EH 2009.2030 Az a tény, hogy az ügyészség a vádiratban tételesen nem jelöli meg a jövedéki adó bevétel csökkentésének a mértékét, a vád törvényességét nem érinti. A bíróság az ilyen esetben a bizonyítási eljárás adatai alapján az ítéleti tényállában megállapíthatja a jövedéki adóelvonás összegét [Btk. 2. §, 311. §; 1/1999. BJE].
Kapcsolódó határozatok:
Szegedi Törvényszék B.224/2005/200., Szegedi Ítélőtábla Bf.223/2008/19., Kúria Bfv.235/2009/6. (*EH 2009.2030*)
***********
A megyei bíróság a 2007. november 22-én kihirdetett ítéletével a felülvizsgálati indítvánnyal érintett II. r. terheltet folytatólagosan, bűnszövetségben, üzletszerűen, jelentős értékű vámárúra elkövetett csempészet bűntette és hivatali vesztegetés bűntette miatt - halmazati büntetésül - 1 év 4 hónap börtönbüntetésre, 2 év közügyektől eltiltásra, lefokozásra, és 200 000 forint - meg nem fizetés esetén 5000 forintonként 1 nap szabadságvesztésre átváltoztatandó - pénzmellékbüntetésre is ítélte.
A terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította és külön, valamint egyetemlegesen kötelezte a felmerült bűnügyi költségből 9 334 forint, illetve 17 874 forint megfizetésére. Megállapította, hogy 194 900 forintot az állam visel.
A megyei bíróság által megállapított tényállás lényege a II. r. terheltet illetően a következő.
A II. r. terhelt mezőgazdasági gépész-technikusi szakképzettséggel rendelkezik. A cselekmények elkövetése idején a rendőrség hivatásos állományában, törzsőrmesteri rendfokozatban teljesített szolgálatot, illetménye havi 75 000 forint. Élettársa őstermelő havi 40 000 forint jövedelemmel. A terhelt gazdálkodói tevékenységet is folytat és állatállománnyal is rendelkezik. Vagyonát 1 100 000 forint értékű személygépkocsi és kb. 1 300 000 forint értékű állatállomány képezi. Gépjárművét lízingdíj 30 000 forintos havi törlesztő részlete, a bérelt földterületet hektáronként 25 000 forint bérleti díj terheli.
A rendőr törzsőrmester I. r. és a volt rendőr törzsőrmester II. r. terheltek előbb a M.-i Rendőrkapitányságon, majd a P.-i Rendőrőrsön együtt teljesítettek rendőri szolgálatot. 2004. november 15. napjával szolgálati viszonyuk megszűnt; bűncselekményeik elkövetése szolgálatuk ellátásával nem függött össze.
Szolgálatuk során a terheltek baráti viszonyba kerültek. Ugyancsak jó ismerősi, baráti kapcsolatot alakítottak ki a szerződéses határőrként szolgálatot teljesítő a III. r. terhelttel, és hozzátartozójával a VIII. r. terhelttel. Ugyancsak jó kapcsolatot alakítottak ki a IV. r., az V. r., a VI. r. és a Romániában élő VII. r. terhelttel is.
Az I-VIII. r. terheltek pontosan meg nem állapítható időpontban, de mindenképpen 2004. július 23-át megelőzően vagyoni haszonszerzés céljából közösen elhatározták, hogy magyar zárjegy nélküli, vámárunak minősülő cigarettát csempésznek Romániából a Magyar Köztársaság területére, és azt Magyarországon továbbértékesítik.
A cigarettacsempészéssel kapcsolatos feladatokat egymás között felosztották. A vásárláshoz, amelyet a VII. r. terhelt intézett az anyagi fedezetet közösen biztosították A Romániából Magyarországra történő átszállítást - az ehhez szükséges gépkocsik bérlését is beleértve - az I. rendű, a II. r., a IV. r. terheltek a VII. r. terhelt segítségével végezték. A zöldhatáron átcsempészett cigarettának a továbbszállításában, az országon belüli szállítási útvonalak biztosításában, az áru kísérésében és értékesítésében a fenti terhelteken kívül részt vett a III. r., az V. r. és a VI. r. terhelt is. A VIII. r. terhelt - tudva a cigaretta csempészett voltáról - biztosította, hogy azt továbbszállítás előtt 1-2 napig a házánál tárolhassák.
