62004CJ0215[1]

A Bíróság (első tanács) 2006. február 16-i ítélete. Marius Pedersen A/S kontra Miljøstyrelsen. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Østre Landsret - Dánia. Hulladék - Hulladékszállítás - Hasznosítási műveletekre szánt hulladékok - A »bejelentő« fogalma - A bejelentőt terhelő kötelezettségek. C-215/04. sz. ügy

C-215/04. sz. ügy

Marius Pedersen A/S

kontra

Miljøstyrelsen

(az Østre Landsret [Dánia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Hulladék - Hulladékszállítás - Hasznosítási műveletekre szánt hulladék - A »bejelentő« fogalma - A bejelentőt terhelő kötelezettségek"

Az ítélet összefoglalása

1. Környezet - Hulladék - A hulladékszállításról szóló 259/93 rendelet

(A 259/93 tanácsi rendelet, 2. cikk, g) pont, ii) alpont)

2. Környezet - Hulladék - A hulladékszállításról szóló 259/93 rendelet

(259/93 tanácsi rendelet, 7. cikk, (2) bekezdés és (4) bekezdés, a) pont, első francia bekezdés)

3. Környezet - Hulladék - A hulladékszállításról szóló 259/93 rendelet

(259/93 tanácsi rendelet, 6. cikk, (5) bekezdés, első francia bekezdés)

4. Környezet - Hulladék - A hulladékszállításról szóló 259/93 rendelet

(259/93 tanácsi rendelet, 6. cikk, (5) bekezdés és 7. cikk, (2) bekezdés)

1. Az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló 259/93 rendelet 2. cikke g) pontjának ii) alpontjában foglalt "amennyiben ez nem lehetséges" kifejezést akként kell értelmezni, hogy pusztán az, hogy egy személy felhatalmazott begyűjtő, nem ruházza fel a hasznosításra szánt hulladék szállítása bejelentőjének minőségével. Ugyanakkor azon körülmények, hogy a hulladéktermelő nem ismert, illetve hogy a termelők száma olyan magas, és az általuk előállított hulladék mennyisége olyan csekély, hogy ésszerűtlen volna, ha egyenként jelentenék be a hulladékszállítást, indokolhatják, hogy a felhatalmazott begyűjtőt a hasznosításra szánt hulladék szállítása bejelentőjének lehessen tekinteni.

(vö. 19. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló 259/93 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése és (4) bekezdése a) pontjának első francia bekezdése értelmében a küldő ország illetékes hatósága jogosult kifogást emelni a hulladékszállítás ellen, amennyiben nem áll rendelkezésére információ a rendeltetési országban történő hulladékkezelésre vonatkozóan. Ugyanakkor nem várható el a bejelentőtől annak bizonyítása, hogy a rendeltetési országban történő hasznosítás meg fog felelni a küldő ország szabályozása által előírtaknak. Épp ellenkezőleg: amennyiben a küldő ország illetékes hatósága a 7. cikk (4) bekezdése a) pontjának első alpontja értelmében kifogást kíván emelni a szállítás ellen a hasznosításra vonatkozó saját nemzeti jogszabályai alapján, őt terheli azon, emberi egészséget vagy környezetet fenyegető veszélyek bizonyítása, amellyel a rendeltetési országban történő hasznosítás fenyeget.

(vö. 33-34. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3. Az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló 259/93 rendelet 6. cikke (5) bekezdésének első francia bekezdését akként kell értelmezni, hogy a hulladékszállítás bejelentésénél a hulladékok összetételére vonatkozó tájékoztatási kötelezettség nem teljesül, ha a bejelentő egy hulladékkategóriát, például az "elektronikai szerelésekből származó hulladék" kategóriáját jelöli meg. Ez a szöveg ugyanis elvont és pontatlan, és nem nyújt részletes felvilágosítást az illetékes hatóság számára a szóban forgó hulladék különleges jellemzőiről.

(vö. 38-39. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

4. Az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló 259/93 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében megállapított határidő akkor nyílik meg, amikor a rendeltetési ország illetékes hatósága az átvételi elismervényt megküldi, abban az esetben is, ha a küldő ország illetékes hatóságainak álláspontja szerint nem nyújtották be számukra a 6. cikk (5) bekezdésében előírt valamennyi információt. E határidő leteltének az a joghatása, hogy az illetékes hatóságok nem emelhetnek kifogást, illetve nem kérhetnek további tájékoztatást.

(vö. 52. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2006. február 16.(*)

"Hulladék - Hulladékszállítás - Hasznosítási műveletekre szánt hulladékok - A »bejelentő« fogalma - A bejelentőt terhelő kötelezettségek"

A C-215/04. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Østre Landsret (Dánia) a Bírósághoz 2004. május 21-én érkezett 2004. május 14-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Marius Pedersen A/S

és

a Miljøstyrelsen

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, K. Schiemann (előadó), N. Colneric, J. N. Cunha Rodrigues és E. Levits bírák,

főtanácsnok: P. Léger,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli eljárásra és a 2005. május 26-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Marius Pedersen A/S képviseletében H. Banke advokat,

- a Miljøstyrelsen képviseletében P. Biering advokat,

- a dán kormány képviseletében J. Molde és P. Biering, meghatalmazotti minőségben,

- a belga kormány képviseletében D. Haven, meghatalmazotti minőségben,

- az oszták kormány képviseletében E. Riedl, meghatalmazotti minőségben,

- a lengyel kormány képviseletében J. Pietras, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében M. Konstantinidis és H. Støvlbæk, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2005. július 14-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatali kérelem tárgya az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló, 1993. február 1-jei 259/93/EGK tanácsi rendelet (HL L 30., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 176. o.) 2. cikke g) pontjának, 6. cikke (5) bekezdésének, valamint 7. cikke (1) és (2) bekezdésének, továbbá (4) bekezdése a) pontjának értelmezése.

2 Ezt a kérelmet a Marius Pedersen A/S (a továbbiakban: Pedersen), amely dániai székhelyű, elektronikai szerelésekből származó hulladékok begyűjtésére felhatalmazott vállalkozás és a Miljøstyrelsen (nemzeti környezetvédelmi hivatal) közötti jogvita keretén belül terjesztették elő, az említett hulladékok hasznosítás végett Németországba történő szállításának tárgyában.

Jogi háttér

3 A 259/93 rendelet kilencedik preambulumbekezdése értelmében:

"[...] a hulladékszállítmányokat az illetékes hatóságoknak előzetesen be kell jelenteni, lehetővé téve számukra, hogy kellően tájékozódjanak a hulladék típusáról, szállításáról és ártalmatlanításáról vagy hasznosításáról, hogy e hatóságok meg tudjanak tenni minden szükséges intézkedést az emberi egészség és környezet védelme érdekében, beleértve a szállítmány indítása elleni kellően indokolt kifogások lehetőségét is".

4 A rendelet 2. cikkének g) pontja az alábbi módon határozza meg a "bejelentő" fogalmát:

"[...] az a természetes személy vagy vállalati testület [helyesen: jogi személy], akire vagy amelyre a bejelentési kötelezettség vonatkozik, a továbbiakban a hulladék elszállítását vagy elszállíttatását javasoló személy:

i) az a személy, akinek a tevékenységei a hulladékot létrehozták (hulladéktermelő); vagy

ii) amennyiben ez nem lehetséges, egy valamely tagállam által ilyen céllal felhatalmazott begyűjtő, vagy bejegyzett vagy engedéllyel rendelkező kereskedő vagy ügynök, aki intézkedik a hulladék ártalmatlanításáról vagy hasznosításáról

[...]".

5 Ugyanezen rendelet 6. cikke előírja:

"(1) Ha a bejelentő [...] hasznosításra szánt hulladékot szándékozik egyik tagállamból egy másik tagállamba szállítani [...], akkor ezt bejelenti a rendeltetési ország illetékes hatóságának, és a bejelentés másolatát elküldi a küldő- és a tranzitország illetékes hatóságainak és a címzettnek.

[...]

(4) A bejelentés során a bejelentő kitölti a kísérő dokumentumot, és ha az illetékes hatóságok azt kérik, további tájékoztatással és dokumentációval is szolgál.

(5) A bejelentő a kísérő dokumentumban különösen az alábbiakról nyújt tájékoztatást:

- a hasznosításra szánt hulladék eredete, összetétele és mennyisége, valamint a termelő megnevezése, valamint többféle eredetű hulladékok esetében a hulladékok részletes leltára és - ha ismert - a hulladéktermelők megnevezése

[...]".

6 A 259/93 rendelet 7. cikke értelmében:

"(1) A bejelentés kézhezvételekor a rendeltetési ország illetékes hatósága három munkanapon belül átvételi elismervényt küld a bejelentőnek, amelynek másolatát elküldi a többi érintett illetékes hatóságnak és a címzettnek.

(2) A küldő, a rendeltetési és a tranzitország illetékes hatóságainak az elismervény elküldésétől számítva 30 nap áll a rendelkezésükre, hogy kifogást emeljenek a szállítás ellen. Ilyen kifogás a (4) bekezdés alapján emelhető. Az esetleges kifogásokat e 30 napos időszakon belül, írásban kell eljuttatni a bejelentőhöz és a többi érintett illetékes hatósághoz.

