44/2005. (XII. 7.) AB határozat

alkotmányjogi panasz tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatával alkotmányellenesnek nyilvánított, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 273. § (5) bekezdés első mondata a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.290/2003/2. számú ügyében sem alkalmazható.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.290/2003/2. számú végzésével összefüggésben nyújtott be alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybírósághoz a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 273. § (1), illetve (5) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát kérve.

Az indítvány benyújtásakor hatályos szabályozás az indítványozó szerint sérti a jogbiztonság és a bíróság előtti egyenlőség alkotmányos elvét, a pártatlan bírósághoz és a jogorvoslathoz való alapvető jogot.

Az indítványozó szerint "a felülvizsgálati kérelem tárgyában való döntés az LB tanácsának hatásköre, az egyesbíró nem vonhatja el ezt a hatáskört, mert ez esetben teljességgel bizonytalan, hogy mely ügyek kerülnek a háromtagú tanács elé, az ügy kiválasztásának nincsenek meg a szempontjai, ami bírói önkényre ad lehetőséget, ez pedig sérti a jogbiztonságot". Az indítványozó állítása továbbá az, hogy ha a törvény alkotmánybírósági vizsgálata mégis arra vezetne, hogy a tanács helyett az egyesbíró hatáskörébe tartozhat annak eldöntése, hogy mely esetekben törvénysértő a felülvizsgálni kért határozat, ez esetben a jogorvoslat kizárása [Pp. 273. § (5) bekezdés] mindenképpen sérti a jogorvoslathoz való jogot. Összességében az eljárás az indítványozó szerint ellentétes a "tisztességes eljárás" Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt követelményével.

Az indítványozó mindezek alapján kéri, hogy az Alkotmánybíróság a Pp. 273. § (1) bek. vagy az (5) bekezdését semmisítse meg és saját konkrét ügyében visszamenőlegesen mondja ki az alkalmazhatóság tilalmát.

II.

1. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz esetében elsőként azt vizsgálta, hogy az előterjesztésének törvényi feltételei fennállnak-e.

Az Alkotmánybíróság 41/1998. (X. 2.) AB határozata szerint: "Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-a alkalmazásánál, ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy

-ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor - az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani." (ABH 1998, 306.) A jelen eljárás alá tartozó alkotmányjogi panasz a rendkívüli jogorvoslati eljárásban alkalmazott jogszabályi rendelkezések alkotmányossági vizsgálatát kérte, ezért az Alkotmánybíróság

-az idézett határozatát követve - az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti hatvan napot a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító döntés kézbesítésétől számította. E feltételnek az alkotmányjogi panasz megfelel.

2. Az indítvány benyújtásakor hatályos Pp. 273. § (1) bekezdése kimondta, hogy a felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája mint egyesbíró előzetesen megvizsgálja abból a szempontból, hogy az megfelel-e a 270. §-ban meghatározott feltételeknek, illetve az egyéb törvényes követelményeknek. Ha a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére előírt jogszabályi feltételek nem állnak fenn, a bíró a felülvizsgálati kérelmet elutasítja. A Pp. 273. § (5) bekezdés első mondata értelmében pedig az eljáró bíró határozatai ellen jogorvoslatnak helye nincs.

Az Alkotmánybíróság a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.), az indítvány benyújtását követően rendelkezett az indítványozó által támadott rendelkezések alkotmányosságáról (ABH 2004, 551.) .

Az Abh. szerint az egyesbírói eljárás szűrő szerepet tölt be, melynek során a bíró - a felsorolt tárgykörök tekintetében - előre pontosan meghatározott feltételek tekintetében dönt, épp ezért a felsorolásba tartozó kérelmek elutasítása nem tekinthető érdemi állásfoglalásnak. Az egyesbírói eljárásban azonban az objektív, tárgyi követelmények vizsgálata mellett továbbra is jelen vannak érdemi, tartalmi elemek. Az Alkotmánybíróság önmagában az egyesbírói döntéshozatalt nem találta az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiságból eredő jogbiztonság, a 46. § (1) bekezdésében megfogalmazott társas-bíráskodás és az Alkotmány 47. § (2) bekezdésében foglalt, a Legfelsőbb Bíróság jogegységi funkcióját meghatározó alkotmányos rendelkezésekbe ütközőnek. Az Alkotmánybíróság e határozatban kimondta azonban, hogy az érdemi elemek miatt az egyesbírói eljárásához valamilyen formájú jogorvoslatot kell biztosítani, így küszöbölhető ki mind az Alkotmány 47. § (2) bekezdésének, mind a 2. § (1) bekezdésének sérelme.

Az Alkotmánybíróság tehát a Pp. 273. § (1) bekezdését nem tartotta a vizsgált alkotmányos rendelkezésekbe ütközőnek, az erre vonatkozó indítványokat elutasította, a Pp. 273. § (5) bekezdés első mondatát azonban alkotmánysértőnek találta és megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság jelen ügyben megállapította, hogy az indítványozó által támadott rendelkezéseket az Alkotmánybíróság már megvizsgálta, és a fenti indokok

alapján a Pp. 273. § (5) bekezdését részben megsemmisítette. A Pp. 273. § (5) bekezdés a következő szöveggel maradt hatályban: "(5) Az eljáró bíró a felülvizsgálati kérelem megvizsgálásáról - elutasítása esetén indokolással ellátott - végzéssel dönt."

3. Az Alkotmánybíróság a 442/D/2000. számú AB végzésben már rendelkezett arról, hogy az alkotmányjogi panasz egyik eleme sem vizsgálható abban az esetben, ha az egy határozat meghozatalát követően érkezett, és olyan kérelmet tartalmaz, amelynek jogszabályi alapjáról és alkalmazhatóságáról az Alkotmánybíróság már e korábbi határozatában döntött [ABH 2003, II. 1843.]. Jelen indítvány azonban a Pp. 273. § (5) bekezdésének első mondatát alkotmányellenesnek nyilvánító és megsemmisítő, és az e rendelkezéssel kapcsolatos alkotmányjogi panaszoknak részben helyt adó Abh. meghozatalát megelőzően érkezett az Alkotmánybírósághoz, az Alkotmánybíróság azonban nem döntött ezen indítványról.

Az alkotmányjogi panasz beérkezésének dátumára tekintettel, továbbá az indítvánnyal érintett konkrét ügyben jelentkező probléma és az Abh.-ban eldöntött kérdések azonossága miatt az Alkotmánybíróság jelen ügyben szükségesnek tartotta megállapítani, hogy az Abh.-ban már alkotmányellenessé nyilvánított Pp. 273. § (5) bekezdés első mondata a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.290/2003/2. számú ügyében nem alkalmazható.

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

A határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkiné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 197/D/2004.