A Fővárosi Törvényszék Mf.631266/2006/5. számú határozata kinevezés módosítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 5. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 34. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Judit, Siposné dr. Takács Ágnes, Zubovics Lászlóné

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.790/2005/9., *Fővárosi Törvényszék Mf.631266/2006/5.*, Kúria Mfv.10208/2007/4. (BH 2008.9.250)

***********

A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG

mint másodfokú bíróság

55.Mf.631.266/2006/5.

Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság

a személyesen eljárt

felperes neve (... felperesnek,

Pappné dr.Bősz Csilla jogtanácsos által képviselt

alperes neve (... alperes ellen,

kinevezés módosítása és kártérítés iránt indult perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 17.M.790/2005/9. számú ítélete ellen, a felperes 10. sorszámú fellebbezése és az alperes Mf.3. sorszámú csatlakozó fellebbezése folytán meghozta a következő

Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja.

Az eljárás illetékét az állam viseli

Kötelezi a felperest, hogy az alperes részére 15 napon belül fizessen meg 80.000,- (Nyolcvanezer) forint együttes első és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletében a 2003. szeptember 9. napján kelt kinevezés módosítást hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest 427.200,- Ft illetmény-differencia kamatokkal történő megfizetésére. Ezen túlmenően a felperes keresetét elutasította.

Indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság 2003. augusztus 26. napján kelt és jogerőre emelkedett ítéletével hatályon kívül helyezte az alperes 2001. október 19. és 2002. március 1. napján kelt kinevezés módosítását és illetmény-differencia jogcímén 1.448.700,- Ft kamatokkal történő megfizetésére kötelezte 2001. július 1. napjától 2003. június 30. napjáig terjedő időre.

Az alperes a 2003. december 17. napján kelt határozatával a felperes közszolgálati jogviszonyát felmentéssel megszüntette, amelynek tárgyában, továbbá a felmentéshez kapcsolódó illetmények és egyéb juttatások megfizetése tekintetében is döntés született.

A felperes 2003. szeptember 12-én kelt keresetében kérte a 2003. szeptember 5-én kelt kinevezés módosításáról szóló munkáltatói határozat hatályon kívül helyezését, mivel az alperes 2003.július 1-től a bíróságok ítéletét figyelmen kívül hagyva, a teljesítményértékelés szabályait megsértve állapította meg a teljes illetményét 83,5 %-os alapilletmény figyelembevételével. kérte 2003. június 1-től - december 31. napjáig terjedően 427.200,- Ft illetmény-különbözet kamatokkal történő, továbbá a felmentési időre járó illetmény-differencia címén 479.146,- Ft kamatokkal történő megfizetésére az alperes kötelezését. Kérte továbbá kártérítésként az elmaradt mozgó bér / eredményarányos jutalom-differencia megítélését 2001-től - 2003-ig terjedő időre 2.501.000,- Ft összegben. Álláspontja szerint az alperes akkor amikor mozgó bérben nem részesítette, vagy annak összegét csökkentette, őt hátrányosan megkülönböztette.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben alaposnak találta.

Megállapította, hogy az alperes a felperes teljesítményértékelésénél nem a Ktv.34.§. (4) bekezdése szerint járt el, jogorvoslati lehetőséggel azonban a felperes nem élt, így a bíróság a teljesítményértékelést a felperes által elfogadottnak tekintette.

Megállapította továbbá, hogy az alperesi elnök a felperest 2003. július 1-től hatályos alapilletményének a megállapításánál a saját maga által alkotott szabályt sértette meg akkor, amikor a "jó" minősítéssel rendelkező felperes illetménybeállási szintjét 100 % alatt határozta meg. Általánosan elvárandó elv, hogy a munkáltató a jogszabályokkal együtt a saját maga által kialakított elveket is betartsa. Erre tekintettel az alperes kinevezés módosítását hatályon kívül helyezte, rendelkezett az illetmény-differencia megítéléséről a felmentési idő kezdetéig, nem találta azonban megalapozottnak a felperesnek az Mt.4.§-ára történő hivatkozását.

