kritériumok - nem fejtette ki, hogy a kritériumok előzetes közlésének hiánya mennyiben érinthette védelemhez való jogát a jelen ügyben. Ily módon a jelen kifogás nem eredményezheti az eredeti jogi aktusok megsemmisítését.

127 Másodszor, azon későbbi jogi aktusokat illetően, amelyek révén a korlátozó intézkedéseket a felperes vonatkozásában fenntartották, az ítélkezési gyakorlat pontosította, hogy valamely személy vagy szervezet nevének a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek vagy szervezetek jegyzékén való fenntartására vonatkozó határozat elfogadása keretében a Tanácsnak tiszteletben kell tartania az e személy vagy e szervezet azon jogát, hogy közölni kell vele az őt terhelő bizonyítékokat, továbbá az e határozat elfogadását megelőző meghallgatáshoz való jogát, amikor vele szemben új bizonyítékokat vesz figyelembe, nevezetesen olyan bizonyítékokat, amelyek nem szerepeltek a nevének az e jegyzékbe történő felvételére vonatkozó eredeti határozatban (lásd ebben az értelemben: 2011. december 21-iFranciaország kontra People's Mojahedin Organization of Iran ítélet, C-27/09 P, EU:C:2011:853, 63. pont; 2015. június 18-iIpatau kontra Tanács ítélet, C-535/14 P, EU:C:2015:407, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

128 Márpedig a jelen ügyben a felperes nevének a megtámadott jogi aktusok mellékletében szereplő jegyzékeken való fenntartása tekintetében elfogadott kritériumok a kezdetektől fogva szerepelnek a megtámadott határozat 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és a megtámadott rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában. A felperest ugyanis a 2014. augusztus 1-jén 50%-nál magasabb arányban állami tulajdonban vagy állami ellenőrzés alatt álló, Oroszországban székhellyel rendelkező meghatározó hitelintézet minőségénél fogva vették fel a megtámadott határozat I. mellékletébe és a megtámadott rendelet III. mellékletébe. A felperes jól ismerte ezeket a bizonyítékokat, ekként pedig azok nem minősülhetnek a fent említett ítélkezési gyakorlat értelmében vett új bizonyítékoknak.

129 Végezetül emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben közölték azokat a kellően pontos információkat, amelyek alapján az érdekelt személy a Tanács által neki felrótt tényekről érdemben ismertetheti az álláspontját, a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve alapján ez az intézmény nem köteles önként biztosítani az ügy irataiban szereplő dokumentumokhoz való hozzáférést. Csak az érdekelt fél kérelmére köteles a Tanács biztosítani a mindazokhoz a nem bizalmas jellegű adminisztratív dokumentumokhoz való hozzáférést, amelyek a szóban forgó intézkedésre vonatkoznak (lásd: 2009. október 14-iBank Melli Iran kontra Tanács ítélet, T-390/08, EU:T:2009:401, 97. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

130 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Tanács tiszteletben tartotta ezt a kötelezettséget, és 2014. december 9-i levelében válaszolt a felperes 2014. október 22-i információkérésére. Ennek keretében a Tanács hozzáférést biztosított a birtokában lévő, a korlátozó intézkedéseknek a felperessel szembeni előírására vonatkozó döntésével kapcsolatos dokumentumokhoz.

131 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy e bizonyítékok közlésére észszerű határidőn belül került sor, valamint hogy az elegendő volt ahhoz, hogy a felperes számára lehetővé váljon jogainak hatékony érvényesítése és védelemhez való jogának tiszteletben tartatása.

