ÍH 2008.55 KISKORÚAK VÉDELME A MŰSORSUGÁRZÁS SORÁN - MŰSORSZOLGÁLTATÓ FELELŐSSÉGE A KISKORÚAK VÉDELMÉÉRT

A megrázó módon megjelenített kábítószer-használat, ha hordoz olyan üzenetet, miszerint az ember a drogok nélkül semmit sem ér, használatukkal azonban bármire képes, káros mintát közvetíthet [1996. évi I. tv. 5/B. § (3) bek., 5/C. § (2) bek.].

A felperesi műsorszolgáltató által üzemeltetett csatorna 2005. évi május hó 21. napján 8 óra 39 perces kezdettel sugározta a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 5/B. §-ának (2) bekezdése szerinti II. korhatári kategóriába besorolású filmet. A műsorszám négy különálló történetet dolgozott fel, mindegyik hátterében valamilyen természetfeletti jelenség állt. A második, "Hideg pulyka" alcímet viselő, mintegy 21 perc hosszú epizód egy alkohol- és drogfüggő rockzenész, Jared kábítószer elleni harcát mutatta be. A többi három részhez képest ebben a történetben a sci-fi elemek nem kaptak hangsúlyos szerepet, a napjainkban, átlagos környezetben játszódó események valóságra vonatkoztathatók voltak. A kábítószer csábító kísértését megszemélyesítő nő, Kim, eleinte valós szereplőnek tűnik a filmben, majd később fokozatosan, apró utalásokból derül ki, hogy csupán a főszereplő hallucinációi teremtették alakját. A nő mindvégig a drogok használatának előnyeit hangsúlyozza a zenész számára. A férfi - bár többször rossz megoldási utat, köztük erőszakot, agressziót is használ - próbál küzdeni szenvedélye ellen, de be kell látnia, hogy kizárólag a kábítószerek segítségével tud alkotni, hiszen eddigi összes sikeres dalát bódult állapotban írta. A végső jelenetben a főszereplőt a kórházi ágyon látjuk, ahol öngyilkossági kísérlete után kezelik. Ekkor hangzik el a film utolsó mondata: "… óránként egy adag morfium, üdvözöljük a kábítószeresek mennyországában!" A filmben egyébként nyílt képi eszközökkel jelenik meg az intravénás droghasználat, valamint alapos részletességgel ismerhető meg belőle a kábítószer előkészítésének technikája is.

Az alperes a 2005. évi augusztus hó 24. napján kelt határozatában megállapította, hogy a fenti műsorszám II. kategóriába sorolásával és közzétételével a felperes megsértette a Rttv. 5/B. §-ának (3) bekezdésében és a Rttv. 5/C. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. Az elkövetett jogsértés miatt az alperes a Rttv. 112. §-ának (1) bekezdés e) pontja és a Rttv. 135. §-a alapján 500 000 forint bírságot szabott ki a felperessel szemben. Álláspontja szerint a filmbeli események a 16 éven aluli nézők számára - alakuló értékrendszerükre figyelemmel - káros mintát közvetíthettek, különös tekintettel arra, hogy a drogfüggőség egy olyan alternatív életmóddal összekapcsolva jelent meg, amely némelyik fiatal számára esetleg vonzónak tűnhetett. A kábítószer-használat ilyen kontextusban történt bemutatását csak a nagyobb élettapasztalattal rendelkező néző tudja megfelelően értékelni, amellyel a védett korosztályba tartozó kiskorú néző nem rendelkezik, így a felperes a korhatár-kategóriát nem megfelelően választotta meg. A film III. kategóriába történő besorolását, és a műsorszám 21 óra és 5 óra közötti közzétételét tartotta volna elfogadhatónak. A bírság összegének megállapításakor elsősorban azt értékelte, hogy 2005-ben - a határozat meghozataláig - már 15 esetben szankcionálta a felperest a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezések megsértése miatt.

A felperes keresetében elsősorban az alperesi határozat megváltoztatását kérte, és állította, hogy jogsértést nem követett el. Másodlagosan eljárási szabálysértésekre hivatkozva a határozat hatályon kívül helyezése iránt terjesztett elő kérelmet. Végül enyhébb szankció alkalmazását is kérte. Hangsúlyozta, hogy a vitatott epizód csupán a film egynegyedét tette ki. Ebből az alperes egyoldalúan emelt ki problémás jeleneteket. Álláspontja szerint a műsorszám korhatári kategóriába sorolása helyes volt, mert az összességében nem volt alkalmas a 16 éven aluliak fizikai, szellemi, erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, inkább elrettentő példaként szolgált. Az alkotás a kábítószerfüggés árnyoldalait mutatta be, a visszaeséstől való állandó rettegést és örökös félelmet hangsúlyozva. Az eseményeket a főhős szemével láttatta, aki szeretett volna véget vetni szenvedéseinek, és meg akart szabadulni a kábítószerek fogságából. A filmben fontos szerepet kapott a főhős egyik zenésztársa, jóbarátja is, aki megpróbált segíteni az elvonási tünetekkel küzdő Jarednek. Ekként a műsorszám összességében nem sugallta a kábítószer élvezetének pozitívumait, hanem éppen ellenkezőleg: a drogok kipróbálásának gondolatától tartotta vissza a nézőket. A film egyébként ugyanolyan műfaji elemekkel bírt, mint a más csatornákon hasonló időben bemutatott, és a II. kategóriába sorolt műsorok. Az alperesi határozat ezen érvekkel szemben nem hivatkozott külföldi példákra annak megokolása során, hogy a film miért lenne magasabb korhatári kategóriába sorolandó. A határozat jogszabálysértő, mert a bírság kiszabására vonatkozó körülmények egyrészt hiányosak, másrészt megalapozatlanok. Nem jogszerű az az alperesi gyakorlat, amely a megállapított jogsértéseket azonnal a legszigorúbb jogkövetkezménnyel, bírságolással szankcionálja. Ráadásul az alperes a határozatait több hónapos késedelemmel hozza meg. A kiszabott bírság összege a jelen esetben a felperesi álláspont szerint pedig aránytalanul magas.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Változatlanul fenntartotta a határozatában foglaltakat. Hivatkozott az államnak a kiskorúak védelmével kapcsolatban fennálló kötelezettségére, e körben utalt a bírói gyakorlatra és a 21/1996. AB számú alkotmánybírósági határozatra is. Kifejtette, hogy a Rttv. kiskorúak védelmére vonatkozó szabályainak értelmezése során a 1494/2002. (X. 17.) ORTT számú állásfoglalása alapján jár el. Az ebben megfogalmazott kritériumok alapján vizsgálta a felperesi műsorszolgáltató műsorát is. Vitatta, hogy egyoldalúan kiemelt részek idézésével kívánta volna alátámasztani a határozat rendelkezéseit, mert a filmalkotást átfogóan elemezte. Kifogásolta azt a felperesi érvelést, miszerint a film ugyanolyan elemekkel bírt, mint a más csatornákon hasonló időpontban vetített műsorszámok, mert álláspontja szerint a felperes ezt nem bizonyította, de az egyébként a jogsértés szempontjából lényegtelen is. Állította, hogy a határozat megalapozottságát nem befolyásolja az a körülmény, hogy abban külföldi példák nem szerepelnek. Hangsúlyozta, hogy a bírság mértéke nem eltúlzott, tekintettel a jogsértés súlyára és arra is, hogy a felperes a kiskorúakat védő rendelkezéseket a perbeli műsorszám vetítését megelőzően is folyamatosan megszegte. A bírság összegére vonatkozóan a határozat szerinte kellően indokolt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. Rámutatott arra, hogy a perbeli filmből egyáltalán nem derült ki egyértelműen a kábítószer használatának elítélése. A képi és hanghatások nem hangsúlyozták e káros jelenség romboló társadalmi jellegét, illetve az azonosulás lehetőségét sem akadályozták meg. Emellett nem megnyugtató a film lezárása sem, mert az nem ad világos és pozitív választ a bemutatott jelenséggel összefüggésben. Ellenkezőleg: végső soron a főhős a kábítószer segítségével társadalmi sikereket ért el, illetve a problémái megoldását is a drogok használatában találta meg. Nem fogadta el azt a felperesi érvelést, amely szerint az alperes önkényesen kiragadott részek alapján állapította volna meg a felperesi felelősséget, mert a határozat mind részleteiben, mind egészében elemezte a kifogásolt műsorszámot. Irrelevánsnak ítélte a más csatornákon bemutatott műsorokra, valamint a külföldi példák hiányára történt felperesi utalást. Hangsúlyozta, hogy a kiskorúak védelme a legtöbb esetben minden más jogtárgy védelmét megelőző alkotmányos érdek, és e védelemnek kétség esetén inkább eltúlzottnak kell lennie. Ebből következően a kiskorúakat érintő műsorok esetén fokozott figyelemmel és körültekintéssel kell eljárni. A jogsértést a veszély lehetősége is megalapozza. Megállapította, hogy az alperes az ügy eldöntéséhez szükséges tényeket feltárta, abból okszerű következtetések révén jogszerű döntést hozott, amely a bírság körében is megalapozott és megfelelően indokolt.