62014CJ0041[1]

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2015. február 26. Christie's France SNC kontra Syndicat national des antiquaires. A Cour de cassation (Franciaország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 2001/84/EK irányelv - 1. cikk - Szellemi tulajdon - Eredeti műalkotások árverésen történő értékesítése - Az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jog - A követő jog alapján fizetendő díj adósa - Vevő vagy eladó - Szerződésben kikötött eltérés. C-41/14. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2015. február 26. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 2001/84/EK irányelv - 1. cikk - Szellemi tulajdon - Eredeti műalkotások árverésen történő értékesítése - Az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jog - A követő jog alapján fizetendő díj adósa - Vevő vagy eladó - Szerződésben kikötött eltérés"

A C-41/14. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Cour de cassation (Franciaország) a Bírósághoz 2014. január 27-én érkezett, 2014. január 22-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Christie's France SNC

és

a Syndicat national des antiquaires között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök, K. Jürimäe, J. Malenovský (előadó), M. Safjan és A. Prechal bírák,

főtanácsnok: M. Wathelet,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Christie's France SNC képviseletében D. Théophile és A. Rios avocats,

- a Syndicat national des antiquaires képviseletében G. Lesourd és B. Edelman avocats,

- a francia kormány képviseletében D. Colas és F.-X. Bréchot, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében J. Hottiaux és J. Samnadda, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló, 2001. szeptember 27-i 2001/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 272., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 240. o.) 1. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a Christie's France SNC (a továbbiakban: Christie's France) és a Syndicat national des antiquaires (a továbbiakban: SNA) között az általános értékesítési feltételekben foglalt azon kikötés érvényessége tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amely szerint a követő jog alapján a szerzőnek járó díjjal megegyező összeget a vevőnek kell megfizetnie a Christie's France részére (a továbbiakban: vitatott kikötés).

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2001/84 irányelv (3), (4), (9), (10), (13)-(15), (18) és (25) preambulumbekezdésének szövege a következő: [...] [...] [...] [...]

"(3) A követő jog célja az, hogy a képzőművészeti alkotások szerzőinek gazdasági részesedést biztosítson az alkotásuk sikeréből. [...]

(4) A követő jog része a szerzői jognak, és a szerzőket megillető alapvető előjog. Ahhoz, hogy a szerzők megfelelő és egységes védelemben részesüljenek, szükséges a követő jog bevezetése az összes tagállamban.

(9) A követő jogról jelenleg a tagállamok többségének belső jogszabályai rendelkeznek. E jogszabályok - ahol léteznek - különböznek egymástól, különösen az érintett művek, a jogosultak, a díj mértéke, a díjköteles ügyletek és a számítás alapja tekintetében. [...] Ezért e jog olyan tényező, amely a verseny torzulását, valamint a kereskedelemnek a Közösségen belüli eltérülését okozhatja.

(10) A követő jog fennállása és alkalmazása terén a tagállamok közti különbségek közvetlen negatív hatást gyakorolnak a Szerződés 14. cikke értelmében vett belső piac zavartalan működésére a műalkotások tekintetében. Ezért a Szerződés 95. cikke megfelelő jogalap.

(13) Meg kell szüntetni az olyan jogi különbségeket, amelyek torzítják a belső piac működését és meg kell akadályozni újabb hasonló különbségek kialakulását. Nincs szükség azonban az olyan különbségek megszüntetésére vagy kialakulásuk megakadályozására, amelyek várhatóan nem befolyásolják hátrányosan a belső piac működését.

(14) [...] A követő jogra vonatkozó nemzeti jogszabályok közötti különbségek torzítják a versenyt, a kereskedelem eltérítését okozzák a Közösségen belül, továbbá a művészek közötti egyenlőtlen bánásmódhoz vezetnek a szerint, hogy alkotásaikat hol értékesítik. [...]

