A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló T/363. számú törvényjavaslat indokolása

2010. évi CIV. törvény

Abból a felismerésből, hogy a közösség és az egyén érdekének, illetve a társadalom integritásának előmozdítása, a demokratikus berendezkedés megfelelő működésének és a nemzeti, valamint kulturális identitás megerősítésének szempontja, a nemzetközi jogi és európai uniós normák, valamint a technológiai fejlődés indokolttá teszik új szabályozás megalkotását, az Országgyűlés a szólás szabadságát, a médiaszolgáltatások kiemelkedő kulturális, társadalmi és gazdasági jelentőségét és a médiapiaci verseny biztosításának fontosságát figyelembe véve - tekintettel az Alkotmány 61. §-ára - megalkotja a sajtószabadságról, a médiatartalmak alapvető szabályairól, valamint a tartalomszolgáltatók és a közönség alapvető jogairól és kötelességeiről szóló alábbi törvényt:

I. CÍM

FOGALOM-MEGHATÁROZÁSOK

1. §

1. Médiaszolgáltatás: a Római Szerződés szerinti gazdasági szolgáltatás, amelyért egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősséget visel, amelynek elsődleges célja műsorszámoknak tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a nyilvánossághoz való eljuttatása valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül.

2. Műsorszám: hangok, illetőleg hangos vagy néma mozgóképek sorozata, mely egy médiaszolgáltató által kialakított műsorrendben vagy műsorkínálatban önálló egységet alkot, és amelynek formája és tartalma a rádiós vagy televíziós műsorszolgáltatáséval összehasonlítható.

3. Lekérhető médiaszolgáltatás: olyan médiaszolgáltatás, amelyben a médiaszolgáltató által összeállított műsorkínálat alapján a felhasználó egyéni kérés alapján, az általa kiválasztott időpontban tekintheti meg a műsorszámokat.

4. Lineáris médiaszolgáltatás: a médiaszolgáltató által nyújtott, műsorszámok műsorrend alapján történő egyidejű megtekintését lehetővé tevő médiaszolgáltatás.

5. Médiatartalom: valamennyi médiaszolgáltatás során kínált tartalom, valamint olyan, nem médiaszolgáltatás során kínált tartalom, amelyért valaki szerkesztői felelősséget visel, és amelynek elsődleges célja műsorszámoknak, illetve egyéb, audiovizuális, hangok sorozatából, vagy szövegből, illetőleg képekből álló tartalmaknak tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a nyilvánossághoz való eljuttatása valamely elektronikus hírközlő hálózaton vagy nyomtatott sajtóterméken keresztül.

6. Tartalomszolgáltató: valamely médiaszolgáltatás vagy egyéb médiatartalom szolgáltatója.

II. CÍM

A TÖRVÉNY HATÁLYA

2. §

E törvény hatálya kiterjed valamennyi médiatartalomra, így például a nyomtatott sajtóra, a hagyományos rádiós és televíziós műsorszolgáltatásra, a lekérhető médiaszolgáltatásra, valamint a médiatartalomnak minősülő internetes tartalmakra is.

3. §

(1) E törvény hatálya kiterjed a médiatartalmak Magyar Köztársaságban letelepedett tartalomszolgáltatóira.

(2) E törvény alkalmazásában a tartalomszolgáltató akkor minősül a Magyar Köztársaság területén letelepedettnek, ha:

a) a tartalomszolgáltatás megkezdéséhez szükséges - hatósági vagy egyéb - nyilvántartásba vétel (regisztráció) a Magyar Köztársaságban történt;

b) a médiatartalom terjesztése a Magyar Köztársaság tulajdonában álló frekvencia igénybevételével történik;

c) ha központi ügyvezetésének helye a Magyar Köztársaság területén található és a tartalomszolgáltatással összefüggő szerkesztői döntéseket a Magyar Köztársaság területén hozzák;

d) ha a központi ügyvezetés és a szerkesztői döntések meghozatalának helye közül csak az egyik található a Magyar Köztársaság területén, de a tartalomszolgáltató munkaerejének jelentős része a Magyar Köztársaság területén dolgozik;

e) ha a Magyar Köztársaság területén és más országban is dolgozik a tartalomszolgáltató munkaerejének jelentős része, akkor, ha a központi ügyvezetés helye a Magyar Köztársaság területén található.

(3) E törvény hatálya kiterjed azon tartalomszolgáltatóra, amelyre az előző bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók, ha a Magyar Köztársaság területén található műholdas feladó-állomást használ, vagy a műholdnak a magyar állam tulajdonában álló átviteli kapacitását használja.

(4) E törvény hatálya egyébként kiterjed azon tartalomszolgáltatóra, amelyre az előző bekezdések rendelkezései nem alkalmazhatók, ha az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés 43-48. cikke értelmében a Magyar Köztársaság területén letelepedettnek minősül.

(5) E törvény hatálya kiterjed azon, más országból nyújtott tartalomszolgáltatásra is, amely jelentős részben vagy teljes egészében a Magyar Köztársaság területére irányul, feltéve, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 89/552/EGK irányelv és az Európai Bíróság gyakorlata ezt lehetővé teszi, és az alkalmazni kívánt szabály a médiapluralizmus fenntartását, vagy más nyomós közérdeket szolgál.

(6) E törvény hatálya továbbá kiterjed a médiatartalmak Magyar Köztársaság területén folytatott terjesztését végző személyekre és vállalkozásokra, illetve médiatartalmak azon terjesztésére, amelynek végzésére használt berendezést a Magyar Köztársaság területén telepítették.

III. CÍM

A SAJTÓ SZABADSÁGA

4. §

(1) A Magyar Köztársaság jogrendje elismeri és védi a sajtó szabadságát, valamint biztosítja sokszínűségét. Mindenkinek joga van a média útján közzétenni véleményét.

(2) A sajtószabadság kiterjed az államtól, valamint bármely érdekcsoporttól való függetlenségre is.

5. §

(1) A médiaszolgáltatás, illetve a médiatartalmak közzététele megkezdésének feltételéül szabható a hatósági nyilvántartásba vétel.

(2) A médiaszolgáltatók által használt, állami tulajdonban lévő, korlátos erőforrások igénybe vétele esetén a médiaszolgáltatás megkezdésének feltételéül a médiahatóság által kiírt és lebonyolított pályázaton való sikeres részvétel is előírható.

6. §

A tartalomszolgáltatók, valamint a velük munkaviszonyban vagy más, munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személyek a bírósági és hatósági eljárásokról szóló jogszabályok keretei között jogosultak információforrásaik titokban tartására ezen eljárások során.

7. §

(1) A tartalomszolgáltató munkavállalója, vagy a tartalomszolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy - a munkajogi jogszabályok keretei között - jogosult a tartalomszolgáltató tulajdonosától, valamint a tartalomszolgáltatót támogató (reklámot közzétevő, szponzoráló stb.) vállalkozástól való szakmai függetlenségre, illetve a médiatartalmak befolyásolására irányuló tulajdonosi vagy támogatói nyomásgyakorlással szembeni védelemre (szerkesztői és újságírói szabadság).

(2) Nem alkalmazható a munkajogi jogszabályokban meghatározott, illetve a megbízási jogviszonyból eredő joghátrány a tartalomszolgáltató munkavállalójával, illetve vele munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személlyel szemben amiatt, mert megtagadta a szerkesztői és újságírói szabadságát csorbító utasítás végrehajtását.

8. §

A tartalomszolgáltató alkalmazottja vagy a tartalomszolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy mentesül a jogi felelősségre vonás alól, ha a munkája során elkövetett jogsértést fontos közérdekű információ megszerzésének szándéka indokolta, és az adott információ nem, vagy csak aránytalan nehézséggel lett volna más módon megszerezhető, feltéve, hogy a megszerzett információ nyomán a hatóságok számára addig nem ismert bűncselekmény elkövetésére derül fény és az elkövetett jogsértés nem okoz aránytalan sérelmet.

9. §

Az állami és önkormányzati szervek, intézmények, tisztségviselők, a hivatalos és közfeladatot ellátó személyek kötelesek elősegíteni a tartalomszolgáltató tájékoztatási feladatának elvégzését.

IV. CÍM

A KÖZÖNSÉG JOGAI

10. §

Mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről.

11. §

A Magyar Köztársaságban közszolgálati médiaszolgáltatás működik a nemzeti önazonosság és az európai identitás, a nemzeti, családi, etnikai, vallási közösségek megőrzése és megerősítése, a magyar és a kisebbségi nyelvek és kultúra ápolása, gazdagítása, az állampolgárok tájékozódási és kulturális igényeinek kielégítése céljából.

V. CÍM

VÁLASZADÁSI JOG

12. §

(1) Ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan válaszközlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények.

