BH 2012.4.101 Az ügyvezetők felelősségének megállapítása a felszámolás alá került adós cég vagyonában bekövetkezett csökkenés miatt [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. § (1) és (2) bek., Pp. 3. § (3) bek., 206. § (1) bek.].

A felperes a 2007. november 15-e óta felszámolás alatt állt T. Logisztikai Kft.-nek a felszámolója volt. Az alperesek 2004. április 2-tól, a felszámoló kijelöléséig, az említett gazdasági társaság önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezetői voltak.

A felszámolás alatt álló cég 2006 tavaszáig végzett gazdálkodási tevékenységet. 2006. december 31-én 5 144 000 Ft pénzeszközzel rendelkezett, és 1 546 000 Ft rövid lejáratú kötelezettsége volt.

Az ügyvezetők - 2006-ben és 2007-ben - a korlátolt felelősségű társaság nevében, az azt terhelő, éves beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségnek nem tettek eleget.

Az I. r. alperes a cég nevében, 2007. március 31-i keltezéssel, egy romániai ingatlan megvásárlására adásvételi előszerződést kötött. 5 100 000 Ft foglaló átadása mellett vállalta a végleges adásvételi szerződés 2007. június 30-ig történő megkötését, az ingatlan 25 500 000 Ft-os vételárhátralékának kifizetését. Utóbb a végleges ingatlan adásvételi szerződés megkötésére nem került sor, a korlátolt felelősségű társaság a foglalót elveszítette.

A felperes keresetében - a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. § (1), illetve (2) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperesek a felszámolás alatt álló cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezését követően ügyvezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezzel a társasági vagyonban - egyetemleges kártérítési felelősségük mellett - 5 100 000 Ft vagyoncsökkenést okoztak.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Előadták, hogy a társaság tevékenységét 2006-tól kezdődően Románia területére kívánták kiterjeszteni. Ennek megvalósítása érdekében - egy romániai fióktelep létesítése céljából - került sor a perbeli ingatlan-adásvételi előszerződés megkötésére. A vételár kifizetéséhez szükséges hitelt azonban utóbb nem sikerült megszerezni.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott. Megállapította, hogy az I. és a II. r. alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően, a felszámolás alá került korlátolt felelősségű társaságban az ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezzel a társasági vagyonban 5 100 000 Ft vagyoncsökkenést okozott.

Az elsőfokú bíróság az alperesek személyes meghallgatása és az általuk bejelentett tanú vallomása alapján azt állapította meg, hogy a 2007. március 31-i ingatlan adásvételi előszerződés aláírására, a társaság teljes készpénzeszközét kitevő foglaló kifizetésére, az üzleti kockázat mérlegelésének mellőzésével került sor. Az alpereseknek látniuk kellett előre, hogy a már gazdasági tevékenységet nem folytató korlátolt felelősségű társaság a vételárhátralékot nem lesz képes kielégíteni, a foglalót el fogja veszíteni, a rövid lejáratú kötelezettségeit nem lesz módjában teljesíteni. Sem az alperesek, sem megbízottjuk konkrét tárgyalásokat nem folytattak a vételár kifizetéséhez szükséges hitel felvétele érdekében, a fedezet biztosítására fuvarmegrendeléseket sem szereztek. Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy az alperesek a cég nevében az azt terhelő éves beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettséget sem teljesítették.

Az alperesek fellebbezése folytán indult eljárásban, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, az abból levont jogi következtetéssel maradéktalanul egyetértett. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel rámutatott: a peres eljárás lefolytatása a felperes kérésére, annak távollétében, nem volt jogszabálysértő. A felperes bizonyítási kötelezettségének eleget tett. A keresetlevélhez mellékelt adásvételi előszerződéssel, a felszámolási eljárás időközbeni befejezésével bizonyította, hogy az adós cég az őt terhelő vételár hátralékot már nem tudja kifizetni. Igazolta azt is a cégkivonat becsatolásával, hogy a gazdasági társaság a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az éves beszámoló letétbe helyezésére illetve közzétételére vonatkozó kötelezettségének, és emiatt - jogszabály rendelkezése alapján, a Cstv. 33/A. § (2) bekezdése értelmében - a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kellett.

A másodfokú bíróság szerint az I. r. alperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy az alpereseket terhelő bizonyítási kötelezettségről az elsőfokú bíróság nem adott kioktatást. A 8. sorszámú jegyzőkönyv ugyanis, amelyet az I. r. alperes 2009. szeptember 10-én kézhez vett, tartalmazza a bizonyítási teherre vonatkozó tájékoztatást. Az alperesek ennek ellenére nem bizonyították, hogy indokolt, ésszerű döntést hoztak az ingatlan adásvételi előszerződés aláírásakor.

A másodfokú bíróság alaptalannak tartotta az alperes ügyvezetők egyetemleges felelősségére vonatkozó elsőfokú bírósági álláspont sérelmezését is. Utalt a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: 2006. évi Gt.) 30. § (3) bekezdésében foglaltakra, miszerint a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően, a vezető tisztségviselők, ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény e követelmény felróható megszegése esetére, ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált, előírhatja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét. A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy az említett külön törvény a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése, amely egyértelműen tartalmazza, ha a gazdálkodó szervezet vezetői többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges.