442/D/2000. AB végzés
alkotmánybírósági eljárás megszüntetéséről
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában - dr. Bihari Mihály, dr. Czúcz Ottó, dr. Erdei Árpád, dr. Harmathy Attila és dr. Németh János alkotmánybírók különvéleményével, valamint dr. Kukorelli István alkotmánybíró párhuzamos indokolásával - meghozta a következő
végzést:
1. Az Alkotmánybíróság a másodfokon eljárt Fővárosi Bíróság 44. Pf. 28.170/1998/11. számú ítéletével kapcsolatban előterjesztett alkotmányjogi panasz tárgyában Velence Nagyközség Önkormányzatának a közterületek tisztántartásáról és a házi szemét gyűjtéséről szóló 13/1991. (XII. 31.) rendelet 9. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló eljárást megszünteti.
2. Az Alkotmánybíróság ugyanezen jogszabálynak a Fővárosi Bíróság 44. Pf. 28.170/1998/11. számú ügyében történő alkalmazhatósága kizárására irányuló indítványt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság az alapügyben eljárt bíróság új eljárásra történő utasítására irányuló indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
Velence Nagyközség Önkormányzata Képviselő-testületének a közterületek tisztántartásáról és a házi szemét gyűjtéséről szóló 13/1991. (XII. 31.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 9. § (3) bekezdése szerint a szemétszállítási díj megfizetése az ingatlan tulajdonosára akkor is kötelező, ha a szemétszállítást nem veszi igénybe. A Városgazdálkodási Kft. (a továbbiakban: felperes) mint szolgáltató, az indítványozók édesanyja két ingatlanára (1989-től 1993-ig) szolgáltatási díjat vetett ki, majd 5839 Ft díjhátralék megfizetését az indítványozókkal szemben bírósági eljárásban érvényesítette. A felperesnek a díjhátralék megfizetése iránt indított keresete alapján a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság kötelezte az alperest a tartozás kiegyenlítésére. A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 44. Pf. 28.170/1998/11. számú - 2000. február 22-én hozott és az alpereseknek március 22-én kézbesített - ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy az alperes halála miatt annak jogutódait kötelezte öröklésük arányában a jogelőd tartozásának megfizetésére.
Az indítványozók 2000. május 19-én ajánlott levélben - a törvényben előírt 60 napon belül - alkotmányjogi panaszt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz. Sérelmezték, hogy az alapügyben eljárt bíróságok az Ör. rendelkezését annak ellenére alkalmazták, hogy az Alkotmánybíróság egy korábbi eljárásban - bírói kezdeményezés alapján - 1996. december 17-én kelt, 1474/B/1995. AB határozatában (ABH 1996, 742-744.) megállapította, hogy az Ör. támadott rendelkezése 1995. június 10-ét megelőzően alkotmányellenes volt. Kérték a saját ügyükre vonatkozóan az Ör. 9. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását. Hivatkoztak arra, hogy az Ör. 9. § (3) bekezdése sérti a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 201. §-át, így az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, valamint a 70/A. §-át.
Az indítványozók kérték annak megállapítását is, hogy perükben a bíróságok az alkotmányellenes jogszabályt nem alkalmazhatták volna, továbbá indítványozták a bíróság új eljárásra történő felhívását.
II.
Az alkotmányjogi panaszban hivatkozott jogszabályok a következők:
1. Alkotmány:
"44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
2. Ptk.:
"201. § (1) A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár.
(2) Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja."
3. Ör.:
"9. § (3) A szemétszállítási díj megfizetése az ingatlan tulajdonosára akkor is kötelező, ha a szemétszállítást nem veszi igénybe.
Beépítetlen ingatlan tulajdonosa az azonos jellegű beépített ingatlan esetére megállapított szemétszállítási díj felét köteles megfizetni,"
III.
1. Az Alkotmánybíróság bírói kezdeményezésre az Ör. 9. § (3) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára korábban már lefolytatott eljárást. Az 1474/B/1995. AB határozat megállapította, hogy az Ör. 9. § (3) bekezdése 1995. június 10-ét megelőzően alkotmányellenes volt. Elutasította azonban az Alkotmánybíróság e rendelkezésnek a folyamatban lévő perekben való alkalmazhatósága tilalmának megállapítására irányuló kérelmet. (ABH 1996, 742-744.) Ez a határozat - utalva az Ör. támadott előírásával azonos tartalmú, azonban más települési önkormányzat által hozott, az elbírálás idején már hatályon kívül helyezett rendelkezések alkotmányellenességét vizsgáló másik (1475/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 745-749.) döntésre is - rámutatott arra, hogy törvényi felhatalmazás hiányában önkormányzati rendelet nem írhatta elő a települési szilárd hulladék elszállítása kötelező igénybevételét és nem állapíthatta meg e szolgáltatás díját.