(2) Akinek becsületét vagy emberi méltóságát valamely médiatartalom sérti, követelheti válaszközlemény közzétételét.

(3) A válaszközleményt napilap, lekérhető médiaszolgáltatás, illetve internetes tartalomszolgáltatás esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő nyolc napon belül a sérelmezett közleményhez hasonló módon és terjedelemben, más időszaki lap esetében az igény kézhezvételétől számított nyolc napot követően a legközelebbi számban a sérelmezett közleményhez hasonló módon és terjedelemben, lineáris médiaszolgáltatás esetében pedig ugyancsak nyolc napon belül, a sérelmes közleményhez hasonló módon és azzal azonos napszakban kell közölni.

VI. CÍM

A SAJTÓ KÖTELEZETTSÉGEI

13. §

(1) A tartalomszolgáltatók feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről.

(2) A lineáris és lekérhető médiaszolgáltatások kötelesek a közérdeklődésre számot tartó helyi, országos, nemzeti és európai, valamint a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről, vitatott kérdésekről sokoldalúan, tényszerűen, időszerűén, tárgyilagosan és kiegyensúlyozottan tájékoztatni. A tájékoztatási kötelezettség megsértését jelentheti, ha egy jelentős közéleti eseményről elmarad a tájékoztatás.

14. §

(1) A tartalomszolgáltatónak az általa közzétett médiatartalmakban, illetve azok készítése során tiszteletben kell tartania az emberi méltóságot.

(2) Tilos a megalázó, kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek sérelmes bemutatása.

15. §

(1) Tilos visszaélni a médiatartalom közzétételébe történt beleegyezéssel.

(2) A médiatartalom közzétételéhez történt hozzájárulás minden egyéb feltétel, illetve jogkövetkezmény nélkül visszavonható, amennyiben az nem a helyi, országos vagy európai közélet eseményét, illetve a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró valamely eseményt mutatja be, illetve a visszavonásra irányuló nyilatkozatot nem hivatalos vagy közfeladatot ellátó személy, illetve más közéleti személyiség tette.

16. §

A tartalomszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége során nem sértheti az emberi jogokat.

17. §

A médiatartalom nem lehet alkalmas, és nem irányulhat személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére, továbbá semmilyen közösség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére.

18. §

A médiatartalom nem lehet alkalmas a magánélet és más, személyhez fűződő jogok megsértésére.

19. §

(1) A médiatartalom nem károsíthatja a kiskorúak szellemi, lelki, erkölcsi és fizikai fejlődését.

(2) Azon médiatartalmak, amelyek súlyosan veszélyeztethetik a kiskorúak szellemi, lelki, erkölcsi és fizikai fejlődését, csak oly módon tehetők elérhetővé, amely biztosítja, hogy kiskorúak rendes körülmények között nem férhetnek hozzájuk.

20. §

(1) A médiatartalomban megjelenő reklámnak, illetőleg valamely termék vásárlására vagy szolgáltatás igénybe vételére ösztönző közleménynek könnyen felismerhetőnek, egyéb tartalmaktól elkülönülőnek kell lennie.

(2) A burkolt reklám és kereskedelmi közlemény közzététele tilos.

(3) Kereskedelmi közlemény nem alkalmazhat tudatosan nem észlelhető technikákat.

(4) Nem tehető közzé vallási vagy világnézeti meggyőződést sértő reklám vagy kereskedelmi közlemény.

(5) A reklám nem ösztönözhet az egészségre, a biztonságra és a környezetre ártalmas magatartásra.

(6) Nem szabad közzétenni dohányárut, fegyvert, lőszert, robbanóanyagot, kizárólag orvosi rendelvényre igénybe vehető gyógyszert, továbbá gyógyászati eljárást népszerűsítő, ismertető reklámot.

(7) A médiatartalom támogatóját a közzététellel egyidejűleg, illetve azt közvetlenül megelőzően vagy azt követően meg kell nevezni.

(8) A támogatott médiatartalom nem ösztönözhet és nem hívhat fel a támogató vagy az általa meghatározott harmadik személy termékének beszerzésére vagy szolgáltatásának igénybevételére, illetőleg az attól való tartózkodásra.

(9) A támogató a tartalomszolgáltató felelősségét, illetve szerkesztői szabadságát érintő módon a médiatartalmat vagy annak közzétételét nem befolyásolhatja.

VII. CÍM

FELELŐSSÉGI KÉRDÉSEK

21. §

A tartalomszolgáltató a jogszabályok keretei között önállóan dönt a médiatartalom közzétételéről, és ezért felelősséggel tartozik.

