62005TJ0446[1]

A Törvényszék ítélete (ötödik tanács), 2010. április 28. Amann & Söhne GmbH & Co. KG és Cousin Filterie SAS kontra Európai Bizottság. Verseny - Kartellek - Az ipari felhasználásra szánt cérna európai piaca - Az EK 81. cikk és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat - Az egységes jogsértés fogalma - A piac meghatározása - Bírságok - A bírság felső határa - A jogsértés súlya és időtartama - Enyhítő körülmények - Együttműködés - Arányosság - Egyenlő bánásmód - Védelemhez való jog - Bírságkiszámítási iránymutatás. T-446/05. sz. ügy.

T-446/05. sz. ügy

Amann & Söhne GmbH & Co. KG és Cousin Filterie SAS

kontra

Európai Bizottság

"Verseny - Kartellek - Az ipari felhasználásra szánt cérna európai piaca - Az EK 81. cikk és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat - Az egységes jogsértés fogalma - A piac meghatározása - Bírságok - A bírság felső határa - A jogsértés súlya és időtartama - Enyhítő körülmények - Együttműködés - Arányosság - Egyenlő bánásmód - Védelemhez való jog - Bírságkiszámítási iránymutatás"

Az ítélet összefoglalása

1. Verseny - Kartellek - Tilalom - Jogsértések - Egységes jogsértésnek tekinthető megállapodások és összehangolt magatartások - Fogalom

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, valamint 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)

2. Megsemmisítés iránti kereset - Az EK 81. cikk vagy EK 82. cikk alapján hozott bizottsági határozat - Összetett gazdasági értékelés - Bírósági felülvizsgálat - Korlátok

(EK 81. cikk és EK 82. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, valamint 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)

3. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - A Bizottság mérlegelési jogköre - Bírósági felülvizsgálat - A közösségi bíróság korlátlan felülvizsgálati jogköre

(EK 81. cikk, EK 82. cikk, EK 229. cikk és EK 253. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés, valamint 31. cikk)

4. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése által a Bizottságra ruházott mérlegelési jogkör - A büntetések törvényessége elvének megsértése - Hiány

(EK 81. cikk és EK 82. cikk,; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)

5. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - Szempontok - Több jogsértés

(EK 81. cikk és EK 82. cikk,; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)

6. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - Szempontok - A jogsértés súlya

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

7. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - Az érintett piacon történő károkozásra való tényleges képesség mértéke

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)

8. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - Az érintett vállalkozások azonos meghatározott kiindulóponttal rendelkező csoportokra való osztása

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

9. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - Az érintett vállalkozások forgalma figyelembevételének és a bírságok ezzel való arányossága biztosításának szükségessége - Hiány

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (3) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

10. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - Az érintett vállalkozások azonos meghatározott kiindulóponttal rendelkező csoportokra való osztása

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont, hatodik bekezdés)

11. Verseny - Bírságok - Bírságot kiszabó határozat - Indokolási kötelezettség - Terjedelem

(EK 253. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

12. Verseny - Kartellek - Vállalkozások versenyellenes célú találkozóin való részvétel - A meghozott döntésektől való elhatárolódás hiányában az ezen döntésekből eredő kartellben való részvételre következtetést engedő körülmény

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

13. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - Szempontok - A jogsértés időtartama - Közepes és hosszú időtartamú jogsértések - A kiindulási összeg évenként 10%-kal való növelése

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (3) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.B. pont)

14. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - Szempontok - Enyhítő körülmények

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3) pont, harmadik francia bekezdés)

15. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - A bírság kiszámításakor figyelembe veendő forgalom

(98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont)

16. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - Szempontok - A jogsértés súlya - A jogsértés hatásainak figyelembevétele

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk)

17. Verseny - Közigazgatási eljárás - Jogsértést megállapító bizottsági határozat - Figyelembe vehető bizonyítékok

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (1) bekezdés)

18. Verseny - Közigazgatási eljárás - Tájékoztatáskérés - Védelemhez való jog

(17. tanácsi rendelet, 11. cikk, (5) bekezdés)

19. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - Szempontok - A vállalkozás együttműködése a közigazgatási eljárás során

(17. tanácsi rendelet, 11. cikk, (4) és (5) bekezdés)

1. Az egységes jogsértés fogalma pontosan olyan helyzetre vonatkozik, amelyben több vállalkozás egy folyamatos, a verseny torzítására irányuló gazdasági célt követő magatartásból álló jogsértésben, vagy olyan, egymással azonos tárgyuk (a tényezők összességének azonos célja), illetve alanyuk (az érintett vállalkozások azonossága, amelyeknek tudomásuk van a közös célról) alapján összefüggő önálló jogsértésekben vett részt. Az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértése nemcsak elszigetelt cselekmény eredménye lehet, hanem cselekmények sorozata, vagy még inkább folyamatos magatartás eredménye is. Ez az értelmezés nem vitatható azon az alapon, hogy a cselekmények sorozata vagy még a folytatólagos magatartás egyes elemei önmagukban is a fenti rendelkezés megsértésének minősülhetnek. Amennyiben a különböző cselekmények - azonos, a közös piacon belüli versenyt torzító tárgyuk alapján - "átfogó terv" keretébe illeszkednek, a Bizottság a fenti cselekmények miatti felelősséget jogszerűen róhatja fel az összességében figyelembe vett jogsértésben való részvétel alapján. Továbbá az egységes jogsértés fogalma kapcsolódhat megállapodásokban, összehangolt magatartásokban, illetve a vállalkozások társulásainak döntéseiben megnyilvánuló versenyellenes magatartás jogi minősítéséhez.

Az egységes célkitűzés fogalma nem határozható meg a jogsértés által érintett piacon belüli verseny torzítására való általános hivatkozással, amennyiben a verseny érintettsége mint célkitűzés vagy mint tárgy az EK 81. cikk (1) bekezdése alá tartozó valamennyi magatartásnak a lényegéhez tartozik. Az egységes célkitűzés fogalmának ekképpen való meghatározása azzal a kockázattal járna, hogy az egységes és folytatólagos jogsértés fogalma elveszti értelmének egy részét, amennyiben az lenne a következménye, hogy a valamely ágazatot érintő, az EK 81. cikk (1) bekezdésével tiltott különböző magatartásokat szisztematikusan egységes jogsértést képező elemeknek kellene minősíteni. Ily módon ahhoz, hogy különböző cselekményeket egységes és folytatólagos jogsértésnek lehessen minősíteni, azt kell megvizsgálni, hogy e cselekmények kiegészítik-e egymást abban az értelemben, hogy mindegyiknek a rendes verseny egy vagy több következményével való szembenézés volt a célja, és a kölcsönhatás révén hozzájárultak a gazdasági szereplők által - az egységes célra irányuló globális terv keretében - kívánt versenyellenes hatás egészének megvalósításához. E tekintetben figyelembe kell venni valamennyi körülményt, amely megalapozhatja vagy megkérdőjelezheti e kapcsolatot, mint például a szóban forgó különböző megállapodások és összehangolt magatartások alkalmazásának időtartamát, tartalmát, és ezzel kapcsolatosan azok célját. A Bizottság tehát ezen objektív okokból indíthat különböző eljárásokat, állapíthat meg több, eltérő jogsértést és szabhat ki több különböző bírságot.

Egyes jogellenes tevékenységek egységes jogsértésként vagy több különálló jogsértésként történő minősítése főszabály szerint befolyásolja a kiszabható bírságot. A több különálló jogsértés megállapítása ugyanis több különálló bírság kiszabását vonhatja maga után, minden egyes esetben a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében és az EK 81. és EK 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében meghatározott határokon belül.

(vö. 89-94., 133-134. pont)

2. A 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének és az EK 81. és EK 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a büntetések törvényessége elvére tekintettel való érvényességét illetően - amint azt a közösségi bíróság az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény meghatározásaival és a tagállamok alkotmányos hagyományaival összhangban elismerte - a Bizottság nem rendelkezik korlátlan mérlegelési mozgástérrel egyrészt a versenyjogi szabályok megsértésének megállapítását illetően, másrészt annak meghatározását illetően, hogy a különböző jogsértő cselekmények egységes és folytatólagos jogsértésnek vagy több önálló jogsértésnek minősülnek-e, harmadrészt pedig az e jogsértésekért kiszabott bírság összegének megállapítását illetően.

Először is, a versenyjogi szabályok megsértései, amiért a Bizottság a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének és az EK 81. és EK 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének alkalmazásával bírságot szabhat ki, kizárólag az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk rendelkezésében szereplő jogsértések. Annak a kérdése, hogy az EK 81. cikk és az EK 82. cikk feltételei teljesültek-e, főszabály szerint a közösségi bíróság teljes körű felülvizsgálata alá tartozik. Következésképpen, jóllehet igaz az, hogy e megállapítás összetett technikai vagy gazdasági jellegű értékeléseket igényel, az ítélkezési gyakorlat elismeri a Bizottság bizonyos mérlegelési mozgásterét, ez azonban semmi esetre sem korlátlan. Ez nem jelenti azt, hogy a Törvényszék egy megsemmisítésre irányuló kereset keretében nem vizsgálhatja felül a Bizottság ilyen jellegű tényekre vonatkozó értékelését. A közösségi bíróságnak többek között nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy a bizonyítékok tartalmazzák-e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő valamennyi adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják-e a belőlük levont következtetéseket.

(vö. 130-131. pont)

3. A Bizottság nem rendelkezik korlátlan mérlegelési mozgástérrel a versenyjogi szabályok megsértése esetén való bírságkiszabást illetően. Amennyiben elfogadható, hogy a bírság felső határának objektív kritériuma, valamint a jogsértés súlyának és időtartamának szubjektív kritériumai a Bizottság számára széles mérlegelési mozgásteret biztosítanak, olyan feltételekről van szó, amelyek a Bizottság számára lehetővé teszik a szankciók kiszabását, figyelembe véve a szóban forgó magatartás jogellenességének mértékét. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az EK 81. és EK 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) és (3) bekezdése, amelyek bizonyos mozgásteret biztosítanak a Bizottság számára, meghatározzák azokat a kritériumokat és korlátokat, amelyek kötik a Bizottságot a bírságokra vonatkozó hatáskörének gyakorlása során. Továbbá az e rendelkezések értelmében való bírságkiszabás során a Bizottságnak tiszteletben kell tartania a Bíróság és a Törvényszék ítélkezési gyakorlata által megfogalmazott általános jogelveket, különösen az egyenlő bánásmód és az arányosság elvét.

Az EK 229. cikk és az 1/2003 rendelet 31. cikke értelmében a Bíróság és a Törvényszék a Bizottság bírságot megállapító határozataival szemben benyújtott keresetek tekintetében korlátlan felülvizsgálati jogkörrel bír, és így a Bizottság által elfogadott határozatot nem csupán megsemmisítheti, hanem a kiszabott bírságot törölheti, csökkentheti vagy emelheti. A Bizottság közigazgatási gyakorlata tehát a közösségi bíróság korlátlan felülvizsgálata alá tartozik.

Az EK 253. cikk értelmében a bírságot kiszabó határozatban a Bizottság - a határozat általánosan ismert összefüggései ellenére - köteles indokolást adni, különösen a kiszabott bírság összegét és az ebben a vonatkozásban kiválasztott módszert illetően. Ezen indokolásból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a Bizottság érvelésének, lehetővé téve az érdekeltek számára, hogy az alkalmazott intézkedés igazolását megismerjék a közösségi bíróság elé való terjesztés lehetősége mérlegelése céljából, és hogy adott esetben ez utóbbi számára lehetővé tegye a felülvizsgálat gyakorlását.

(vö. 140., 142-144., 148. pont)

4. Az egyes jogellenes tevékenységek egységes jogsértésként vagy több különálló jogsértésként történő minősítése főszabály szerint befolyásolja a kiszabható bírságot, amennyiben a több különálló jogsértés megállapítása több különálló bírság kiszabását vonhatja maga után, minden egyes esetben a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében és az EK 81. és EK 82. ikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében meghatározott határokon belül, előírva, hogy a jogsértésben részt vevő vállalkozások és vállalkozások társulásai tekintetében a bírság egyenként nem haladhatja meg az előző üzleti év teljes forgalmának 10%-át. Ebből következik, hogy ha a Bizottság két olyan bírságot szab ki, amelyek együttes összege meghaladja a felperesek forgalmának 10%-át, nem sérti meg a nulla poena sine lege elvét.

(vö. 150-151. pont)

5. A Bizottság által a bírságok összegének meghatározásakor követhető elrettentő cél arra irányul, hogy biztosítsa, hogy a vállalkozások az Európai Közösségben, illetve az Európai Gazdasági Térségben végzett tevékenységük során tiszteletben tartsák a Szerződés által lefektetett versenyszabályokat. Több jogsértés esetén a Bizottság joggal vélheti úgy, hogy e cél nem érhető el azzal, hogy egy szankciót szab ki a jogsértések egyike miatt.

(vö. 160. pont)

6. Az arányosság elve megköveteli, hogy a közösségi intézmények aktusai ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket. A bírságok kiszámításakor a jogsértés súlyát számos tényező függvényében kell értékelni, és e tényezők közül egyiknek sem szabad a többi mérlegelési tényezőhöz képest aránytalan fontosságot tulajdonítani. Az arányosság elve ebben az összefüggésben azzal jár, hogy a Bizottságnak a jogsértés súlyának értékelése során figyelembe vett tényezőkkel arányosan kell meghatároznia a bírság összegét, és hogy e tényezőket egységes és objektíven igazolható módon kell alkalmaznia.

A jogsértés súlyának mérlegelésekor a Bizottságnak sok tényezőt kell figyelembe vennie, amelyeknek jellege és jelentősége a kérdéses jogsértés típusától és az érintett jogsértés különleges körülményeitől függ. A jogsértés súlyát alátámasztó tényezők között esetenként szerepelhet a kérdéses termék piacának mérete. Következésképpen, még ha a piac mérete és a termék értéke a jogsértés súlyának megállapítása során figyelembe veendő tényezők is, azok jelentősége a jogsértés különleges körülményeitől függően változik.

E magatartások "árkartell" jellegű horizontális korlátozásoknak minősülnek a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás értelmében, tehát jellegüknél fogva "nagyon súlyosak". Ilyen körülmények között a szóban forgó piac csak kevésbé jelentős a többi, a jogsértés súlyosságát bizonyító tényező összességéhez viszonyítva.

(vö. 171., 175-176., 178. pont)

7. Annak elemzése során, hogy a jogsértőknek milyen "tényleges gazdasági kapacitásuk" volt arra, hogy "jelentősen korlátozzák a versenyt", ami előfeltételezi annak elemzését, hogy e vállalkozásoknak milyen az érintett piacon meglévő tényleges jelentősége, azaz milyen hatással vannak rá, a forgalom csak részleges képet ad a valóságról. Nem zárható ki, hogy egy számos tevékenységet végző, jelentős vállalkozás csak járulékosan van jelen meghatározott termékek piacán. Ugyanígy nem zárható ki az sem, hogy a Közösségen kívüli földrajzi piacon jelentős pozícióval rendelkező vállalkozás a közösségi piacon vagy az Európai Gazdasági Térség piacán csak gyenge befolyással rendelkezik. Ilyen esetekben pusztán az a tény, hogy az érintett vállalkozásnak jelentős a világméretű forgalma, nem jelenti szükségképpen azt, hogy meghatározó befolyást gyakorol az érintett piacon.

Ily módon a jogsértés tárgyát képező árucikkekből származó üzleti forgalomrész a jellegénél fogva alkalmas arra, hogy pontosan kimutassa a jogsértés érintett piacra gyakorolt hatásának mértékét. A forgalom ugyanis olyan jellegű, hogy az egyes vállalkozásoknak a szóban forgó piacokra vonatkozó felelősségéről valós képet ad, tekintve, hogy ez olyan objektív elem, amely pontosan méri, hogy e magatartás mennyire ártalmas a szokásos versenyre, tehát megfelelően mutatja az egyes vállalkozások károkozási kapacitását.

(vö. 187-188. pont)

8. A valamely kartell különböző résztvevőire kiszabott bírság meghatározását illetően a módszer abból áll, hogy a kartell tagjait több kategóriába sorolják, amiből az következik, hogy az ugyanazon kategóriába tartozó vállalkozásokra kiszabott bírság kiindulási összegét átalányosítják, az ilyen módszer, jóllehet figyelmen kívül hagyja az ugyanabba a csoportba tartozó vállalkozások méretbeli különbségeit, nem kifogásolható, amennyiben az arányosság és az egyenlő bánásmód elvét tiszteletben tartják. A Törvényszéknek nem feladata, hogy határozzon e rendszer alkalmasságáról, még akkor sem, ha ez hátrányosan érinti a kisebb vállalkozásokat. A Törvényszéknek a Bizottság e tárggyal kapcsolatos mérlegelési jogköre gyakorlásának jogszerűségére irányuló vizsgálata keretében annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy ez az elosztás következetes és objektív módon igazolt-e, anélkül hogy a Bizottság értékelését azonnal a sajátjával helyettesítené.

(vö. 196. pont)

9. Az EK 81. és EK 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése nem követeli meg, hogy amikor az ugyanabban a jogsértésben érintett több vállalkozásra szabnak ki bírságot, a kis vagy közepes méretű vállalkozásokra kiszabott bírság összege a forgalom százalékában mérve ne legyen nagyobb, mint a nagyobb vállalkozásokra kiszabott bírságok összege. E rendelkezésből ugyanis az következik mind a kis- és közepes méretű vállalkozások, mind pedig a nagyobb méretű vállalkozások tekintetében, hogy a bírság összegének megállapítása során a jogsértés súlyát és tartamát kell figyelembe venni. Amennyiben a Bizottság az ugyanabban a jogsértésben érintett vállalkozásokra olyan bírságot szab ki, amely a jogsértés súlyára és tartamára tekintettel minden egyes esetben igazolt, nem róható fel neki, ha közülük egyesek esetében a bírság összege az üzleti forgalomhoz képest nagyobb, mint más vállalkozások esetében. Ily módon a Bizottságnak nem kötelessége csökkentenie a bírságot, amikor az érintett vállalkozások kis- és középvállalkozások. A vállalkozás méretét a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében, valamint a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás rendelkezéseiben megállapított felső határral figyelembe vették. Ezektől a méretre vonatkozó megfontolásoktól eltekintve semmi sem indokolja, hogy másként kezeljék a kis- és középvállalkozásokat, mint az egyéb vállalkozásokat. Az, hogy egy vállalkozás kis- és középvállalkozás, nem mentesíti a versenyszabályok tiszteletben tartásának kötelezettsége alól, amint arra a Bizottság helyesen hivatkozott.

(vö. 199-200. pont)

10. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás keretében - amelynek 1. A. pontja hatodik bekezdése kimondja, hogy az azonos típusú jogsértéseket elkövető vállalkozások mérete közötti "jelentős" különbség többek között alkalmas a jogsértés súlyának értékelése érdekében való súlyozás igazolására - nem sérti az egyenlő bánásmód elvét a Bizottság azon határozata, amely ugyanabba a kategóriába sorol több olyan vállalkozást, amelyek közül az egyiknek tisztán, illetve "jelentősen" kisebb a globális forgalma, mint a többi vállalkozásnak, az érintett piacról származó forgalmuk és nagyon hasonló piaci részesedéseik alapján, és amely ezekkel szemben azonos egyedi kiindulási összeget alkalmaz.

(vö. 202., 205. pont)

11. A versenyjogi jogsértésekért kiszabott bírságok összegének kiszámításánál az indokolási kötelezettség által előírt lényeges formai követelmények teljesülnek, ha a Bizottság határozatában megjelöli azon tényezőket, amelyek lehetővé tették számára a jogsértés súlyának és időtartamának meghatározását. E követelmények nem kötelezik arra a Bizottságot, hogy határozatában megjelölje a bírság kiszámításának módszerére vonatkozó számszerűsített tényezőket, mindenesetre a Bizottság nem fosztható meg mérlegelési jogkörétől számtani képletek kizárólagos és mechanikus alkalmazása révén. A több vállalkozásra bírságot kiszabó határozatokat illetően az indokolási kötelezettség terjedelmét elsősorban azon tényre figyelemmel kell értékelni, hogy a jogsértés több tényező függvényében kerül megállapításra, mint például az ügy sajátos körülményei, környezete és a bírságok elrettentő hatása, mindezt anélkül, hogy össze kellene állítani a kötelezően figyelembe veendő kritériumok kötelező vagy kimerítő felsorolását.

(vö. 226. pont)

12. Az a tény, hogy valamely vállalkozás nem vett részt egy többoldalú találkozón, és többé nem továbbított adatokat a kartell többi tagjának, nem bizonyítja, hogy felhagyott a kartellben való részvétellel, mivel nem határolódott el nyilvánosan a kartell tartalmától.

(vö. 240-241., 244. pont)

13. Az EK 81. és EK 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet 23. cikke (3) bekezdésének megfelelően a jogsértés időtartama olyan ténynek minősül, amelyet figyelembe kell venni a versenyszabályokat megsértő vállalkozásra kiszabandó bírság összegének megállapításakor.

Ha a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 1. B. pontjának rendelkezései nem írnak elő növelést a rövid, általában egy évnél rövidebb időtartamú jogsértések esetén, növelést kell alkalmazni a közepes, általában egy-öt év időtartamú jogsértések esetén, amely növelés például a bírság alapösszegének 50%-át is elérheti. A hosszú, általában öt évet meghaladó jogsértések esetében kizárólag az van előírva, hogy az összeg évenként 10%-kal növelhető. E növelések nem automatikusak, a szóban forgó iránymutatás mérlegelési mozgásteret hagy a Bizottság számára.

(vö. 237., 247., 249. pont)

14. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás nem sorolja fel kötelező jelleggel azon enyhítő körülményeket, amelyeket a Bizottság köteles figyelembe venni a bírság alapösszege csökkentésének tekintetében. Következésképpen a Bizottság bizonyos mértékű mérlegelési mozgástérrel rendelkezik arra nézve, hogy enyhítő körülmény címén átfogó módon értékelhesse a bírságösszeg esetleges csökkentésének mértékét. Ily módon a Bizottság egyáltalán nem köteles a mérlegelési jogköre keretében a bírságot a nyilvánvaló jogsértés megszüntetése miatt csökkenteni, függetlenül attól, hogy ez a beavatkozása előtt vagy után következett be.

Versenyjogi szabályok megsértésének a Bizottság beavatkozásával egy időben történő - az iránymutatás 3. pontjának harmadik francia bekezdésében meghatározott - megszüntetése logikusan csak akkor képezhet enyhítő körülményt, ha feltételezhető, hogy a szóban forgó beavatkozás késztette az érintett vállalkozásokat a versenykorlátozó magatartás megszüntetésére, Ugyanis e rendelkezés célja a vállalkozások ösztönzése a versenykorlátozó magatartások megszüntetésére, amint a Bizottság megindítja azzal kapcsolatos vizsgálatát. Ezen a címen a bírság nem csökkenthető abban az esetben, ha e vállalkozások már szilárd döntést hoztak a jogsértés megszüntetéséről a Bizottság első beavatkozását megelőzően, vagy ha a jogsértés ezen időpont előtt véget ért. Ez utóbbi eset kellően figyelembevételre kerül a megállapított jogsértés időtartamának kiszámításakor.

(vö. 259-260. pont)

15. A bírság kiindulási összegének meghatározásakor figyelembe veendő szubjektív tényezők tekintetében a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás úgy rendelkezik, hogy figyelembe kell venni, hogy a jogsértők milyen tényleges gazdasági lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy más piaci szereplőknek, különösen a fogyasztóknak, kárt okozzanak, és a bírságot olyan nagyságrendű összegben kell megállapítani, amely biztosan kellően elrettentő erővel bír. Ezen iránymutatás szerint, amennyiben a jogsértésben több vállalkozás is érintett, így a kartellek esetében, szükségessé válhat az általános kiindulási összeg súlyozása annak figyelembevétele érdekében, hogy az egyes vállalkozások jogsértő magatartása milyen súlyú, és ebből következően milyen tényleges hatást gyakorol a versenyre, különösen, ha az azonos típusú jogsértéseket elkövető vállalkozások mérete között jelentős különbség áll fenn, következésképpen szükségessé válhat, hogy az általános kiindulási összegeket az egyes vállalkozások jellegéhez igazítsák.

Az iránymutatással nem ellentétes, hogy a bírság összegének a meghatározásakor a forgalomra vonatkozó mutatószámokat a közösségi jog általános elveinek tiszteletben tartása érdekében figyelembe veszik, amennyiben a körülmények ezt megkívánják.

Ily módon a vállalkozások két kategóriába való sorolása forgalmuk alapján nem ésszerűtlen módja annak, hogy a piacon fennálló viszonylagos jelentőségüket a bírság kiindulási összegének meghatározása céljából figyelembe veszik, amennyiben az nem vezet a szóban forgó piacok súlyosan eltorzított bemutatásához.

(vö. 273-275., 280. pont)

16. A versenyjog területén az a bizonyítási teher, amely a szóban forgó jogsértés által az érintett piacra gyakorolt hatás fennállásával kapcsolatban hárul a Bizottságra, amennyiben a bírságoknak a jogsértés súlya alapján történő kiszámításakor azt figyelembe veszi, kevésbé súlyos, mint az, amely akkor terheli a Bizottságot, amikor a kartell esetében kell magának a jogsértésnek a megtörténtét bizonyítania. A kartell piacra gyakorolt konkrét hatásának figyelembevételéhez ugyanis elegendő, ha a Bizottság "jó okokkal" támasztja alá ezek figyelembevételét.

(vö. 301. pont)

17. A védelemhez való jog csak akkor sérül, ha a végleges határozat olyan kifogást tartalmaz, amely a kifogásközlésben nincs leírva olyan módon, hogy az alapján a határozat címzettjei meg tudnák védeni magukat.

Ha a kifogásközlésben nem hivatkoztak dokumentumokra, az érintett vállalkozás joggal vélheti úgy, hogy az ügy tekintetében ezek nem bírtak jelentőséggel. Ha a Bizottság nem tájékoztat egy vállalkozást arról, hogy bizonyos dokumentumokat felhasznál határozatában, akkor a Bizottság megakadályozza, hogy e vállalkozás megfelelő időn belül kifejtse véleményét e dokumentumok bizonyító erejéről. Ebből következik, hogy e dokumentumok nem tekinthetők vonatkozásában érvényes bizonyítékoknak.

A Bizottság által valamely kifogás alátámasztására a végleges határozatban felhasznált dokumentum, még akkor is, ha e dokumentumot a kifogásközlésben ugyanazon vállalkozással szemben egy másik kifogás alátámasztása érdekében használták, csak akkor használható az érintett vállalkozással szemben a határozatban, ha ez utóbbi ésszerűen levonhatta a kifogásközlésből és az okiratok tartalmából azokat a következtetéseket, amelyeket a Bizottság azokból le szándékozott vonni.

(vö. 313-315. pont)

18. Nem ismerhető el a hallgatáshoz való abszolút jog egy olyan vállalkozás tekintetében, amely a 17. rendelet 11. cikkének (5) bekezdése szerinti információkérést tartalmazó határozat címzettje. Az ilyen jog elismerése ugyanis túlmenne azon, ami a vállalkozások védelemhez való jogának biztosításához szükséges, és szükségtelen korlátozást jelentene a Bizottság azon feladatának végrehajtása során, amely szerint biztosítania kell a közös piacon a versenyszabályok betartását. A hallgatáshoz való jog csak annyiban ismerhető el, amennyiben az érintett vállalkozást olyan válaszadásra kötelezik, amelyekkel elismerné az olyan jogsértés fennállását, amelynek bizonyítása a Bizottság feladata.

A 17. rendelet 11. cikke hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében ezért a Bizottság kötelezheti a vállalkozásokat arra, hogy minden számukra ismeretes, a tényekre vonatkozó információt közöljenek, és amennyiben az szükséges, bocsássák a Bizottság rendelkezésére az ezekre vonatkozóan birtokukban lévő okiratokat még abban az esetben is, ha ezek felhasználhatók versenyellenes magatartás bizonyítására. A Bizottságnak az információkérésre vonatkozó hatásköre nem sérti sem az emberi jogok európai egyezménye 6. cikkének (1) és (2) bekezdését, sem az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatát.

Mindenesetre önmagában a Bizottság által feltett tisztán ténybeli kérdésekre való válaszadás, valamint a már létező dokumentumok benyújtására vonatkozó felhívásai teljesítésének kötelezettsége nem jelentheti a védelemhez való jog vagy a tisztességes eljáráshoz való jog megsértését, amelyek a versenyjog sajátos területén az emberi jogok európai egyezményének 6. cikke által biztosítottal egyenrangú védelmet biztosítanak. Semmi nem akadályozza ugyanis az információkérés címzettjét abban, hogy később, a közigazgatási eljárás vagy a közösségi bíróságok előtt folyó eljárásban a védelemhez való jogának gyakorlása során bizonyítsa azt, hogy a válaszaiban foglalt tények, illetve az általa benyújtott dokumentumok más jelentéssel bírnak, mint amelyet a Bizottság azoknak tulajdonít.

Végül, ha a Bizottság a 17. rendelet 11. cikke szerinti információkérésben a tisztán ténybeli kérdéseken kívül és a már meglévő dokumentumokon felül kíván felvilágosítást, és azt kéri a vállalkozástól, hogy írja le több olyan találkozó tárgyát, lefolyását és eredményét vagy végkövetkeztetését, amelyen részt vett, és nyilvánvalóan azt feltételezi, hogy e találkozók esetén versenykorlátozásokról volt szó, az ilyen kérelem alkalmas lehet arra, hogy a kérdőre vont vállalkozást arra kényszerítse, hogy ismerje el a közösségi versenyjogi jogszabályok megsértésében való részvételét; az érintett vállalkozás ezért nem köteles az ilyen jellegű kérdésekre választ adni. Ilyen esetben, ha a vállalkozás mégis információkat szolgáltat e pontok tekintetében, azt önkéntes együttműködésnek kell tekinteni, amely az engedékenységi közlemény értelmében a bírság csökkentésének alapjául szolgálhat. Ugyanezen esetben a vállalkozások nem hivatkozhatnak arra, hogy a Bizottság megsértette az önvádra kötelezés tilalmát azon tény okán, hogy az ilyen kérdésre önként válaszoltak.

(vö. 326-329. pont)

19. A tiltott kartell okán indított közigazgatási eljárás keretében az érintett vállalkozásnak a vizsgálat alatti együttműködése nem jogosít fel a bírság csökkentésére, ha ezen együttműködés nem haladja meg azt, amire a vállalkozás a 17. rendelet 11. cikkének (4) és (5) bekezdése szerint köteles. Ha azonban a vállalkozás a 11. cikk szerinti információkérésre olyan információt szolgáltat, amely messze meghaladja azt, amit a Bizottság e rendelkezés alapján követelhet, akkor csökkenthető a vállalkozással szemben kiszabott bírság.

(vö. 340. pont)

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2010. április 28.(*)

"Verseny - Kartellek - Az ipari felhasználásra szánt cérna európai piaca - Az EK 81. cikk és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat - Az egységes jogsértés fogalma - A piac meghatározása - Bírságok - A bírság felső határa - A jogsértés súlya és időtartama - Enyhítő körülmények - Együttműködés - Arányosság - Egyenlő bánásmód - Védelemhez való jog - Bírságkiszámítási iránymutatás"

A T-446/05. sz. ügyben,

az Amann & Söhne GmbH & Co. KG (székhelye: Bönnigheim [Németország]),

a Cousin Filterie SAS (székhelye: Wervicq-Sud [Franciország])

(képviselik őket: A. Röhling, M. Dietrich és C. Horstkotte ügyvédek)

felpereseknek

az Európai Bizottság (képviselik: F. Castillo de la Torre és K. Mojzesowicz, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: G. Eickstädt ügyvéd)

alperes ellen

a 2005. október 13-án hozott C (2005) 3765 bizottsági határozattal módosított, az [EK] 81. cikk, valamint az EGT-Megállapodás 53. cikke szerinti eljárásról szóló, 2005. szeptember 14-i C (2005) 3452 bizottsági határozat (COMP/38.337 "PO/cérna"-ügy) megsemmisítésére irányuló kérelme, másodlagosan pedig a hivatkozott határozattal a felperesekkel szemben kiszabott bírság csökkentésére irányuló kérelme tárgyában,

AZ EURÓPAI UNIÓ TÖRVÉNYSZÉKE (ötödik tanács),

tagjai: M. Vilaras elnök, M. Prek (előadó) és V. M. Ciucă bírák,

hivatalvezető: T. Weiler tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. december 17-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

A - A jogvita tárgya

1 A 2005. október 13-i C (2005) 3765 bizottsági határozattal módosított, az [EK] 81. cikke és az EGT-Megállapodás 53. cikke szerinti eljárásról szóló 2005. szeptember 14-i bizottsági határozatban (COMP/38.337 "PO/cérna"-ügy; a továbbiakban: megtámadott határozat), amelynek összefoglalóját az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának 2008. január 26-i számában tették közzé (HL C 21., 10. o.), az Európai Közösségek Bizottsága megállapította, hogy a felperesek, az Amann & Söhne GmbH & Co. KG (a továbbiakban: Amann) és Cousin Filterie SAS (a továbbiakban: Cousin) megállapodások és összehangolt magatartások összességében vett részt a gépjárműipari felhasználóknak gyártott cérnák (a továbbiakban: gépjárműipar számára gyártott cérna) piacán az Európai Gazdasági Térségben (EGT) az 1998 május/júniusától 2000. május 15-ig terjedő időszakban, illetve hogy az Amman megállapodások és összehangolt magatartások összességében vett részt a gépjárműipar számára gyártott cérna (a továbbiakban: ipari felhasználásra szánt cérna) kivételével az ipari felhasználásra szánt cérna Benelux államoki, dániai, finnországi, Norvégiai és svédországi piacán (a továbbiakban: skandináv országok) az 1990 januárjától 2001 szeptemberéig terjedő időszakban.

2 A Bizottság egyfelől az egyetemlegesen felelős Amannal és Cousinnal szemben 4,888 millió euró bírságot szabott ki a gépjárműipar számára gyártott cérna EGT-beli piacán létrehozott kartellben való részvétel miatt, másfelől pedig az Amannal szemben 13,09 millió euró bírságot szabott ki az ipari felhasználásra szánt cérna Benelux államoki és skandináv piacán létrehozott kartellben való részvétel miatt.

B - Közigazgatási eljárás

3 2001. november 7-én és 8-án a Bizottság az [EK 81.] és az [EK 82.] cikkének végrehajtásáról szóló, 1962. február 6-i, 17. tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet 1. kötet 3. o.) 14. cikkének (3) bekezdése értelmében vizsgálatokat végzett több cérnagyártó helyiségeiben. E vizsgálatokra a The English Needle & Tackle Co. Ltd által 2000 augusztusában bejelentett információk alapján került sor (a megtámadott határozat (78) preambulumbekezdése).

4 2001. november 26-án a Coats Viyella plc (a továbbiakban: Coats) a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló 1996. július 18-i bizottsági közlemény (HL 1996. C 207., 4. o.; a továbbiakban: engedékenységi közlemény) értelmében engedékenységi kérelmet nyújtott be, amelyhez iratokat csatoltak azzal a céllal, hogy a következő kartellek fennállását bizonyítsák: először is, kartell a gépjárműipar számára gyártott cérna piacán az Európai Gazdasági Térségben (EGT), másodszor kartell az ipari felhasználóknak gyártott cérna piacán az Egyesült Királyságban, és harmadszor kartell az ipari felhasználók számára gyártott cérna piacán a Benelux államokban, valamint a skandináv országok piacán (a megtámadott határozat (82) preambulumbekezdése).

5 A vizsgálatok során fellelt, valamint a Coats által benyújtott iratok alapján a Bizottság a 17. rendelet 11. cikkével összhangban 2003 márciusában és augusztusában információkéréseket címzett az érintett vállalkozásoknak (a megtámadott határozat (83) preambulumbekezdése).

6 2004. március 18-án a Bizottság több vállalkozásnak címzett kifogásközlést fogadott el, azon okból, hogy e vállalkozások részt vettek a fenti 4. pontban hivatkozott egyik kartellben vagy kartellekben, amelyek között az ipari felhasználók számára gyártott cérna Benelux államoki és a skandináv országokbeli piacához kapcsolódó kartell is szerepel.

7 A kifogásközlés valamennyi címzett vállalkozása írásban nyújtotta be észrevételeit (a megtámadott határozat (90) preambulumbekezdése).

8 2009. július 19-én és 20-án tárgyalást tartottak (a megtámadott határozat (92) preambulumbekezdése).

9 2004. szeptember 24-én a felek megegyeztek a kifogásközlésre adott válaszaik és a tárgyaláson tett észrevételeik nem bizalmas változatába történő betekintésében, és számukra további észrevételek megtételére határidőt tűztek ki (a megtámadott határozat (93) preambulumbekezdése).

10 2005. szeptember 14-én a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot.

C - A megtámadott határozat

1. Az érintett piacok meghatározása

a) Termékpiacok

11 A megtámadott határozatban a Bizottság megállapítja, hogy a cérnaágazat két szegmensre osztható, egyrészt az ipar által különböző ruházati cikkek, vagy egyéb cikkek, például bőráruk, gépjárművekhez vagy matracokhoz való textilhuzatok varrására vagy hímzésére használt cérnák szegmensére, másrészt pedig a házicérna szegmensére, amelyet magánszemélyek varró- vagy javítási munkákhoz, valamint kedvtelési célokra használnak (a megtámadott határozat (9) preambulumbekezdése).

12 Az ipari felhasználásra szánt cérna szegmensét illetően a megtámadott határozatból az következik, hogy e szegmens a felhasználás szerint három kategóriára osztható: a konfekcióiparnak szánt varrócérna, amelyet különböző típusú ruhákhoz használnak, a számítógép által vezérelt hímzőgépek által a ruhák, sportcipők és háztartási szövetek díszítéséhez használt hímzőcérna, valamint a különböző ágazatokban, például a cipőágazatban, a bőrágazatban vagy a gépjárműiparban használt speciális cérna (a megtámadott határozat (11) preambulumbekezdése).

13 A megtámadott határozatból az is következik, hogy az ipari felhasználásra szánt cérna a szál típusa és a cérna szerkezete szerint több kategóriába sorolható (a megtámadott határozat (12) preambulumbekezdése).

14 A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az ipari felhasználásra szánt cérnát a kínálat szempontjából egységes termékpiacot alkotónak lehet minősíteni, mivel nem létezik szoros összefüggés a végső felhasználás és a szál típusa és/vagy a cérna szerkezete között. A Bizottság megállapítja, hogy a Coats szerint a konfekcióipar egyes ügyfelei speciális cérnákat használnak, a hímzőipar egyes ügyfelei pedig a konfekcióipari cérnát használják. Megállapítja továbbá, hogy a Coats hangsúlyozta, hogy a konfekcióipar számára gyártott cérna, a hímzőcérna és a különféle speciális cérnák gyártási eljárásai közösek, vagy egymással könnyen felcserélhetők lehetnek (a megtámadott határozat (13) preambulumbekezdése).

15 A Bizottság ugyanakkor megkülönbözteti a gépjárműipar számára gyártott cérnát az ipar egyéb ágazatai számára gyártott cérnától. A Bizottság ugyanis azt állítja, hogy bár e két cérnafajta gyártási folyamatai hasonlók vagy egymással könnyen felcserélhetők, a gépjárműipar keresletét olyan jelentős ügyfelek jelentik, amelyek bizonyos, általuk használt termékek esetében - például a biztonsági övekhez használt cérna - magasabb követelményeket támasztanak, és amelyek a termékek egységességét igénylik azon országokban, ahol erre iparuk számára szükségük van (a megtámadott határozat (14) preambulumbekezdése).

16 A jelen ügyben az a termékpiac, amelynek vonatkozásában a jogsértést felrótták a felpereseknek, a gépjárműipar számára gyártott cérna, az Amann esetében pedig az ipari felhasználásra szánt cérna piaca.

b) Földrajzi piacok

17 A megtámadott határozatban a Bizottság megállapítja, hogy a gépjárműipar számára gyártott cérna piacát a fentebb említett magasabb szintű, az EGT-ben egységességet igénylő követelmények okán meg kell különböztetni az ipari felhasználásra szánt cérna piacától. A Bizottság megállapítja továbbá, hogy a gépjárműipar számára gyártott cérna piaca az EGT egészére kiterjed. A Bizottság ugyanis úgy ítéli meg, hogy csak néhány szállító tud e termékekből standard kínálatot fenntartani az EGT egészében. Ennek az az oka, hogy a vásárlóknak a különböző országokban termelésük megkönnyítéséhez egyforma cérnákra van szükségük, hogy e cérnáknak különleges minőségi előírásoknak kell megfelelniük (például a biztonsági övekhez használt cérnák), és hogy a termékek minőségére, valamint a felelősségre vonatkozó kérdések miatt e cérnák nyomon követhetősége elsődleges szempont (a megtámadott határozat (21) és (22) preambulumbekezdése).

18 Ezzel szemben az ipari felhasználásra szánt cérnát illetően a Bizottság megállapítja, hogy a felek által szolgáltatott információk alapján az érintett földrajzi piac regionálisnak minősül. Hozzáfűzi, hogy a régió adott esetben az EGT-Megállapodás szerződő felei közül többnek a területére (például a Benelux államokra vagy a skandináv országokra) vagy csak egynek a területére is kiterjedhet (például az Egyesült Királyságra) (a megtámadott határozat (17) preambulumbekezdése).

19 A megtámadott határozatból az következik, hogy az ipari felhasználásra szánt cérnának az Amann-nal szemben felrótt jogsértés által érintett piaca a Benelux államoki és a skandináv országokbeli piaca, míg a gépjárműipar számára gyártott cérnának a felperesekkel szemben felrótt jogsértés által érintett piaca az egész EGT-re kiterjed.

2. Az érintett piac mérete és szerkezete

20 A Bizottság a megtámadott határozatban megállapítja, hogy az ipari cérna értékesítésének összege a Benelux államokban és a skandináv országokban mintegy 50 millió euró volt 2000-ben, és mintegy 40 millió euró 2004-ben, a gépjárműipar számára gyártott cérna esetében pedig 20 millió euró 1999-ben (a megtámadott határozat (28) és (35) preambulumbekezdése).

21 A megtámadott határozatból az is kitűnik, hogy a 90-es évek végén a Benelux államokban és a skandináv országokban a fő ipari felhasználásra szánt cérna szállítói elsősorban az Amann, a Barbour Threads Ltd (a továbbiakban: Barbour), mielőtt a Coats megszerezte volna, a Belgian Sewing Thread NV (a továbbiakban: BST), a Coats, a Gütermann AG és a Zwicky & Co. AG (a továbbiakban: Zwicky) voltak, a gépjárműipar számára gyártott cérna esetében pedig elsősorban a felperesek, a Coats, az Oxley Threads Ltd (a továbbiakban: Oxley), a Gütermann és a Zwicky.

3. A jogsértő magatartások leírása

22 A Bizottság a megtámadott határozatban megállapítja, hogy a gépjárműipar számára gyártott cérna EGT-beli piacával kapcsolatos kartellre vonatkozó, a felpereseknek felrótt magatartásra 1998 és 2000 között került sor.

23 A gépjárműipar számára gyártott cérna EGT-beli piacán megvalósult kartell tagjainak elsődleges célja a magas árak fenntartása volt (a megtámadott határozat (214) preambulumbekezdése).

24 E célból öt találkozó megszervezésére került sor, amelyek alkalmával a résztvevők kétféle irányárat állapítottak meg az európai autóipari ágazat számára értékesített alaptermékek vonatkozásában, az egyiket a már létező, a másikat az új ügyfelek tekintetében alkalmazták. Ezt követően információcsere történt az egyéni ügyfelekkel szemben alkalmazott árakról és a minimális irányárakról. A résztvevők végül kötelezték magukat, hogy elkerülik az árversenyt a piacon jelen lévő szállító javára (a megtámadott határozat (215) preambulumbekezdése).

25 A Benelux államokban és a skandináv országokban az ipari felhasználásra szánt cérna piacával kapcsolatos kartellre vonatkozó magatartásokat illetően a Bizottság megállapítja, hogy ezek 1990 és 2001 között történtek.

26 A Bizottság szerint az ipari felhasználásra szánt cérna Benelux államoki és skandináv piacát illetően az érintett vállalkozások évente legalább egyszer találkoztak,, és ezek a találkozók két részből álltak: az egyik részben a Benelux államok piacát, a másik részben a skandináv országok piacát tárgyalták meg, e találkozók elsődleges célja az árak magas szinten tartása volt mindkét piacon.

27 A résztvevők megosztották egymás között az árlistákat, és az árengedményekről, a katalógusárak emelésének alkalmazásáról, a további árengedményekről, valamint az egyes ügyfelekkel szemben alkalmazandó egyedi árakról szóló információkat. Megállapodásokat is kötöttek a jövőbeni árlistákról, az árengedmények maximális mértékéről, az árengedmények csökkentéséről, valamint az egyes ügyfelekkel szemben alkalmazandó egyedi árak emeléséről, továbbá arra irányuló megállapodásokat, hogy elkerüljék az árversenyt a piacon jelen lévő szállító javára, és hogy felosszák maguk között az ügyfeleket (a megtámadott határozat (99)-(125) preambulumbekezdése).

4. A megtámadott határozat rendelkező része

28 A megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdésében a Bizottság megállapította, hogy hat vállalkozás megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését és az EGT-Megállapodás 53. cikkének (1) bekezdését azzal, hogy az EGT területén a gépjárműipar számára gyártott cérnák piacait érintő megállapodásokban vett részt, és erre irányuló összehangolt magatartást folytatott, a felperesek esetében az 1994 május/júniusától 2000 májusáig terjedő időszakban. Hasonlóképpen, a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdésében a Bizottság megállapította, hogy nyolc vállalkozás, köztük az Amann, megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését és az EGT-Megállapodás 53. cikkének (1) bekezdését azzal, hogy a Benelux és a skandináv államok területén az ipari cérnák piacait érintő megállapodásokban vett részt, és erre irányuló összehangolt magatartást folytatott, az Amann esetében az 1990 januárjától 2001 szeptemberéig terjedő időszakban.

29 A megtámadott határozat 2. cikkének első bekezdése értelmében a kiszabott bírságok a következők:

a) a gépjárműipar számára gyártott cérna EGT-beli piacán létrehozott kartellért:

- az egyetemlegesen felelős felperesekkel szemben: 4,888 millió euró;

- Coats: 0,65 millió euró;

- Oxley: 1,271 millió euró;

- az egyetemlegesen felelős Barbour and Hicking Pentecost plc: 0,715 millió euró;

b) az ipari felhasználásra szánt cérna piacán a Benelux és a skandináv államokban létrehozott kartellért, többek között:

- Coats: 15,05 millió euró;

- Amann: 13,09 millió euró;

- BST: 0,979 millió euró;

- Gütermann: 4,021 millió euró;

- Zwicky: 0,174 millió euró.

Az eljárás és a felek kereseti kérelmei

30 A Törvényszék Hivatalához 2005. december 22-én benyújtott keresetlevelével a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.

31 Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele megváltozott, és az előadó bírót az ötödik tanácshoz osztották be, a jelen ügyet következésképpen ennek a tanácsnak osztották ki.

32 A felperesek keresetükben azt kérik, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a megtámadott határozatot az őt érintő részében;

- másodlagosan, megfelelően csökkentse e bírság összegét;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

33 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet;

- kötelezze a felpereseket az eljárás költségeinek viselésére.

A jogkérdésről

34 Első helyen a felperesek az [EK] 81. és [EK] 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 231. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet 2. kötet 205. o.) 7. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított, a megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló jogalapra hivatkoznak.

35 Másodsorban a felperesek több, a bírság törlésére irányuló jogalapra hivatkoznak. Egyfelől, azt róják fel a Bizottságnak, hogy a kiszabott bírság összege meghaladta a felső határt, azaz forgalmuk 10%-át. Másfelől a felperesek hét, a következőkön alapuló jogalapra hivatkoznak: az egyenlő bánásmód és az arányosság elvének megsértése a bírság kiszabása során, az ipari felhasználásra szánt cérnára vonatkozó kartellért kiszabott bírság alapösszegének téves megállapítása, az ipari felhasználásra szánt cérna piacán fennállt kartell időtartamának téves kiszámítása, bizonyos enyhítő körülmények figyelmen kívül hagyása az ipari felhasználásra szánt cérna piacára vonatkozó kartell esetében, a gépjárműipar számára gyártott cérnára vonatkozó kartellért kiszabott bírság kiindulási összegének és alapösszegének téves megállapítása, a gépjárműipar számára gyártott cérna piacára vonatkozó kartell esetében a megvalósítás meghiúsulásának figyelmen kívül hagyása, valamint a meghallgatáshoz való jog és a védelemhez való jog megsértése.

A - A felperesek által hivatkozott, a megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló, az 1/2003 rendelet 7. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértésén alapuló jogalapról

1. A felek érvei

36 A felperesek azt állítják, hogy a felrótt jogsértések az 1/2003 rendelet 7. cikke (1) bekezdése első mondatának értelmében egységes jogsértésnek minősülnek, mivel a gépjárműipar számára gyártott cérna és az ipari felhasználásra szánt cérna piacai nem minősülnek különböző termék- vagy földrajzi piacoknak, létezik továbbá egy közös szubjektív elem e kartellek között, és a Bizottság által az egységes jogsértés hiányának megállapítására alkalmazott kritériumok nem érvényesek.

37 Elsősorban, az egységes termékpiac fennállását illetően a felperesek vitatják, hogy kifejezetten megerősítették volna, hogy a konfekcióipar számára és a gépjárműipar számára gyártott cérna két különböző piacra tartozik. Az Amann-nak az információkérésre adott, a gépjárműipar számára gyártott cérna piacát világméretűnek minősítő válasza ugyanis egyáltalán nem jelenti annak elismerését, hogy e piac feltételezetten autonóm jellegű. Továbbá, az Amann, miután a cérnapiac hat különböző szegmensén végzett becsléseket, nem lett volna képes ezt megtenni a gépjárműipar számára gyártott cérna piacán.

38 A felperesek szerint a többi gazdasági szereplő, például a Coats és a Gütermann nyilatkozatai sem teszik lehetővé azon következtetés levonását, hogy a gépjárműipar számára gyártott cérna piaca különbözik az ipari felhasználásra szánt cérna piacától.

39 A felpereseknek a piac egységes jellegére vonatkozó álláspontját a termékeknek a valamennyi vállalkozás által elvégzett bemutatása is megerősíti. Különösen ez a helyzet abban a szegmensben, amelyben a Gütermann, az Amann és a Coats tevékenykedik. Itt láthatóvá válik, hogy ugyanazon cérna felhasználása több ágazatban is lehetséges.

40 A gépjárműipari ágazat jelentős ügyfelei által támasztott egyedi követelmények léte sem igazolja az ipari felhasználásra szánt cérna és a gépjárműipar számára gyártott cérna megkülönböztetését. A cérnák ugyanis főszabály szerint a gépjárműipar követelményei szerint készülnek, és e minőségükben kerülnek szállításra az egyéb ipari ágazatok jelentős ügyfeleinek. A különböző minőségű, kétféle cérna gyártása gazdasági szempontból egyébként nem lenne indokolható. Ily módon a gépjárműipar számára gyártott cérna műszaki jellemzői lényegében megegyeznek az ipari felhasználásra szánt cérna jellemzőivel. Ezek tehát egymással felcserélhetők, kereskedelmük tehát nem az ügyfelektől, hanem a termékektől függ.

41 Másodsorban a felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg, hogy az egyes felrótt magatartásokat összekapcsolta-e valamilyen közös szubjektív elem, amelyek így egységes jogsértést alkottak volna. A Bizottság maga is megállapította, hogy valamennyi jogsértés az árak szokásos alakulásának torzítására irányult a szóban forgó piacon.

42 Az a tény, hogy árkartellekről volt szó, és az érintett régiók tekintetében elfogadott megoldások gyakorlatilag azonosak, alátámasztja a vitatott jogsértések egységes jellegét. A felperesek továbbá azt állítják, hogy a tagállamok nagy részében a szubjektív elem az egységes jogsértés megállapításának meghatározó kritériuma.

43 A felperesek továbbá arra hivatkoznak, hogy az érintett vállalkozások nagy részének közepes méretére tekintettel ezek vezetőinek és tagjainak mindenképpen tudomásuk kellett, hogy legyen a különböző jogsértésekről. Hangsúlyozzák, hogy - őket illetően - a szubjektív elem elsősorban a belső hatáskörök elhatárolódásának hiányából ered az ipari felhasználásra szánt cérna és a gépjárműipar számára gyártott cérna kereskedelmének területén.

44 A felperesek továbbá lényegében azt hangsúlyozzák, hogy a Bizottság eljárása inkoherens volt, mivel az egyes kartellekben folytatólagosan elkövetett jogsértések tekintetében az egységes jogsértés elvéből indult ki, de nem ilyen módon folytatta a kartellek közötti jogsértések esetében. E tekintetben a megtámadott határozat (266)-(270) preambulumbekezdése több ellentmondást is tartalmaz, amelyek azt bizonyítják, hogy a Bizottságnak a különböző jogsértésekre vonatkozó álláspontja nem védhető.

45 Harmadsorban, a felperesek vitatják a Bizottság által az egységes jogsértés fennállásának vagy hiányának megállapításához alkalmazott kritériumokat.

46 A felperesek elsősorban azt állítják, hogy e kritériumok nem érvényesek. E tekintetben egyfelől arra hivatkoznak, hogy maga a Bizottság is határozatlan az egységes jogsértés fennállása meghatározása kritériumainak alkalmazásában, mivel ez utóbbi két különböző jogsértés fennállását különböző résztvevőkre, különböző működési módra és a globális koordináció hiányára történő hivatkozással igazolja, majd az érintett piacok szintjén lévő különbségre hivatkozik, kijelentve, hogy a Benelux államokat és a skandináv országokat érintő megállapodásokat összességükben kell vizsgálni, tekintve, hogy ezeket egységes szervezet, egységes működési mód és azonos szereplők kötik össze. A felperesek ily módon arra a megállapításra jutnak, hogy a globális koordináció hiánya semmiféle szerepet nem játszik a Benelux államokban és a skandináv országokban történt egységes jogsértés elismerését illetően.

47 A felperesek másfelől úgy ítélik meg, hogy a termékpiac behatárolásának kritériuma a rokon termékek esetében nem releváns. E kritérium alkalmazása ugyanis, kivéve azon egyértelmű eseteket, amikor a termékek egyáltalán nem tartoznak ugyanarra a piacra, a Bizottság számára szinte ellenőrizhetetlen mérlegelési mozgásteret biztosítana a jogsértések szankcionálásának keretében a versenyjog területén. