EH 2007.1591 Az erőszak, illetve a fenyegetés viszonylag kisebb foka is elegendő lehet a rablás megállapításához, ha az adott körülmények között a sértettre lenyűgöző hatást gyakorolt [Btk. 321. § (1) bek.].
A rablás bűntette és más bűncselekmény miatt fk. Sz. N. és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a kerületi bíróság a 2006. február 16-án kihirdetett ítéletével K. G. III. r. terheltet 2 rb. társtettesként elkövetett zsarolás bűntette és - próbára bocsátás megszüntetése mellett - további 1 rb. lopás bűntette miatt, halmazati büntetésül, 1 év 10 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az általa előzetes fogva tartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította és kötelezte az ügyben felmerült 44 100 forint bűnügyi költség megfizetésére.
A III. r. terhelt személyi körülményeit illetően rögzítette, hogy nevezett az általános iskola 5 osztályát végezte el. Segédmunkás, kb. 100 000 forint havi jövedelemmel, vagyontalan. Nőtlen, élettársi kapcsolatban él, élettársa előrehaladott terhes. Büntetett előéletű. A kerületi bíróság a 2002. április 3-án jogerőre emelkedett ítéletével rablás bűntette miatt 1 év - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - fiatalkorúak fogházára ítélte. Ugyanezen bíróság a 2004. október 7-én jogerőre emelkedett ítéletével lopás bűntette miatt 1 év 2 hónapra próbára bocsátotta. Mindkét ítélet kimondta, hogy a próbaidő tartama alatt a terhelt pártfogó felügyelet alatt áll.
Történeti tényállásként pedig a következőket állapította meg:
2005. március 17-én fk. Sz. N. I. r., J. J. II. r. és K. Gy. III. r. terheltek elhatározták, hogy bűncselekmény elkövetésével pénzt szereznek. 18.30 óra körüli időben, az egyik útkereszteződésnél felfigyeltek Sz. B. és Sz. A. 15 éves sértettekre, akik iskolatársak voltak. Őket kiválasztva a járókelők közül elhatározták, hogy tőlük értéktárgyat vesznek el, ezért követték őket.
Az úttesten áthaladó Sz. B.-t a fk. I. r. terhelt hátulról lökdösni kezdte, majd az úttesten átérve, a sértetteket megállította. A II. r. és a III. r. terheltek is megálltak, és K. Gy. III. r. terhelt kérdőre vonta Sz. B.-t, miért ment neki fk. Sz. N.-nek, akiről azt állította, hogy az öccse. Bár Sz. B. nem vitatkozott ezen, hanem bocsánatot kért, K. Gy. hangoztatta, hogy ezt még "meg kell beszélniük" s ez okból a sértetteket hívta, hogy menjenek egy kevésbé forgalmas helyre, a közeli H. Áruház mögé. Sz. B. és Sz. A. előbb nem akart a felhívásnak eleget tenni. Később azonban meggondolták magukat, mert egyrészről K. Gy. III. r. terhelt továbbra is kötözködően lépett fel: pulóverét levette, mint aki verekedésre készül és fenyegetően kést is említett. Másrészt Sz. B. felismerte a fk. I. r. terheltet s rájött, hogy korábban iskolatársak voltak. Abban a hiszemben volt, hogy fk. Sz. N. is felismerte őt, és e körülmény miatt nem lehet probléma. Így a sértettek végül eleget tettek a III. r. terhelt felszólításának és arrébb mentek az elhagyott helyre.
Itt a terheltek körbeállták a sértetteket. K. Gy. III. r. terhelt felszólította őket, hogy adják át a telefonjaikat, különben "elvágják a torkukat" és veréssel fenyegette meg őket, melyhez hasonló kijelentésekkel a II. r. terhelt is csatlakozott. A terheltek fellépésétől megijedve Sz. B. sértett átadta Siemens A55 típusú, 14 900 forint értékű mobiltelefon-készülékét a II. r. terheltnek, Sz. A. sértett pedig Motorola V 525 típusú 60 000 forint értékű készülékét a III. r. terheltnek, amelyekből ezt megelőzően mindketten kivették a SIM kártyákat. A terheltek ezután megmutatták az irányt, amerre a sértettek elmehetnek, míg ők az ellenkező irányban távoztak.
A két telefont a II. és III. r. terhelt később ismeretlen személyeknek értékesítette.
A Sz. B. sértettet ért kárt a terheltek - fejenként 5-5 ezer forintot megfizetve - teljes egészében megtérítették. A Sz. A. sértettnek okozott kárból az eljárás során az fk. I. r. terhelt és a III. r. terhelt 20 000-20 000 forintot megtérített.