132 Ezért a felperes második kifogását, valamint a teljes harmadik jogalapot el kell utasítani.

A negyedik, lényegében a felperes alapvető jogainak, különösen a tulajdonhoz való jogának, a valamely tevékenység gyakorlásához való jogának és jóhírneve tiszteletben tartásához való jogának a megsértésére alapított jogalapról

133 Negyedik jogalapjában a felperes azzal érvel, hogy a Tanácsnak a szóban forgó korlátozó intézkedések elfogadására irányuló döntése alapvető jogainak, különösen a - Charta 16. és 17. cikkéből, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én aláírt egyezményhez (kihirdette: az 1993. évi XXXI. tv.) csatolt 1. jegyzőkönyv 1. cikkéből eredő - tulajdonhoz való jogának, a gazdasági tevékenység gyakorlásához való jogának és jóhírneve tiszteletben tartásához való jogának indokolatlan és aránytalan megsértését képezi.

134 A felperes elsősorban úgy véli, hogy nevének a megtámadott jogi aktusokban szereplő jegyzékekbe való felvétele aránytalan bármely jogszerű célhoz képest. Nevének az e jogi aktusokban szereplő jegyzékekbe való felvétele nem szolgálja az Oroszországi Föderáció ukrajnai helyzetet destabilizáló intézkedései miatt meghozott korlátozó intézkedések jogszerű célját. A Tanács egyebekben azt sem állítja, hogy finanszírozta volna az említett intézkedésekkel kapcsolatos politikák kidolgozására vagy az azokkal kapcsolatos döntéshozatalra irányuló folyamatot, sem pedig azt, hogy ebben a folyamatban szerepet játszott volna. A felperes azt is előadja, hogy azáltal támogatja az ukrán gazdaságot, hogy ukrajnai ügyfeleinek további tőkét és likvid tőkét biztosít. A megtámadott jogi aktusokat akként kellene értelmezni, hogy azok célja az Oroszországi Föderáció ukrajnai helyzetet destabilizáló intézkedéseire nyomást gyakorolni, nem pedig tágabban, az ukrajnai helyzettel semmiféle kapcsolatba nem hozható vállalkozásokra vagy polgárokra nyomást gyakorolni. A felperes tehát úgy véli, hogy a megtámadott jogi aktusokban megnevezett személyek, illetve szervezetek, valamint az orosz kormány ukrajnai tevékenységei közötti kapcsolatnak kell meghatározónak lennie e személyek és szervezetek nevének az említett jogi aktusokba való felvételét illetően.

135 A felperes másodsorban azzal érvel, hogy nevének a megtámadott jogi aktusokban szereplő jegyzékekbe való felvétele miatt pénzügyi veszteségei és jelentős kára keletkezik. Jóhírnevének megsértése számára kárt okoz, egyidejűleg pedig a teljes csoporttal és a márkával kapcsolatos bizalom elvesztését, illetve a teljes csoport és márka számára kedvezőtlen hatásokat eredményez.

136 A Bizottság által támogatott Tanács vitatja ezeket az érveket.

137 Először is, emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 16. cikke értelmében "[a] vállalkozás szabadságát, az uniós joggal és a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban, el kell ismerni".

138 Másodszor, a Charta 17. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

"Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogszerűen szerzett tulajdonát birtokolja, használja, azzal rendelkezzen, és azt örökül hagyja. Tulajdonától senkit sem lehet megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből, a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel, valamint az ezáltal elszenvedett veszteségekért kellő időben fizetett méltányos összegű kártalanítás mellett történik. A tulajdon használatát, az általános érdek által szükségessé tett mértékben, törvénnyel lehet szabályozni."

139 Igaz ugyan, hogy a jelen ügyben szóban forgókhoz hasonló korlátozó intézkedések vitathatatlanul korlátozzák a Charta 16. és 17. cikke értelmében a felperest megillető jogokat (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2016. szeptember 22-iNIOC és társai kontra Tanács ítélet, C-595/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:721, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

140 A felperes által hivatkozott alapvető jogok azonban nem korlátlan jogosultságként jelennek meg, következésképpen pedig - a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében kimondott feltételek mellett - korlátozhatók (lásd ebben az értelemben: 2013. november 28-iTanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C-348/12 P, EU:C:2013:776, 121. pont; 2014. február 27-iEzz és társai kontra Tanács ítélet, T-256/11, EU:T:2014:93, 195. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

141 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 52. cikkének (1) bekezdése értelmében egyrészről a "Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által és e jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható", másrészről pedig "[a]z arányosság elvére figyelemmel, korlátozásukra csak akkor és annyiban kerülhet sor, ha és amennyiben az elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja".

142 Így ahhoz, hogy a szóban forgó alapvető jogok gyakorlásának korlátozása az uniós jognak megfeleljen, három együttes feltételnek kell teljesülnie. Először is, a korlátozást törvénynek kell előírnia. Másként fogalmazva: a szóban forgó intézkedésnek jogalappal kell rendelkeznie. Másodszor, a korlátozásnak az Unió által ilyenként elismert általános érdekű célkitűzést kell szolgálnia. Harmadszor, a korlátozás nem lehet túlzott. Egyfelől, az elérni kívánt célhoz szükségesnek és azzal arányosnak kell lennie. Másfelől, nem sérülhet a szóban forgó jog vagy szabadság "lényeges tartalma", azaz érdemi része (lásd: 2016. november 30-iRotenberg kontra Tanács ítélet, T-720/14, EU:T:2016:689, 170-173. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

143 Márpedig meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben teljesül ez a három feltétel.

144 Először is, a szóban forgó korlátozó intézkedéseket "törvény" írja elő, mivel azok olyan jogi aktusokban szerepelnek, amelyek többek között általános hatályúak, az uniós jogban egyértelmű jogalappal, valamint megfelelő indokolással rendelkeznek (lásd a fenti 91-107. pontot).

145 Másodszor, a megtámadott határozat (1)-(8) preambulumbekezdéséből és a megtámadott rendelet (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e jogi aktusok deklarált célkitűzése az, hogy az Oroszországi Föderáció - Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének aláásására irányuló - intézkedéseinek költségei megnövekedjenek, továbbá hogy előmozdítsák a válság békés rendezését. E célkitűzés egybevág a béke és a nemzetközi biztonság megőrzésére irányuló célkitűzéssel, összhangban az Unió külső tevékenységének az EUSZ 21. cikkben meghatározott céljaival (2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 115. pont).

146 Harmadszor, az arányosság elvét illetően emlékeztetni kell arra, hogy ez - általános uniós jogi elvként - megköveteli, hogy az uniós intézmények jogi aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozással kitűzött cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket. Így amennyiben több megfelelő intézkedés kínálkozik, a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni, és az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérendő célokhoz képest (lásd: 2016. november 30-iRotenberg kontra Tanács ítélet, T-720/14, EU:T:2016:689, 178. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

147 Az ítélkezési gyakorlat e tekintetben pontosítja, hogy az arányosság elve tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatát illetően széles körű mérlegelési mozgásteret kell elismerni az uniós jogalkotó részére olyan területeken, amelyek a jogalkotó részéről politikai, gazdasági, társadalmi döntéseket és összetett mérlegelést igényelnek. Ennélfogva az e területeken elfogadott intézkedés jogszerűségét csak annak a hatáskörrel rendelkező intézmény által elérni kívánt cél megvalósítására nyilvánvalóan alkalmatlan volta érintheti (lásd: 2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 146. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

148 Elsősorban, a felperes úgy véli, hogy a vele szemben a megtámadott jogi aktusokban előírt korlátozó intézkedések nem teszik lehetővé az e jogi aktusokkal elérni kívánt célkitűzés megvalósítását - amely abban áll, hogy nyomást gyakoroljanak az orosz kormányra a tőkepiacokhoz való, a Tanács által meghatározott orosz bankok általi hozzáférés korlátozásával -, mivel a felperes semmiféle szerepet nem játszik az Oroszországi Föderáció ukrajnai helyzetet destabilizáló intézkedéseiben.

149 Ugyanakkor nem releváns az a körülmény, hogy a felperes semmiféle szerepet nem játszott az Oroszországi Föderáció ukrajnai helyzetet destabilizáló intézkedéseiben, mivel nem ezért írtak elő vele szemben korlátozó intézkedéseket, hanem azért, mert Oroszországban székhellyel rendelkező olyan meghatározó hitelintézet, amely 2014. augusztus 1-jén 50%-nál magasabb arányban állt állami tulajdonban vagy állami ellenőrzés alatt.

150 Ezen túlmenően, igaz ugyan, hogy a korlátozó intézkedések fogalmilag olyan következményekkel járnak, amelyek érintik a tulajdonhoz való jogot és a szakmai tevékenységek szabad gyakorlását, ezáltal kárt okozva azon feleknek, akiknek semmilyen felelősségük nincs a szankciók meghozatalához vezető helyzetet illetően. A célzott korlátozó intézkedések még inkább ilyen hatással járnak azon szervezetek vonatkozásában, amelyekre irányulnak (lásd: 2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 149. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

151 Meg kell azonban állapítani, hogy a megtámadott jogi aktusok által elérni kívánt célkitűzések - vagyis Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének védelme, valamint az ezen országban fennálló válság békés rendezésének előmozdítása, amelyek a béke és a nemzetközi biztonság átfogóbb célkitűzésébe illeszkednek, összhangban az Unió külső tevékenységének az EUSZ 21. cikkben meghatározott céljaival - jelentősége igazolhatja a bizonyos olyan gazdasági szereplőket érő, akár jelentős negatív következményeket, akiknek semmilyen felelősségük nincs a szankciók meghozatalához vezető helyzetet illetően (lásd ebben az értelemben: 2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 149. és 150. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

152 Másodsorban - a felperes állításával ellentétben - észszerű kapcsolat áll fenn a szóban forgó korlátozó intézkedések és a Tanács által ezen intézkedésekkel elérni kívánt célkitűzés között. Amennyiben ugyanis ez a célkitűzés a többek között az Oroszországi Föderáció - Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének aláásására irányuló - intézkedései költségeinek megnövelésére irányul, az orosz állami bankokat célzó megközelítés következetesen megfelel az említett célkitűzésnek, és semmiképpen nem tekinthető nyilvánvalóan alkalmatlannak a kitűzött cél elérésére (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 147. pont).

153 A Tanács ugyanis jogszerűen vélhette úgy, hogy a felperes uniós tőkepiacokhoz való hozzáférésének korlátozása hozzájárulhat a megtámadott jogi aktusok célkitűzésének elérésére, amely abban áll, hogy az Oroszországi Föderáció - Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének aláásására irányuló - intézkedéseinek költségei megnövekedjenek, továbbá hogy előmozdítsák a válság békés rendezését (lásd a fenti 15. pontot). E tekintetben, amennyiben a felperes azzal érvel, hogy a korlátozó intézkedések elfogadását követően veszteségei merültek fel és folyamatos kár érte, inkább azt bizonyítja, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedésekkel lehetővé válik a célkitűzésük elérése, mivel - pénzügyi nehézségek esetén - a részvényesek, végső soron pedig az orosz állam feladata a bank feltőkésítése.

154 A Tanács ennélfogva jogszerűen vélhette úgy, hogy e cél elérése érdekében a 2014. augusztus 1-jén 50%-nál magasabb arányban állami tulajdonban vagy állami ellenőrzés alatt álló, Oroszországban székhellyel rendelkező, meghatározó hitelintézeteket vagy finanszírozásfejlesztési intézményeket kell megcélozni.

155 Harmadsorban meg kell állapítani, hogy a Tanács által a jelen ügyben elfogadott intézkedések célzott gazdasági szankciókból állnak, amelyek nem tekinthetők a valamely harmadik országgal fennálló gazdasági és pénzügyi kapcsolatok teljes megszakításának, jóllehet a Tanács - az EUMSZ 215. cikk értelmében - rendelkezik ilyen jogkörrel.