Az alkotmánybírósági határozatok indokolásai hivatkoztak arra, hogy az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 1995. június 10-én lépett hatályba. Ettől az időponttól adta meg a jogalkotó a törvényi felhatalmazást a helyi önkormányzatok számára a települési szilárd hulladék gyűjtése és elszállítása módjának rendeletben történő szabályozására, valamint a szolgáltatás díjának megállapítására. Ezáltal megszűnt a korábban alkotott és azon a napon még hatályban volt helyi önkormányzati (tanácsi) rendeleteknek a szolgáltatás kötelező igénybevételét előíró és a szolgáltatás díját megállapító előírásainak alkotmányellenessége. E határnap előtt viszont a szolgáltatás kötelező igénybevételét előíró önkormányzati rendelkezések - tekintettel arra, hogy törvény felhatalmazása nélkül születtek - alkotmánysértőek voltak.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jelen eljárásban vizsgált indítvány az Alkotmánybíróság által korábban elbírált és alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabállyal azonos jogszabályi rendelkezésnek, ugyanarra az (1995. június 10-ét megelőző) időszakra vonatkozó - azonos alkotmányossági okból történő - felülvizsgálatára irányul. Az ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy azonos összefüggésben ismételten előterjesztett indítvány tárgya ítélt dolognak minősül. (1620/B/1991. AB végzés, ABH 1991, 972, 973.) Emiatt az alkotmányellenesség vizsgálata tárgyában az Alkotmánybíróságnak új érdemi eljárást lefolytatnia nem lehet. Ezért az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozatának (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében (ABH 2002, 1791, 1802.) - az "ítélt dolog"-ra tekintettel - az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette.
2. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az alkotmányjogi panasz intézménye kettős jellegű. Utólagos normakontrollra irányuló indítványt és jogszabály alkalmazhatóságának valamely konkrét perben történő kizárására vonatkozó kérelmet egyaránt tartalmaz, de e kérelmek elbírálása csak egyazon eljárás keretén belül történhet meg.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §-a sorolja fel az Alkotmánybíróság hatásköreit. Sem az Abtv., sem más törvény nem ad lehetőséget arra, hogy az Alkotmánybíróság valamely jogszabály alkalmazhatóságának kizárásáról - az utólagos normakontrolltól elválasztva - önálló, külön eljárásban döntsön, ha korábban ugyanezen jogszabály alkotmányellenességét már elbírálta. Mivel az Ör. 9. § (3) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására irányuló eljárást "res iudicata" miatt az Alkotmánybíróság megszüntette, ezért a jelen eljárásban ugyanezen, korábban már alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály alkalmazhatósága kizárására irányuló kérelem nem bírálható el. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság hatáskörének hiánya miatt - az Ügyrend 29. § b) pontja szerint - az indítványnak az Ör. korábban már alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezése alkalmazhatóságának kizárására irányuló részét visszautasította.
3. Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Abtv. 1. §-a határozza meg. Sem az Abtv. hivatkozott rendelkezései, sem más törvények nem utalják az Alkotmánybíróság hatáskörébe a bírósági határozatok felülvizsgálatát, valamint a bíróságok új eljárásra kötelezését. Ezért az alkotmányjogi panaszt e vonatkozásban - az Ügyrend 29. § b) pontja alapján - az Alkotmánybíróság visszautasította.
Budapest, 2003. június 30.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s, k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János alkotmánybíró különvéleménye
1. A határozatta] egyetértek abban, hogy a Velence Nagyközség Önkormányzata Képviselő-testületének a közterületek tisztántartásáról és a házi szemét gyűjtéséről szóló 13/1991. (XII. 31.) Ök. rendelete (a továbbiakban: Ör.) 9. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tekintetében - mivel az Alkotmánybíróság az Ör, alkotmányellenességét azonos okból és összefüggésben az 1474/B/1995. AB határozatában (ABH 1996, 742.) már megállapította - az eljárást ítélt dolog címén megszüntette.