Az elsőfokú bíróság a fenti cselekmények minősítését illetően jogi indokolásában a következőket fejtette ki:
A sértettekben az a szándék, hogy felszólításának eleget téve kövessék a III. r. terheltet nem pusztán, és nem kizárólag fenyegető fellépés hatására alakult ki. Sz. B. sértett - ráismerve a fiatalkorú terheltre - bízott abban, hogy nem történhet bántódásuk. Erről megnyugtatta Sz. A. sértettet is, akiben előbb az a határozott szándék alakult ki, hogy nem megy a III. r. terhelt által megjelölt helyre és kizárólag társának hatására engedett. A mobiltelefonok átadásánál a sértetteket kétségen kívül a félelem motiválta, megijedtek a fenyegető kijelentésektől. Az elhangzott fenyegetés, a kés felemlegetése, azonban nem volt olyan közvetlen és komoly, hogy akaratbénítóan hatott volna a sértettekre. A terheltek egyike sem vett elő kést, arra pusztán a III. r. terhelt hivatkozott. Azt maguk a sértettek sem vitatták, hogy lehetőségük lett volna a helyszínről elmenekülni, elfutni. Nappali időszakban, viszonylag forgalmas útszakaszon, illetve annak közelében történt az esemény. A terheltek - figyelemmel életkorukra, testalkatukra és a fk. I. r. terhelt teljes passzivitására - nem voltak elsöprő, jelentős erőfölényben sem. Mindezekre tekintettel a bíróság úgy látta, hogy az a fenyegetés, amely a sértettek irányába megtörtént, nem elegendő súlyú a rablás bűntette megállapításához. A terheltek cselekménye így az ellenük csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt emelt vádtól eltérően, a Btk. 323. § (1) bekezdése szerinti zsarolás bűntetté-nek minősül, melyet a fk. I. r. terhelt bűnsegédként [Btk. 21. § (2) bek.], a II. r. és III. r. terheltek pedig társtettesként [Btk. 20. § (2) bek.] valósított meg.
Az ítélet ellen, amelyet a III. r. terhelt és védője tudomásul vett, az ügyész - mindhárom terhelt terhére - a cselekmények 2 rb. csoportosan elkövetett rablás bűntetteként minősítése és a büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést.
A F.-i Bíróság a 2006. október 4-én meghozott ítéletével a terheltek zsarolásként értékelt cselekményeit 2 rb. csoportosan elkövetett - J. J. II. r. és K. Gy. III. r. terhelt által társtettesként, míg Sz. N. I. r. terhelt által bűnsegédként megvalósított - rablás bűntettének minősítette. K. Gy. III. r. terhelt büntetését 5 év 10 hónap börtönbüntetésre, közügyektől eltiltását 6 évre súlyosította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A III. r. terhelt által előzetes fogva tartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította, és a terheltet további 7 200 forint bűnügyi költség megfizetésére is kötelezte.
A másodfokú bíróság a Be. 351. §-ának (2) bekezdése alapján a tényállást a terheltek személyi körülményeire, valamint J. J. II. r. terhelt további elítéléseire nézve kiegészítette. Pótlólag rögzítette a K. Gy. III. r. terhelt lopás bűntette miatti próbára bocsátását elrendelő ítélet tényállását is.
Jelen ügy történeti tényállását pedig azzal egészítette ki, hogy a terheltek a telefonokat a piacon 15-16 ezer forintért értékesítették, majd a pénzt közösen költötték el.
Ezen túlmenően a Legfelsőbb Bíróság a töretlen felülvizsgálati gyakorlatnak megfelelően a tényállás részének tekintette az ítélet indokolásában tett azon ténymegállapítást is, mely szerint a három terhelt erőfölényben volt a sértettekkel szemben.
A minősítés megváltoztatásával kapcsolatos jogi indokolásában a F.-i Bíróság rámutatott, hogy a terheltek kizárólag jogtalan eltulajdonítás végett alkalmaztak közvetlenül a sértettek élete és testi épsége elleni fenyegetést, és így került sor a nevezettek tulajdonát képező mobiltelefonok elvételére. A bírói gyakorlat értelmezése szerint az erőszak, illetve a fenyegetés viszonylag kisebb foka is elegendő lehet a rablás megállapításához, ha az adott körülmények között a sértettben a lenyűgöző hatást elérte. Ezzel szemben a jelen esetben azt kellett megállapítani, hogy három, a sértettekhez képest erőfölényben lévő terhelt állta körül a sértetteket és velük szemben a fenyegetés legmagasabb fokát, az élet elleni fenyegetést alkalmazta; de ezen élet elleni fenyegetés hiányában is, a terheltek jelentős erőfölénye megalapozta volna a testi épség elleni fenyegetés megállapítását. Mivel a terheltek cselekményüket hárman valósították meg, az 2 rb. csoportosan elkövetett rablás bűntettének minősül, amelyben fk. Sz. N. I. r. terhelt bűnsegéd, míg J. J. II. r. és K. Gy. III. r. terhelt társtettes.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a cselekmények minősítése körében elkövetett anyagi jogszabálysértésre, és ezzel összefüggő törvénysértően súlyos büntetés-kiszabásra hivatkozással [Be. 416. § (1) bek. b) pont] a minősítés változtatással érintett cselekményeinek 2 rb. társtettesként elkövetett zsarolás bűntetteként értékelése, és büntetésének lényeges enyhítése érdekében K. Gy. III. r. terhelt élt felülvizsgálati indítvánnyal.
A felülvizsgálati eljárás során kiegészített indokolás lényege szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor a terhére rótt cselekményeket 2 rb., csoportosan, társtettesként elkövetett rablás bűntettének minősítette.
Álláspontja szerint az adott elkövetési körülmények mellett a cselekmények csupán a zsarolás bűncselekményének tényállási elemeit valósították meg; rablás bűncselekménye a sértettek sérelmére sem állapítható meg. Az ezzel kapcsolatos jogi indokokat az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítettekre hivatkozva, azokkal egyezően fejtette ki. Az enyhébb minősítés alkalmazása mellett a kiszabott büntetés törvénysértően súlyos voltának megállapítását, egyben annak mérséklését is kérte.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak értékelve, a támadott határozatok hatályban tartását indítványozta. Az átirat lényege szerint az irányadó tényállás alapulvételével törvényesen minősítette a F.-i Bíróság K. Gy. III. r. terhelt cselekményét 2 rb., társtettesként, csoportosan elkövetett rablás bűntettének. A III. r. terhelt ugyanis a társaival kialakított, kifejezetten pénz szerzésére irányuló - annak erőszakos elvételéről szóló - előzetes elhatározást követően ment a sértettek után. Szemmel látható fizikai erőfölényét is kihasználva, a II. r. terhelttel együtt, és az I. r. fiatalkorú terheltnek az ő magatartásukra szándékerő-sítőleg, a sértettek akaratára bénítólag ható - támogató jelenléte mellett, durva, a sértettek testi épsége elleni azonnali támadással fenyegető fellépést tanúsított, amely a sértettek ingóságainak nyombani elvételét célozta. A terheltek közös, a fiatalabb, gyengébb, határozatlanabb sértetteket megrémítő fellépése, a durván fenyegető kijelentések, a túlerőben lévő terheltek által teremtett fenyegetett légkör a kiszolgáltatott helyzetben lévő sértettekben azt a felismerést alakította ki, hogy vonakodásuk esetén a testi épségüket közvetlenül veszélyeztető bántalmazással számolhatnak. A követelt tárgyakat ezért - a védekezést reménytelennek látva - ellenállás nélkül adták át a terhelteknek. Mindezen körülmények folytán a terheltek által az idegen dolog azonnali megszerzése érdekében szándékegységben alkalmazott, egymást támogató és kiegészítő magatartásban megnyilvánuló élet, testi épség elleni fenyegetésnek a rablás bűntette megállapításához megkívánt lenyűgöző ereje, és akaratot megtörő hatása nem vitatható. Mindebből következően K. Gy. III. r. terhelt - és társai - cselekvőségének csoportosan elkövetett rablás bűntettekénti minősítése helyes, a zsarolás bűntettének megállapítása kizárt.
A nyilvános ülésen a terhelt kiegészített felülvizsgálati indítványát változatlanul fenntartotta. A védő az indítványban felhívott indokok alapján, az abban foglaltaknak megfelelő határozat meghozatalát kérte.
A Legfőbb Ügyészség képviselője átiratukkal egyezően a támadott határozat hatályban tartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a F.-i Bíróság, mint másodfokú bíróság ítéletét a jogerős határozatokkal megállapított tényállás alapulvétele mellett [Be. 423. § (1) bek.] egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt, a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglal okból, másrészt - hivatalból - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében vizsgálta felül.
Ennek során a felülvizsgálati indítványt - egyetértve a Fővárosi Bíróság, illetve a Legfőbb Ügyészség által kifejtett jogi indokokkal - alaptalannak találta.
A Btk. 321. §-ának (1) bekezdése szerint a rablás bűntettét az követi el "aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, illetőleg valakit öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyez".
A Btk. 323. §-ának (1) bekezdése szerinti zsarolás bűntet-tét viszont az valósítja meg, "aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal, vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön és ezzel kárt okoz".
A rablás bűntettének többek között minősítő körülménye a csoportosan elkövetés is [Btk. 321. § (3) bek. c) pont], amely akkor valósul meg, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt [Btk. 137. § 13. pontja].
A F.-i Bíróság jogi indokolásában körültekintően kifejtette a rablás és a zsarolás bűncselekményének tényállásbeli elhatárolásánál irányadó elméleti szempontokat. Meggyőző indokokkal mutatott rá arra is, hogy az adott esetben az erőszakos vagyon elleni bűncselekmény 2 rb., csoportosan - III. r. terhelt tekintetében társtettesként - elkövetett rablás bűntettét és nem 2 rb. zsarolás bűntettét valósította meg.
A felülvizsgálati indítvány indokaira figyelemmel a két bűncselekmény elhatárolását illetően a Legfelsőbb Bíróság is kiemeli, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint a rablás megállapítását megalapozó erőszaknak, illetve élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetésnek a sértett akaratát megtörő, megbénító jellegűnek kell lennie. A zsarolási erőszak enyhébb fokú, nem szükségképpen lenyűgöző fizikai ráhatás, amely az akaratot nem megtöri, csupán hajlítja, korlátozza. A zsarolási fenyegetés fogalma pedig a fenyegetés Btk. 138. §-a szerinti általános fogalmával azonos, ekként alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A zsarolási fenyegetésnek nem kell közvetlennek lennie, később bekövetkező hátrány kilátásba helyezését is magában foglalhatja, és nem kell élet vagy testi épség ellen irányulnia.
Töretlen a bírói gyakorlat abban is, hogy a rablás és a zsarolás megállapításánál, illetőleg elhatárolásánál az elkövetési körülményeket minden esetben a maguk egészében kell vizsgálni. Körültekintően kell értékelni a megfenyegetett személy pszichikai, fizikai adottságait, életkorát és az elkövetés külső tényezőit is, hogy eldönthető legyen, a kérdéses esetben akaratot bénító, illetőleg akaratot hajlító terhelti magatartásról volt-e szó. Azt pedig, hogy a fenyegetés összhatásában milyen erejű volt, elsősorban a sértett helyzetéből a reá gyakorolt hatásból kiindulva kell vizsgálni. (BH 1983/393. szám.)
Az irányadó tényállás szerint az erőfölényben lévő felnőtt korú II. és III. r. és fiatalkorú I. r. terheltek a cselekményt két kiskorú - 15 éves - sértett sérelmére valósították meg. Ennek során egy elhagyatott helyen a sértetteket körbeállták, és K. Gy. III. r. terhelt a telefonjuk átadására azzal szólította fel őket, hogy különben elvágják a torkukat, és veréssel is fenyegette a sértetteket. Ehhez hasonló fenyegető kijelentésekkel a II. r. terhelt is csatlakozott. A sértettek a terheltek fellépésétől megijedtek, emiatt adták át mobiltelefon-készüléküket a II. r. és a III. r. terheltnek.
Ilyen körülmények között kizárólag arra vonható okszerű jogi következtetés, hogy a terheltek a sértettek akaratát megtörő élet és testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmazva szerezték meg a sértettek értéktárgyait.
A később alkalmazott rablási fenyegetés komolyságát semmiben sem érintheti, hogy megelőzően a terheltek egy forgalmasabb helyen provokálták sértetteket, hogy ezzel érjék el a rablás elkövetéséhez alkalmasabb helyszínre juttatásukat. A sértettek ugyanis mindaddig nem ismerhették fel a terheltek előre kitervelt rablási szándékát, amíg azok a tényleges elkövetési helyszínen őket értékeik átadására fel nem szólították. Megelőzően a sértettek okkal bizakodhattak abban, hogy az állítólagos sérelem miatti provokáció, majd a verekedéssel fenyegetőzés ellenére a felvetődött problémát meg tudják beszélni. Egyébként a bírói gyakorlat szerint az, hogy valamely sértett az őt fenyegető helyzetet teljes mélységében nem ismerte fel, vagy könnyelműen viselkedett, önmagában a későbbi, akaratbénító erőszak vagy fenyegetés megvalósulását nem zárja ki.
Miután a Legfelsőbb Bíróság anyagi jogi szabálysértést nem állapított meg, önmagában a kiszabott büntetés a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálat tárgyát nem képezhette.
Ezért - és arra is tekintettel, hogy abszolút eljárásjogi felülvizsgálati okot sem észlelt - a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatát K. Gy. III. r. terhelt tekintetében a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás során kirendelt védői díjként felmerülő bűnügyi költséget az állam viseli [Be. 429. § (1) bek.].
Az ismételt felülvizsgálati indítvány tilalmáról a Be. 418. §-ának (3) és 421. §-ának (3) bekezdésének rendelkezik.
A Legfelsőbb Bíróság végzése a Be. 420. §-ának (1) bekezdésén alapul.