BH 1954.4.286 A Legfelsőbb Bíróság VI. sz. polgári elvi döntése.

1. A gyermektartásdíj összegének a megállapításánál a 7/1953. (II. 8.) MT rendelet 1. §-a szerinti százalékok nem tekinthetők olyan legalacsonyabb és egyben legmagasabb mértéknek, amelytől semmiféle körülmények közt sem lehetne valamelyik irányban eltérni.

a) A 7/1953. (II. 8.) MT rendelet 1. §-át a Családjogi Törvény 67. §-ában foglalt rendelkezések figyelembevételével kell alkalmazni. Ezért, ha a rendelet 1. §-ának (1) és (2) bekezdése szerinti mértékű tartásdíj fizetése a kötelezett szülőnek szükséges tartását veszélyeztetné, a bíróság ezzel a szülővel szemben a rendelet 1. §-a szerintinél kisebb összegű gyermektartásdíjat állapíthat meg - feltéve, hogy a másik szülő kereseti viszonyai és egyéb körülményei szembeszökően, minden kétséget kizáró módon megállapíthatólag olyanok, hogy ezek mellett saját szükséges tartásának számottevő sérelme nélkül tud olyan pótlást nyújtani, amellyel a gyermek (gyermekek) megfelelő ellátása teljesen biztosítva van.

b) Két vagy több gyermek tartásánál, amikor a gyermekek nem egy helyen vannak elhelyezve, a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy az egyik gyermek ne kerüljön a másiknál (a többinél) feltűnően kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb helyzetbe.

c) Ugyanezeket az elveket megfelelően alkalmazni kell az apaság megállapítása nélkül tartásra kötelezett személyt [1952. évi 23. tvr. 43. §] terhelő gyermektartásnál is.

2. A mostohaszülőnek az a kötelezettsége, hogy háztartásában eltartsa a vele együtt élő házastársának az ő beleegyezésével odahozott kiskorú gyermekét, a másik vérszerinti szülőt tartási kötelezettsége alól nem mentesíti.

3. A gyermektartásért egyetemlegesen felel a gyermek tartására kötelezeti személynek szülője is, ha az előbb említett kötelezett egészben vagy túlnyomó részben ennek gazdaságában (vagy más kereső foglalkozásában) dolgozik és ezért megfelelő díjazásban nem részesül.

Hasonló helyzetben ugyanilyen egyetemleges kötelezettség terheli a tartásra kötelezett személynek egyéb rokonát, házastársát, vagy a rokonsága körén kívül álló, vele egyéb közelebbi kapcsolatban levő más személyt (házasságon kívüli élettársát stb.) is.

4. A 7/1953. MT rendelet hatálybalépte előtt közös egyetértéssel vagy bírói ítélettel megállapított gyermektartás összegét a rendelet 1. §-a szerinti mértékre a rendelet alapján akkor is fel lehet emelni, ha a felek viszonyaiban változás nem következett be.

Indokolás: 1. a) Az Országgyűlés az Alkotmányban rögzített alapelveknek megfelelően (50., 51. és 52. §) alkotta meg az új családjogi törvényt.

Röviddel ennek a törvénynek a hatálybalépte után, 1953. évi február hó 8. napján hozta meg a minisztertanács a házasság és család intézményének megszilárdítása érdekében az anya- és gyermekvédelem továbbfejlesztéséről szóló 1004/1053. (II. 8.) számú határozatát és bocsátotta ki ennek alapján ugyanekkor a 7/1953. MT számú rendeletet. Ez a rendelet kiegészíti a Családjogi Törvény vonatkozó rendelkezéseit.

A 7/1953. MT számú rendelet 1. §-át tehát a Családjogi Törvény (Csjt.) VII. fejezetében foglaltakkal összefüggésben és összhangban kell értelmezni.

A Csjt. 67. §-ának (1) bekezdése szerint a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. Ez a szabály azonban nem irányadó, ha a gyermek tartása vagyonának állagából kitelik vagy a gyermeknek tartásra szorítható más egyenes ági rokona van. Ilyen esetben a 67. § (2) bekezdése értelmében az erre a kötelezettre eső tartás a vele egysorban álló többi kötelezettre (61-63. §) hárul.

A Csjt. 63. §-ának (1) bekezdése szerint több egysorban kötelezett (pl. a szülők) közt a tartási kötelezettség egyenlő arányban oszlik meg. Ettől el lehet térni, ha a kötelezettek anyagi viszonyaira tekintettel más megosztás mutatkozik méltányosnak. A 63. § (2) bekezdése értelmében annak a tartásra kötelezettnek javára, aki a tartásra jogosultat személyesen gondozza, az ezzel járó munkát és egyéb terhet figyelembe kell venni.

Ezekből a törvényi rendelkezésekből kitűnik, hogy ha valamelyik szülő saját szükséges tartásának számottevő megszorítása nélkül tud olyan pótlást nyújtani, amelynek segítségével a gyermek (gyermekek) megfelelő ellátása teljesen biztosítva van, akkor az egyébként tartásra kötelezett másik szülő nem köteles keresetét a saját szükséges tartásának a rovására is gyermekével megosztani.

Ebből következik, hogy ilyen kivételes esetben a bíróság a 7/1953. MT számú rendelet 1. §-a szerinti legkisebb mértéktől is eltérhet, s a rendelet szerinti legkisebb mértéknél kisebb gyermektartásdíjat is megállapíthat.

Erre természetesen nemcsak egy, hanem két vagy több gyermek tartásával kapcsolatosan is sor kerülhet. A kereset 40-50%-át kitevő tartás adott esetben fokozottan veszélyeztetheti a kötelezettnek saját szükséges tartását.