(15) A nemzeti rendelkezések közötti különbségek mértéke következtében ezért harmonizációs intézkedéseket szükséges elfogadni a tagállamok jogszabályai közötti egyenlőtlenségek feloldása érdekében azon területeken, ahol ezen egyenlőtlenségek torzult versenyfeltételeket alakíthatnak ki vagy tarthatnak fenn. Nem szükséges azonban a tagállamok követő jogra vonatkozó jogszabályainak minden egyes rendelkezését összehangolni, illetve annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mozgástér maradjon a tagállami döntéshozatalnak, elégséges azoknak a belső rendelkezéseknek az összehangolása, amelyek közvetlen hatással vannak a belső piac működésére.

(18) A követő jog hatályát ki kell terjeszteni valamennyi újraeladási ügyletre, kivéve azokat, amelyek a magánszemélyek között közvetlenül, a művészeti piac képviselőjének közreműködése nélkül zajlanak. [...]

(25) A követő jogi díj alapvetően az eladót terheli. A tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani, hogy a jogdíjfizetésért való felelősség tekintetében ezen elv alól kivételeket állapítsanak meg. Az eladó az a személy vagy vállalkozás, akinek vagy amelynek nevében az eladási ügyletet kötik."

4 Az említett irányelvnek "A követő jog tárgya" című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A tagállamok az eredeti műalkotás szerzőjének javára követő jogot biztosítanak, amely elidegeníthetetlen, és amelyről a szerző előzetesen sem mondhat le; e jog alapján az alkotásnak a szerző általi első eladását követő minden további eladásáért származó eladási árból a szerző részesedésre jogosult.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt jogot valamennyi újraeladásra alkalmazni kell, amelyben a művészeti piac képviselői - így például aukciós házak, művészeti galériák és általában műkereskedők - eladóként, vevőként, illetve közvetítőként közreműködnek.

[...]

(4) A követő jogi díj az eladót terheli. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a (2) bekezdésben említett - az eladótól különböző - természetes vagy jogi személy egyedül vagy az eladóval együttesen felel a követő jogi díj megfizetéséért."

A francia jog

5 A 2001/84 irányelv 1. cikkét a francia jogba az információs társadalomban fennálló szerzői jogról és szomszédos jogokról szóló, 2006. augusztus 1-jei 2006-961. sz. törvény (JORF 2006. augusztus 3., 11529. o.) ültette át.

6 A szellemi tulajdonról szóló törvénykönyv e törvényből eredő L. 122-8. cikke értelmében:

"Az [...] eredeti képzőművészeti alkotás szerzőjét elidegeníthetetlen követő jog illeti meg, amely alapján az alkotásnak a szerző vagy jogutódai általi első eladását követő minden további olyan eladásáért származó eladási árból részesedésre jogosult, amely a művészeti piaci képviselőjének eladói, vevői vagy közvetítői minőségben történő közreműködésével valósul meg. [...]

A követő jogi díj az eladót terheli. Megfizetésének felelőssége az adásvételben részt vevő kereskedőt terheli, ha pedig az átruházásra két kereskedő között kerül sor, az eladót. [...]"

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

7 A Christie's France, a Christie's multinacionális vállalkozás leányvállalata, amely műalkotások önkéntes értékesítésével foglalkozik nyilvános árverések keretében. Ebben a minőségében időszakonként műalkotás-értékesítéseket szervez, amelyeken az eladók nevében működik közre. Ezen eladások némelyike követőjogdíj-köteles. A Christie's France az általános értékesítési feltételeiben előírta a vitatott kikötést, amely lehetővé teszi számára, hogy minden - a katalógusában λ szimbólummal jelölt - követőjogdíj-köteles tétel után az eladó nevében és számlájára egy adott összeget kapjon, amelyet összeget ezt követően az e díj beszedésével megbízott szervezetnek vagy magának a szerzőnek köteles megfizetni.

8 Az SNA szakszervezet, amelynek tagjai ugyanazon a piacon működnek mint a Christie's France, ezáltal - e szakszervezet szerint - versenyhelyzetben vannak ezzel a vállalattal.