A tárolás után a cigarettát az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r., az V. r. és a VI. r. terheltek Budapestre, illetve az ország pontosabban meg nem határozható nyugati részébe szállították, és - pontosan nem tisztázható körülmények között és nem azonosítható vevők részére - jelentős haszonnal értékesítettek.
Az nem volt pontosan megállapítható, hogy a Magyar Köztársaság és Románia úgynevezett zöldhatárán ténylegesen hol került sor a csempészett cigaretta-tételek átjuttatására.
I.
I/a. A fentieknek megfelelően 2004. július 23. napján az I. r. terhelt által bérelt gépkocsival összesen 2860 karton
1 780 350 forint vámértékű (9 295 000 forint jövedéki értékű) zárjegy nélküli cigarettát,
I/b. 2004. július 25-én a IV. r. terhelt által bérelt gépkocsival ismeretlen mennyiségű és értékű zárjegy nélküli cigarettát,
I/c. 2004. augusztus 5. napján az ugyancsak a IV. r. terhelt által bérelt gépkocsival 3534 karton 2 206 983 forint vámértékű (11 488 500 forint jövedéki értékű) zárjegy nélküli, elsősorban Ronson márkájú cigarettát csempésztek át Romániából a Magyar Köztársaság területére a zöldhatáron keresztül.
A terheltek így pontosabban meg nem határozható értékű és mennyiségű, de összesen legalább 6394 karton, minimálisan 3 987 333 forint vámértékű (20 943 000 forint jövedéki értékű) zárjegy nélküli cigarettát csempésztek a Magyar Köztársaság területére.
A 2004. augusztus 5-én átcsempészett 3534 karton cigarettát a IV. r. terhelt pihentetés céljából a VIII. r. terhelt m.-i családi házához szállította. Ott azt a vámnyomozó hivatal munkatársai lefoglalták. Megtaláltak az épület padlásán a korábbi csempészések alkalmával odaszállított tételből származó további 50 karton, összesen 31 225 forint vámértékű (159 500 forint jövedéki értékű) Ronson márkájú cigarettát is, amelyet szintén lefoglaltak.
II.
II/a. A II. r. terhelt 2004. április 25-én délután előzetes telefonbeszélgetést követően, nevezett lakásán felkereste volt iskolatársának testvérét, M. A.-t, aki ekkor hivatásos határőrként a B.-i Határforgalmi Kirendeltségen teljesített szolgálatot.
Beszélgetésük során - arra hivatkozva, hogy közvetítőként jár el, valójában azonban a saját nevében - ajánlatot tett M. A. határőr őrmesternek, hogy vegyen részt cigarettacsempész tevékenységben. Hivatali kötelességét megszegve, előzetesen tájékoztassa őt a szolgálat ellátásnak körülményeiről, továbbá arról, hogy a határforgalmi kirendeltség által használt hőkamerás gépkocsi hogyan, mikor mozog.
Mindezért alkalmanként 100 000 - 200 000 forintot ajánlott M. A. részére, aki az ajánlatot elutasította, és arról elöljáróinak azonnal jelentést tett.
A városi bíróság a tényállás I. pontja szerinti cselekménynek folytatólagosan, bűnszövetségben, üzletszerűen, jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet bűntetteként [Btk. 312. §-ának (1) bekezdése, (3) bekezdésének b) pontja] minősítésével kapcsolatban az alábbiakat fejtette ki.
Miután Románia 2007. január 1. napjától az Európai Unió teljes jogú tagjává vált, és így Románia és Magyarország területe közös vámterületet képez, a magyar-román államhatáron a csempészetre vonatkozó elkövetési magatartások már nem valósíthatók meg. Ezért vizsgálni kellett, hogy a Btk. 2. §-ának alkalmazásával az elbíráláskor hatályos törvény, amely szerint a terhükre a csempészet nem állapítható meg, a terheltekre nézve kedvezőbb-e vagy sem.
Ezzel kapcsolatosan azonban a bíróságnak azt is vizsgálnia kellett, hogy magatartásuk más bűncselekményt megvalósított-e, és ez a bűncselekmény hogyan viszonyul az eredeti vád tárgyává tett bűncselekményhez. Amennyiben ugyanis az új szabályozás szerint a cselekmény már nem valósít meg a büntetőtörvény valamely törvényi tényállásában meghatározott bűncselekményt, akkor a Btk. 2. §-ának alkalmazásával kötelező a terheltek felmentése. Amennyiben viszont más bűncselekményt is megvalósítottak, ennek figyelembevételével kell állást foglalni abban, hogy az elkövetéskori, vagy az elbíráláskori jogszabályok alkalmazása eredményez-e kedvezőbb elbírálást.
A terheltek cselekménye jelenleg is bűncselekményt képez, az a Btk. 311. §-a szerinti jövedékkel visszaélés bűncselekményét valósítja meg.
Az elkövetéskor hatályos jogszabályok alkalmazásával a terheltek cselekménye a Btk. 312. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, de a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő, üzletszerűen, bűnszövetségben, folytatólagosan elkövetett csempészet bűntettének minősül, amelynek büntetési tétele 5 évig terjedő szabadságvesztés.
A 2007. január 1. után hatályos szabályozás alapján a cselekmény a Btk. 311. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő, jelentős értékre üzletszerűen elkövetett jövedékkel visszaélés bűntettének felelne meg, amelynek büntetési tétele 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés, ekként ez a jelenleg hatályos szabályozás kedvezőtlenebb.
Erre tekintettel a Btk. 2. §-ában foglalt rendelkezés nem alkalmazható, miután a büntetőjogi felelőssége a terhelteknek az új törvény hatályba lépése után sem szűnik meg, és az új törvények alkalmazása az elkövetéskori törvényeknél nem enyhébb, hanem éppen szigorúbb elbírálásra vezetne. Ezért a bíróság a terhelteket e tényállási pont vonatkozásában az elkövetéskori jogszabályok alkalmazásával az eredeti vádban meghatározott csempészet bűncselekményében találta bűnösnek.
Az ítélet ellen - amelyet az ügyész tudomásul vett - a II. r. terhelt és védője elsősorban bizonyítékok hiányában történő felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett. A fellebbviteli főügyészség részbizonyítást indítványozott, majd annak eredményére is figyelemmel a tényállás kiegészítése mellett az elsőfokú ítélet tényállásának I. pontjában írt cselekmény minősítésének a Btk. 2. §-ának alkalmazásával történő megváltoztatását, míg egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta.
Az ítélőtábla a 2008. december 12-én kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet a II. r. - és a fellebbezéssel ugyancsak érintett VIII. r. - terhelt tekintetében részben megváltoztatta. A terhelteknek a tényállás I/a-c. pontja alatti cselekményeit a Btk. 311. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, de a (3) bekezdés a) pontjára tekintettel, a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett, jövedékkel visszaélés bűntettének minősítette, amelyet a VIII. r. terhelt bűnsegédként követett el. Egyebekben az ítéletet - a VIII. r. terhelt tekintetében pontosítva - helybenhagyta azzal, hogy egyetemlegesen kötelezte a II. r. és a III. r. terhelteket további 64 800 forint bűnügyi költség megfizetésére.
A Be. 352. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a lefolytatott részbizonyítás és az iratok egybehangzó adatai, valamint a II. r. terhelt fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozata alapján a tényállást kiegészítette ezen terhelt személyi körülményeit és havi jövedelmét illetően, valamint azzal is, hogy időközben a Sz.-i Városi Bíróság jogerős ítéletével a terheltet társtettesként elkövetett jövedéki orgazdaság bűntette miatt 5 hónap - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.
A I/a., illetőleg a I/c. tényállási pontokat érintően mellőzte a vámértékekre és a jövedéki értékekre vonatkozó utalást és számadatokat. Ehelyett megállapította, hogy a I/a. pont alatti cselekmény szerinti 2860 karton cigaretta után a meg nem fizetett jövedéki adó összege 5 640 492 forint volt, míg a I/c. tényállási pontban írt 3534 karton cigaretta után 6 969 754 forint. A szintén a I/c. tényállási pontban írt - a VIII. r. terhelt házának a padlásán talált - 50 karton cigaretta utáni meg nem fizetett jövedéki adó összege 98 610 forintot tett ki.
A I./a és I/c. tényállási pontokban írt magatartásukkal a
II. r. és a VIII. r. terheltek a jövedéki adónemben összesen
12 708 856 forint adóbevétel csökkenést okoztak az államnak.
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló mind az elkövetéskor, mind jelenleg hatályos 2003. évi CXXVII. törvény (Jöt.) 3. § (2) bekezdés g) pontja szerint jövedéki termék a dohánygyártmány.
A Jöt. 1. § (4) bekezdése kimondja, hogy szabadforgalomban csak olyan jövedéki termék szerezhető be, tartható birtokban, használható fel, értékesíthető, szállítható, amely után az adót megfizették.
A Jöt. 15. § (2) bekezdés a) pontja szerint adófizetési kötelezettség keletkezik, ha az adóraktáron kívül jogellenesen leszállított, vagy a harmadik országból, tagállamból belföldre jogellenesen behozott jövedéki terméket megszerzik, birtokolják, szállítják, felhasználják vagy forgalomba hozzák, kivéve azt az esetet, ha a jövedéki termékekkel egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemély bizonyítja, hogy az adott helyzetben a körülményekből egyértelműen következtethetett a jövedéki termék megszerzésének jogszerűségére.
A Jöt. 16. § a) pontja szerint az adófizetési kötelezettség esedékessé válásának ideje belföldi forgalomba hozatal esetén a jogellenes magatartás tanúsításának, ha pedig az nem állapítható meg, a hatóság tudomására jutásának időpontja.
A II. r. és VIII. r. terheltek a I. tényállási pontban írt magatartásukkal megszegték a Jöt. 1. §-ának (4) bekezdésében és 15. §-a (2) bekezdésének a) pontjában írt rendelkezéseket.
A minősítés változtatás jogi indokolása kapcsán rámutatott, hogy annyiban osztotta a bűncselekmény hiányában felmentést célzó fellebbezésben foglaltakat, miszerint a csempészet bűntettének megállapíthatósága azt követően, hogy Románia az Európai Unió tagjává vált, megszűnt.
Az Európai Közösség Tanácsa által elfogadott, a közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelet jelenleg hatályos 3. cikkének (1) bekezdése szerint mind a Magyar Köztársaság, mind Románia területe közösségi vámterület, mely területen a 4. cikk 7. pontja szerinti közösségi áruk vámterhek nélkül továbbíthatók.
A Btk. 312. §-a a csempészetet keretjogi normaként szabályozza, melynek a tartalmát a mindenkori vámszabályok töltik ki.
A bíróságok által kötelezően alkalmazandó 1/1999. Büntető Jogegységi Határozat rendelkező része kimondja, ha a Btk. Különös Részének valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció, és az annak keretét kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás - a meghatározott időre szóló jogszabályok kivételével - a Btk. 2. §-ának második mondatára figyelemmel az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg.
Ebből következően tévedett a megyei bíróság, amikor annak függvényében vizsgálta a csempészet bűntettének, illetőleg a jövedékkel visszaélés bűntettének a megállapíthatóságát, hogy a jogkövetkezményeik alkalmazása enyhébb vagy szigorúbb elbírálást eredményez-e. Ezzel ugyanis figyelmen kívül hagyta a Btk. 2. §-ában és a jogegységi határozatban is egyértelműen megfogalmazott - vitát nem tűrően alkalmazandó - jogelvet, miszerint ha egy cselekmény az elbíráláskor már nem bűncselekmény, akkor annak megállapíthatósága kizárt.
