6/1967. (X. 8.) MüM rendelet

a munkaidő és pihenőidő egyes kérdéseiről

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 34/1987. (X. 8.) rendeletében kapott felhatalmazás alapján - a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - az alábbiakat rendelem:

(Mt. V. 43. §-ához:)

Munkaidő

1. § (1) A rádióaktív sugárártalomnak kitett munkahelyen legalább napi három órát dolgozó, a fizikai munkát végző vak dolgozó és a sport területén foglalkoztatott edző munkaideje heti harminchat óra.

(2) Ha az egészségre ártalmas munkakörben dolgozó munkaidejét heti negyvennégy órára, vagy annál alacsonyabb mértékre csökkentik, az e címen adott pótszabadságot a rádióaktív sugárártalomnak kitett munkahelyen és a föld alatt dolgozó bányászok részére járó pótszabadság kivételével meg kell szüntetni.

(Mt. V. 45. §-ához:)

Éjszakai munka pótléka

2. § -

(1) Az éjszakai pótlék mértéke tíz százalék. Kollektív szerződés - különösen huzamosabb időn át végzett éjszakai munka esetére - ennél magasabb mértékű éjszakai pótlékot is megállapíthat. Ha a dolgozó rendszeres napi munkaidejének csak egy része esik éjszakára, részére átalány is megállapítható.

(2) A miniszter az éjszakai pótlék mértékét az (1) bekezdéstől eltérően állapíthatja meg és a pótlék fizetését meg is tilthatja.

[Mt. 39. § (2) bekezdéshez:]

A túlmunka ellenértéke

3. § (1) A kollektív szerződésben kell meghatározni, hogy a dolgozó a végzett túlmunka ellenértékeként milyen esetekben kap díjazást, illetőleg szabadidőt. A munkások esetében csak a dolgozó kérésére lehet a végzett túlmunka ellenértékeként szabadidőt adni.

(2) Nem jár a végzett túlmunkáért ellenérték a vezetőállású dolgozóknak, valamint azoknak, akik munkaidejük beosztását, illetőleg felhasználását maguk határozzák meg. Ez utóbbiak körét a kollektív szerződésben kell meghatározni.

(1) A túlmunka idejére a dolgozót rendes munkabére és ezen felül - a (2) bekezdés szabályai szerint - pótlék illeti meg.

(2) A dolgozót az ugyanazon a napon teljesített túlmunka első két órájára huszonöt százalékos, a további két órájára ötven százalékos, az ezt meghaladó időtartamára pedig száz százalékos pótlék illeti meg. A miniszter ettől eltérhet és a pótlék fizetését meg is tilthatja.

(3) A kollektív szerződés a túlmunka idejére járó munkabért és pótlékot vagy csak a túlmunka pótlékát magában foglaló átalányt állapíthat meg. A miniszter átalány fizetését kötelezőleg előírhatja, illetőleg meghatározhatja annak legmagasabb mértékét.

5. § (1) Ha a túlmunka ellenértékeként szabadidő jár, a kiadott szabadidőnek meg kell egyeznie a túlmunka időtartamával. A szabadidőt, amennyiben a kollektív szerződés másként nem rendelkezik, legkésőbb a túlmunkavégzést követő hónap végéig, idényjellegű vállalatoknál és munkakörökben pedig a holtidényben kell kiadni. Ha a szabadidőt a határidő elteltéig nem adták ki, vagy azt azért nem lehet kiadni, mert a dolgozó munkaviszonya megszűnt, illetőleg őt sorkatonai szolgálatra hívták be, a végzett munkáért pénzbeli díjazás jár. A munkaviszonyra vonatkozó szabály előírhat egyéb olyan eseteket, amikor szabadidő helyett a végzett túlmunkáért pénzbeni díjazás jár.

(2) A túlmunka ellenértékeként kiadott szabadidő esetén a dolgozó túlmunkapótlék nélküli munkabérét a túlmunkavégzés vagy a szabadidő kiadásának hónapjában kell elszámolni.

6. § (1) Munkaviszonyra vonatkozó szabály a túlmunka ellenértékeként évi hat munkanapig terjedő szabadidőátalányt is előírhat. A munkások részére szabadidő átalány nem állapítható meg.

(2) A szabadidőátalány kiadására és pénzben történő megváltására vonatkozóan a szabadság kiadására előírt szabályokat kell alkalmazni (13-18. §).