9 Az SNA a 2008. és 2009. év során megvalósított eladások alapján úgy vélte, hogy a vitatott kikötés a követő jogi díj megfizetését a vevő kötelezettségévé teszi, ami tisztességtelen versenymagatartásnak minősül, és sérti a szellemi tulajdonról szóló törvénykönyv L. 122-8. cikkét. Az SNA ezért keresetet indított a Christie's France ellen az említett kikötés semmisségének megállapítása érdekében.

10 A tribunal de grande instance de Paris (párizsi általános hatáskörű elsőfokú bíróság) a 2011. május 20-i ítéletében elutasította a keresetet, mivel álláspontja szerint a követői jogi díj fizetési kötelezettségének áttelepítése önmagában nem minősül tisztességtelen versenymagatartásnak.

11 Az SNA az ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a cour d'appel de Paris-hoz (párizsi fellebbviteli bíróság). Az utóbbi bíróságnak az volt az álláspontja, hogy először is a követő jogi díjat úgy alakították ki, mint a mű eladása nyomán gazdagodó eladó által a szerzőnek - akinek a mű első átruházásakor fizetett eredeti díj nagyon szűkös is lehetett - fizetett díjazást az első eladást követően előállt értéknövekedés után. Másodszor a cour d'appel de Paris szerint a 2001/84 irányelv rendelkezéseitől való bármilyen szerződéses eltérés ellentétes az irányelv céljával, amely a követői jog egységesítésének biztosítása. Ebből következően a cour d'appel de Paris semmisnek nyilvánította a vitatott kikötést.

12 A Christie's France felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, többek között azt állítva, hogy a 2001/84 irányelv további pontosítás vagy korlátozás nélkül mondja ki, hogy a követő jogi díj az eladót terheli, nem zárja tehát ki, hogy a követői jogi díj megfizetésének kötelezettségét szerződésben másra telepítsék.

13 E körülmények között a Cour de cassation (semmítőszék) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni a [2001/84 irányelv] 4. cikkének (1) bekezdésében található szabályt, amely szerint a követő jogi díj megfizetése az eladót terheli, hogy véglegesen az eladó viseli e költséget, szerződésben kikötött eltérés lehetősége nélkül?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

14 A kérdést előterjesztő bíróság a kérdésével lényegében arra keresi a választ, hogy a 2001/84 irányelv 1. cikkének (4) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a szerint a követő jog költségét véglegesen és mindenképpen az eladó viseli, vagy ettől szerződéses úton el lehet térni.

15 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a 2001/84 irányelv elfogadásának többek között az volt célja - amint az a (3) és (4) preambulumbekezdéséből kitűnik -, hogy a képzőművészeti alkotások szerzőinek gazdasági részesedést biztosítson az alkotásuk sikeréből (lásd ebben az értelemben: Fundación Gala-Salvador Dalí és VEGAP ítélet, C-518/08, EU:C:2010:191, 27. pont).

16 A 2001/84 irányelvnek ezenkívül az a célja - amint az a (13) és (14) preambulumbekezdéséből kitűnik - hogy megszüntesse azokat a jogi különbségeket, amelyek többek között a művészek közötti egyenlőtlen bánásmódhoz vezetnek aszerint, hogy alkotásaikat hol értékesítik.

17 Az említett célok megvalósításának biztosítása érdekében az említett irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében a szerző javára követő jogot biztosítanak amely elidegeníthetetlen, amelyről a szerző előzetesen sem mondhat le, és amely arra irányul, hogy a szerzők számára bizonyos mértékű díjazást biztosítsanak az alkotásaik minden újraeladásából származó vételár meghatározott százalékával megegyező összegű díj útján.