Az ítélőtábla azonban megvizsgálta azt is, hogy a II. és VIII. r. terheltek I. tényállási pontban írt cselekménye megvalósított-e más bűncselekményt. Ennek során arra az álláspontra jutott, hogy az I. tényállási pontot érintő vád szerinti, és az elsőfokú bíróság által is megállapított magatartásuk kimeríti a Btk. 311. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, és a (3) bekezdés a) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő, üzletszerűen elkövetett, a jövedéki adóbevételt jelentős mértékben csökkentő jövedékkel visszaélés bűntettének tényállási elemeit.
A II. r. terhelt védőjének hivatkozásával szemben a vád megfogalmazása a I. pontban írtak tekintetében egyértelmű, ugyanis a megszerzett, tartott, továbbszállított és értékesített cigarettát, mint zárjegy nélküli terméket jelöli meg.
A Jöt. hivatkozott rendelkezéseire figyelemmel ezért a vádban foglaltak egyértelműen lehetővé teszik a jövedékkel visszaélés bűntettének megállapítását is, tehát a vád kereteit a másodfokú bíróság a minősítés változtatással nem lépte túl.
Ezen nem változtatott az sem, hogy a vád a jövedéki adóbevétel csökkenését összegszerűen nem tartalmazta, ugyanis a jövedékkel visszaélés bűntettének elkövetési magatartása, és a már büntetőjogilag nem értékelhető csempészet bűntettének elkövetési magatartása a tettazonosság folytán ugyanazzal - a I./ pontban írt - cselekménnyel megvalósult.
A jogerős határozatok ellen a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjára hivatkozással a II. r. terhelt érdekében védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt bűnösségének a pénzügyi bűncselekményben anyagi jogszabályt sértő megállapítása miatt, nevezettnek a folytatólagosan elkövetett jövedékkel visszaélés bűntette miatti vád alól történő felmentése végett.
Az indokolás szerint Románia és Bulgária 2007. január 1. napján az Európai Unióhoz történő csatlakozására figyelemmel az adott esetben, a Btk. 2. §-a 2. mondatának alkalmazásával, a megyei bíróságnak a terheltet az ellene csempészet bűntette miatt emelt vád alól fel kellett volna mentenie. Az Európai Unióhoz csatlakozással ugyanis Románia területe is része lett az Unió vámterületének, a csempészet pedig kizárólag nem közösségi árukra követhető el.
Tévedett a másodfokú bíróság is, amikor a terhelttel szemben a jövedékkel visszaélés bűntettének elkövetését állapította meg. A vádirat e bűncselekmény törvényi tényállási elemeit a terhelt vonatkozásában nem tartalmazta. A büntetőeljárás sem tárt fel arra vonatkozóan adatot, hogy a terhelt Magyarországon jövedéki terméket előállított, megszerzett, tartott, forgalomba hozott volna, vagy azzal kereskedett. Az eljárás során egyértelműen megállapítást nyert, hogy a magyar-román zöldhatáron nem történt mozgás a vádirat szerinti időben, erre utaló nyomokat a határőrség nem észlelt.
Ezen túlmenően, mivel az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, a terhelt terhére - a súlyosítási tilalom alapelvére figyelemmel - egy súlyosabban minősülő bűncselekmény nem lett volna megállapítható. Ezen nem változtat, hogy nem került sor a terhelt büntetésének súlyosítására. Azzal, hogy a másodfokú bíróság egy súlyosabb megítélésű bűncselekményben mondta ki bűnösnek, megakadályozta, hogy vele szemben a büntetés esetlegesen enyhítésre kerüljön.
A Legfőbb Ügyészség átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen - a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartva, a támadott határozatok hatályban tartását indítványozta.
Az ügyészi álláspont szerint arra helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati indítvány, hogy a Btk. 2. §-ára és az 1/1999. BJE határozatban foglaltakra figyelemmel a terhelt bűnösségének csempészet bűntettében megállapítására már az elsőfokú elbírálás idején is törvénysértően került sor, miután az eredetileg vád tárgyává tett ezen cselekmény már nem minősült bűncselekménynek.
