BH 2013.8.224 A csődeljárásban benyújtott kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye. [Alaptörvény XVIII. cikk (7) bek., az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló Egyezmény 13. cikke, 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 12. § (5) bek., 15. § (3) bek., Pp. 233. § (1) bek.].

Az adós csődeljárásában nyilvántartásba vett hitelező a 2013. január 16-án postára adott, a bírósághoz 2013. január 17-én érkezett beadványában nyújtott be kifogást a vagyonfelügyelővel szemben. Előadta, az adós 2012. október 18-án kézhez vett "Meghívó egyezségi tárgyalásra" tárgyú leveléből értesült arról, hogy az adós csődeljárásában az U. INC nevű hitelező követelését a vagyonfelügyelő elismerte, s ezzel az mind a biztosított, mind a nem biztosított hitelezői osztályban több mint 50% szavazattal rendelkezik.

A kifogást előterjesztő hitelező kérelmére 2012. december 12-én iratbetekintést biztosított az adós. Ennek során észlelte a kifogást előterjesztő hitelező, hogy a U. INC hitelező a 179 322 522 Ft összegű hitelezői igényét engedményezési szerződéssel szerezte, melyet az adós, mint kötelezett által kibocsátott váltó óvadékba adásával biztosítottak.

A kifogást előterjesztő hitelező szerint az adós saját váltójának óvadékba adásával a követelés nem vált biztosított követeléssé, illetve ha az is lenne, a követelés értéke nulla, mert az adós fizetésképtelen helyzetben van. Álláspontjáról 2012. december 18-án tájékoztatta a vagyon­felügyelőt, aki a 2013. január 9-én tartott harmadik egyezségi tárgyaláson közölte a hitelezővel, hogy az észrevétel nem megalapozott, egyébként pedig a hitelező már az első tárgyaláson értesült a támadott követelés besorolásáról.

Az elsőfokú bíróság a kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasította a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján. Határozatát azzal indokolta, hogy a kifogást előterjesztő a 2012. december 12-én történt iratbetekintés során észlelte azokat a körülményeket, amelyekre hivatkozással a kifogását előterjesztette. Kifejtette, a hitelezőt megilleti az a jog, hogy a vagyonfelügyelő által a csődeljárásban nyilvántartásba vett más hitelezői igényekkel szemben kifogást terjeszthessen elő, azonban ez a jog nem a Cstv. 12. § (5) bekezdése, hanem a Cstv. 15. § (3) bekezdése alapján illeti meg. Miután ez utóbbi rendelkezésben meghatározott, a tudomásszerzéstől számított 5 munkanapon túl nyújtotta be a kifogását a hitelező, ezért a bíróság elkésettség miatt érdemi vizsgálat nélkül utasította el azt. A végzés ellen az elsőfokú bíróság fellebbezési jogot biztosított a Pp. 233. § (1) bekezdése alapján.

A kifogást előterjesztő fellebbezését a másodfokú bíróság hivatalból elutasította. Határozatának indokai szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor fellebbezési lehetőséget adott a határozatával szemben. Hivatkozott a Cstv. 15. § (3) bekezdésében foglaltakra, mely szerint, ha a bíróság a kifogást megalapozottnak találja, a vagyonfel­ügyelő intézkedését megsemmisíti, vagy kötelezi a megfelelő intézkedés megtételére, ellenkező esetben a kifogást elutasítja. A bíróság eljárására a Cstv. 51. §-ában foglaltak a megfelelően irányadóak azzal az eltéréssel, hogy a kifogás elbírálása tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye.

Álláspontja szerint az "elbírálás" kifejezés nemcsak a kifogás érdemi elbírálását, hanem annak érdemi vizsgálat nélküli elutasítását is jelenti, mert ésszerűen nem tehető fel, hogy a jogalkotó az érdemi vizsgálat nélküli elutasításra nem írt elő soron kívüli eljárást. Ebből következik, hogy a kifogás elbírálásán az érdemi vizsgálat nélküli elutasítást is érteni kell, ezért a külön fellebbezés a kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasítása esetén is kizárt.

