A Fővárosi Ítélőtábla Mf.31096/2022/5. számú határozata jogviszony tárgyában. [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. § (1) bek., 93/2002. (V. 5.) Korm. rendelet (Knyr.) 9/A. § (1) bek., 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 4. § (1) bek.] Bírók: Laczó Adrienn Lilla, Orosz Andrea, Szalai Beatrix

A határozat elvi tartalma:

A rokkantsági ellátásban részesülő közalkalmazott a törvény erejénél fogva nyugdíjasnak minősül, életkortól függetlenül. A Kjt. kifejezett lehetőséget ad a munkáltatónak a nyugdíjasnak minősülő közalkalmazott jogviszonya megszüntetésére, ezért azt életkoron alapuló és betegség miatt hátrányos megkülönböztetésnek tekinteni nem lehet.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

mint másodfokú bíróság

2.Mf.31.096/2022/5.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a személyesen eljáró Felperes1 (felperes címe) felperesnek - a dr. Csanády Szabolcs kamarai jogtanácsos által képviselt Alperes1 (Cím6) alperes ellen jogviszony megszűntetése és egyéb igények iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 14.M.70.473/2020/41. számú - és 46. sorszámú végzéssel kijavított - ítélete ellen a felperes 43. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta az alábbi

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 18.795 (tizennyolcezer-hétszázkilencvenöt) forintot, egyebekben helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 159.721 (egyszázötvenkilencezer-hétszázhuszonegy) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság döntése és az alapjául szolgáló tényállás

[1] A Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma a 2021. október 22-én kelt 14.M.70.473/2020/41. számú - és 46. sorszám alatt kiegészített - ítéletével a felperesi közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetéséhez kapcsolódó jogkövetkezmények, valamint átsorolással összefüggő illetménykülönbözet, és mérlegképes könyvelői továbbképzés díjának megfizetései iránti kereseti kérelmét elutasította és kötelezte a felperest 60.000 forint perköltség megfizetésére. Akként rendelkezett, hogy az eljárás illetéke az állam terhén marad.

[2] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2013. augusztus 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel adószakértő munkakörben, havi 87 óra részmunkaidőben. A felperes garantált illetménye 86.400 forintban, garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrésze 63.600 forintban, idegen nyelvtudási pótléka 10.000 forintban, illetménye összesen 160.000 forintban került meghatározásra. Az alperes az hat.szám. számú kinevezés módosítással 2016. január 1. napjától átsorolta a felperest "H" fizetési osztály 9. fizetési fokozatából a 10. fizetési fokozatba. Ebben a felperes garantált illetményét 101.000 forintban, a garantált összegen felüli illetményrészt 49.000 forintban, az idegen nyelvtudási pótlékot 10.000 forintban, az illetményt összesen 160.000 forintban állapította meg a 87 óra részmunkaidőre nézve.

[3] Az alperes 2014 tavaszán az új főigazgató kinevezésével a Hivatalnál teljes szerkezetátalakítást hajtott végre. Ennek keretében a felperes közalkalmazotti jogviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetéséről folytatott egyeztetést, a felperes azonban nem írta alá az okiratot. 2014. május 20-án a felperes áthelyezésre került a Kar neve Igazgatóságnak Pénzügyi Osztályára pénzügyi referens munkakörbe. 2015 februárjában az alperes ismételten felajánlotta a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését.

[4] A felperes 2015. november 30-tól 2016. december 7-ig keresőképtelen állományban volt. A táppénzre való jogosultságának lejártakor háziorvosa nem nyilvánította keresőképesnek, hanem kezdeményezte a felperes leszázalékolását, figyelemmel a 20 %-os egészségi állapotára és 80 %-os egészségkárosodási mértékére. Ekkor a felperes a kormányhivataltól azt a tájékoztatást kapta, hogy egy nap fizetésnélküli szabadságot kérjen munkáltatójától annak érdekében, hogy rokkantsági ellátást vehessen igénybe. A felperes kérelmének az alperes eleget tett, valamint 2016. december 8-tól 2017. március 7. napjáig kiadta a 2015. és 2016. évre járó, 61 nap felgyülemlett szabadságot. 2017. március 6-án a Gazdasági Igazgatóság főigazgatója berendelte a felperest, és munkaköri alkalmassági vizsgálatra kívánta másnap elküldeni. A felperes azonban jelezte, hogy az időpont nem megfelelő a számára, így azt a főigazgató 2017. március 14-re módosította. Egyben az alperes a felperes részére március 8-tól további 8 nap szabadságot írt ki a 2017. évi szabadságából.

[5] Az alkalmassági vizsgálaton az üzemorvos alkalmasnak minősítette a felperest, a véleményre rávezetve a fizikai munkavégzés korlátozó rendelkezést. A szabadság lejáratának napján, március 20-án a felperes értesítést kapott, hogy másnap 9.00 órára jelenjen meg főigazgató főigazgatónál, aki ekkor átadta a felperes részére a közalkalmazotti jogviszonyának a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 25. § (2) bekezdés e) pontjára és 30. § (1) bekezdés d) pontjára alapított felmentéssel való megszüntetéséről szóló okiratot. Ebben az alperes az intézkedésével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a felperes nyugdíjasnak minősül.

[6] A felperes közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetése körében előterjesztett keresetét az elsőfokú bíróság a Kjt. 25. § (1) bekezdés e) pontja, 30. § (1) bekezdése, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 294. § (1) bekezdés g) pontja és gg) alpontja, 6. § (2)-(4) bekezdése és 7. § (1) bekezdése alapján megalapozatlannak találta.

[7] Rögzítette, abban a körben a felek nyilatkozata egyező volt, hogy a felperes 2016. december 8-tól nyugdíjasnak minősült. Elsődlegesen a felperes kérelme alapján azt vizsgálta, hogy az alperes hátrányosan megkülönböztette-e a felperest az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8. § szerinti nyugdíjas volta, egészségi állapota és életkora miatti tulajdonságok okán. E körben értékelte a felperes által előadott azon tényeket, miszerint 2014 tavaszán vezetőváltás és ezzel összefüggésben átszervezés volt az üzemeltetés, valamint a pénzügyi és számviteli területen, és közös megegyezéssel kívánta az alperes a jogviszonyát megszüntetni. Majd a felperes a 2015 februárjában újból felajánlott közös megegyezést szintén nem fogadta el, illetve 2015 júliusában közvetlen kollégájának jogviszonya is megszüntetésre került. A tanúként meghallgatott főigazgató vallomása alapján azt állapította meg, hogy a munkáltató a felperes jogviszonyának megszüntetése mellett azért döntött, mert a továbbiakban nem volt szükség a munkájára, ennél azonban nem a felperes betegségét vagy életkorát értékelte, ezáltal nem nyert igazolást, hogy az alperes eljárása diszkriminációt valósított volna meg.