A másodfokú bíróság azonban a bizonyítás eredményeként, összhangban a vádiratban a II. r. terhelttel szemben vád tárgyává tett tényekkel kiegészítette, és pontosította a tényállást. Az ekként irányadó tényállás alapján a vád kereteinek túllépése nélkül állapította meg, hogy a II. r. terhelt jövedéki termékkel kapcsolatban milyen magatartást tanúsított, és jövedéki adónemben milyen mérvű - 12 708 856 forint összegű - adóbevétel csökkenést okozott az államnak.
Nem sértette meg a másodfokú bíróság a súlyosítás tilalomra vonatkozó rendelkezéseket sem azzal, hogy az eredetileg vád tárgyává tett csempészet bűntettéhez képest súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekményben mondotta ki bűnösnek a II. r. terheltet, de a vele szemben kiszabott büntetést nem súlyosította, hanem azt a törvény enyhítő szakaszának alkalmazásával tekintette kiszabottnak.
A cselekmények jogi minősítése és a kiszabott büntetés is törvényes.
A nyilvános ülésen a védő felülvizsgálati indítványát a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a), c) és d) pontjaira alapozottan tartotta fenn.
A II. r. terhelt védőjéhez csatlakozva a csempészet bűncselekményének vádja alóli felmentését kérte. Ezzel kapcsolatban arra is hivatkozott, hogy a terhére megállapított ezen cselekményt nem követte el, erre az ügyben elegendő bizonyíték nem merült fel.
A Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatokat a felülvizsgálattal érintett K. F. II. r. terhelt tekintetében a tényállás I. pontját illetően az indítványozó által pontosítással megjelölt okokból - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a), c) és d) pontja - továbbá az a) ponttal szoros összefüggésben ugyanezen bekezdés b) pontja és - hivatalból - a c) pontban foglalt valamennyi felülvizsgálati eljárásjogi szabálysértés tekintetében vizsgálta felül.
Ennek során a védő azon érveivel, miszerint nem nyert az alapeljárásban, kétséget kizáróan bizonyítást, hogy a II. r. terhelt jövedéki terméket akár előállított, akár megszerzett, tartott, forgalomba hozott volna, avagy azzal kereskedett, illetőleg, hogy a magyar-román "zöldhatáron" az adott cigarettamennyiségek átjuttatásra kerültek volna, nem foglalkozott, mint ahogyan a terheltnek a nyilvános ülésen megismételt azzal a védekezésével sem, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező cselekményt nem követte el.
A Be. 423. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a felülvizsgálatban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, amely felülvizsgálati indítvánnyal sem támadható. Ebből következően nem vitatható az ügynek a felderítettsége, illetve a bizonyítékok értékelése, mérlegelése sem.
Érdemi vizsgálata során a Legfelsőbb Bíróság - egyetértve a Legfőbb Ügyészség jogi álláspontjával - a felülvizsgálati indítványt mind eljárásjogi, mind anyagi jogi okból alaptalannak találta.
Az eljárásjogi okokat illetően tévesen hivatkozott a védő arra, hogy a bíróságok a II. r. terhelt tényállás I. pontja alatti cselekményét illetően törvényes vád hiányában jártak el [Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, ezen belül a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I/c. pontja] illetőleg, hogy a másodfokú bíróság súlyosítási tilalmat sértett [Be. 416. § (1) bekezdés d) pontja, ezen belül 354. §-a].
A törvényes vád állított hiányát illetően a másodfokú bíróság is kellő részletességgel mutatott rá, hogy az ezzel kapcsolatos védői érvelés nem alapos. Az ügyészség ugyanis a vádiratában vád tárgyává tette a jövedékkel visszaélés (Btk. 311. §-a) bűncselekményének törvényi tényállási elemeit is. Az hogy tételesen nem jelölte meg a jövedéki adóbevétel csökkenésének mértékét, a vád törvényességét nem érinti. E körben a bíróság helytállóan egészítette ki a tényállást a ténylegesen bekövetkezett jövedéki adóelvonás összegére vonatkozóan.
