BH 2022.8.203 Ha az első- és a másodfokú ítélet egyaránt megalapozatlan, a tényállás lényeges részeiben eltérő, az ügyészség által indítványozott tényállásmódosítás - bár iratszerű -, azonban úgy az első-, mint a másodfokú ítélet tényállásától lényeges elemében eltérő, egyik meglévő tényállásba sem illeszkedő. Következésképpen a harmadfokú eljárásban a megalapozatlanság valójában nem kiküszöbölhető [Be. 619. § (3) bek.].

[1] A törvényszék a 2020. november 4. napján meghozott ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében (Btk. 161. §), ezért őt 4 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés tartamába beszámította, továbbá rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 570 549 forint bűnügyi költség megfizetésére.

[2] Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítéséért jelentett be fellebbezést, az ügyész az ítéletet tudomásul vette.

[3] A védelmi fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2021. február 22. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a vádlottat az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette (Btk. 161. §) miatt emelt vád alól felmentette. Megállapította, hogy az elsőfokú ítélet meghozataláig felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet egyéb részében - a lefoglalt bűnjelekről szóló rendelkezések vonatkozásában - helybenhagyta. Megállapította, hogy a másodfokú eljárásban felmerült 20 297 forint bűnügyi költséget az állam viseli.

[4] A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott terhére - a felmentése miatt, bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása végett - az ügyész jelentett be másodfellebbezést.

[5] A Legfőbb Ügyészség átiratában az ügyészség másodfellebbezését kiegészítéssel tartotta fenn. Rögzítette, hogy a másodfellebbezés a másodfokú ítélet Be. 615. § (3) bekezdés a) pontja szerinti ellentétes rendelkezését sérelmezi, a felülbírálat terjedelme a Be. 618. § (1) és (2) bekezdésében írtakra terjed ki. Az első- és a másodfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartotta, hatályon kívül helyezést megalapozó eljárási szabálysértést nem vétettek.

[6] Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság által helyesbített, illetve kiegészített tényállás részben megalapozatlan. Ekként az ítélőtábla tévesen mellőzte az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból a sértett nyakának megvágását, ugyanakkor helytállóan mellőzte a sértett meghátrálását, elmulasztotta azonban ehelyett rögzíteni azt, hogy a sértett összerogyott azt követően, hogy a vádlott megvágta a nyakán, majd megszúrta a hasán. Így a további szúrásokat a vádlott már az összerogyott, földre került sértettre adta le. A szúrások időbeli sorrendje ily módon részben meghatározható, ezért téves a másodfokú bíróság ezzel ellentétes megállapítása is.

[7] Rámutatott arra, hogy a vádlott lényegében egyetlen alkalommal, a 2018. december 5-én foganatosított első gyanúsítotti kihallgatása során tett vallomást, amelyet a későbbiekben fenntartott. Az első-, valamint a másodfokú ítéletek indokolásából megállapíthatóan e vallomást mind az első-, mind a másodfokú bíróság a tényállás alapjaként elfogadta. Ugyanakkor a vádlott által vallott tényektől az elsőfokú bíróság kisebb mértékben eltért, a másodfokú bíróság viszont a bűnösség megállapítása szempontjából lényeges vallomásrészeket figyelmen kívül hagyott, ami alapvetően téves tényállás megállapítását eredményezte.

[8] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a helyes tényállás az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján megállapítható, ezért a Be. 619. § (3) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság által a tényállás hivatalból történő kiegészítésének, illetve helyesbítésének van helye. Ekként a megalapozatlanság a harmadfokú eljárásban kiküszöbölhető.

[9] Kifejtette, hogy a vádlott - az eljárt bíróságok által elfogadott, és egyéb bizonyítékok által nem cáfolt - vallomása alapján megállapítható, hogy kicsavarta a sértett kezéből a kést, majd dulakodtak, mivel a sértett vissza akarta venni a kést. Erre a vádlott a késsel megvágta a sértett nyakát, majd oldalról bal kézzel megszúrta a sértettet a hasán. Ezt követően a sértett összerogyott, háttal a földre esett, és erősen vérzett. A vádlott a földre esett, a vérző sértettet tovább szurkálta a hasán és a mellkasán. A vádlott e szúrásait a támadó magatartást már nem tanúsító sértettre nem védekezésként, hanem a sértett magatartása által kiváltott nagyfokú indulat hatására, annak megtorlásaként adta le. A tényállás eszerinti kiegészítését, illetve helyesbítését tartotta indokoltnak.

[10] E tényálláshoz képest tévedett a másodfokú bíróság, amikor a vádlottat az ellene erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A vádlott jogos védelmi helyzetben volt addig, amíg a sértett a földre nem rogyott, azonban ekkor a jogos védelmi helyzet megszűnt, mivel a földre esett, súlyosan sérült sértett támadásától már nem kellett tartani. A vádlott azonban ezt követően sem hagyott fel a sértett bántalmazásával, hanem - a sértett viselkedése miatt méltányolható - indulatában őt tovább szurkálta. Az élet kioltását eredményező bántalmazását akkor is folytatta, amikor a jogos védelmi helyzet már megszűnt, ezzel időbelileg túllépte a jogos védelem kereteit.

[11] Utalt a Legfőbb Ügyészség arra, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben a sértettet a nyakán és a hasán vágta, szúrta meg. Az orvosszakértői véleményből megállapíthatóan az ezekkel okozott sérülések nem eredményezhették a sértett halálát. Ebből egyértelműen következik, hogy a vádlott a sértett halálát eredményező sérüléseket a jogos védelmi helyzet megszűnését követően leadott szúrásaival okozta. Erre figyelemmel a vádlott cselekményével megvalósította az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettét.

[12] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria

- a vádlott bűnösségét állapítsa meg a Btk. 161. §-ába ütköző erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében;

- a vádlottat a Btk. 34. §-a és a 37. § (2) bekezdés a) pontja alapján börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélje,

- a Btk. 61. § (1) bekezdése alapján mellékbüntetésül közügyektől eltiltásra ítélje,

- a Btk. 38. § (1) bekezdése és (2) bekezdés a) pontja alapján állapítsa meg, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra,

- a Btk. 92. § (1) bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztésbe számítsa be a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt,

- a Be. 574. § (1) bekezdése alapján kötelezze a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

[13] A védő a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételében vitatta a másodfellebbezés ténybeli és jogi megalapozottságát. Előadta, hogy helytálló a Legfőbb Ügyészség által fenntartott másodfellebbezés - a bejelentett fellebbezéssel egyébként ellentétes - azon megállapítása, mely szerint a másodfokú bíróság alappal és helytállóan mellőzte a sértett meghátrálását a másodfokú ítéletre irányadó tényállásból. Ugyanis a sértetti meghátrálás hiányában, de a kés visszaszerzésére irányuló sértetti magatartás nyomán a vádlott továbbra is jogos védelmi helyzetben cselekedett, a vádlotti magatartás egységes szándékból, egységes akaratelhatározásból fakadó, időben meg nem tört magatartásnak tekintendő. Hivatkozott arra, hogy a védekező magatartás - amíg a jogos védelmi helyzet, az élet kioltására irányuló támadó szándék fennáll - módjában és mértékében nem korlátozott.