BH 2022.7.179 Rendkívüli halál esetén a rendőri szervnek az eljárás során együtt kell működnie az ügyfelekkel, az eljárást úgy kell lefolytatni, hogy az ne sértse a hozzátartozók kegyeleti jogait. Ennek elmulasztása esetén az ügyfél megalapozottan érvényesít a kegyeleti jog megsértésére alapított követelést [2016. évi CL. törvény (Ákr.) 2. § (2) bek. a) pont, 5. § (2) bek. a) pont; 351/2013. (X. 4.) Korm. rendelet 9. § (1)-(2) bek.; 1999. évi XLIII. törvény 24. § (2) bek.; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:51. § (1) bek. a) pont; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 279. § (1) bek., 406. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes édesapja 2018. október 31. napján rosszulléte következtében egy kirakatüvegbe esett, a baleset okozta nyaki sérülései következtében életét vesztette. Halálát az alperes közigazgatási hatósági eljárás keretében vizsgálta, és 2018. november 5. napján elrendelte az elhunyt boncolását, amelynek elvégzésére egy igazságügyi orvostani intézetet rendelt ki. A végzésben szerepelt, hogy az eljáró hatóság a boncolás foganatosítása után az elhunyt eltemetéséhez, illetve elhamvasztásához az engedélyt megadja. A boncolást 2018. november 7. napján végezték el, de a szakvélemény elkészítésére az orvostani intézet további határidő biztosítását kérte.

[2] A felperes az édesapja halálának időpontjában külföldön tartózkodott, és a halálesetről csak utólag értesült. A felperes 2018. november 9. napján személyesen fordult a Rendőr-főkapitánysághoz információért. Bejelentette, hogy ügyféli jogokat kíván gyakorolni az eljárásban, és a temetésről ő fog gondoskodni. Az elérhetőségeinek bejelentése mellett kérte, hogy nagyapja mellett őt is tájékoztassák az eljárás befejezéséről. Az alperes képviseletében P. J. rendőr főhadnagy szóban tájékoztatta a felperest a temetés és a kötelezően szükséges boncolás viszonyáról is: elmondta, hogy elrendelték a hatósági boncolást, ez pár napon belül megtörténik, és az elhunyt utána hamvasztható és temethető. Arról is tájékoztatta a felperest, hogy a temetésre kizárólag a boncolás elvégzése után van mód. Ezt a felperes úgy értette, hogy a temetéssel kapcsolatos mindennemű ügyintézés is csak a boncolás lezárását követően kezdhető meg.

[3] A felperes a személyes tájékoztatást követően a temetés intézésének megkezdése érdekében 4-5 alkalommal telefonon kereste az eljáró rendőrkapitányságot, ahol érdeklődött a boncolási jegyzőkönyv megérkezéséről. Kérdésére azt a tájékoztatást kapta, hogy a jegyzőkönyv megérkezését követően zárják le az ügyet, és az erről szóló határozatot részére kézbesítik.

[4] Az orvostani intézet megbízott igazgatója 2018. november 23. napján megkereste a Polgármesteri Hivatal Szociális Osztályát azzal, hogy a boncolás óta eltelt időben a holttest eltemetése ügyében hozzátartozó nem jelentkezett, ezért kérte a köztemetésről történő intézkedést. A felperes édesapját hamvasztást követően 2019. január 9. napján temették el.

[5] A rendőrkapitányság 2018. december 27. napján meghozott határozatában megállapította, hogy a felperes édesapjának halála baleset következménye. A határozatot a felperesnek mint ügyfélnek is kézbesíteni rendelte.

