EH 2007.1585 A lopásból származó, egyenként és összességében is szabálysértési értékhatáron belül maradó dolgok több alkalommal történő megszerzése önmagában még nem elegendő az üzletszerűség, s ennek folytán az orgazdaság vétségének megállapításához [Btk. 137. § 9. pont, 326. § (1) bek. és (2) bek. b) pont].
A kerületi bíróság a 2003. május 16. napján - tárgyalás mellőzésével - meghozott és 2003. június 24. napján jogerőre emelkedett végzésével megállapította, hogy a terhelt elkövette az orgazdaság vétségét. Ezért őt 2 évre próbára bocsátotta.
A megállapított és irányadó tényállás lényege a következő.
A terhelt a légitársaság dolgozója, repülőgép-műszerész, havi keresete nettó 130 000 forint, tartozása nincs. A terhelt 2002. év első felében több alkalommal, a repülőtéren megszerzett a légitársaság tulajdonát képező és ismeretlen személyek által eltulajdonított összesen 4 üveg különféle bort, 7 csomag kekszet, valamint 4 doboz neszesszert, mindösszesen 6 748 forint értékben; tudva arról, hogy e tárgyak lopásból származnak.
Az eljárt bíróság jogi értékelése szerint a terhelt magatartása a Btk. 326. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő orgazdáság vétségét valósította meg, mert a terhelt a cselekményeket üzletszerűen követte el.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő - a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt felmentés érdekében.
Az indítvány azt sérelmezi, hogy az eljárt bíróság a terhelt szabálysértési értékre elkövetett orgazdasági cselekményét üzletszerűen elkövetettnek értékelte.
Az indítvány lényege szerint önmagában a lopásból származó, egyenként is szabálysértési értékhatáron belüli dolgok több alkalommal való megszerzése nem elegendő az üzletszerűség megállapításához. Álláspontja szerint az üzletszerűség akkor állapítható meg, ha az elkövetőnek a bűncselekménnyel biztosított haszna a bűnöző életmódja kialakításában jelentőséggel bír, s tényként állapítható meg, hogy a bűncselekményekből származó, rendszeresen szerzett haszon a bűnöző életmódot biztosítja.
Az indítvány - hivatkozva a BH 1983/350. számú eseti döntésre - kifejtette, hogy a cselekmény elkövetésekor a terhelt munkahellyel, rendszeres jövedelemmel rendelkezett; nincs adat arra, s az irányadó tényállás sem tartalmazza, hogy a dolgokat pénz ellenében szerezte volna meg, értékesíteni akarta volna, s az értékesítés révén anyagi haszonhoz akart volna jutni.
A felülvizsgálati indítvány utal arra is, hogy az irányadó tényállásban rögzített cselekmény kapcsán a Budapest XVIII. kerületi önkormányzat jegyzője, mint szabálysértési hatóság a 2002. szeptember 19. napján meghozott szabálysértési határozatával a terheltet lopással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés miatt 10 000 forint pénzbírsággal sújtotta; amit a terhelt 2002. október 1. napján befizetett.
A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt alaposnak tartotta, és a megtámadott határozat megváltoztatását s a terhelt felmentését indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség - hivatkozva a Btk. 137. § 9. pontjára - kifejtette, hogy az üzletszerűség általában a bűncselekmények sorozatos elkövetésével valósul meg. Megállapításának alanyi feltétele a rendszeres haszonszerzésre törekvés, vagyis az, hogy az elkövető az ugyanolyan, vagy hasonló bűncselekmények véghezvitelét jövedelemszerző forrásnak tekintse.
Ehhez képest pedig a megfelelő jövedelemmel rendelkező terhelt esetében nem értékelhető üzletszerűen elkövetettként, s így orgazdaság vétségeként a félév alatt 2-3 alkalommal lopásból származó, jelentéktelen mennyiségű és csekély értékű dolgok megszerzése.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott; melyen a védő - a felülvizsgálati indítványt fenntartva - azzal, az ügyész pedig az írásbeli nyilatkozatában foglaltakkal egyező tartalommal szólalt fel.
A felülvizsgálati indítvány alapos.
A Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
A Btk. 326. § (2) bekezdésének b) pontja alapján a szabálysértési értékre elkövetett orgazdaság akkor büntetendő bűncselekmény, ha üzletszerűen követik el.
A Btk. 137. § 9. pontja alapján üzletszerűen követi el bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. Ennek értelmében - az üzletszerűség megállapítása szempontjából alanyi feltételként - annak van jelentősége, hogy a bűncselekményből származó (bármekkora) haszon (saját célú) elérésére törekvésnek egyben át kell fognia az ugyanolyan (vagy hasonló) jellegű bűncselekmény e célból történő ismételt (illetve ismétlődő) elkövetésére vonatkozó akarat-elhatározást is.
E szándék megállapítására következtetési alapot adhat az elkövető életvitele, annak bűnöző jellege, a bűncselekményből származó haszonnak az elkövető jövedelmi helyzetében betöltött vagy betölteni szándékolt szerepe, aránya.
Jelen ügyben azonban - az irányadó tényállásból - ezek egyikére, így arra sem vonható következtetés, hogy a cselekmény idején rendezett körülmények között élő, megfelelő jövedelemmel rendelkező terhelt esetében, a magatartása révén, alkalmanként keletkezett haszon akár fő vagy akárcsak kiegészítő jövedelemforrás lett volna, illetve magatartásának ez lett volna a szándéka.
Ennélfogva - amint azt a felülvizsgálati indítvány és a Legfőbb Ügyészség egyaránt kifejtette - a terhelt cselekménye vonatkozásában nem állapítható meg az üzletszerűség, következésképpen a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
Ekként a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot a Be. 427. § (1) bekezdésének a) pontja alapján megváltoztatta, s a terheltet az ellene [a Btk. 326. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő] orgazdaság vétsége miatt emelt vád alól, a Be. 331. §-ának (1) bekezdése alapján a Be. 6. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerinti okból - bűncselekmény hiányában - felmentette.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy jelen ügyben a Be. 337. § (1) bekezdésének alkalmazására értelemszerűen nem kerülhetett sor. Az iratokból ugyanis kétség kívül megállapítható, hogy - amint arra a felülvizsgálati indítvány is utalt - a terhelt magatartását szabálysértési hatóság (a megtámadott bírósági határozatot megelőzően és az abban foglaltakkal egyező ténybeli alapon) az Sztv. 157. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szabálysértésként elbírálta, s vele szemben pénzbírságot szabott ki, amit egyébként a terhelt be is fizetett. Következésképpen - a jelen határozathoz képest - nincs olyan vád tárgyává tett cselekmény, amely elbírálást igényelne.
Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §-ának (4) bekezdése kizárja.