ÍH 2023.28 A MUNKÁLTATÓ KÁRTÉRÍTÉSI IGÉNYE ÉRVÉNYESÍTÉSÉNEK FELTÉTELE

Amennyiben a munkáltató kártérítési igénye érvényesítésének a munkáltatói szabályzat szerinti feltétele a kártérítési eljárás lefolytatása, az annak megsértésével kibocsátott fizetési felszólítás jogszabálysértő. [2012. évi I. törvény (Mt.) 16. §, 17. §, 285. §]

A felperes 2015. január 1. napjától határozatlan idejű munkaviszonyban állt alperessel autóbuszvezető munkakörben. Felperes 2020. február 21-én az általa vezetett autóbusszal B. autóbusz állomáson az utasleszállítás végeztével a mellette elhaladó autóbusz oldalának ütközött. Az ütközés következtében a felperes által vezetett autóbusz első lökhárítója, homlokfala, bal visszapillantó tükre, míg a másik autóbusz 3. oldalüvege, jobb oldallemeze és oldalajtói sérültek. Az ütközésben részes autóbuszvezetők felelősségüket nem ismerték el: a felperes álláspontja szerint a másik autóbusz túl gyorsan haladt, ezért azt nem észlelte; míg a másik autóbusz vezető nyilatkozata szerint a felperes által vezetett autóbusz elindulási szándékát nem észlelte.

Az alperes 2021. július 8-án kármegállapító lapot állított ki, és a felperes által vezetett autóbusz javítási költségét, az avulást is figyelembe véve, 116.841 Ft összegben; míg a balesetben részes másik autóbusz javításával felmerülő avultatott anyagköltséget 113.549 Ft, a munkadíjat 1.800.000 Ft összegben határozta meg.

Az alperesnél 2021. február 15-től hatályos, a munkavállalók kártérítési felelősségéről szóló 06/EVU/2021. számú elnök vezérigazgatói utasítás (Utasítás) 7.1. pontja rögzíti, hogy a munkáltató kártérítési igényének érvényesítésére abban az esetben kerülhet sor, ha a munkáltatói jogkör gyakorló kétséget kizáróan megállapította a károkozás tényét, illetőleg a kárt okozó munkavállaló felelősségét. A károkozás tényének, valamint a kárt okozó munkavállaló felelősségének megállapításához a munkavállalót két tanú jelenlétében jegyzőkönyvileg kell meghallgatni abban az esetben, ha a munkavállaló ezt kifejezetten kéri; vagy a károkozás körülményei ezt szükségessé teszik; illetve ha a munkavállaló nem ismeri el a károkozással kapcsolatos felelősségét; vagy a kár megállapított összegét vitatja; vagy a károkozás körülményei arra engednek következtetni, hogy a munkáltató a kármegelőzési, kárelhárítási vagy kárenyhítési kötelezettségének legalább részben neki felróhatóan nem tett eleget. A munkavállaló meghallgatásáról a munkáltatói jogkört gyakorló személyesen vagy vizsgálóbiztos útján intézkedik. A vizsgálóbiztos kijelöléséről - az eljárás megindításával egyidejűleg - a munkáltatói jogkör gyakorló gondoskodik akként, hogy részére az eljárás lefolytatására vonatkozó meghatalmazást állít ki. A jegyzőkönyvi meghallgatás során biztosítani kell a munkavállaló számára, hogy védekezését előadhassa és bizonyítékait előterjeszthesse. A munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó igényét az alábbi módokon érvényesítheti: a munkavállaló által tett kárvállaló nyilatkozatban meghatározottak szerint; fizetési felszólítással; fizetési meghagyás útján; vagy bíróság előtti igényérvényesítés során.

Az Utasítás V. pontja szerint az utasítás rendelkezéseit kell alkalmazni a hatályba lépésének időpontját megelőzően okozott azon káreseményekre is, amelyek vonatkozásában az alperes kártérítési igényt még nem érvényesített.

Az alperes - az autóbuszokban bekövetkezett sérülések, valamint a térfigyelő kamera felvétele alapján - az ütközés bekövetkeztében felperes felelősségét állapította meg. Alperes a káresemény kivizsgálása során az Utasítás szerinti eljárásrendet nem tartotta meg.