22. §

Az e törvény hatálya alá tartozó tartalomszolgáltatók kötelesek regisztrálni a média felügyeletét ellátó hatóságnál vezetett nyilvántartásba.

23. §

(1) E törvény 13-20. §-aiban foglalt kötelezettségek megsértése esetén a média szabályozásáról szóló törvényben foglalt szankciórendszer és eljárásrend megfelelően alkalmazható. A hatósági eljárást bárki kezdeményezheti.

(2) A média szabályozásáról rendelkező jogszabályok keretei között a médiatartalmak terjesztői is felelősségre vonhatók az e törvényben foglaltak megsértéséért.

VIII. CÍM

HATÁLYON KÍVÜL HELYEZETT JOGSZABÁLYHELYEK

24. §

A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 79. §-a hatályát veszti.

25. §

A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 3. §-a, 4. § (1) bekezdése, 10. § (5), (7) és (8) bekezdései, valamint a 13. § (1) bekezdése hatályát veszti.

26. §

A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 2-4. §-ai hatályukat vesztik.

27. §

A polgári törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény 2:90 §-a nem lép hatályba.

IX. CÍM

MÓDOSULÓ JOGSZABÁLYOK

28. §

(1) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 342-346. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"XXI. FEJEZET A válaszadási eljárás

342. § (1) Válasza közzétételét az érintett személy vagy szervezet az általa vitatott közlemény közzétételétől számított harminc napon belül írásban kérheti a médiatartalom szolgáltatójától.

(2) A határidőben - valótlan tények állítása, híresztelése vagy való tények hamis színben való feltüntetése miatt - kért válasz közzétételét csak akkor lehet megtagadni, ha a kérelemben előadottak valósága nyomban megcáfolható.

(3) A határidőben - becsületet vagy emberi méltóságot sértő médiatartalom miatt - kért válasz közzétételét csak akkor lehet megtagadni, ha a médiatartalom szolgáltatójának megítélése szerint a közlemény nem sértett személyiségi jogokat.

343. § (1) Ha a médiatartalom szolgáltatója a válasz közzétételére irányuló kötelezettségét határidőben nem teljesíti, az azt igénylő fél az időszaki lap szerkesztősége, a médiaszolgáltató, bármely médiatartalom szolgáltatója, illetőleg a hírügynökségek ellen keresetet indíthat.

(2) Az I.-XIV. fejezet rendelkezéseit a válaszadási eljárásokban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A válaszadásra irányuló keresetet más keresettel összekapcsolni vagy egyesíteni nem lehet.

(3) A keresetet a közlési kötelezettség utolsó napjától számított tizenöt nap alatt kell megindítani. A határidő elmulasztása esetén igazolásnak (106-110. §) van helye. Az (1) bekezdésben megjelölt szerv félként jár el akkor is, ha egyébként nincs perbeli jogképessége (48. §).

(4) A keresetlevélben határozottan meg kell jelölni az igényelt válaszadási nyilatkozat tartalmát, igazolni kell, hogy a felperes a válaszadást törvényes határidőben igényelte, és napilap, folyóirat, időszaki lap esetében - amennyiben az rendelkezésre áll - csatolni kell a kifogásolt közleményt tartalmazó lappéldányt.

344. § (1) A perre az a bíróság illetékes, amelynek területén az időszaki lap szerkesztősége, a hírügynökség vagy a médiaszolgáltató, illetve a médiatartalom szolgáltatójának székhelye található. A bíróság illetékességét a médiaszolgáltató helyi stúdiójának székhelye is megalapozza.

(2) A bíróság a válaszadási perben soron kívül jár el. Az elnök legkésőbb a keresetlevél benyújtásától számított nyolcadik napra tárgyalást tűz ki, kivéve, ha a keresetlevél benyújtása elkésett, ez utóbbi esetben az elnök a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja.

(3) A perben igazolásnak, viszontkeresetnek és szünetelésnek nincs helye.

345. § (1) Az első tárgyalás megtartásának nem akadálya az, ha a felperes vagy az alperes nem jelenik meg. Ha azonban egyik fél sem jelenik meg az első tárgyaláson, az eljárást meg kell szüntetni. Válaszadási perben bírósági meghagyást nem lehet kibocsátani.

(2) Bizonyítás felvételének csak olyan bizonyítékokra vonatkozóan van helye, amelyek a tárgyaláson rendelkezésre állnak, és amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a közlemény kifogásolt tényállításainak valóságát nyomban igazolják, vagy a keresetben előadottakat nyomban megcáfolják. Bizonyítás felvételének helye lehet a felperes által nyomban felajánlott bizonyítékokra is. A tárgyalást - legfeljebb nyolc napra - csak akkor lehet elhalasztani, ha ezt a felperes kéri, vagy a már feltárt bizonyítékok a bizonyítás eredményességét valószínűsítik.

(3) Ha a bíróság a keresetnek helyt ad, ítéletében az alperest határidő kitűzésével a bíróság által megállapított szövegű válasz közlésére és a felmerült költségek viselésére kötelezi.

346. § (1) A másodfokú bíróság a fellebbezést legkésőbb az iratok beérkezésétől számított nyolc napon belül köteles tárgyalni.

(2) A válaszadási perben hozott ítélet ellen perújításnak nincs helye."

(2) A műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló 2007. évi LXXIV. törvény 10. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"10. § (1) A 9. § szerinti kiegészítő digitális szolgáltatás tartalmára a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi ... törvény 4. §-a és 13-20. §-ai, illetve az Rttv. 4. § (2)-(4) bekezdései, 4/A-5/F. §-ai és 89. §-a megfelelően alkalmazandók. A kiegészítő digitális szolgáltatások tartalmára vonatkozó további szabályokat külön törvény határozza meg."

(3) A műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló 2007. évi LXXIV. törvény 21. §

(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A műsorterjesztő nem terjeszthet (1) bekezdésbe nem tartozó olyan műsort, amely a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi ... törvény 14-19. §-aiban, valamint az Rttv. 4/A. §-ában foglalt alapelveknek nem felel meg."

X. CÍM

HATÁLYBA LÉPÉS

29. §

(1) E törvény 1-22. és 27. §-ai a törvény kihirdetését követő 15. napon lépnek hatályba.

(2) E törvény 23. §-a az Országgyűlés által megalkotandó, a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényt felváltó, a médiát szabályozó új törvény hatályba lépésének napján lép hatályba.

(3) E törvény 24-26. és 28. §-ai a törvény kihirdetését követő 15. napon lépnek hatályba, és a következő napon hatályukat vesztik.

INDOKOLÁS

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

A javaslat a sajtószabadság alkotmányos kategóriáját részletezi, meghatározva a "sajtó" (a médiaszolgáltatók, médiatartalmak előállítói) alapvető jogait. Ezzel párhuzamosan közérdekű feladatokat telepít a médiapiac szereplőire, amelyeket összefoglalóan "a közönség jogaiként" határoz meg. Az Alkotmány 61. §-a alapján a sajtószabadságról szóló törvény ma is kötelezően kétharmados országgyűlési többséggel fogadandó el, ezt az előírást pontosítaná az e javaslattal egyidőben benyújtott, alkotmánymódosításra irányuló törvénytervezet, amely alapján ej avaslat szintén csak kétharmados többséggel fogadható el.

Az új, a jogrendszerben korábban nem létezett "média-alkotmány" megalkotása, illetve a jogszabály formálisan magasabb státusa ráirányítja a figyelmet a médiaszabályozás alapvető elveinek, az azokból kiolvasható mögöttes értékek, közösségi érdekek súlyára, illetve időtállóságára. A törvény hatálya valamennyi ma ismert médiumra kiterjed, ideértve a nyomtatott és elektronikus sajtót, illetve az internetes tartalmak egyes szabályozás alá vont részét. A szabályozás e törvényben alapelvi jellegű, és főként a médiatartalmakra fókuszál. A javaslat rendelkezik a sajtó szabadságáról és az államtól, valamint bármely más érdekcsoporttól való függetlenségéről.

A negatív jellegű - általában tartózkodást előíró - szabályok közül itt szerepel az alkotmányos rend és az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó előírás, a gyűlöletkeltés tilalma és az emberi méltóság védelme, a gyermek- és ifjúságvédelmi szabályok valamint bizonyos reklámkorlátozások. A pozitív jellegű előírások közül szerepel a törvényben a média tájékoztatási kötelezettsége, valamint a kiegyensúlyozottság követelménye. A Polgári Törvénykönyv helyett - az intézmény jogrendszerbeli elhelyezését az 1914. évi sajtótörvényhez hasonlóan kezelve - e javaslat tartalmazza a sajtó-helyreigazítás (új elnevezéssel: válaszadási jog) intézményét is.

A javaslatban szerepelnek a médiát, illetve az újságírókat megillető egyes jogosultságok is, mint például az információforrások titokban tartásának joga, vagy az oknyomozó újságírás védelme, illetve a szerkesztői szabadság is, ami az újságírók számára védelmet nyújt a média tulajdonosaival valamint támogatóival szemben.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1. §-hoz

Az új, a médiaszabályozásban használatos alapvető fogalmakat határozza meg.

Az 2-3. §-hoz

A törvény hatályáról rendelkezik.

A 4. §-hoz

A sajtószabadság alapjogát deklarálja, pontosítja annak jelentését.

Az 5. §-hoz

A médiaszolgáltatás legtöbbször egyszerű nyilvántartásba vétellel elindulhat, kivéve a szűkös erőforrások igénybe vétele esetében.

A 6. §-hoz

Az információforrások titokban tartásának jogát deklarálja, a sajtót megillető jogként.

A 7. §-hoz

Az újságírók és a szerkesztők függetlenségét határozza meg, illetve védi a rendelkezés.

A 8. §-hoz

A rendelkezés az oknyomozó újságírás büntetlenségét határozza meg bizonyos feltételek teljesülése esetén.

A 9. §-hoz

Az állami és önkormányzati szerveknek, intézményeknek, tisztségviselőknek, a hivatalos és közfeladatot ellátó személyeknek a tájékoztatás elősegítése tekintetében előírt kötelezettséget szabályozza.

A 10. §-hoz

A közönséget megillető tájékoztatási, tájékozódási jogot szabályozza.

A 11. §-hoz

A közszolgálati médiaszolgáltatás léte, fenntartása alkotmányos kötelezettségét deklarálja e szakasz.

A 12. §-hoz

A sajtó-helyreigazítás (a válaszadási jog) új szabályait határozza meg e szakasz. A jövőben a válaszadási jog kiterjed az internetes médiatartalmak meghatározott körére, illetve valamennyi, e javaslat által szabályozás alá vont tartalomra is. A javaslat szerint nem csupán a hamis tényállítások, hanem a becsületet, emberi méltóságot sértő egyéb közleményekkel szemben is lehetséges a válaszadási jog gyakorlása.

A 13. §-hoz

A tartalomszolgáltatók tájékoztatási kötelezettségéről rendelkezik.

A 14. §-hoz

Az emberi méltóság védelmét határozza meg e szakasz.

A 15. §-hoz

A médiatartalom közzétételébe történt beleegyezés bizonyos feltételekkel visszavonható.

A 16. §-hoz

Az alkotmányos rend és az emberi jogok tiszteletben tartásáról rendelkezik.

A 17. §-hoz

A különféle közösségek médiatartalmakkal szembeni védelméről rendelkezik.

A 18. §-hoz

A magánélet és más, személyhez fűződő jogok megsértésének tilalmáról rendelkezik.

A 19. §-hoz

A kiskorúak médiatartalmakkal szembeni védelméről rendelkezik.

A 20. §-hoz

A médiatartalmakra nézve általánosan előírható reklámtilalmakról és a médiának nyújtható támogatások megjelenítésének korlátozásáról rendelkezik.

A 21. §-hoz

A tartalomszolgáltatók felelősségéről rendelkezik.

A 22. §-hoz

A tartalomszolgáltatók működése megkezdésének feltétele, hogy kötelesek regisztrálni a hatósági nyilvántartásba. A törvény hatályba lépését megelőzően már nyilvántartásba vett tartalomszolgáltatókra e kötelezettség nem terjed ki, de adataik aktualizálására - azok megváltozása esetén - igen.

A 23. §-hoz

A törvényben kötelezettségek megsértése esetén a média szabályozásáról szóló törvényben foglalt szankciórendszer és eljárásrend megfelelően alkalmazható. E kötelezettség megfelelően módon vonatkozik a médiatartalmak terjesztőire is.

A 24.-26. §-hoz

A hatályát vesztő jogszabályhelyekről rendelkezik.

A 27. §-hoz

A sajtó-helyreigazításra vonatkozó, az új polgári törvénykönyvben szereplő rendelkezés nem lép hatályba.

A 28. §-hoz

A válaszadási eljárás új szabályairól rendelkezik, amelyek beépülnek a polgári perrendtartásról szóló törvénybe. Ezen kívül rendelkezik a szakasz az egyéb módosuló törvényekről is.

A 29. §-hoz

A törvény hatályba lépéséről rendelkezik.