BH 1977.11.515 A havidíjas bérezésű gépjárművezető munkabére a munkaszüneti napokra járó átlagkeresetet is magában fogalja; e címen egyéb díjazásra nem tarthat igényt [Mt. 41. §, 6/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 10. §].

A felperes havidíjas tehergépkocsivezetőként állt az alperesnél munkaviszonyban. Az 1971. április hó 2-án kelt munkaszerződés szerint a havi munkabére 1800 forint volt, amelyhez 300 Ft havi egyéb munkavégzési pótlék járt.

A felperes kérelemmel fordult a gyáregység igazgatójához és az Mt. 41. §-ának (2) bekezdése alapján 3 évre visszamenőlegesen 20 munkaszüneti napra 3700 Ft kifizetését kérte. Kérelmét azzal indokolta, hogy az alperes a munkaszüneti napra járó díjazását személyi alapbérrel számolta el, holott - álláspontja szerint - e napokra átlagkeresetet kellett volna kapnia.

Az alperes igazgatója 1976. április hó 15-én a felperes kérelmét elutasította. E döntés ellen a felperes panaszt nyújtott be az alperesnél működő munkaügyi döntőbizottsághoz.

A munkaügyi döntőbizottság az 1976. május hó 4. napján hozott határozatával a panaszt elutasította. Határozatát azzal indokolta, hogy az alperes a felperes munkabérét a munkaszüneti napokra a gépkocsivezetők bértáblázata szerinti alapbér figyelembevételével a 6/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 10. §-ának (1) bekezdése alapján helyesen számolta, illetve számolja el.

A felperes a döntőbizottság határozata ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz és a keresetlevelében lényegében a döntőbizottsághoz benyújtott panaszával egyezően terjesztette elő igényét.

A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes havidíjas dolgozó, ezért a 6/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 10. §-ának (1) bekezdése alapján az Mt. 41. §-ának (2) bekezdésében említett díjazást a munkabére magában foglalja. Helytállónak találta a bíróság, hogy az alperes a munkaszüneti napokra a felperes személyi alapbérét és az állandó, rendszeresen folyósított és a teljesítményéről független pótlékot veszi figyelembe.