[...]

(4) a) A küldő és a rendeltetési ország illetékes hatóságai indokolt kifogásokat emelhetnek a tervezett szállítás ellen:

- a 75/442/EGK irányelvnek, különösen annak 7. cikkének megfelelően, vagy

- ha a szállítmány [helyesen: szállítás] nem felel meg a környezetvédelemre, a közrendre, közbiztonságra vagy az egészségvédelemre vonatkozó nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek [helyesen: törvényi és rendeleti rendelkezéseknek]

[...].

[...]

(5) Ha az illetékes hatóságok a (2) bekezdésben meghatározott határidőn belül meggyőződnek arról, hogy a kifogásaiknak alapot adó problémákat megoldották, és a szállítással kapcsolatos feltételek teljesülnek, erről haladéktalanul írásban értesítik a bejelentőt, illetve másolattal a címzettet és a többi érintett illetékes hatóságot.

Ha ezt követően a szállítással kapcsolatos feltételek bármilyen lényeges módon megváltoznak, új bejelentést kell tenni".

7 Az 1991. március 18-i 91/156/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 194., 39. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 3. o.) módosított, a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelv (HL L 78., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 23. o., a továbbiakban: 75/442 irányelv) 4. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

"A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a hulladék hasznosítása vagy ártalmatlanítása az emberi egészség veszélyeztetése, valamint anélkül történjen, hogy olyan folyamatokat vagy módszereket használnának, amelyek veszélyesek lehetnek a környezetre, így különösen:

- ne jelentsen kockázatot a vízre, levegőre, talajra, növény- és állatvilágra,

- ne okozzon kellemetlen zajt vagy szagot,

- ne befolyásolja hátrányosan a tájképet vagy a különleges érdeklődésre számot tartó helyeket.

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket azért is, hogy megtiltsák a hulladékok ellenőrizetlen elvezetését vagy lerakását, illetve ellenőrizetlen ártalmatlanítását."

Az alapügy és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

8 2000. február 21-i bejelentésével a Pedersen hasznosítás céljából 2000 tonna, elektronikai szerelésekből származó hulladéknak a németországi partnervállalkozásához történő szállításának az engedélyezése iránt fordult a Miljøstyrelsenhez. A hivatal megtagadta a szállítás engedélyezését, mert a Pedersen nem nyújtotta be az engedélyezés iránti kérelem elbírálásához szükséges információkat, különösen az alábbiakat:

1) a hulladéktermelők meghatalmazását, amely igazolja, hogy a begyűjtött hulladék szállítása során őket képviseli;

2) annak bizonyítékát, hogy a Németországban található létesítmény a hulladékot ökológiai szempontból a dán szabályozás által előírttal azonos módon kezeli;

3) kielégítő információkat a hulladék összetételére vonatkozólag, mivel az országhatárt átlépő szállításra vonatkozó nyomtatványban csak azt tüntette fel, hogy "elektronikai szerelésekből származó hulladék" szállításáról van szó.

9 Egyébiránt a bejelentés vélt hiányosságára tekintettel a Miljøstyrelsen megállapította, hogy nem nyílt meg a 259/93 rendelet 7. cikkében előírt 30 napos határidő, amelyen belül az illetékes hatóság jóváhagyását adhatja, vagy kifogást emelhet.

10 2001. május 22-én a Pedersen keresetet nyújtott be az Østre Landsrethez, mivel álláspontja szerint elégséges dokumentációt szolgáltatott ahhoz, hogy a Miljøstyrelsen kibocsáthassa a kért engedélyt, és a kifogás emelésére rendelkezésre álló határidő lejárt, következésképpen jogosult az alapügy tárgyát képező szállítás lebonyolítására.

11 Ilyen körülmények között az Østre Landsret felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) A [...] 259/93 [...] rendelet 2. cikke g) pontjának ii) alpontjában foglalt »amennyiben ez nem lehetséges« kifejezést akként kell-e értelmezni, hogy a felhatalmazott begyűjtő nem lehet automatikusan a hasznosításra szánt hulladék kivitelének bejelentője?

Igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság annak pontosítását kéri a Bíróságtól, hogy melyek azon feltételek, amelyek között a felhatalmazott begyűjtő a hasznosításra szánt hulladék kivitelének bejelentője lehet.

Lehet-e ilyen feltétel az, hogy a hulladéktermelő nem ismert, vagy hogy a termelők száma és az általuk termelt hulladék csekély mennyisége alapján ésszerűtlen lenne, hogy a hulladék kivitelét egyénenként jelentsék be?

2) A [...] 259/93 [...] rendelet 7. cikkének (2) bekezdése - a 7. cikk (4) bekezdése a) pontjának első és második francia bekezdésével összefüggésben - lehetővé teszi-e a küldő ország illetékes hatóságai számára, hogy kifogást emeljenek a hasznosításra szánt hulladék kivitelének engedélyezése iránti kérelemmel szemben, amennyiben a bejelentő nem nyújtott be információkat arra vonatkozóan, hogy a rendeltetési ország a küldő ország szabályozásával ökológiai szempontból azonos eljárás alkalmazásával kezeli a hulladékot?

3) A [...] 259/93 [...] rendelet 6. cikke (5) bekezdésének első francia bekezdését akként kell-e értelmezni, hogy a hulladékok összetételére vonatkozó tájékoztatási kötelezettség teljesül, amennyiben a bejelentő megnevez egy adott hulladékkategóriát, pl.: az »elektronikai szerelésekből származó hulladékok« kategóriáját?

4) A [...] 259/93 rendelet [...] 7. cikkének (1) és (2) bekezdését akként kell-e értelmezni, hogy a 7. cikk (2) bekezdésében előírt határidő akkor nyílik meg, amikor a rendeltetési ország illetékes hatósága az átvételi elismervényt megküldi, függetlenül attól, hogy a küldő ország illetékes hatóságainak álláspontja szerint nem kapták meg a 6. cikk (5) bekezdésében előírt valamennyi információt?

Nemleges válasz esetén: milyen információkat kell csatolni a bejelentéshez, hogy a 7. cikk (2) bekezdésében előírt 30 napos határidő megnyílhasson?

A 30 napos határidő lejárta azzal a joghatással jár-e, hogy az illetékes hatóságok nem emelhetnek kifogást, illetve nem kérhetnek további tájékoztatást?"

Az első kérdésről

12 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 259/93 rendelet 2. cikke g) pontjának ii) albekezdését akként kell-e értelmezni, hogy a felhatalmazott hulladékgyűjtő nem jogosult automatikusan a hasznosításra szánt hulladék szállításának bejelentésére.

13 A 2. cikk g) pontjának szövegezéséből következik, hogy amennyiben az a személy, akinek tevékenysége során a hulladék létrejött - jelen ügyben a hulladéktermelő - nem tudja bejelenteni a szállítást, egy felhatalmazott begyűjtő betöltheti - de csakis ilyen esetben töltheti be - a bejelentő szerepét.

14 Vagyis ez a cikk kifejezetten kizárja, hogy a felhatalmazott begyűjtőt automatikusan a hulladékszállítás egyetlen bejelentőjének lehessen tekinteni.

15 A kérdést előterjesztő bíróság továbbá azt kéri, hogy a Bíróság pontosítsa, melyek azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy a felhatalmazott begyűjtő legyen a hasznosításra szánt hulladék szállításának bejelentője.

16 Noha a hulladékszállítás bejelentésének kötelezettsége elsősorban a hulladéktermelőt terheli, az "amennyiben ez nem lehetséges" kifejezés azt jelenti, hogy olyan esetben, ha a hulladéktermelő képtelen a bejelentésre, a felhatalmazott begyűjtő megteheti ezt a bejelentést. A 259/93 rendeletnek a kilencedik preambulumbekezdésben megfogalmazott célkitűzése alapján - miszerint a hulladékszállítmányokat az illetékes hatóságoknak előzetesen be kell jelenteni, lehetővé téve számukra, hogy kellően tájékozódjanak a hulladék típusáról, szállításáról és ártalmatlanításáról vagy hasznosításáról, hogy e hatóságok meg tudjanak tenni minden szükséges intézkedést az emberi egészség és környezet védelme érdekében - az "amennyiben ez nem lehetséges" kifejezést tágan kell értelmezni annak biztosítása érdekében, hogy amikor nem lehetséges, hogy a szállítást a hulladéktermelő jelentse be az illetékes hatóságoknak, a bejelentést a felhatalmazott is megtehesse.

17 Ilyen összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott körülmények - miszerint a hulladéktermelő nem ismert, illetve hogy a termelők száma olyan magas, és a tevékenységükből származó hulladék mennyisége olyan csekély, hogy ésszerűtlen volna, ha egyenként jelentenék be a hulladékszállítást - mind olyan feltételek, amelyek lehetővé teszik a felhatalmazott begyűjtő számára, hogy a szállítás bejelentése ügyében eljárjon az illetékes hatóságoknál, és amelyek az "amennyiben ez nem lehetséges" kifejezés körébe tartoznak.