A Pp. 233. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az elsőfokú bíróság határozata ellen - amennyiben a törvény ki nem zárja - fellebbezésnek van helye. A Cstv. a fentiek szerint kizárja a fellebbezést, ezért a hitelező olyan határozat ellen nyújtott be fellebbezést, amely ellen a külön fellebbezést a törvény kizárja, ezért a Pp. 240. § (1) bekezdése értelmében - figyelemmel a Pp. 237. § rendelkezéseire is - a fellebbezést hivatalból elutasította.

Az ítélőtábla végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, kérve a Kúriát annak hatályon kívül helyezésére és az ítélőtábla utasítását arra, hogy érdemben vizsgálja meg a fellebbezést. Álláspontja szerint az ítélőtábla kiterjesztő értelmezése nem helytálló. A kifogás "elbírálása" kifejezés csak annak érdemi elbírálására vonatkozik, az az érdemi vizsgálat nélküli elutasításra nem alkalmazható. Ellenkező jogértelmezés csorbítaná a kifogásolásra jogosultak jogorvoslati lehetőségeit. Ha a jogalkotó szándéka ez lett volna, akkor azt a jogszabályban is nevesítette volna.

Az adós a fellebbezésre tett észrevételében az ítélőtábla végzésének helybenhagyását kérte.

A Kúriának a fellebbezés alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kifogás "elbírálása" kifejezés csak az érdemi elbírálást foglalja-e magában, vagy ide tartozik valamennyi, a kifogás alapján megindult eljárásban hozott, annak lezárását eredményező bármilyen tartalmú elsőfokú határozat.

Elsőként a Kúria megállapította, hogy a kifogásnak a csődeljárásban azért van nagy jelentősége, mert az adós és a hitelezők közötti egyezség tartalmának kialakításába a bíróság nem avatkozik be, azt nem vizsgálhatja. A hitelezőknek joguk van arra, hogy a vagyonfelügyelő által elfogadott, besorolt követelések tekintetében kifogást terjesszenek elő saját [12. § (5) bekezdés], illetve más hitelezők [15. § (3) bekezdés] igényének elfogadása, besorolása miatt. Ezzel biztosítható, hogy azok a hitelezők és olyan összeg erejéig kerüljenek be a biztosított, illetve nem biztosított hitelezői osztályokba, s szavazzanak a csődegyezség elfogadásáról, akiknek valóban követelésük áll fenn az adóssal szemben, s a megfelelő hitelezői csoportba, osztályba kerüljenek besorolásra. (Gfv. X. 30.427/2010/9. sz.)

A Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján azokra az eljárási kérdésekre, amelyet a Cstv. külön nem szabályoz, a Pp. rendelkezései megfelelően irányadók. A csődeljárásban benyújtott kifogásokra vonatkozóan a Cstv. 12. § (5) bekezdése és a 15. § (3) bekezdése is azt tartalmazza, hogy az azt elbíráló végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye.

Egységes joggyakorlat alakult ki abban a kérdésben, hogy a csődeljárásban a kifogást elbíráló érdemi határozatok - jóllehet az elsőfokú bíróság határozata ellen külön fellebbezésnek nincs helye - az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadhatók. (Gfv. VII. 30.302/2012/8.)

A Kúria a Gfv. X. 30.127/2012/9. számú végzésében is kifejtette: a másodfokú bíróság csak azokat a "külön fellebbezéssel" nem támadható határozatokat bírálhatja felül az eljárást befejező határozat elleni fellebbezés alapján, amelyek érdemben bírálták el a kifogást. Ha egy jogvitát az elsőfokú bíróság érdemben nem bírál el, annak tárgyában nem hoz határozatot, az a másodfokú bíróság által elsőként érdemben nem bírálható el.