A Fővárosi Törvényszék Pf.637791/2015/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 114. §, 205. §, 237. §, 365. §, 370. §, 476. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:32. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §] Bírók: Bodor Krisztina, Haupt Egon, Póta Henriett

Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

43.Pf.637.791/2015/6.

A dr. Szilágyi János ügyvéd (fél címe1.) által képviselt

felperes neve (felperes címe) felperesnek

a dr. Papp Gábor Ügyvédi Iroda (fél címe2.) által képviselt

I.rendű alperes neve (I.r. alperes címe.) I. r. és

II.rendű alperes neve(II.r. alperes címe.) II. r. alperes

ellen kártérítés miatt indított perében a Budai Központi Kerületi Bíróság 2015. július 7. napján kelt 12.P.XI.23027/2013/37. számú ítélete ellen az alperesek által előterjesztett fellebbezés folytán a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság meghozta az alábbi

í t é l e t e t

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 1.833.000 /egymillió-nyolcszázharmincháromezer/ Ft együttes első- és másodfokú perköltséget, míg az államnak külön felhívásra 2.695.500 /kétmillió-hatszázkilencvenötezer-ötszáz/ Ft együttes kereseti- és fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 19.253.400 Ft-ot, ebből 300.000 Ft után 2008. szeptember 24-től, 7.496.000 Ft után 2008. október 15-től, 2.694.000 Ft után 2008. december 8-tól, 8.500.000 Ft után 2009. december 1-től, 263.400 Ft után 2009. november 23-tól a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot, továbbá 635.000 Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság kötelezte a II. r. alperest, hogy amennyiben az I. r. alperestől a fenti követelés nem behajtható, úgy a fenti összegeket fizesse meg a felperesnek. Az elsőfokú bíróság kötelezte az I. r. alperest, hogy a székhelye szerinti illetékhivatal felhívásában megjelölt módon és számlára fizessen meg az állam javára a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 1.155.204 Ft illetéket. Amennyiben a követelés az I. r. alperestől behajthatatlan, úgy a fenti összegű illeték megfizetésére a II. r. alperes köteles külön felhívásra.

A megállapított tényállás szerint a (cég nevű) Kft. a tulajdonában lévő (ingatlan címe) hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanon társasházat épített, melyhez a ... Takarékszövetkezet nyújtott kölcsönt. Ennek biztosítására az ingatlanra a hitelező részére jelzálogjog alapítására, valamint elidegenítési és terhelési tilalom kikötésére került sor. A felperes 2008. október 15-én a /9. hrsz. alatti lakásra vonatkozó adásvételi szerződést kötött a (cég nevű) Kft. eladóval, aki kötelezettséget vállalt arra, hogy a szerződés aláírásától számított 15 napon belül átadja a vevő részére a hitelező elvi hozzájáruló nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy amennyiben az ingatlanra a vevő a teljes vételárat megfizeti, úgy a jelzálogjogra, illetve elidegenítési és terhelési tilalomra vonatkozó törlési engedélyt haladéktalanul benyújtja a földhivatalhoz. A felperes az előszerződés megkötésével egyidejűleg készpénzben 300.000 Ft-ot, az adásvételi szerződés aláírásával egyidejűleg 1.649.000 Ft-ot foglaló címén fizetett meg készpénzben. A szerződéskötéssel egyidejűleg ugyancsak készpénzben 5.847.000 Ft-ot vételárrészletként készpénzben megfizetett, míg további 2.694.000 Ft 2008. december 9-ig történő megfizetését átutalással vállalta. Az utolsó 9 millió Ft-os vételárhátralékot a felperes kölcsönből vállalta 2008. december 15-ig átutalással megfizetni. 2009. szeptember18-án a felek az adásvételi szerződést a vételár tekintetében, 2009. október 20-án a birtokba adási idő tekintetében módosították. Az adásvételi szerződést és annak módosításait az I. r. alperes nevében eljáró II. r. alperes készítette és ellenjegyezte. A felperes a szerződés szerinti vételárat az eladónak megfizette, tulajdonjoga bejegyzése iránti kérelme azonban elutasításra került, mivel a hitelező a jelzálogjog, illetve elidegenítési és terhelési tilalom törlésére vonatkozó engedélyt nem adta ki. A felperes az adóhatóság által kiszabott 263.400 Ft vagyonátruházási illetéket megfizette. Az ingatlan birtokába 2010. január 13-án lépett. A (cég nevű) Kft. 2012. januárjában felszámolás alá került, a felszámoló közlése szerint a követelés megtérülése nem várható. E tájékoztatásra figyelemmel a felperes a felszámolási eljárásban hitelezői igényt nem jelentett be.

Az indokolás szerint a felperes tanú1 és tanú2 tanúvallomásával sem bizonyította azon állítását, miszerint tájékoztatta volna a felperest, hogy az egyes vételárrészletek eladó részére történő teljesítése, a vételár teljes megfizetése esetén sem biztos, hogy megszerzi az ingatlan tulajdonjogát. A figyelmeztetés elhangzását a szerződésben rögzített általános kitétel, miszerint a felperes az ingatlan jogi helyzetét ismeri, nem bizonyítja, a tanúk hét év távlatából tett vallomása kapcsán pedig a tájékoztatásra vonatkozó közlés és annak tartalma felidézése életszerűtlen, figyelemmel arra is, hogy nem kizárólag a perbeli szerződés megkötésénél működtek közre. A felperes állította, hogy ilyen figyelmeztetés nem hangzott el és a peradatokból sem volt olyan következtetés vonható, hogy ilyen rendkívüli kockázatvállalás mellett is érdekében állt volna a perbeli ingatlan megszerzése. A Ptk. megbízási szerződésekre vonatkozó szabályait az ügyvédi törvény 3. § (2) bekezdése az ügyvéd lelkiismeretes, gondos eljárási kötelezettségét rögzítve támasztja alá. Az I. r. alperesnek ezért olyan szerződést kellett szerkesztenie, mely alkalmas a célzott joghatás, azaz a felperes tehermentes tulajdonszerzésére. A szerződésben meghatározott teljesítési feltételek azonban nem voltak alkalmasak arra, hogy a vételár kiegyenlítése mellett biztosítsák a felperes tulajdonszerzését, az eladó szerződésszegése esetére. Az I. r. alperestől elvárt olyan szerződéses kikötés szerződésbe foglalása volt, ami megakadályozza azt, hogy a felperes közvetlenül az eladónak teljesítse a vételárat, illetőleg amely az ingatlan tehermentesítését lehetővé teszi, vagy az elidegenítési és terhelési tilalom mellett is érvényes adásvételi szerződés megkötését eredményezi. Ehhez a szerződés megkötése előtt tisztáznia kellett volna, hogy a hitelező hozzájárul-e az átruházáshoz, azt milyen feltételekhez köti, alappal ugyanis nem bízhatott abban, hogy a hitelező utólagos hozzájárulásával a felperesi tulajdonszerzés akadálya elhárítható. Nem nyert bizonyítást a perben az sem, hogy a II. r. alperes tájékoztatta volna a felperest az eladónak történő teljesítés kockázatairól, és az sem, hogy a felperes ragaszkodott az egyes vételárrészletek eladó részére történő megfizetéséhez. Ennek bizonyítottsága esetén is elvárt lett volna azonban az alperesektől, hogy a felperes célszerűtlen, szakszerűtlen utasítására a figyelmét felhívják, az ennek elmulasztásából eredő kárért helytállni kötelesek. A felperes kára a megfizetett vételár és a kifizetett illeték összege. Ha az I. r. alperes olyan szerződéses konstrukciót alkalmaz ami kizárja a felperes eladó részére történő teljesítését, a felperesnek nem keletkezik kára. A felperest a kárenyhítési, kárelhárítási kötelezettség körében mulasztás nem terheli, annak eleget tett, amikor a II. r. alpereshez fordult a tulajdonjog bejegyzés iránti kérelem elutasítását követően. A hitelezői igényét érthető okból nem jelentette be a felszámolási eljárásban. A késedelmi kamatkövetelés az egyes vételárrészletek megfizetésének időpontjához igazodik. A permegszüntetés iránti kérelem alapos nem volt, a kártérítés iránti követelés időelőttisége fogalmilag kizárt. Ugyancsak alaptalan volt a tárgyalás felfüggesztése iránti kérelem, a fél1 elleni büntetőeljárásban hozandó ítélet előkérdésnek nem minősül. Az alperesek elbírálható beszámítási kifogást nem terjesztettek elő.