18 Ezzel összefüggésben meg kell állapítani, hogy mivel a 2001/84 irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy a követő jog alapján díjat írjanak elő, a tagállamokat felelősnek kell tekinteni e díj hatékony beszedéséért, mivel különben ezen irányelv vonatkozó rendelkezései nem érvényesülnének hatékonyan (lásd analógia útján: Stichting de Thuiskopie ítélet, C-462/09, EU:C:2011:397, 34. pont).

19 A tagállamok e felelőssége azt is magában foglalja, hogy - a 2001/84 irányelv által rögzített keretek között - kizárólag ők határozhatják meg azt a személyt, aki a szerzőnek járó említett díj megfizetésére köteles.

20 Az említett irányelv (4) preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy szükség van annak biztosítására, hogy a szerzők megfelelő és egységes védelemben részesüljenek. Márpedig az ilyen szintű védelem biztosításának éppen az az előfeltétele, hogy a követő jogi díj megfizetésére köteles személyt kizárólag a tagállamok jelöljék ki a jogszabályaikban.

21 A 2001/84 irányelv 1. cikkének (4) bekezdése - együttesen értelmezve ezen irányelv (25) preambulumbekezdésével - ebben a vonatkozásban kimondja, hogy a követő jogi díj alapvetően az eladót terheli.

22 Ez a megoldás egyébiránt könnyen megmagyarázható azzal a körülménnyel, hogy az újraeladás során az ügylet alapján rendszerint az eladó kapja meg a vételárat.

23 Mindamellett a 2001/84 irányelv 1. cikke (4) bekezdésének második mondatából - együttesen értelmezve ezen irányelv (25) preambulumbekezdésével - az is következik, hogy a díjfizetésre az eladót kötelező elv alól a tagállamok eltéréseket is megállapíthatnak, azonban korlátozva vannak azon másik személy kiválasztásában, akinek - egyedül vagy az eladóval együttesen - vállalnia kell a díjfizetésre köteles személy felelősségét.

24 A 2001/84 irányelv 1. cikkének (4) bekezdése ebben a tekintetben kifejti, hogy abban az esetben, ha a tagállam úgy dönt, hogy az eladótól különböző személy legyen a díjfizetésre kötelezett, ezt a személyt az ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében foglaltak szerint a művészeti piac képviselői közül kell kiválasztania, akik a 2001/84 irányelv hatálya alá tartozó újraeladásokban eladóként, vevőként vagy közvetítőként közreműködnek.

25 Másodszor, noha a 2001/84 irányelv 1. cikke (4) bekezdésének bizonyos nyelvi változatait, így a spanyol, francia, olasz vagy portugál nyelvi változatokat úgy is lehet értelmezni, hogy azok különbséget tesznek egyrészt a szerzőnek járó díj megfizetésére köteles és azért felelős személy, másrészt azon személy között, akinek e díj költségét véglegesen viselni kell, rá kell mutatni, hogy ugyanezen rendelkezés más nyelvi változatai, így a dán, német, angol, román vagy svéd nyelvi változatok nem tesznek ilyen értelmű különbséget.

26 Márpedig az uniós jogi rendelkezés egységes értelmezésének szükségessége azt követeli meg, hogy annak egyes nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás kontextusára és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi (lásd ebben az értelemben: DR és TV2 Danmark ítélet, C-510/10, EU:C:2012:244, 45. pont; Bark-ítélet, C-89/12, EU:C:2013:276, 40. pont).

27 Ami azt a kontextust illeti, amelybe a 2001/84 irányelv 1. cikkének (4) bekezdése illeszkedik, rá kell mutatni, hogy ezen irányelv (9), (10) és (25) preambulumbekezdéséből az következik, hogy az irányelv meghatároz ugyan bizonyos szempontokat az érintett művekre, a követő jog jogosultjaira, a díj mértékére, a követőjogdíj-köteles ügyletekre, a számítás alapjára, valamint a fizetésre kötelezett személyre vonatkozóan, nem szól arról, hogy pontosan mely személynek kell véglegesen viselnie a követő jogi díj alapján a szerzőnek járó díj költségét.

28 Annak érdekében, hogy értelmezni lehessen e személy megjelölésének elmaradását, utalni kell a 2001/84 irányelv által követett célokra. Ebben a tekintetben, noha az irányelvnek többek között az a célja, hogy véget vessen a művészeti piacon fennálló verseny torzulásainak, ezt a célt behatárolják az irányelv (13) és (15) preambulumbekezdésében meghatározott korlátok.

29 Az említett preambulumbekezdésekből különösen az következik, hogy nincs szükség a nemzeti jogszabályok közötti olyan különbségek megszüntetésére, amelyek várhatóan nem befolyásolják hátrányosan a belső piac működését, illetve annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mozgástér maradjon a tagállami döntéshozatalnak, elégséges azoknak a belső rendelkezéseknek az összehangolása, amelyek közvetlen hatással vannak a belső piac működésére (lásd ebben az értelemben: Fundación Gala-Salvador Dalí és VEGAP ítélet, EU:C:2010:191, 27. és 31. pont).

30 Márpedig, noha az ily módon körülírt cél megvalósítása megköveteli, hogy megjelöljék azt a személyt, aki a követő jogi díj alapján a szerzőnek járó díj megfizetéséért felelős, valamint hogy meghatározzák azokat a szabályokat, amelyek e díj összegének megállapítására vonatkoznak, ugyanez nem mondható el arról a kérdésről, hogy ki viselje véglegesen a díj költségét.

31 Természetesen nem lehet eleve kizárni, hogy ez utóbbi körülmény torzító hatással lehet a belső piac működésére, mindazonáltal a belső piacot érő ilyen hatás mindenképpen csak közvetett, hiszen az azon szerződéses áttelepítés eredménye, amely a követő jog alapján járó díj összegének megfizetésétől függetlenül valósult meg, és a díj megfizetéséért a kötelezett személy marad a felelős.

32 Következésképpen abban az esetben, ha a tagállam által elfogadott jogszabály azt írja elő, hogy a díjfizetésre kötelezett személy az eladó vagy a művészeti piacnak az ügyletben közreműködő képviselője, a 2001/84 irányelvvel nem ellentétes, hogy az utóbbiak az újraeladás során bármely személlyel - a vevőt is beleértve - megállapodhassanak arról, hogy a követő jog címén a szerzőnek járó díj költségét véglegesen a vevő viselje, mivel az ilyen szerződéses megállapodás egyáltalán nincs hatással a díjfizetésre kötelezett személyt a szerzővel szemben terhelő kötelezettségekre és felelősségre.

33 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy 2001/84 irányelv 1. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, hogy a követő jogi díj fizetésére kötelezett, a nemzeti jogszabály által kijelölt személy - függetlenül attól, hogy ez az eladó vagy a művészeti piacnak az ügyletben közreműködő képviselője - bármely más személlyel, a vevőt is beleértve, megállapodhasson abban, hogy a követő jogi díj költségeinek egészét vagy annak egy részét véglegesen a vevő viselje, amennyiben az ilyen szerződéses megállapodás egyáltalán nincs hatással a díjfizetésre kötelezett személyt a szerzővel szemben terhelő kötelezettségekre és felelősségre.

A költségekről

34 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

Az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló, 2001. szeptember 27-i 2001/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, hogy a követő jogi díj fizetésére kötelezett, a nemzeti jogszabály által kijelölt személy - függetlenül attól, hogy ez az eladó vagy a művészeti piacnak az ügyletben közreműködő képviselője - bármely más személlyel, a vevőt is beleértve, megállapodhasson abban, hogy a követő jogi díj költségeinek egészét vagy annak egy részét véglegesen a vevő viselje, amennyiben az ilyen szerződéses megállapodás egyáltalán nincs hatással a díjfizetésre kötelezett személyt a szerzővel szemben terhelő kötelezettségekre és felelősségre.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.