BH 2020.3.71 Azt, hogy a teljesítésigazolásban rögzítettekkel szemben a munka elvégzésére nem, vagy nem a rögzített mennyiségben került sor, annak kell igazolnia, aki meg kívánja dönteni a teljesítésigazolásban foglalt jognyilatkozatok tartalmát [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 389. §, 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 164. § (1) bek.]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] 2010. áprilistól decemberig a felperes mint vállalkozó építőipari munkát végzett az alperes megbízásából. Az alperes az elvégzett munkákról teljesítésigazolásokat állított ki, amelyekben írásban elismerte "a tárgy szerinti teljesítéseket".

[2] A teljesítésigazolásokkal alátámasztott, 2010-ben elvégzett munkák vállalkozói díjáról a felperes 2012. február 13-án számlákat állított ki összesen 8 032 653 Ft összegben. A számlák 27% áfát tartalmaztak, és fizetési határidejük 2012. február 21. volt.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperes a leszállított keresetében kérte, hogy a bíróság vállalkozói díj jogcímén kötelezze az alperest 5 811 291 Ft és késedelmi kamata megfizetésére.

[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Érdemi védekezésében arra hivatkozott, utólagos számlakiállításra nincs lehetőség, a felperes részére a vállalkozói díjakat maradéktalanul megfizette. Állította, hogy a szakvélemény szerinti 1 215 668 Ft-os követelés nem a felperes által csatolt számlákhoz kapcsolódik, és e követelés el is évült.

Az első- és másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 5 811 291 forint vállalkozói díj és kamatai felperes javára történő megfizetésére.

[6] A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperest terhelő marasztalás összegét 4 595 603 forintra és késedelmi kamatára leszállította, míg 1 215 668 Ft és járulékai iránti követelés tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét - az elévülési kifogás elbírálása érdekében - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

[7] A jogerős részítélet értelmében a felperes megfelelően bizonyította, hogy 2010. áprilistól decemberig terjedő időszakban a teljesítésigazolásokban írt építőipari munkát elvégezte az alperes részére. A peresített számlák a teljesítésigazolások alapján kerültek kiállításra, ezért a felperest a vállalkozói díj megilleti. A vállalkozói díj iránti követelés esedékessé válását nem érinti, hogy arról a felperes mikor állít ki számlát. Az alperes bizonyított teljesítéseire is tekintettel lévő igazságügyi szakértői szakvélemény támasztja alá, hogy az alperes által meg nem fizetett vállalkozói díj összege 5 811 291 Ft.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[8] A jogerős részítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felperesi kereseti kérelem teljes egészében történő elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.

[9] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős részítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[10] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[11] A Kúria a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a jogerős ítéletet, és megállapította, hogy a jogerős részítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.

[12] Az alperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul állította, hogy a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 205. § (1) bekezdését, 198. § (1) bekezdését és 201. § (1) bekezdését azon az alapon, hogy a bíróság nem tisztázta mi volt a peres felek közötti vállalkozási jogviszony tárgya és tartalma. A bíróságnak a jogvitát a felek által rendelkezésre bocsátott peranyag alapján kell megítélnie. Azt az alperes az elsőfokú ítélettel szembeni fellebbezésében maga adta elő, hogy a peres felek között írásbeli vállalkozási szerződések nem készültek, az elszámolási kérdések során döntő jelentősége a bizonyos rendszerességgel kiállított teljesítésigazolásoknak volt. Ebben rögzítették ugyanis az "embernap" alapján számított díjakat, így a teljesítésigazolás célja nyilvánvalóan az volt, hogy ezek szolgáljanak a számlázás és a peres felek közötti elszámolás alapjául. Amennyiben a peres felek bővebben nem tartották fontosnak egyedi megállapodásaik írásbeli rögzítését, a számlázással, elszámolással kapcsolatos kérdések pontos körülírását, úgy az e kötelezettségek elmulasztásából adódó hátrányok nem róhatók a bíróság terhére, akinek a felmerült jogvitában a perbehozott jogi kérdésekről, nem pedig a peres felek közötti jogviszony valamennyi eleméről kell állást foglalnia, és kizárólag e körben kell tényállást megállapítania. Ehhez a bíróságnak a régi Pp. 163. § (1) bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett kell bizonyítást elrendelni.

[13] A felperes kereseti kérelmét arra alapította, hogy számláit az alperes nem fizette meg. Azt az alperes sem vitatta, hogy közöttük vállalkozási szerződéses jogviszony állt fenn, és miután a felperes a számlák alapjául teljesítésigazolásokat csatolt, így a régi Pp. helyesen alkalmazott 164. § (1) bekezdésére figyelemmel a perben a bíróság által vizsgálandó kérdés az volt, hogy ezeknek mi a jogi következménye.

[14] A bírói gyakorlat (Pfv. V. 20.859/2016/11, Pfv. V. 20.650/2016/8) értelmében, amennyiben a megrendelő teljesítésigazolással igazolja, hogy a munka elvégzése megtörtént, és a teljesítésigazolásban meghatározott összegű számla kiállítására lehetőség van, ennek az a jogi következménye, hogy a bizonyítási teher megfordul. Azt, hogy teljesítésigazolásban rögzítettekkel szemben a munka elvégzésére nem, vagy nem a teljesítésigazolásban rögzített mennyiségben került sor, illetve az ezért felszámítható ellenérték nem a számlában meghatározott és teljesítésigazolással igazolt összegű vállalkozói díj, annak kell igazolnia, aki meg kívánja dönteni a teljesítésigazolásban foglalt jognyilatkozatok tartalmát.

[15] Az alperes az elsőfokú ítélettel szembeni fellebbezésében a teljesítésigazolások tartalmát azon az alapon kifogásolta, hogy a felperes indokolatlanul várt két évet a számlák kiállításával, továbbá, hogy a számlák beazonosíthatatlanok és valóságtartalmuk egyébként is megkérdőjelezhető. Előadta azt is, hogy a követelés megalapozatlan, a teljesítésigazolások alkalmatlanok a felperesi állítások alátámasztására. Álláspontja szerint joggal hihette, hogy ezek a számlák el lettek számolva. Kifogásolta, hogy a felperes nem bizonyította, hogy követelése milyen összegben áll fenn, és a bíróság a teljesítésigazolások részéről történő vitatását és kifogásait nem értékelte. Ezen túlmenően Sz. I. burkoló tanúkénti meghallgatásának elmaradását mint mellőzött bizonyítást kifogásolta, valamint vitatta a bíróság kamatszámítását. Az ezen túli fellebbezési hivatkozásai kizárólag az elsőfokú ítélet azon részével álltak összefüggésben, amelyre a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező határozatot hozott.

[16] A felperes teljesítésigazolásokkal alátámasztott követelésével szemben az alperes az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott arra, hogy a teljesítésigazolások a képviseleti jog hiányában nem vehetők figyelembe, és ezt a fentiek szerint a fellebbezésében sem kifogásolta. A felülvizsgálati kérelmének viszont súlyponti kérdése ez a figyelembe nem vehető hivatkozása volt, amit a Kúria a fentebb kifejtettek alapján érdemben nem vizsgálhatott.