2. Nem értek egyet viszont azzal, hogy a határozat az alkalmazhatóságra vonatkozó indítványi részt visszautasította, e kérdésben - véleményem szerint - érdemi döntésnek lett volna helye.
Indokaim a következők:
2.1. A határozat is rámutat: "az alkotmányjogi panasz intézménye kettős jellegű. Utólagos normakontrollra irányuló indítványt és jogszabály alkalmazhatóságának valamely konkrét perben történő kizárására vonatkozó kérelmet egyaránt tartalmaz". Ugyanakkor a határozat azt is kimondja, hogy ezen "kérelmek elbírálása csak egyazon eljárás keretén belül történhet meg", és az Alkotmánybíróságnak nincs törvényes lehetősége, hogy "valamely jogszabály alkalmazhatóságának kizárásáról - az utólagos normakontrolltól elválasztva - önálló, külön eljárásban döntsön, ha korábban ugyanezen jogszabály alkotmányellenességét már elbírálta". A határozat ez utóbbi, idézett megállapításaival, illetőleg következtéseivel nem értek egyet.
2.2. Álláspontom szerint az ítélt dolog megállapítása és az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § c) pontjában szabályozott eljárás alkalmazása tekintetében nem szabad figyelmen kívül hagyni az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) eljárásai közötti lényegi különbségeket. Utólagos (absztrakt) normakontrollt bárki érdek nélkül kezdeményezhet. A bírói kezdeményezésnél konkrét esetben - az egyedi döntés meghozatala előtt - kerül sor az alkotmányosság vizsgálatára, ami kihat magára a későbbi bírói határozatra, és ex nunc vagy pro futuro megsemmisítés esetén csak az alkalmazhatóságról való nemleges döntés mentesíti a bírót az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása alól. Alkotmányjogi panasz esetében pedig már egy jogerősen eldöntött ügyben bekövetkezett jogsérelemről van szó.
2.3. Külön is figyelmet érdemel az alkotmányjogi panaszt az utólagos normakontrolltól megkülönböztető azon jellemzője - melyet az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában következetesen érvényesített -, hogy az alkotmányjogi panasz lényegét tekintve jogorvoslat.
Az Alkotmánybíróság az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában (ABH 1991, 272.) mondta ki első alkalommal, hogy "[a] törvény e rendelkezése szerint az alkotmányjogi panasz jogorvoslat. Ez következik egyrészt abból, hogy a törvény a jogintézményt "panasz"-nak nevezi, másrészt, hogy azt az "egyéb jogorvoslati lehetőségek" kimerítése után, vagy "más jogorvoslati lehetőség hiányában", vagyis további, illetőleg végső jogorvoslatként biztosítja a jogosult számára.
Az indítványozónak tehát alanyi joga van arra, hogy az Alkotmánybíróság konkrét ügyében eljárjon és határozatot hozzon. ... Az alkotmányjogi panasz intézményét ez a jogorvoslati funkció különbözteti meg az utólagos normakontrolltól. Az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása miatti konkrét jogsérelem orvosolhatóságának a hiányában ugyanis az alkotmányjogi panasz nemcsak funkcióját vesztené el, de azt a sajátosságát is, amely az A[b]tv. 21. § (2) bekezdése alapján bárki által indítványozható utólagos normakontrollhoz képest a jogintézményben megnyilvánul. Az indítványozó szempontjából is csak akkor van értelme az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatti panasznak, ha az Alkotmánybíróság eljárása folytán jogsérelme orvosolhatóvá válik" (ABH 1991, 272, 281-282.).
Ennek a hivatkozott határozatnak a megállapításait erősítette meg és az ex nunc, illetőleg a pro futuro megsemmisítés vonatkozásában egészítette ki a 23/1998. (VI. 9.) AB határozat (ABH 1998, 182.) a következőképpen: az "Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslatnak minősül, melynek eredményessége jogkövetkezményekkel jár. E jogkövetkezményeknek ki kell terjedniük a jogerősen lezárt ügy érdemi vizsgálatára is. Az Abtv. 43. §-ának (2) bekezdése főszabályként ugyan akként rendelkezik, hogy az Alkotmánybíróság jogszabályt megsemmisítő határozata nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat, továbbá a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket; e főszabály alól azonban a 43. § (3) bekezdése a büntetőeljárások tekintetében kifejezett kivételt állapít meg, a 43. § (4) bekezdése pedig - ugyancsak kivételként - felhatalmazza az Alkotmánybíróságot - egyebek között - arra, hogy az alkotmányellenes jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatóságát kizárja, ha ezt a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt bárki [Abtv. 21. § (4) bekezdése] alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva." (ABH 1998, 185-186.)
2.4. Az Alkotmánybíróság ez utóbbi idézett 23/1998. (VI. 9.) AB határozatában (ABH 1998, 182.) az Abtv. 48. § alapján az alkotmányjogi panaszt jogorvoslati kérelemként bírálta el. Ennek során az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a megfelelő törvényi szabályozás hiánya az ilyen ügyekben nem jelentheti az alkotmányellenes jogszabály alkalmazásából eredő jogsérelem orvosolhatóságának a hiányát. "Az alkotmányjogi panasz - mint az utólagos normakontrolltól különböző jogintézmény - létjogosultságát ugyanis ... éppen az adja, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdésében biztosított jogkörével élve az indítványozót ért jogsérelemre akkor is biztosítson jogorvoslást, ha egyébként a sérelmezett rendelkezést az alkotmánybírósági határozat közzétételének napjával, vagy a jövőre nézve semmisíti meg.
Az Alkotmánybíróság ... már 1991-ben kifejtette - mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség kifejezett megállapítása nélkül -, hogy a törvényhozó elmulasztotta azoknak az eljárásjogi módozatoknak a szabályozását, amelyek az alkotmányjogi panasz intézményét általánosságban és mindenes[e]tben alkalmassá tehetnék arra, hogy az alkotmányjogi panasz intézménye a lényegét adó jogorvoslati funkcióját betöltse. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában - a törvényi feltételek fennállása esetén - az ügyek sajátosságaihoz igazodó jogorvoslást nyújtott ugyan az alkotmányjogi panasz megalapozott előterjesztőjének, azonban éppen az 57/1991. (XI. 8.) AB határozattal elbírált esetben hívta fel a figyelmet arra, hogy hiányzik a megfelelő törvényi szabályozás a jogorvoslás biztosítására akkor, amikor az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes jogszabály alkalmazhatóságának kizárását olyan ügyben mondja ki, amely nem büntetőeljárásban hozott jogerős bírósági ítélettel befejezést nyert. Az Alkotmánybíróság azt is kifejtette, hogy mindaddig, amíg a törvényalkotó ennek az esetkörnek az eljárásjogi módozatait nem szabályozza, az egyes ügyekben a jogsérelem orvoslásának módját magának az Alkotmánybíróságnak kell meghatároznia (ABH 1991, 283.)" [23/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 182, 187.]. (Lásd még 268/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1126, 1132.]
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában volt már példa arra, hogy ítélt dolog esetében megvizsgálta az egyedi ügyben való alkalmazhatóság lehetőségét. A 26/D/1992. AB határozatában (ABH 1993, 716.) az ítélt dolognak minősített alkotmányjogi panasz tárgyában az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette, de indokolásában rámutatott, hogy "ítélt dologról" újabb határozatot hozni nem lehet. Ezért az Alkotmánybíróság a jogszabályok alkotmányellenességének megállapítására és általános érvényű alkalmazhatóságuk tiltására vonatkozóan csupán utalt említett határozata indokolásának érveire, de "mérlegelte az alkotmányjogi panasz beterjesztője érdekét a[z] ... alkotmányellenesnek minősített jogszabályok konkrét jogesetére való alkalmazhatóságának megtiltásában" (ABH, 1993, 716, 717, 718.).
Megjegyzem: az Alkotmánybíróság gyakorlata nem egységes ebben a kérdésben. Az előbbiekben hivatkozott 26/D/1992. AB határozatban (ABH 1993, 716.) alkalmazott eljáráson kívül az is előfordult, hogy az Alkotmánybíróság a már elbírált normára alapított alkotmányjogi panaszt visszautasította, azonban külön megvizsgálta az alkotmányjogi panasz tekintetében is az ítélt dolog megállapíthatóságát (938/D/1998. AB végzés, ABH 2000, 1071.).
2.5. Több alkotmánybírósági határozatban megfogalmazottak [például a 68/1995. (XII. 7.) AB végzés, ABH 1995, 431, 433.] ellenére nem értek egyet azzal az állásponttal, hogy az alkalmazhatóságról való döntés is erga omnes hatályú. Az alkalmazhatóság kérdésének elbírálása - azon eseteket kivéve, amikor az Alkotmánybíróság általános érvénnyel dönt az alkalmazhatóságról - mindig egy konkrét ügyben az eljárást kezdeményező különösen fontos érdekének, illetőleg a jogbiztonság követelményének az egyedi mérlegelését jelenti [Abtv. 43. § (4) bekezdése]. Ekként az alkalmazhatóságról hozott döntés is csupán abban a konkrét esetben minősül ítélt dolognak, hiszen az Abtv. 43. § (4) bekezdése és 48. §-a értelmében az Alkotmánybíróság csak abban az egy (vagy eseüeg egyesítés következtében több) alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló jogsérelem tekintetében értékelhette a jogbiztonság követelményét vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdekének meglétét.
2.6. Hangsúlyozni kívánom, tény, hogy ma, a hatályos magyar polgári perjog szerint, ha valaki a peres eljárás során az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán szenved az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt jogsérelmet - s ez a jogsérelem jogerős bírósági határozatban realizálódik -, nincs más lehetősége a jogsérelem elhárítására, csak az alkotmányjogi panasz. Az Alkotmánybíróság 23/1998. (VI. 9.) AB határozatának (ABH 1998, 182.) eredményeként az Országgyűlés az alkotmányjogi panasz alapján alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatóságának visszamenőleges kizárására irányuló eljárás megteremtéséről szóló 1999. évi XLV. törvény (a továbbiakban: 1999. évi XLV. törvény) elfogadásával "a perjog jogorvoslati rendszeré"-t csak akkor engedi ismét működtetni a jogerő beálltát követően, ha előtte az Alkotmánybíróság a panaszos által benyújtott alkotmányjogi panasznak - az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak a konkrét esetben történő alkalmazhatósága visszamenőleges kizárásával - helyt ad.
Az 1999. évi XLV. törvény indokolása különben - szerintem - nagyon jól érzékeli az alkotmányjogi panasz összetett voltát, amikor azt mondja, hogy: az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz elbírálása során "értékeli az adott jogszabály alkotmányosságát (hasonlóan, mint ezt az utólagos - absztrakt - normakontroll esetében), illetve egyedileg vizsgálja az Abtv. 48. § (1)-(2) bekezdésében foglalt feltételeket (jogorvoslatok kimerítése, határidő), a panaszos sérelme és az alkotmányellenesség okozati összefüggését, végül a visszamenőleges megsemmisítést megalapozó különösen fontos érdek fennforgását".
Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy olyankor, amikor az Alkotmánybíróság egy jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést alkotmányellenesség címén már megsemmisített, akkor ennek a megsemmisített, tehát nem létező és ebből következőleg nem is alkotmányellenes jogszabálynak a jogerős döntést megelőző eljárásban történő bírói alkalmazása a ma hatályos polgári perjogi jogorvoslati rendszerben nem orvosolható.
2.7. Mindebből - nézetem szerint - az alábbi következtetések adódnak.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján a "res iudicata az [alkotmánybírósági eljárásban azt jelenti, hogy ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben ismételten előterjesztett indítvány ítélt dolognak minősül, mert az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat az Alkotmánybíróságot is köti. (1620/B/1991. AB végzés ABH 1991, 972, 973.)" [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.]. Az alkotmányjogi panasznál azonban az "azonos ok" a korábbitól különböző indítványozó esetében hiányzik, hiszen - bár a támadott jogszabály és az alkotmányos összefüggés azonos - az alkotmányjogi panasz lényege a "jogsérelem" [Abtv. 48. § (1) bekezdése], az ok tehát mindegyik indítványozó vonatkozásában eltérő.
Alkotmányjogi panasz esetében az indítványozónak alanyi joga van a döntésre, értelemszerűen a korábban hozott vonatkozó AB határozat alapján (vagyis elutasítás esetén elutasításra, alkotmányellenessé nyilvánítás és megsemmisítés, vagy a norma vonatkozásában res iudicata megállapítása esetén viszont az alkalmazhatóság kérdésében való döntésre).
A fentiekben kifejtettek szerint tehát, jelen ügyben az Alkotmánybíróságnak a határozat szerint is "kettős jellegű" alkotmányjogi panasz - lényegi tartalmát jelentő - alkalmazhatósága kérdésében érdemben kellett volna döntenie.
