16/1992. (III. 30.) AB határozat
a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránt benyújtott indítvány ügyében meghozta az alábbi
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 97. §-ának b) pontja alkotmányellenes, és e jogszabályi rendelkezést 1993. március 31. napjával megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 67. §-ában megfogalmazott, a gyermek jogait biztosító szabályt és egyben az Alkotmány 2. §-ában védett jogállamiságot is sérti a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Vht.) 97. § b) pontjának rendelkezése. Eszerint a gyermek elhelyezéséről rendelkező jogerős bírói ítélet végrehajtása során a karhatalom biztosítása azt jelenti, hogy az eljáró rendőri szerv csupán felhívja a kötelezettet, hogy a gyermekkel együtt jelenjék meg a rendőrség által megjelölt időben és helyen, míg más esetben az általános szabály, a Vht. 95. § c) pontja érvényesül, amely szerint az ítélet végrehajtása a rendőri közreműködéssel (karhatalommal) kényszeríthető ki.
Álláspontja az, hogy a gyermekelhelyezési perekben a gyermek érdekének védelme azért nem biztosítható, mert ez a végrehajtási szabály nem teszi lehetővé az ítélet végrehajtását a karhatalmi kikényszerítés eszközével. Így az ítéletek végrehajthatatlanokká válnak. Ez alkotmányellenes, mert ellentétben áll a jogállamiság elvével.
II.
Az indítvány alapos.
Az Alkotmánybíróság a Vht. 97. § rendelkezéseit a 95. § rendelkezéseivel egybevetve megállapította, hogy a törvényerejű rendelet 97. § b) pontjának rendelkezése sérti a gyermek jogainak védelméről szóló alkotmányos rendelkezéseket [67. § (1)].
Amikor a gyermek elhelyezése iránti perben hozott ítélet végrehajtása során a gyermeket jogosulatlanul magánál tartó személyt kell meghatározott cselekmény teljesítésére - a gyermek átadására - kényszeríteni, a végrehajtási cselekmény speciális jellegére, a gyermek jelenlétére figyelemmel és a gyermek érdekében írja elő a Vht. 97. § b) pontja, hogy a Vht. 94-95. §-ai a 97. § b) pontjában meghatározott módon kerüljenek alkalmazásra.
A 97. § b) pontja nevezetesen megjelöli, hogy a karhatalom igénybevételéről szóló "95. § c) pontjának alkalmazása esetén" karhatalmi intézkedésként "a rendőrség arra hívja fel a kötelezettet, hogy a gyermekkel együtt a rendőrség által megjelölt helyen és időpontban jelenjék meg, erről a rendőrség a végrehajtót és a végrehajtást kérőt értesíti".
Ez a rendelkezés az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azt is jelenti, hogy a sikertelen felhívás esetében a bíróság az eljárás megismétlését rendelheti el, vagy a kötelezettet bírsággal sújthatja, de nem alkalmazhatja a Vht. 95. § c) pontjában írt rendelkezést, a karhatalmi kikényszerítést. A Vht. 97. § azon rendelkezése, amely szerint "a 95. § c) pont alkalmazása esetén" kell a 97. § b) pont szerinti karhatalmi eljárást figyelembe venni, egyben a Vht. 95. § c) pont alkalmazásának tilalmát jelenti a gyermekelhelyezési ügyekben.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a gyermekelhelyezési perben hozott ítélet végrehajtásánál a gyermek jelenlétét figyelembe vevő - Vht. 97. § b) pontjában írt - kivételes szabályozás a gyermek érdekeinek védelmét kívánja biztosítani. Ugyanakkor azzal, hogy az ítélettel makacsul szembehelyezkedő kötelezett ellen sikertelen végrehajtások esetében sem teszi lehetővé megfelelő garanciák melletti rendőri kényszerintézkedést, a jogerős bírói ítéletek végrehajtásának gátjává válik.
A bíróságok ítéletükkel hivatottak dönteni arról, hogy a gyermek testi, szellemi fejlődése melyik szülőnél vagy nevelőnél biztosított. A jogerős ítélet mindenkire kötelező.
Ha a kötelezett visszatérő módon ellenáll a jogerős ítélet végrehajtásának, akkor a gyermek érdekét már nem a kíméletes végrehajtási módozat megválasztása, hanem az ítéleti rendelkezések végrehajthatóságát biztosító szigorúbb intézkedés szolgálja. Vagyis a megfelelő garanciák mellett biztosított kényszer az, amely a gyermek jogait érvényre juttatja, és a jogállamiságot jellemző jogbiztonságot adja.
Az Alkotmánybíróság álláspontja az, hogy a jogállamiság megköveteli, hogy az állampolgárnak a törvényekben és a bíróságok által meghozott ítéletek végrehajthatóságában a bizalma megszilárduljon. Ezt pedig nem szolgálja az évek óta végrehajthatatlan ítéletek felhalmozódása, hiszen vannak olyan kötelezettek, akikkel szemben a bírság akár ismételten való kiszabása - anyagi helyzetük vagy vagyoni kötelezettségük miatt - eleve kilátástalan.
Minthogy a Vht. 97. § b) pontja nem felel meg ezeknek a jogbiztonságot szolgáló elvárásoknak, sérti az Alkotmánybíróság 67. § (1) bekezdését, és a 2. § (1) bekezdésében foglaltakat. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Vht. 97. § b) pontja alkotmányellenes, és elrendelte megsemmisítését.
Az Alkotmánybíróság azért élt az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tv. 43. § (4) bekezdésében foglalt lehetőséggel - vagyis a megsemmisítés hatályát későbbi időpontban állapította meg -, hogy ez alatt az idő alatt módja legyen a jogalkotónak a gyermekelhelyezési perekben, a gyermek érdekében hozott bírói ítéletek végrehajtását éppúgy hatékony, de egyben a gyermek érdekeit megfelelő eljárási garanciával védő módon szabályozni, mint azt tette a gyermekek jogellenes külföldre viteléről rendelkező 7/1988. (VIII. 1.) IM rendelet 10. § (3) bekezdésében.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró