AVI 2016.8.62 A Jöt. 116/A. § (2) bekezdés b) pont nem teszi lehetővé, hogy a hatóság a vétkességet vizsgálja [2003. évi CXXVII. tv. 116/A. §]

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bevetési Főigazgatóság jár­őrei 2013. augusztus 9-én az M1-M7 autópálya Budaörsi pihenőhelyénél jövedéki ellenőrzés alá vonták a felperes által vezetett gépjárművet, melynek rakterében több raklapnyi mennyiségű körülfóliázott lezárt állapotú kartondobozt találtak elő. A kartondobozok felnyitását követően megállapítást nyert, hogy azokban magyar adójegy nélküli, ukrán zárjeggyel ellátott dohánygyártmányt helyeztek el. A felperes az ellenőrzés során úgy nyilatkozott, hogy a dohánygyártmányokat tartalmazó dobozokat egy b.-i telephelyen pakolták be az általa vezetett gépjárműbe. A jövedéki adóhatóság járőrei a felperest visszakísérték a megjelölt telephelyre, ahol a gépjármű rakományának tételes átvizsgálása során összesen 8680 csomag magyar adójegy nélküli ukrán zárjeggyel ellátott dohányterméket találtak, melynek származását a helyszínen semmilyen bizonylattal igazolni nem tudták, ezért azokat a szállítására használt tehergépjárművel együtt a pénzügyőrök lefoglalták. A felperes az ellenőrzés során felvett jegyzőkönyvet aláírta, az abban foglaltakkal egyetértett, panasszal nem élt. Az ellenőrzés során keletkezett okmányok ismeretében a felperessel szemben az illetékes elsőfokú jövedéki hatóság eljárást indított. A felperes a meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy a szállítást az egyik ismerőse megbízásából végezte, melyhez használt bérelt gépjárművet üres állapotban vette át. A termékek gépjárműbe történő berakodása során jelen volt, de azok tartalmáról nem győződött meg és arról információval sem rendelkezett. A felrakodott áruról a telephelyen számlát vagy szállítólevelet, illetve a származást igazoló egyéb okmányt nem kapott.

Az elsőfokú hatóság határozatában megállapította, hogy a felperes adózás alól elvont jövedéki termék birtoklásával és szállításával jövedéki törvénysértést követett el, ezért 9 662 402 forint jövedéki bírság és az eljárás tárgyát képező dohánytermék szállítására használt és lefoglalt gépjármű tárolása kapcsán felmerült 92 400 forint raktározási díj megfizetésére kötelezte. Döntését a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 4. § a) pontjára, 114. § (1), (2) és (3) bekezdésére, a 116/A. § (1), (2) bekezdéseire, valamint a Jöt. 119. § (1), (2) bekezdés g) pontja, (6) bekezdés e) pontja, (7) bekezdése és (12) bekezdésére alapította. Indokolása szerint a felperes felelőssége objektív, a Jöt. vonatkozó kógens rendelkezéseivel szemben a szubjektív tudati elemek nem vehetők figyelembe, ezért felperessel szemben bírságot kellett kiszabni.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2014. január 8. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolásában rámutatott, hogy a felperes a fellelt dohánytermékek származását hitelt érdemlően nem tudta igazolni. Azok nem tartalmaztak magyar adójegyet, ezért adózás alól elvont terméknek minősülnek, melynek birtokban tartásáért a felperest terheli a felelősség. Kiemelte az alperes, hogy a birtokos személyét nem az határozza meg, hogy tudata átfogja-e a birtokosi minőségét, a birtoklás arra irányuló akarat nélkül, a birtokló személy tudatától függetlenül létrejön. A birtok megállapítása szempontjából a jövedéki ügyekben a Btk. fogalom és felelősségi rendszere nem alkalmazható. Utalt arra is, hogy a tulajdonos kilétének megállapítása a tényállás feltárása körében nem releváns körülmény, mert a Jöt. szankció kiszabását nem a tulajdonossal szemben rendeli.

A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, kérve annak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését. Álláspontja szerint az elsőfokú hatóság a tényállást nem tárta fel kellő mértékben, amikor nem vizsgálta a felperes tudattartalmát, figyelmen kívül hagyva azt a körülményt, hogy más személy adott megbízást a szállításra, mely eljárási hiányosságot az alperes sem pótolta eljárásában.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Az indokolásában a Jöt. 114. § (1) bekezdése, (2) bekezdés b) és c) pontja felhívásával utalt arra, hogy a jogsértést önmagában a birtoklás ténye megvalósítja, ezért nincs relevanciája, hogy a felperes tudatában volt-e az általa bérelt gépjárműben elhelyezett szállítmány tartalmának, illetve hogy egy másik személy adott részére megbízást a szállításra. Érvelése szerint a birtokviszony létrejöttéhez nincs szükség birtokosi tudatra, mert a birtokos akaratán kívül is megszerezheti a birtokot. A Jöt. szigorú objektív felelősségi szabályai tudati elemek alapján történő kimentési lehetőséget nem biztosítanak. Utalt továbbá arra, hogy a büntetőjogi és a közigazgatási jogi értelemben vett felelősség egymástól élesen elkülönül, ezért a büntetőeljárás eredménye a vámhatóságot eljárása során nem köti. A bíróság a bizonyítékok értékelése körében kiemelte, hogy a bűnügyi eljárásban keletkezett iratok és fényképfelvételek a felperes birtokosi minőségét támasztották alá, melyre nincs befolyással a csatolt megbízási szerződés és a megbízó perbeli tanúvallomása sem alkalmas arra, hogy felperes mentesüljön a jövedéki törvény objektív felelőssége alól. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta a bíróság, hogy az objektív felelősségi rendszernek pontosan a megfelelő szankcionálás a lényege. A bíróság nem tartotta alkalmazhatónak a Jöt. 17. § (3) bekezdését azzal az indokkal, hogy a hatóság az ügyben jövedéki adót felperes terhére nem állapított meg.

A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatása és a keresetnek való helyt adás iránt. Másodsorban kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását. Okfejtése szerint a bíróság helyesen állapította meg a tényállást, azonban jogszabálysértően vonta le azt a következtetést, hogy a Jöt. 114. § (1) bekezdése alkalmazásánál a birtokos tudattartalmát nem kell vizsgálni. Szintén jogszabálysértő az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy a jogsértést már a birtoklás ténye megvalósítja, függetlenül attól a körülménytől, hogy a felperes nem volt tudatában az általa bérelt gépjárműben elhelyezett dobozok tartalmának. Előadta, hogy a Jöt. hivatkozott szabályának értelmezésekor a birtokos fogalmát a polgári jog szabályaival összhangban kell értelmezni, mivel a Jöt. nem tartalmaz birtokfogalom meghatározást. Ennek kapcsán utalt a Polgári Törvénykönyv magyarázatára, mely szerint a személyi és tárgyi körülményeknek jelentősége van annak megítélésében, hogy a hatalomban tartás létrejöhetett-e, különösen, ha a birtokláshoz a jogszabály negatív jogkövetkezményeket fűz. Hivatkozása szerint már a római jogban is a birtok megvalósulásának elengedhetetlen feltétele volt a birtokos tudattartalma, mely a történeti értelmezés körében alkalmazható jelen ügyben is, amennyiben más értelmezés nem vezet eredményre. Erre figyelemmel kérte a birtok fogalmát értelmező - jogsértőnek tartott - felsőbírósági gyakorlat felülvizsgálatát és hivatkozása szerint felmerülhet a jogegységi eljárás kezdeményezésének szükségessége is.