156 E körülmények között - és tekintettel különösen a Tanács által az ukrajnai válságra reagálva elfogadott korlátozó intézkedések intenzitásának fokozatos erősödésére - a felperes vállalkozási szabadságába és tulajdonhoz való jogába történő beavatkozás nem tekinthető aránytalannak (lásd ebben az értelemben: 2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 150. pont).

157 Végezetül a felperes által hivatkozott, a jóhírnévhez való jogot illetően meg kell állapítani egyrészről, hogy a korlátozó intézkedésekkel érintett személy jóhírnevének az - ezen intézkedéseket igazoló okokból eredő - sérelme önmagában nem képezheti e személy tulajdonhoz való jogának és vállalkozási szabadságának aránytalan megsértését. Ily módon - a jóhírnév felperes által hivatkozott megsértése és az alapvető jogoknak a jelen jogalap tárgyát képező, fent említett megsértése közötti kapcsolat pontosításának hiányában - ez az érv hatástalan. Másrészről és mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében - a tulajdonjoghoz és a vállalkozás szabadságához hasonlóan - a felperes jóhírnevének védelméhez való jog nem jelent korlátlan jogosultságot, és annak gyakorlására vonatkozhatnak az Unió által elérni kívánt közérdekű célokkal igazolt korlátozások. A szóban forgó korlátozó intézkedésekkel elérni kívánt célkitűzések jelentősége tehát igazolhatja az érintett személyek vagy szervezetek jóhírnevét érő, akár jelentős negatív következményeket (lásd: 2016. június 30-iAl Matri kontra Tanács ítélet, T-545/13, nem tették közzé, EU:T:2016:376, 167. és 168. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

158 A fenti megfontolások alapján a negyedik jogalapot el kell utasítani.

A megtámadott határozat 1. cikkével és a megtámadott rendelet 5. cikkével kapcsolatos jogellenességi kifogásról

159 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék - az EUMSZ 277. cikk alapján - állapítsa meg a megtámadott határozat 1. cikkének és a megtámadott rendelet 5. cikkének jogellenességét.

160 A felperes azzal érvel, hogy a Tanács csak a szóban forgó intézkedéseknek megfelelő és azokkal arányos jegyzékbe vételi kritériumokat alkalmazhat. A felperes úgy véli, hogy a jelen ügyben a Tanács nem bizonyította, hogy az átruházható értékpapírokkal és pénzpiaci eszközökkel kapcsolatos tilalmaknak a megtámadott jogi aktusokkal érintett intézetek vonatkozásában történő előírása miként igazolt az e jogi aktusokkal elérni kívánt célkitűzésekhez képest, azt pedig még kevésbé, hogy az miként képezi e célkitűzések elérésének arányos módját.

161 A Bizottság által támogatott Tanács úgy véli, hogy a jogellenességi kifogást elfogadhatatlannak, illetve mindenesetre megalapozatlannak kell nyilvánítani.

162 Megjegyzendő, hogy az e jogalap alátámasztására felhozott, a szóban forgó korlátozó intézkedések nem megfelelő és aránytalan jellegére alapított érvek megegyeznek vagy jelentős mértékben egybeesnek a fentebb, a negyedik jogalap keretében vizsgált érvekkel.

163 Ennélfogva - anélkül, hogy szükség lenne e jogalap elfogadhatóságának vizsgálatára - szükségszerűen utalni kell a fenti 146-157. pontban szereplő megfontolásokra, a felperes által felhozott jogellenességi kifogást pedig ugyanazon okok miatt el kell utasítani.

164 Ennélfogva a jogellenességi kifogást, valamint a kereset egészét el kell utasítani, anélkül, hogy szükséges lenne határozni a keresetlevél kiigazítására irányuló kereseti kérelmek elfogadhatóságáról.

A költségekről

165 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

166 Egyebekben az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. A Bizottság tehát maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) A Törvényszék a Sberbank of Russia OAO-t kötelezi a saját költségein felül az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségek viselésére.

3) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.

Berardis

Spielmann

Csehi

Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. szeptember 13-i nyilvános ülésen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.