A készenlét díjazása

7. § (1) Készenlét esetén annak időtartamára díjazásként a dolgozót átlagkeresetének legalább tíz, de legfeljebb ötven százaléka illeti meg. A munkahelyen töltött készenlét idejére magasabb díjazást kell megállapítani, mint a lakáson töltött készenlét időtartamára.

(2) Ha a készenlétben levő dolgozót munkára igénybeveszik, erre az időre a túlmunka ellenértékére vonatkozó szabályok irányadók. Ha a készenlét jellege miatt annak tartama alatt rövid időtartamú munkák is felmerülnek, a készenléti díjat és a túlmunka díjazását egyaránt magában foglaló ügyeleti díj állapítható meg.

(3) A készenléti (ügyeleti) díj feltételeire és mértékére vonatkozóan a miniszter az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően is rendelkezhet. A készenléti (ügyeleti) díj feltételeit és mértékét a kollektív szerződés állapítja meg.

8. § A munkaviszonyra vonatkozó szabály készenléti (ügyeleti) díj helyett szabadidőt is biztosíthat. Munkások tekintetében azonban szabadidő csak a dolgozó kérésére adható. A szabadidő kiadására és pénzbeni megváltására vonatkozóan a túlmunka ellenértékeként járó szabadidő megfelelő szabályait kell alkalmazni. (5. §)

[Mt. 41. § (4) bekezdéséhez:]

A heti pihenőnapon végzett munka ellenértéke

9. § (1) Ha a dolgozót heti pihenőnapján munkára igénybevették, helyette elsősorban másik pihenőnapot kell biztosítani. Ha a kollektív szerződés mást nem írt elő, a másik pihenőnapot a munkavégzést követő hónap végéig, idényjellegű vállalatoknál és munkakörökben pedig a holtidény végéig kell kiadni. A másik pihenőnap időpontját a dolgozóval lehetőleg a munka elrendelésekor közölni kell.

(2) Ha a dolgozónak a vállalat másik pihenőnapot nem tud biztosítani, illetőleg a másik pihenőnapot a határidő elteltéig nem adta ki, vagy a dolgozó munkaviszonya annak kiadása előtt megszűnt, továbbá, ha a dolgozó sorkatonai szolgálatra vonult be, a dolgozónak a heti pihenőnapon végzett munka idejére járó munkabérén felül száz százalékos pótlék jár. A mezőgazdaságban a pótlék mértékét - ötven és száz százalék között -i a kollektív szerződés állapítja meg.

(3) Nem jár a heti pihenőnapon végzett munkáért ellenérték azoknak, akik erre túlmunkavégzés esetén sem jogosultak.

(4) A heti pihenőnap helyett adott másik pihenőnap esetén is megfelelően alkalmazni kell a túlmunka ellenértékeként járó szabadidő szabályait. (5. §)

A munkaszüneti napon végzett munka ellenértéke

10. § (1) Az Mt. 41. §-a (2) bekezdésében említett díjazást a havidíjas dolgozók munkabére magában foglalja.

(2) Ha a dolgozó a munkaszüneti napon munkát végez, az Mt. 41. § (2) bekezdésében említett díjazáson felül az aznapi munkáért járó díjazás is megilleti, kivéve, ha a túlmunkáért ellenértékre nem jogosult.

(3) Ha a dolgozó a munkaszüneti napra előírt munkaidején felül végez munkát, részére a kollektív szerződés a munkanapokra előírtnál magasabb mértékű túlórapótlékot is meghatározhat.

(4) Ha a dolgozó a túlmunka ellenértékeként csak szabadidőre jogosult, a kollektív szerződés úgy is rendelkezhet, hogy a dolgozó a munkaszüneti napon végzett munkája ellenértékeként is szabadidőt kap.

11. § Ha a munkaszüneti nap a dolgozó heti pihenőnapjával vagy szabadnapjával esik egybe és munkára berendelik, a heti pihenőnapon végzett munka ellenértékére vonatkozó szabályok szerinti díjazás vagy szabadidő illeti meg. Ilyen esetekben a Mt. 41. § (2) bekezdése szerinti díjazás nem jár.

A radioaktív sugárártalomnak kitett dolgozók pótszabadsága

[Mt. V. 51. § (1) bekezdéséhez:]

12. § A radioaktív sugárártalomnak kitett munkahelyen dolgozó részére, ha naponta legalább három órát tölt ilyen munkahelyen, évenként tizenkét munkanap pótszabadság jár. Ha a dolgozó ilyen munkahelyen legalább öt évet eltöltött, évenként tizennyolc munkanap, ha pedig legalább tíz évet eltöltött, huszonnégy munkanap pótszabadság illeti meg.

A szabadság számításának és kiadásának egyes kérdései

(Mt. V. 56. §-ához:)

13. § (1) A rendes szabadság a dolgozót megillető alap- és pótszabadságból áll.

(2) Ha a dolgozó évi szabadsága kiszámításánál töredéknap keletkezik, a fél munkanapot elérő töredék egész munkanapnak számít.

(3) A munkaviszony alapján járó pótszabadság mértékét a munkaviszonnyal kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 5/1967. (X. 8.) MüM rendelet 8-12. §-ai szerint kell megállapítani. Ha az összeszámítás során töredékév keletkezik és az legalább fél évet tesz ki, azt egész évként kell alapul venni.

(4) A dolgozót a munkaviszony szünetelésének tartamára a következő esetekben illeti meg szabadság:

a) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamára,

b) a szülési szabadság tartamára,

c) a tíz éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt munkában nem töltött időre, legfeljebb azonban egy évre, függetlenül attól, hogy erre az időre jár-e táppénz, illetőleg gyermekgondozási segély,

d) a harminc napot meg nem haladó fizetésnélküli szabadság tartamára,

e) a tartalékos katonai szolgálat idejére és

f) minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre jogszabály átlagkereset fizetését írja elő.

14. § A szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanap a dolgozó heti pihenőnapját és a munkaszüneti napokat kivéve, függetlenül attól, hogy a dolgozónak a vállalat munkaidőbeosztása szerint mindegyikén munkát kell-e végeznie.

15. § (1) A szabadság kiadásának időpontját a kollektív szerződés eltérő rendelkezésének hiányában legkésőbb a kiadás előtt egy hónappal kell közölni. A kiadás időpontját a vállalat csak a dolgozóval történő megállapodás vagy rendkívüli ok miatt változtathatja meg.

(2) A szabadság kiadása időpontjának meghatározásánál a dolgozót előzetesen meg kell hallgatni és kívánságait a lehetőségekhez képest figyelembe kell venni. A szabadság kettőnél több részletben csak a dolgozó kérésére adható ki, azonban ilyen esetben is egybefüggően kell biztosítani hat munkanap szabadságot.

16. § (1) Ha a dolgozó munkaviszonya év közben megszűnt vagy pedig sorkatonai szolgálatra hívták; be és az évben a vállalatnál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani.

(2) Ha pedig a dolgozó a munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, ami az évben a vállalatnál töltött időre megilletné, a különbözetre járó átlagkeresetét a munkabéréből le kell vonni, illetőleg tartozását a "munkavállalói igazolási lap"-ra fel kell jegyezni. Nem szabad a többletet levonni, ha a dolgozót sorkatonai szolgálat teljesítésére hívták be vagy munkaviszonya nyugdíjazására tekintettel szűnt meg. Ugyancsak nem vonható le a többlet a dolgozó halála esetén.

(3) Ha a dolgozót év közben más vállalathoz helyezik át, szabadságát a két vállalattól együttesen kapja meg. Ennek megfelelően a ki nem adott szabadságot a dolgozónak új munkahelyén kell megkapnia, a többletet pedig be kell számítani az új vállalattól járó szabadságba. A ki nem adott, illetőleg a többletszabadság mértékét a "munkavállalói igazolási lap"-ra fel kell jegyezni.

17. § A vállalat - kivételesen fontos érdekből - a dolgozó már megkezdett szabadságát félbeszakíthatja. Az így felmerült utazási és egyéb költségtöbbletet a vállalat köteles megtéríteni. Ilyen esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és visszautazással, valamint az időközben munkával töltött idő nem számít be a szabadságba.

18. § A 14-15. és 17. §-ok szabályait a dolgozó évi rendes szabadságán felül kiadott szabadság (pl. jutalomszabadság) esetére is alkalmazni kell.

Hatálybaléptető rendelkezések

19. § Ez a rendelet az 1968. évi január hó 1. napján lép hatályba. Ezzel egyidejűleg hatályát veszti a túlmunka egyes kérdéseiről szóló 14/1962. (XII. 16.) MüM rendelet és a hatnapos munkahéttől eltérő munkaidőbeosztással foglalkoztatott dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseiről szóló 6/1963. (IX. 1.) MüM rendelet.

Veres József s. k.,

munkaügyi miniszter