3. Az Alkotmánybíróság hasonló ügyekben követett gyakorlata (1475/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 745, 749.; 724/B/1995. AB határozat, ABH 1997, 818, 820.; 941/B/1996. AB határozat, ABH 1997, 844, 846.) alapján, miszerint az Alkotmánybíróság az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény hatálybalépése előtt alkotott önkormányzati (tanácsi) rendeleti szabályozásokat alkotmányellenesnek nyilvánította ugyan, de a megsemmisítésről csak a jövőre nézve határozott; továbbá mivel jelen ügyben az alkalmazhatóság kérdése tekintetében az indítványozók különösen fontos érdeke nem állapítható meg - álláspontom szerint - az érdemi döntés ebben az esetben az alkalmazhatóság tilalmára irányuló indítvány elutasítása lett volna.
Budapest, 2003. június 30.
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
A különvéleményhez csatlakozom:
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István alkotmánybíró párhuzamos indokolása
A határozat rendelkező részével egyetértek. Jelen ügyben az indítványozó egy olyan jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének a megállapítását kezdeményezte, amelyet az Alkotmánybíróság az 1474/B/1995. AB határozatban már érdemi döntéssel elbírált. [ABH 1996, 742.] Az Alkotmánybíróság e korábbi határozatában megállapította: az elbírálás időpontjában hatályban nem lévő Velence Nagyközség Önkormányzata közterületek tisztántartásáról és a házi szemét gyűjtéséről szóló 13/1991. (XII. 31.) rendelet 9. § (3) bekezdése 1995. június 10-ét megelőzően alkotmányellenes volt. Minthogy "ítélt dologról" újabb határozatot hozni nem lehet, az azonos jogszabály vonatkozásában benyújtott alkotmányjogi panasz alapján indult eljárást az Alkotmánybíróság megszüntette.
Az alkotmánybírósági eljárás tárgya - főszabály szerint - a hatályos és a hatályba még nem lépett jogszabály. A hatályban már nem lévő jogszabályokat az alkotmányvédő testület kizárólag a konkrét normakontroll eseteiben és csak akkor vizsgál, ha a normakontrollnak az alkotmánysértés kimondásán túlmutató eljárásjogi következményei lehetnek. [1352/D/1992. AB határozat, ABH 1995, 648, 649.] Az Alkotmánybíróság az 1474/B/1995. AB határozatban tehát azért vizsgálta a már nem hatályos önkormányzati rendelet alkotmányosságát, mert esély volt arra, hogy az alkotmányossági vizsgálatnak egyedi jogkövetkezményei lesznek.
Az érdemi vizsgálatot követően azonban az Alkotmánybíróság e határozatában úgy találta, hogy az indítványozónak nem fűződik különösen fontos érdeke az alkotmánysértőnek nyilvánított, hatályban már nem lévő jogszabály konkrét esetben való alkalmazhatóságának kizárásához. [Az alkotmánybírósági joggyakorlatban a vizsgált jogszabály alkotmányellenességének megállapítása nem jár automatikusan azzal, hogy a testület a jogszabály konkrét esetben való alkalmazhatatlanságát is kimondja. Lásd például az 59/1993. (XI. 29.) AB határozatot.]
Jelen ügyben, álláspontom szerint, szintén nem állapítható meg olyan ok, és nincs olyan értékelhető adat, amely az eljárást kezdeményező különösen fontos érdekét valószínűsítené.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapján indult eljárásban kivételesen rendelkezhet arról is, hogy az alkotmánysértőnek talált, már nem hatályos jogszabály általában nem alkalmazható, vagyis a jogszabály a folyamatban lévő, illetve a később induló perekben az eljáró bíróságok által figyelembe nem vehető. [Lásd például a 7/1994. (II. 18.) AB határozatot.] Ilyen esetben azonban nem az eljárást kezdeményező érdeke, hanem a jogbiztonság indokolhatja az általános hatókörű alkalmazási tilalom elrendelését. Ebben az ügyben, álláspontom szerint, nem indokolt, hogy az Alkotmánybíróság a jogbiztonságra hivatkozással a már hatályon kívül helyezett, de a korábbi jogviszonyokra a folyamatban lévő perekben továbbra is irányadó önkormányzati rendelkezés alkalmazását általános érvénnyel megtiltsa.
A határozat tehát álláspontom szerint azzal indokolható, hogy az Alkotmánybíróság nem talált az alkalmazhatóság kizárását alátámasztó különösen fontos érdeket.
Budapest, 2003. június 30.
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró