3393/2021. (X. 1.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.II.21.229/2020/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján (dr. Karsai Dániel András ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Indítványában a Kúria Pfv.II.21.229/2020/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és annak - a Fővárosi Törvényszék 54.Pf.630.334/2020/15. számú ítéletére, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 22.P.104.568/2013/335. számú ítéletére kiterjedő hatályú - megsemmisítését kéri az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének és XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelme miatt. Indokoltnak tartaná továbbá az indítványozó a vizsgálat hivatalból történő kiterjesztését az Alaptörvény XVI. cikkére is.

[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint a bíróság első- és másodfokon is az indítványozó volt feleségét, az édesanyát jogosította fel a házasságuk alatt, 2011-ben született gyermek tekintetében a szülői felügyeleti jog gyakorlására. A Kúria megállapította, hogy az ügyben felülvizsgálati eljárás lefolytatására nincs lehetőség. Egyrészt, mert a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 271. § (3) bekezdés c) pontja alapján a gyermek elhelyezése és a kapcsolattartás szabályozása iránti ügyekben nincs helye felülvizsgálatnak, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta. Másrészt a kérelem a kapcsolattartás pótlását érintő részében nem felelt meg a régi Pp. 272. § (2) bekezdésébe foglalt követelményeknek.

[3] Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Kérelmének az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére vonatkozó indokolása szerint sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem indokolta meg megfelelő módon, hogy a szakértői véleményeket és az egyéb bizonyítékokat milyen szempontok szerint vette figyelembe vagy rekesztette ki a bizonyítékok köréből. A szakértői bizonyítás kiegészítésére, megismétlésére vonatkozó indítványok elutasítását a bíróság nem indokolta, valamint a bíróság az indítványozott bizonyítások jelentős részét elutasította vagy a felkínált bizonyítékokat a mérlegelésből kirekesztette. A bíróság így nem került olyan helyzetbe, hogy megfelelően tudta volna értékelni a gyermek érdekeit. Az indokolási hiányosságok mellett az indítványozó azt is sérelmezi, hogy a másodfokú bíróság nem tartott tárgyalást, ami hátrányos helyzetbe hozta őt a bizonyítás tekintetében és a fegyveregyenlőség sérelmével járt. Az indítványozó szerint a fentiek az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése által garantált családi élethez- és kapcsolattartáshoz való jog kiüresítését eredményező eljárás lefolytatását is jelentik. E cikk sérelmét okozta az indítványozó szerint az is, hogy a bíróság ugyan megállapította, hogy személyiségjegyei alapján az indítványozó alkalmasabb a gyermek nevelésére, mégis annál a szülőnél helyezte el a gyermeket, akinek a magatartása a kapcsolattartás akadályozására és összességében az apa-gyermek kötődés felszámolására irányult.

[4] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.

[5] A Kúria végzését a jogi képviselő a rendelkezésre álló elektronikus letöltési igazolás szerint 2021. február 11-án vette kézhez, a panaszt pedig 2021. április 9-én érkeztette az elsőfokú bíróság. A panaszt ennek alapján kétségkívül az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben nyújtották be. A jogi képviselő a meghatalmazását csatolta. A kérelmező alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége - mivel a támadott végzéssel lezárt eljárásban alperes volt - fennáll, és Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét állítja.

[6] A rendes jogorvoslattal nem támadható kúriai végzés az eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, amely alkotmányjogi panasszal támadható. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is kiemeli azonban a következőket: "az Ügyrend 32. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszok esetében a jogorvoslati lehetőség kimerítésének a kötelezettsége nem vonatkozik a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz ezért a jogerős döntéssel szemben akkor is benyújtható, ha törvény felülvizsgálati indítvány benyújtását is lehetővé teszi, de az indítványozó ezzel a lehetőséggel nem él. Ha azonban az indítványozó a felülvizsgálat lehetőségét kimeríti, a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott döntés tartalma az Alkotmánybíróság eljárására is kihat. Ha ugyanis a felülvizsgálati indítvány érdemi elbírálásra alkalmas, azt a Kúria érdemben vizsgálja, az Alkotmánybíróság a felülvizsgálati eljárásban hozott döntést a jogerős döntésre is kiterjedően vizsgálhatja. Abban az esetben azonban, ha a Kúria azt állapítja meg, hogy a felülvizsgálati eljárás lefolytatására nincs lehetőség, az Alkotmánybíróság a Kúriának ezen nem érdemi döntésén keresztül az ügy érdemében hozott jogerős döntést csak két esetben vizsgálhatja. Akkor (i) ha az indítványozó a jogerős döntést a felülvizsgálati indítvánnyal egyidejűleg - az Abtv. szerinti határidőben - alkotmányjogi panasszal is megtámadta, vagy (ii) ha a Kúria végzését mérlegelési jogkörben hozta meg, amely mérlegelés eredményére az indítványozónak bizonyosan nincs ráhatása [Ügyrend 32. § (4) bekezdés, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26. § (1) bekezdésének és 27. §-ának, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendje 32. §-ának egységes értelmezéséről szóló 1/2019. (XI. 25.) AB Tü. állásfoglalás I/5. pont]." (3223/2021. (V. 28.) AB végzés, Indokolás [15]-[16]) Jelen ügyben a felsorolt esetek egyike sem áll fenn: az indítványozó a jogerős döntést határidőben nem támadta meg alkotmányjogi panasszal, a Kúria pedig a felülvizsgálat kizártsága és a felülvizsgálati kérelem tartalmi hiányosságai miatt állapította meg, hogy a felülvizsgálati eljárás lefolytatására nincs lehetőség. A kifejtettek miatt az első- és másodfokú döntés vizsgálatára jelen eljárásban nincs mód.

[7] Megállapítható azonban az is, hogy a panasz a Kúriának az Alkotmánybíróság által vizsgálható Pfv.II.21.229/2020/5. számú végzésével kapcsolatban semmilyen indokolást nem tartalmaz. Az indítványozó kizárólag az első- és a másodfokú ítélettel összefüggésben terjesztett elő alaptörvény-ellenességre vonatkozó érveket. Arra vonatkozó érvelés hiányában viszont, hogy kifejezetten a Kúria végzése miért ellentétes az Alaptörvény felhívott VI. cikk (1) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) bekezdésével, a kérelem nem felel meg határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában írt követelményének. A határozott kérelem hiánya miatt a panasz érdemi elbírálására nincs lehetőség.

[8] 3. Mivel a kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz nem felelt meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjának, az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2021. szeptember 21.

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/935/2021.