18 Különösen amikor a hulladéktermelő kiléte nem ismert, teljességgel indokolt, sőt, kívánatos is, hogy a felhatalmazott hulladékbegyűjtő tegye meg a bejelentést az illetékes hatóságoknál. Mint azt indítványának 26. pontjában a főtanácsnok megállapította: a bejelentések amiatt történő megsokszorozódása, hogy az egyenként csekély mennyiségű hulladékot több hulladéktermelő állítja elő, összeegyeztethetetlen lenne azzal a kötelezettséggel, amely a 259/93 rendelet értelmében az illetékes hatóságokat e bejelentések viszonylag rövid határidőn belüli vizsgálata tekintetében terheli.

19 Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 259/93 rendelet 2. cikke g) pontjának ii) alpontjában foglalt "amennyiben ez nem lehetséges" kifejezést akként kell értelmezni, hogy pusztán az, hogy egy személy felhatalmazott begyűjtő, nem ruházza fel a hasznosításra szánt hulladék szállítása bejelentőjének minőségével. Ugyanakkor azon körülmények, hogy a hulladéktermelő nem ismert, illetve hogy a termelők száma olyan magas, és az általuk előállított hulladék mennyisége olyan csekély, hogy ésszerűtlen volna, ha egyenként jelentenék be a hulladékszállítást, indokolhatják, hogy a felhatalmazott begyűjtőt a hasznosításra szánt hulladék szállításának bejelentőjeként lehessen tekinteni.

A második kérdésről

20 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a küldő ország illetékes hatóságainak jogában áll-e kifogást emelni a hasznosításra szánt hulladéknak a rendeltetési országba történő kivitelének az engedélyezése iránti kérelemmel szemben kizárólag amiatt, hogy a bejelentő által szolgáltatott tájékoztatásban nem szerepel, hogy a rendeltetési ország szabályozása ugyanolyan szintű ökológiai védelmet ír elő, mint a küldő ország szabályozása.

21 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a környezet védelmének biztosítása érdekében a 259/93 rendelet biztosítja a hulladékszállítás kérdésének közösségi szinten harmonizált szabályozását (lásd a Bíróság C-324/99. sz. DaimlerChrysler-ügyben 2001. december 13-án hozott ítéletének [EBHT 2001., I-9897. o.] 42. pontját és a C-6/00. sz. ASA-ügyben 2002. február 27-én hozott ítéletének [EBHT 2002., I-1961. o.] 35. pontját).

22 A hasznosításra szánt hulladékok vonatkozásában az említett rendelet 7. cikkének (4) bekezdése - a (2) bekezdésnek megfelelően - kimerítő jelleggel felsorolja azokat az eseteket, amelyekben a tagállamok kifogást emelhetnek a közöttük történt hulladékszállítás ellen (lásd az ASA-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 36. pontját).

23 Márpedig az említett rendelet 7. cikke (4) bekezdésésének alkalmazásához - amely meghatározza azon eseteket, amelyekben a küldő, a tranzit- vagy a fogadó ország illetékes hatóságai kifogást emelhetnek a hasznosításra szánt hulladékok szállítása ellen - szükséges, hogy az illetékes hatóság rendelkezzék a megfelelő információkkal annak vizsgálatához, hogy az adott szállítás megfelel-e ezen esetek egyikének, vagy sem.

24 E célból a 259/93 rendelet 6. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy a bejelentőnek bizonyos információkat kell szolgáltatnia.

25 Ezenkívül a 6. cikk (4) bekezdéséből adódik, hogy az illetékes hatóságok további tájékoztatást és dokumentációt kérhetnek a bejelentőtől.

26 Minthogy a 259/93 rendelet nem ír elő különleges eljárást arra az esetre, ha a bejelentő e kérés ellenére sem szolgáltat további tájékoztatást vagy dokumentumot, az illetékes hatóság a rendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően "kifogást" emelhet, ha nem rendelkezik a szükséges információkkal annak eldöntéséhez, hogy a szállítás felvet-e a rendelet 7. cikkének (4) bekezdésében foglalt kérdéseket.

27 Ebben az összefüggésben a szükségesnek tekintendő és következésképpen kérhető információk szintje a 259/93 rendelet 7. cikkének (4) bekezdésében érintett esettől függően változó.

28 Így a 259/93 rendelet 7. cikke (4) bekezdése a) pontjának első francia bekezdése szerinti esettel kapcsolatban a Bíróság a C-277/02. sz. EU-Wood-Trading-ügyben 2004. december 16-án hozott ítéletének (EBHT 2004., I-11957. o.) 43. pontjában úgy ítélte meg, hogy a hulladék szállítása ellen a küldő és a fogadó ország illetékes hatósága által emelhető kifogás alapja olyan meggondolás is lehet, amely nem csupán a hulladék szállításával, hanem a szállítás folytán lehetővé vált hasznosítási művelettel függ össze.

29 Mivel pedig az irányelv 4. cikke szerint a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a hulladék hasznosítása vagy ártalmatlanítása az emberi egészség veszélyeztetése, valamint anélkül történjék, hogy olyan folyamatokat vagy módszereket használnának, amelyek veszélyesek lehetnek a környezetre, a rendelet 7. cikke (4) bekezdése a) pontjának első francia bekezdését akként kell értelmezni, hogy az a rendeltetési és a küldő ország illetékes hatóságának a hasznosítani kívánt hulladék szállítása ellen azzal az indokkal is megengedi kifogás emelését, hogy a tervezett hasznosítás nem felel meg az irányelv 4. cikkéből eredő követelményeknek (lásd az EU-Wood-Trading-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 42. pontját).

30 Az EU-Wood-Trading-ügyben hozott, fent hivatkozott ítéletben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a 259/93 rendelet 7. cikke (4) bekezdése a) pontjának első francia bekezdése azt is magában foglalja, hogy a küldő ország hatósága a szemét rendeltetési országban történő hasznosításának emberi egészségre és környezetre irányuló kockázatait értékelve minden érdemleges követelményt figyelembe vegyen - ideértve a küldő államban hatályosakat is, még abban az esetben is, ha azok a rendeltetési állambelieknél szigorúbbak -, amennyiben a kockázatok kiküszöbölése a céljuk. A küldő ország illetékes hatóságát azonban nem köthetnék saját államának követelményei, ha azok nem lennének a fogadó állam követelményeinél alkalmasabbak e kockázatok kiküszöbölésére (lásd az EU-Wood-Trading-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 46. pontját).

31 A küldő ország illetékes hatósága csak akkor jogosult kifogást emelni a szállítás ellen a saját nemzeti hasznosítási előírásai alapján, ha ezek az előírások, az arányosság elvét tiszteletben tartva, alkalmasak az emberi egészséget és a környezetet fenyegető kockázatok kiküszöbölése céljának megvalósítására, és nem haladják meg az e célok eléréséhez szükséges mértéket (lásd az EU-Wood-Trading-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 49. pontját). Ezen kockázatokat nem a közrendi meggondolások mércéjével, hanem megfelelő tudományos kutatások alapján kell felmérni (lásd az EU-Wood-Trading-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 50. pontját).

32 Így a 259/93 rendelet 6. cikkében előírt bejelentés keretén belül a bejelentőnek - ugyanezen cikk (5) bekezdésének megfelelően - a bejelentés alátámasztására szolgáló kísérő dokumentumban nemcsak a hasznosításra szánt hulladék összetételére és mennyiségére, valamint szállításának módjára, hanem a hulladék hasznosításának feltételeire vonatkozóan is információkat kell szolgáltatnia.

33 Ugyanakkor nem várható el a bejelentőtől annak bizonyítása, hogy a rendeltetési országban történő hasznosítás meg fog felelni a küldő ország előírásainak. Épp ellenkezőleg: amennyiben a küldő ország illetékes hatósága a 259/93 rendelet 7. cikke (4) bekezdése a) pontjának első alpontja értelmében a hasznosításra vonatkozó saját nemzeti jogszabályai alapján kifogást kíván emelni a szállítás ellen, őt terheli a rendeltetési országbeli hasznosítás miatti, az emberi egészséget vagy környezetet fenyegető veszélyek bizonyítása.

34 A fentiek alapján a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 259/93 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése és (4) bekezdése a) pontjának első francia bekezdése értelmében a küldő ország illetékes hatósága jogosult kifogást emelni a hulladékszállítás ellen, amennyiben nem áll rendelkezésére információ a rendeltetési országban történő hulladékkezelésre vonatkozóan. Ugyanakkor nem várható el a bejelentőtől annak bizonyítása, hogy a rendeltetési országban történő hasznosítás meg fog felelni a küldő ország előírásainak.

A harmadik kérdésről

35 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy egy adott hulladékkategóriának - például az "elektronikai szerelésekből származó hulladék" kategóriának - a szállítás bejelentésében való feltüntetése eleget tesz-e a hulladék összetételére vonatkozó, a 259/93 rendelet 6. cikke (5) bekezdésének első francia bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségnek.

36 Amint az jelen ítélet 16. pontjában megállapítást nyert, a 259/93 rendelet egyik célja az, hogy biztosítsa a hulladékszállítmányok illetékes hatóságoknak történő előzetes bejelentését, lehetővé téve, hogy a hatóságok kellően tájékozottak legyenek ahhoz, hogy az emberi egészség és környezet védelme érdekében minden szükséges intézkedést meg tudjanak tenni.

37 Ezen célt kizárólag az olyan hiánytalan bejelentés képes biztosítani, amely részletesen feltünteti a hasznosításra szánt hulladék eredetét, összetételét és mennyiségét, és - amennyiben különféle eredetű hulladékról van szó - tartalmazza a hulladék részletes felsorolását.

38 Az "elektronikai szerelésekből származó hulladék" nem elégíti ki ezt a feltételt, mert elvont és pontatlan, továbbá hiányoznak azok a részletes felvilágosítások, amelyek az illetékes hatóság számára tájékoztatást nyújthatnak a szóban forgó hulladék különleges jellemzőiről.

39 A fentiek alapján a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 259/93 rendelet 6. cikke (5) bekezdésének első francia bekezdését akként kell értelmezni, hogy a hulladékok összetételére vonatkozó tájékoztatási kötelezettség nem teljesül, ha a bejelentő egy hulladékkategóriát jelöl meg, például az "elektronikai szerelésekből származó hulladék" kategóriáját.

A negyedik kérdésről

40 Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az a tény, hogy a küldő ország illetékes hatósága úgy véli, hogy a hulladék hasznosításával kapcsolatban nem rendelkezik valamennyi, a hulladékszállításra vonatkozó szükséges információval, befolyásolja-e a 259/93 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében foglalt határidő kezdőnapját. A kérdést előterjesztő bíróság továbbá arra keresi a választ, hogy ezen határidő letelte kizárja-e annak lehetőségét, hogy az illetékes hatóságok kifogást emeljenek a szállítás ellen, illetve további tájékoztatást kérjenek a bejelentőtől.

41 A kérdés megválaszolásához tanulmányozni kell a hulladékszállítások bejelentésének a 259/93 rendeletben előírt mechanizmusát.

42 E rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében ha a bejelentő hasznosításra szánt hulladékot szándékozik az egyik tagállamból valamely másik tagállamba szállítani, akkor ezt bejelenti a rendeltetési ország illetékes hatóságának, és a bejelentés másolatát elküldi a küldő- és a tranzitország illetékes hatóságainak és a címzettnek.

43 A rendelet 7. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a bejelentés kézhezvételekor a rendeltetési ország illetékes hatósága három munkanapon belül átvételi elismervényt küld a bejelentőnek, amelynek másolatát elküldi a többi érintett illetékes hatóságnak és a címzettnek.

44 A 7. cikk (2) bekezdésének első francia bekezdése értelmében a küldő-, a rendeltetési és a tranzitország illetékes hatóságainak az elismervény elküldésétől számítva 30 nap áll a rendelkezésükre, hogy kifogást emeljenek a szállítás ellen.

45 Tehát magának a 259/93 rendelet 7. cikkének szövegezéséből következik, hogy a 30 napos határidő az átvételi elismervény elküldésével nyílik meg. Az a tény, hogy a küldő ország illetékes hatósága - mint jelen esetben is - úgy véli, hogy nem kapott meg valamennyi szükséges információt, nem akadályozza a határidő megnyíltát. Az említett 30 napos határidő fontos garanciát jelent a bejelentő számára arra, hogy a szállításról szóló bejelentését az e rendeletben megszabott szigorú határidőn belül megvizsgálják, és legkésőbb ezen határidő lejártakor tájékoztatást kap arról, hogy a szállítást végre lehet-e hajtani, és ha igen, milyen feltételekkel (e tekintetben - a küldő ország illetékes hatóságának a szállítmány téves minősítésére vonatkozó kifogásával kapcsolatban - lásd az ASA-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 49. pontját).

46 Ezen oknál fogva - a jogbiztonságra vonatkozó megfontolásokra tekintettel - a 259/93 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését szigorúan kell értelmezni. Mivel az e cikkben előírt 30 napos határidő a gondos igazgatás biztosítékát képezi, az illetékes hatóságok kizárólag e határidő betartásával emelhetnek kifogást.

47 Így bizonyos, az adott ügyben a küldő ország hatósága által hasznosnak, sőt szükségesnek ítélt információk hiánya nem akadályozza a 259/93 rendelet 7. cikke (2) bekezdésében foglalt határidő megnyíltát.

48 Írásbeli észrevételeiben a dán, az osztrák és a lengyel kormány hangot adott ezen értelmezés feletti aggályának, azt állítva, hogy annak elfogadása, hogy a 30 napos határidő az átvételi elismervénynek a rendeltetési ország illetékes hatósága általi elküldésével nyílik meg, tekintet nélkül arra, hogy a bejelentés hiányos, azt eredményezi, hogy az illetékes hatóságoknak nem lesz lehetőségük kifogást emelni a szállítással szemben.