[6] A felperes 2019. február 27. napján a hagyatéki ügyben kitűzött meghallgatáson a közjegyzőtől szerzett tudomást arról, hogy édesapja holttestét elhamvasztották, hamvait 2019. január 9. napján köztemetés keretében temették el. A tudomásszerzést követően a felperes a Polgármesteri Hivatalhoz fordult, ahol részletes tájékoztatást kapott a történtekről, és ekkor kapta meg a Temetkezési Intézet 2018. december 20-i nyilvántartási adatlapjának és az orvostani intézet vezetője 2018. november 23-i iratának másolatát.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[7] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, az alperes megsértette néhai édesapjához fűződő kegyeleti jogát, a hozzá fűződő jó emlékhez való jogát, végső nyughelye megválasztásának jogát, azon jogát, hogy megválaszthassa azt a helyet, ahol a jövőben le kívánja róni a kegyeletét, az iránta érzett tiszteletét; azon jogát, hogy méltó módon édesapja vallásának megfelelően, református egyházi szertartás keretében, tisztes temetés során búcsút vehessen, azon jogát, hogy a temetésnek és temetési szertartásnak a módját megválaszthassa -, azzal, hogy az alperes 2018. november 7. és 2019. január 9. napja között elmulasztotta értesíteni az édesapja holtteste eltemettetésének lehetőségéről. Ez a mulasztás megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy édesapjától méltó búcsút vehessen, édesapja holttestét méltó módon eltemettethesse. Kérte a személyiségi jogsérelem miatt az alperes kötelezését 2 000 000 forint sérelemdíj, ennek 2018. december 31. napjától a törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére.

[8] Az alperesi védekezés ismeretében tagadta, hogy őt vagy nagyapját az eltemettetés lehetőségéről értesítették volna, utóbbit csak a halálesetről tájékoztatták.

[9] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a jogszabályi kötelezettségeinek eleget tett: az elhunyt édesapját mint hozzátartozót értesítette a halálesetről, a felperest kérelmére ügyfélként ismerte el és együttműködött vele, személyes megjelenése során az eljárással és a temetési ügyintézéssel kapcsolatosan tájékoztatta. Hivatkozott arra is, hogy a felperes a hatósági eljárás befejezéséről szóló határozatot nem vette át, az "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza. Jelezte, hogy a hatósági boncolás elrendeléséről szóló végzés tartalmazza a temetéshez, illetve hamvasztáshoz szükséges engedélyt, a felperes ezzel kapcsolatban nem nyújtott be észrevételt vagy kifogást. A felperes által sérelmezett helyzet nem a tájékoztatás elmulasztása miatt következett be.

Az első- és a másodfokú ítélet

[10] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette a felperesnek az édesapjához fűződő kegyeleti jogát azzal, hogy elmulasztotta értesíteni édesapja holtteste eltemettetésének lehetőségéről. Kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 1 000 000 forint sérelemdíjat, ennek 2019. január 9. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[11] Rámutatott, a tényállás megállapítása során figyelemmel volt arra, hogy az alperes nem csatolt olyan okiratot, amely igazolná, hogy a felperest tájékoztatta az édesapja eltemettetésének lehetőségéről. Az alperes kiemelt nyomozója tanúvallomásában elmondta, hogy az általános rend szerint rendkívüli haláleseteknél a rendőrség a boncolás elrendeléséről tájékoztatja az orvostani intézetet, tehát azt a végzést, amelynek utolsó bekezdése rendelkezik a temetési és hamvasztási engedélyről ennek az intézetnek küldik meg. Ezt a végzést az ügyfél nem kapja meg. Az alperes arra hivatkozott, hogy a felperest személyes megjelenésekor részletesen tájékoztatták a jogairól és a temethetőség menetéről, de ezt a felperes előadása nem támasztotta alá. A felperes arra hivatkozott, hogy az alperesnél személyes eljárása során a temettetést maga vállalta, és ezt az alperes kiemelt nyomozójának tanúvallomása megerősítette, és azt is elmondta, hogy az alperes az orvostani intézetet nem tájékoztatja arról, ki az eltemettetésre kötelezett, ők a hozzátartozót tájékoztatták arról, hol intézheti a temetést vagy a hamvasztást.