A súlyosítási tilalom megsértésének kifogásolása sem alapos. A Be. 354. §-a ugyanis az alapelvek kifejtése mellett a (4) bekezdésében tételesen megjelöli azt, hogy a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában súlyosítási tilalom folytán a másodfokú bíróság milyen rendelkezéseket nem tehet meg. A kialakult töretlen bírói gyakorlat szerint a súlyosítási tilalom nem akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság az anyagi jogszabályoknak megfelelő - akár súlyosabb - törvényes minősítést megállapítsa, és ennyiben az elsőfokú ítéletet megváltoztassa. Súlyosabb fő- vagy mellékbüntetés kiszabására természetszerűleg ez esetben nem kerülhet sor. Ezt a tilalmat azonban az ítélőtábla kellően szem előtt tartotta.
Érdemben pedig a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az ítélőtábla jogi álláspontjával abban, hogy a másodfokú ítélet meghozatala idején hatályos anyagi jogi szabályozás mellett az adott esetben a tényállás I. pontja alatti cselekménynek a II. r. terhelt vonatkozásában a Btk. 2. §-ának alkalmazásával a Btk. 311. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, de a (3) bekezdés a) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés b) pontja szerint, a jövedéki adóbevételt jelentős mértékben csökkentő folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett jövedékkel visszaélés bűntetteként minősítése indokolt.
A terhelt - és társai ugyanis a tényállásban rögzített magatartásukkal a cselekmény idején hatályos büntető rendelkezések közül mind a Btk. 312. §-a szerinti csempészet bűncselekményének, mind pedig a Btk. 311. §-ában meghatározott jövedékkel visszaélés bűncselekményének törvényi tényállási elemeit maradéktalanul kimerítették.
Vádiratában az ügyészség, illetve ítéletében az elsőfokú bíróság a korábban a két cselekmény azonos büntetési tételei mellett kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően tekintette a terhelt cselekményét kizárólag jelentős értékre, bűnszövetségben, és üzletszerűen elkövetett csempészet bűntettének.
A Btk. 2. §-ára és az 1/1999. BJE határozatra figyelemmel mind az első, mind a másodfokú bíróság helyesen rögzítette, hogy Magyarországnak az Európai Unióhoz csatlakozását követően csak a nem közösségi árukat kell vámárunak tekinteni. Ezért olyan áruk beszállítása az Európai Unió tagországaiból, amelyek korábban vámáruként voltak értékelhetők, már nem valósítja meg a Btk.312. §-a szerinti csempészet bűncselekményét. Mindez a Romániából beszállított áruk vonatkozásában 2007. január 1-jét követően, Romániának az Európai Unióhoz csatlakozása után, ugyancsak irányadó.
A csempészet bűncselekményének megállapítására, mivel az adott magatartás már nem képezett bűncselekményt, nem kerülhetett sor. Azonban vizsgálni kellett, magatartásával a terhelt az elkövetéskor más bűncselekményt nem valósított-e meg (BH 1997/431. sz. eseti határozat).
Miután pedig az adott esetben is erről volt szó, cselekményének a Btk. 2. §-ának alkalmazásával csempészet mellőzésével a jelentős értékre, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett jövedékkel visszaélés bűntettének minősítése mindenben megfelel az anyagi jogszabályoknak.
A kifejtettekből következően a terheltnek a csempészet bűntette miatt emelt vád alóli felmentése ebben a joghelyzetben nem volt indokolt. Így nem vetődhetett fel az sem, hogy ismételten vizsgálandó lenne a terhelt terhére, továbbiakban fennmaradó jövedékkel visszaélés és hivatali vesztegetés tekintetében az, hogy az elkövetéskor vagy az elbíráláskor fennálló törvényi rendelkezések biztosítanak - e enyhébb elbírálási lehetőséget (BH l995/380. sz.).
Ezért - figyelemmel arra is, hogy a hivatalbóli vizsgálat során a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjának körébe tartozó abszolút eljárásjogi szabálysértés nem volt észlelhető - a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, és a II. r. terhelt tekintetében a megyei bíróság, illetőleg az ítélőtábla támadott határozatait a Be. 426. §-ának alkalmazásával hatályukban fenntartotta.