BH 2005.12.429 A műtétet végző kórház kártérítési felelősséggel tartozik, ha az operáló orvos a beteg testében olyan tárgyat hagy bent, amelyet a műtétnél nem használt fel, és amelyet a tőle elvárható gondosság és körültekintés esetén elháríthatott volna [Ptk. 339. § és 348. §; 1972. évi II. tv. 43. §].

A felperest 1996. július 17-én vette fel az alperes kórház sebészeti osztálya laparoscopiás epeműtét elvégzése céljából, és a műtétet július 18-án el is végezték. Évekkel később, a 2001-ben történt kivizsgálása során megállapították, hogy az epeműtét területén a felhelyezett fémklipek (kapcsok) a megfelelő helyen összecsukva találhatók, de jobb oldalon, a máj és a vese felső pólusa között egy 12 mm nagyságú, "U" alakú fém intensitású idegentest látható, amely nyitott sebészi fémklipnek felel meg, eltávolítása nem indokolt, panaszok esetén azonban a műtét elvégzése mérlegelendő. A felperesnek folyamatosan voltak és vannak hasi panaszai, és pszichés panaszai is, amelyek az idegentest bennlétének a tudatától fokozódtak.

A felperes a keresetében az epeműtét elvégzésénél elkövetett hibára, a testében hagyott, fel nem használt, nyitott állapotú sebészi fémkapocsra, és az emiatt fennálló fizikai és pszichés károsodására hivatkozással 2 000 000 forint nemvagyoni kártérítés és ennek 2001. október 1-jétől járó késedelmi kamata, valamint 2001. október 1-jétől havi 20 000 forint nemvagyoni kártérítés járadék formájában való megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azt nem vitatta, hogy a nyitott fémklip az epeműtét során került a felperes testébe, de arra hivatkozott, hogy idegentestnek nem minősíthető, mert szövetbarát anyagból készült, és a műtét során több ilyen klipet is használt, amelyek ma is a műtét helyén találhatók. Álláspontja szerint a nyitott fémklip nem okozhatja a felperes hasi panaszait, és pszichés panaszai sem vezethetők erre vissza. Álláspontja szerint a műtét során az orvosai a szakmai szabályokat nem sértették meg, így kártérítésre nem kötelezhető.

Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletével kötelezte az alperest 200 000 forint nemvagyoni kártérítés és ennek 2001. október 1-jétől járó késedelmi kamata megfizetésére. Ez meghaladóan a keresetet elutasította, és a felperest kötelezte az alperes részére 50 000 forint részperköltség, míg az alperest 6530 forint állam által előlegezett költség megfizetésére, és megállapította, hogy az azt meghaladó költséget és a le nem rótt illetékeket az állam viseli. A rendelkezésre álló bizonyítékok - közöttük kiemelten az orvos-szakértői vélemények - mérlegelése alapján tényként megállapította, hogy az alperes orvosai a műtét során egy nyitott állapotban levő sebészeti fémkapcsot a felperes testében hagytak, amelynek ott nincs funkciója, és bár fizikai elváltozásokat nem okoz, a felperes pszichés állapotának romlását idézte elő. A felperes tehát a kártérítésnek a Ptk. 339. §-ában foglalt feltételeit bizonyította, az alperes pedig nem mentette ki a felelősségét azzal, hogy a műtétet az akkor hatályban volt, az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 43. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglalt legnagyobb gondossággal és körültekintéssel végezte, mégis bekövetkezett a károsodás. Tekintettel azonban arra, hogy a felperes pszichés panaszai nem csak az adott fémklipre vezetők vissza, csupán betegségtudatát erősítik, az őt ért nemvagyoni hátrányra, és a károsodás bekövetkeztekori ár- és értékviszonyokra figyelemmel határozta meg a nemvagyoni kártérítés összegét 200 000 forintban. A felperes járadékigényét alaptalannak tartotta, és kifejtette, hogy a felperes e körben a követelés alapjául szolgáló tényeket, és azok bizonyítékait sem jelölte meg.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a keresetet teljesen elutasította, és mellőzte az alperes költségben való marasztalását azzal, hogy a felmerült teljes költség az államot terheli.

A másodfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a felperesnek nem sikerült bizonyítania az alperes magatartásának jogellenességét, azt, hogy a műtét során nem a legnagyobb gondossággal járt el. A szakértői vélemény szerint ugyanis az alperes szakmai szabályszegést nem követett el, a kapocs testüregbe kerülése lényegében az adott műtét kockázati körébe tartozik. "A kártérítési felelősség megállapításához szükséges jogellenesség és felróhatóság egyaránt hiányzik." A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes azt sem bizonyította, hogy megbetegedése és az ebből következő kárai okozati összefüggésben állanának a kapocsnak a testébe kerülésével, illetőleg hagyásával. Az orvos szakértő szerint ugyanis ez a kapocs panaszt nem okoz, s bár a felperes pszichés állapotát negatívan befolyásolta, "ezen felróhatóság az állapotrosszabbodásért az alperesi jogellenesség hiányában" a kártérítési felelősségét nem alapozza meg.

A jogerős ítélet megváltoztatása és a keresetének megfelelő határozat meghozatala iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, és azt a Pp. 270. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontjaiba foglaltakra alapította. Álláspontja szerint a kártérítés feltételeit bizonyította, az alperes pedig a felelősség alól nem mentette ki magát. A legnagyobb gondossággal nem fér össze az idegentest szervezetben hagyása, tehát az alperes magatartása felróható volt, és kártérítésre köteles. A nem vagyoni kártérítésként megítélt összeget pedig méltánytalanul alacsonynak, és a felperest ért nem­vagyoni hátrány ellensúlyozására alkalmatlannak tartotta. Kérte annak a keresete szerinti 2 000 000 forintra való felemelését. A járadékigénye körében pedig arra hivatkozott, hogy az az ő, valamint a gyermekei megélhetését biztosítaná a betegségével kapcsolatban időszakonként felmerülő költségek fedezésére. Miután a kialakult egészségi állapota miatt a korábbi foglalkozását nem tudja folytatni, és egyéb munkát sem tud végezni, e tények az életvitelét megnehezítik. Az ezzel kapcsolatos nemvagyoni hátrány - megítélése szerint - járadék fizetésével kompenzálható. Sérelmezte a perköltségben való marasztalását is, figyelemmel arra, hogy a jogalap körében, és részben az összegszerűség vonatkozásában is pernyertes lett.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása során a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte.

Az Alkotmánybíróság 42/2004. (XI. 9.) AB határozata következtében a Legfelsőbb Bíróság már csak azt vizsgálhatta, hogy a jogerős ítélet a 270. §-a (2) bekezdésének hatályos szövege szerint az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő-e.

Az alperes orvosa alkalmazottként végezte a felperes epeműtétjét, ezért ha a munkaviszonyával összefüggésben kárt okozott, a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése értelmében - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a felperessel szemben a munkáltatója, vagyis az alperes a felelős. E rendelkezés alapján a felelőssége akkor állapítható meg, ha a kárt okozó alkalmazott felelőssége egyébként megállapítható lenne. A felelősség adott esetre irányadó anyagi jogi szabályai alapján kell vizsgálni az alkalmazott magatartását.