49 E vonatkozásban - tekintettel arra, hogy az illetékes hatóságoknak az előzetes bejelentésben pontos tájékoztatást kell kapniuk a hulladék fajtájáról, szállításáról és ártalmatlanításáról vagy hasznosításáról, hogy az emberi egészség és a környezet védelmében megtehessenek minden szükséges intézkedést, beleértve azon lehetőséget is, hogy indokolással ellátott felszólalással éljenek a szállítások ellen - meg kell őrizni az illetékes hatóságok számára a 259/93 rendelet 6. cikkének (4) bekezdésében biztosított azon jogot, hogy amennyiben úgy vélik, hogy a bejelentés hiányos, további tájékoztatás kérjenek.

50 Ugyanakkor a jelen ítélet 46. és 47. pontjában foglalt értelmezés egyáltalán nem sérti ezt a jogot. Mivel a 259/93 rendelet nem ír elő különleges eljárást arra vonatkozóan, hogy az illetékes hatóság hogyan terjessze elő a rendelet 6. cikkének (4) bekezdése szerinti további tájékoztatás és dokumentumok iránti kérelmet, az illetékes hatóságok - jelen esetben a küldő ország hatósága - a 30 napos határidőn belül, a rendelet 7. cikke (2) bekezdésében foglalt "kifogás" formájában fogalmazhatnak meg ilyen kérelmeket. Ez a megoldás az illetékes hatóságok további információkérésre vonatkozó jogának tiszteletben tartása mellett lehetővé teszi a 7. cikk (2) bekezdésének szigorú értelmezését.

51 Abban az esetben, ha a küldő ország illetékes hatósága által kért további információk a 30 napos határidőn belül megérkeznek, és az illetékes hatóság úgy véli, hogy a kifogásnak alapot adó problémák megoldódtak, a 259/93 rendelet 7. cikke (5) bekezdésének megfelelően erről haladéktalanul írásban értesíti a bejelentőt, illetve másolattal a címzettet és a többi érintett illetékes hatóságot. Ha ezt követően a szállítással kapcsolatos feltételek bármilyen lényeges módon megváltoznak, új bejelentést kell tenni.

52 Ilyen körülmények között a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 259/93 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében megállapított határidő akkor nyílik meg, amikor a rendeltetési ország illetékes hatósága az átvételi elismervényt megküldi, abban az esetben is, ha a küldő ország illetékes hatóságai szerint nem nyújtották be számukra a 6. cikk (5) bekezdésében előírt valamennyi információt. E határidő leteltének az joghatása, hogy az illetékes hatóságok nem emelhetnek kifogást, illetve nem kérhetnek további tájékoztatást.

A költségekről

53 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) Az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló, 1993. február 1-jei 259/93/EGK tanácsi rendelet 2. cikke g) pontjának ii) alpontjában foglalt "amennyiben ez nem lehetséges" kifejezést akként kell értelmezni, hogy pusztán az, hogy egy személy felhatalmazott begyűjtő, nem ruházza fel a hasznosításra szánt hulladék szállítása bejelentőjének minőségével. Ugyanakkor azon körülmények, hogy a hulladéktermelő nem ismert, vagy hogy a termelők száma olyan magas, és az általuk előállított hulladék mennyisége olyan csekély, hogy ésszerűtlen volna, ha egyenként jelentenék be a hulladékszállítást, indokolhatják, hogy a felhatalmazott begyűjtőt a hasznosításra szánt hulladék szállításának bejelentőjeként lehessen tekinteni.

2) A 259/93 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése és (4) bekezdése a) pontjának első francia bekezdése értelmében a küldő ország illetékes hatósága jogosult kifogást emelni a hulladékszállítás ellen, amennyiben nem áll rendelkezésére információ a rendeltetési országban történő hulladékkezelésre vonatkozóan. Ugyanakkor nem várható el a bejelentőtől annak bizonyítása, hogy a rendeltetési országban történő hasznosítás meg fog felelni a küldő ország előírásainak.

3) A 259/93 rendelet 6. cikke (5) bekezdésének első francia bekezdését akként kell értelmezni, hogy a hulladékok összetételére vonatkozó tájékoztatási kötelezettség nem teljesül, ha a bejelentő egy hulladékkategóriát jelöl meg, például az "elektronikai szerelésekből származó hulladék" kategóriáját.

4) A 259/93 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében megállapított határidő akkor nyílik meg, amikor a rendeltetési ország illetékes hatósága az átvételi elismervényt megküldi, és ez abban az esetben is így van, ha a küldő ország illetékes hatóságai szerint nem nyújtották be számukra a 6. cikk (5) bekezdésében előírt valamennyi információt. E határidő leteltének az joghatása, hogy az illetékes hatóságok nem emelhetnek kifogást, illetve nem kérhetnek további tájékoztatást.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: dán.