Az alperes 2021. július 29-én kelt fizetési felszólítással 316.841 Ft kár megfizetésére szólította fel felperest, amelyet a felperes 2021. augusztus 10-én vett kézhez.

A felperes 2021. szeptember 8-án keresetlevelet nyújtott be a bíróságra, és kérte az alperes fizetési felszólításának hatályon kívül helyezését. A felperes egyrészt kifogásolta, hogy az alperes a káresemény kivizsgálása során az Utasítás szerinti eljárásrendet nem tartotta meg; másrészt vitatta, hogy a károkozásért a felelősség őt terhelné; illetve vitatta az alperes által meghatározott kár mértékét is. A felperes kifogásolta, hogy az alperes a baleset körülményeit teljeskörűen nem vizsgálta ki.

Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a térfigyelő kamera felvétele egyértelműen bizonyítja, hogy a bekövetkezett kárért a felperes felelős; továbbá az autóbuszokban keletkezett károk javításához szükséges anyag és munkaóra felhasználás arányban áll a fényképfelvételeken rögzített sérülésekkel.

Az elsőfokú bíróság az alperes fizetési felszólítását hatályon kívül helyezte. Ítélete meghozatalakor a 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 179. §, 285. § és 287. §-ban írtakra volt figyelemmel. Rögzítette, hogy a perbeli káresemény tekintetében a 06/EVU/2021. számú Elnök-vezérigazgatói Utasítás volt hatályban, amelynek szabályait a kártérítési felelősség érvényesítésére irányuló eljárásban alkalmazni kellett. A kártérítési eljárás keretében a felperest két tanú jelenlétében kellett volna meghallgatni, és nyilatkozatát jegyzőkönyvben rögzíteni, figyelemmel arra, hogy felperes a károkozással kapcsolatos felelősségét nem ismerte el. Az alperesnek az eljárást vagy a munkáltatói jogkör gyakorlója által személyesen, vagy általa kijelölt vizsgálóbiztos útján kellett volna lefolytatnia. A fenti eljárási szabályok a munkavállaló védekezését lehetővé tevő garanciális eljárási szabályok, amelyek betartása hiányában a felperes felelőssége kétséget kizáróan nem volt megállapítható. Az Utasításban rögzített eljárásrend figyelmen kívül hagyása önmagában, formai okból jogellenessé teszi a felperessel szemben kiadott fizetési felszólítást. Az elsőfokú bíróság figyelembe vette azt is, hogy sem a kártérítési határozatban, sem az annak alapjául szolgáló dokumentumokban az avultatásra vonatkozóan adat nem található.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben alperes terjesztett elő fellebbezést, és elsődlegesen kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és felperes keresetét teljes egészében utasítsa el. Másodlagosan - amennyiben a bizonyítás nagy terjedelmű kiegészítése a másodfokú eljárásban nem volna lehetséges, vagy ésszerű keretek között lefolytatható - kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú bíróságot kötelezze új eljárás lefolytatására.

Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével jogszabálysértő döntést hozott. Az Mt. 13. § rendelkezésére hivatkozva kifejtette, hogy a munkáltatói szabályzat nem minősül munkaviszonyra vonatkozó szabálynak, nem minősül jogforrásnak, ezért a munkáltatói szabályzatba ütköző eljárás nem eredményez érvénytelenséget. A fizetési felszólítás érvénytelenségét okozó formai hiba kizárólag az lehet, ami az Mt. 285. § (2) bekezdésében foglaltakba ütközik, azaz, ha a fizetési felszólításban meghatározott kártérítés mértéke a jogszabályban rögzített összeghatárt meghaladja, vagy a munkáltató a fizetési felszólítást nem foglalja írásba. Az alperest, mint munkáltatót kizárólag a perben terheli bizonyítási kötelezettség, a felperes meghallgatása a perben pótolható, így a munkáltatói utasításban rögzített garanciális szabály sem sérül. Az alperes hangsúlyozta, hogy a fizetési felszólításnak indokolást sem kell tartalmaznia, így az indokolás hiánya sem eredményezheti a felszólítás érvénytelenségét.