A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.3153/2015/9. számú határozata. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, (4) bek., 24. §, (1) bek., 78. §, (1) bek., (2) bek., 164. §, 233. §, (1) bek., 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, (1) bek. a) pont, 2012. évi I. törvény (Mt.) 228. §, (1) bek.] Bírók: Ádámné Tóth Zsuzsanna, Guba Veronika Rita, Kovács József

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

34.M.3153/2015/9.szám

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság D.A.S. Jogvédelmi Biztosító Zrt.(1082 Budapest, Futó u. 47-53. VI. em.) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek a Gobert és Társai Ügyvédi Iroda (alperesi képviselő címe; eljáró ügyvéd: dr. Soós Andrea Klára) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen versenytilalmi megállapodás tárgyában indult munkaügyi perében nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

Í T É L E T E T:

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek bruttó 76 200,- (hetvenhatezer-kétszáz) forint perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására - az abban közölt módon és időben - fizessen meg 187 200,- (száznyolcvanhétezer-kétszáz) forint eljárási illetéket az állam javára.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a Fővárosi Törvényszékhez címezve a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál lehet 3 példányban előterjeszteni.

Tájékoztatja a bíróság a feleket, amennyiben a fellebbező fél a fellebbezéssel egyidejűleg a tárgyalás tartását nem kéri, a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, a teljesítési határidővel kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul.

INDOKLÁS

A bíróság a felek nyilatkozatai, a felperes személyes előadása és Tanú 1 tanú vallomása, valamint a becsatolt okirati bizonyítékok alapján az alábbi tényállást állapította meg.

Felperes 2015. február 9. napjától létesített határozatlan idejű munkaviszonyt az alperessel quality engineer munkakörben, ... szám alatti munkavégzési hellyel, 3 hónap próbaidő kikötése mellett. Felperes bruttó havi személyi alapbére 520 000,- forint volt.

A felek a munkaszerződés 9.2. pontjában rögzítették, hogy a munkaviszony megszűnésének napját követő hat hónapon keresztül felperes nem létesíthet a munkáltató versenytársával, vevőivel, szállítóival a munkáltatónál betöltött pozícióhoz hasonló munkakörben munkaviszonyt. Erre az időszakra az alperes a felperes havi bérének megfelelő összeg térítést fizet. Megállapodtak továbbá abban is, hogy a hat hónapos időszak alatt ezen feltétel megszűnéséről írásban megállapodhatnak, ez esetben felperes mentesül a munkakör-korlátozás, alperes pedig térítésfizetés kötelezettsége alól.

Felperes 2015. március 31. napján a próbaidő alatt azonnali hatállyal megszüntette a munkaviszonyát, egyben felszólította az alperest, hogy intézkedjen az időarányos munkabére, a szabadságmegváltás és egyéb a munkaszerződés 3., 6. és 9. pontjaiban rögzített juttatások mielőbbi átutalása érdekében.

Másnap, azaz 2015. április 1. napjától felperes a ... Kft. alkalmazásában állt Test Engineer munkakörben. Az új munkáltató és az alperes cégjegyzékben feltüntetett főtevékenysége egyezően számítógépes programozás volt, ezen felül azonos tevékenységként szerepelt az információ-technológiai tanácsadás, az egyéb információ-technológiai szolgáltatás, számítógép, periféria, szoftver kis- és nagykereskedelem, egyéb szoftverkiadás, számítógép- üzemeltetés, adatfeldolgozás és a web-hoszting szolgáltatás.

Az alperes a 2015. május 21. napján kelt nyilatkozatában közölte a felperessel, hogy a versenytilalmi megállapodásban foglalt korlátozástól egyoldalúan eltekint.

Ezt követően a felek több ízben is egyeztettek egymással, amely törekvéseik azonban nem vezettek eredményre.

* * *

Felperes keresettel fordult a bírósághoz, melyben bruttó 3 120 000,- forint és ezen tőkeösszeg után 2015. április 1. napjától járó késedelmi kamatok megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

I.1. Nem értett egyet azon alperesi érveléssel, mely szerint a versenytilalmi megállapodás létre sem jött. Az alperes részéről a munkaszerződés és annak részeként a versenytilalmi megállapodás aláírásra, így elfogadásra került. Amennyiben az alperes elmulasztotta a munkaszerződés aláírása előtt a szerződést áttekinteni és adminisztrációs hibát vétett, az semmi esetre sem eshet a felperes terhére. Állította továbbá, hogy a szerződés aláírásakor kifejezetten rá is kérdezett a versenytilalmi megállapodás teljesítésnek feltételeire.

I.2. Hasonlóan nem értett egyet az alperes feltűnő értékaránytalanságra alapított érvelésével, mellyel összefüggésben kiemelte, hogy az új jogi szabályozás már nem ad lehetőséget ezen érvénytelenségi ok munkajogon belüli alkalmazására.

I.3. A versenytilalmi megállapodás tartalmával összefüggésben az alperessel szemben határozottan állította, hogy 6 havi bérére vált jogosulttá.

II. A versenytilalmi megállapodás teljesítésével összefüggésben kifejtette, hogy az alperes által közölt elállás nem tekinthető joghatályos nyilatkozatnak, hiszen a versenytilalmi megállapodás mellőzéséről és módosításáról az általános szabályok szerint csak közös megegyezéssel lehet dönteni, amelyet az EBH2001.457. számú eseti döntés is megerősített. A BH2001.339. számú eseti döntés pedig ugyancsak elvi éllel mondta ki, hogy utólag egyik szerződő fél sem hivatkozhat a szerződésben nem rögzített körülményre. Hivatkozott továbbá a törvény kommentárjára, mely szerint az, hogy a munkavállaló képes-e ténylegesen versenyt támasztani, irreleváns. Ha a munkavállaló megkezdi a teljesítést a munkáltató a kikötött összeget akkor is köteles megfizetni, ha a munkavállaló nincs abban a helyzetben, hogy a munkáltató gazdasági érdekét veszélyeztesse. Azt elismerte, hogy az alperesnél betöltötthöz képest azonos munkakörben helyezkedett el, állította azonban, hogy nem versenytársnál létesített munkaviszonyt. Kifejtett érvelése szerint a versenytárs fogalmát nem lehet kiterjesztően értelmezni és nem lehet csak annak mentén eldönteni a kérdést, hogy a két cég fő tevékenységi köre megegyezik-e. Ezzel szemben azt kell vizsgálni, hogy a két társaság által értékesített termékek, vagy szolgáltatások egymáshoz képest helyettesítő, illetve versenyző termékeknek, szolgáltatásoknak minősülnek-e. Ezzel összefüggésben állította, hogy a két társaság ügyfélköre és az általuk fejlesztett szoftverek funkcionalitása eltérnek egymástól.

Alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.

I. Elsődlegesen a versenytilalmi megállapodás létrejöttét és érvényességét, illetőleg a felperes által a megállapodásnak tulajdonított tartalmat vonta kétségbe.

I.1. Állította, hogy a versenytilalmi megállapodás a felek között létre sem jött. Kifejtette, hogy a kialakult gyakorlat szerint a versenytilalmi megállapodások oly módon jönnek létre, hogy az előre elkészített szerződésmintában a felek a munkakörtől és a munkavállaló tapasztalatától függően kikötik, hogy hány hónapig és milyen ellentételezés jár. Állította, hogy felperes esetében nem került kikötésre a versenytilalmi rész, a felek nem határoztak meg ellenértéket a versenytilalom idejére. Minthogy az állandó bírói gyakorlat szerint ellenérték nélküli versenytilalmi kikötés érvénytelen, azt úgy kell tekinteni, mintha létre sem jött volna.