Elutasította a felmentési időre járó illetmény-differencia iránti igényt is, mivel a felek között a felmentéssel kapcsolatban már per van folyamatban és e keresetét a felperes abban az eljárásban is érvényesítette.

Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérte a keresetét elutasító rendelkezés hatályon kívül helyezését és erre vonatkozóan új ítélet meghozatalát.

Mindenekelőtt az elsőfokú bíróság által fel nem sorolt, ezért az indokolásból kimaradt, de releváns szabályokként hivatkozott a Ktv.30/A.§. (3) és (4) bekezdéseire, a 45.§. (1) bekezdésére, a 43.§.(3) és (4) bekezdésében foglaltakra. Előadta, hogy a szakmai tanácsadói cím adományozását szabályozó, Ktv.30/A.§.(2) bekezdése a kiválóan alkalmas minősítést és a közigazgatási gyakorlatot feltételként való meghatározásával azt kívánja elősegíteni, hogy azok a köztisztviselők részesüljenek e címben, akik arra szakmai tapasztalatuk, szaktudásuk alapján valóban rászolgáltak. Ez a követelmény viszont a szakmai tanácsadók esetében minden egyes illetmény eltérítési szándékot kizárt, mert az ilyen magas szakmai követelményeknek elismerten megfelelő köztisztviselő teljesítménye jellemzően nem romlik. Álláspontja szerint a korábban lefolytatott bírósági eljárás során hatályon kívül helyezett kinevezési módosítások következtében az illetmény a törvény erejénél fogva nem 310.000,- Ft, hanem 319.300,- Ft volt a 2003. július 1-jei illetményemelés előtt.

Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróságnak az illetmény megállapítást közlő kinevezési okiratot hatályon kívül helyező tárgyban ítéletének egyik jogkövetkezménye a felperes javára megítélt és felperes által nem vitatott illetmény-differencia 2003. július 1-től - 2003. december 31-ig terjedő időre. A kinevezési okirat módosítás hatályon kívül helyezésének másik jogkövetkezménye a 2004. január 1-től - június 31-ig terjedő felmentési időszakra ténylegesen elszámolt átlagkereset és a felperest az ítélet alapján jogszerűen megillető 100 %-os beállással számított illetmény figyelembe vételével számolt átlagkereset különbözetének megfizetése.

Fenntartotta kárigényét a mozgó bér juttatás vonatkozásában azzal, hogy az alperes annak megállapítása során hátrányos megkülönböztetést alkalmazott vele szemben. A költségvetési törvényben meghatározott bevételi többletteljesítményért felosztható pénzösszeg a teljes állomány közös munkájának eredményeként képződik és kerül az A, tehát nem egy alperes által meghatározott jutalomkeret. Alapja kollektív többletbevételi teljesítmény, azaz prémiumként viselkedő többletjuttatásról van szó. Funkciója alapján nem lehet jutalomnak tekinteni. Jogszabályban (feltétellel) meghatározott juttatást tekintve kötöttek a munkáltató felosztási lehetőségei, a teljesítésben résztvevőket nem zárhatja ki a keletkezett eredmény felosztásából. Éppen ezért nem lehet jogsértés nélkül megállapítani a vezetői mérlegelési jogkör elsődlegességét. A jogszabályban megállapított juttatás felosztására lehet első szabályozást alkotni, de csakis a jogalkotó szándékainak megfelelően. Indokolatlan korlátozást nem tartalmazhat és nem engedhet teret a vezetői túlkapás érvényesítésére. A felperes esetében kizáró ok nem merült fel, ezért csak az ő személyére szóló hátrányos megkülönböztetés az a joggyakorlás, amely a differenciálás 0 forinttal kezdődően történő értelmezésével megkerüli a kizárást taxtatív felsorolással korlátozó szabályt és ily módon mégiscsak kizárja a juttatásból.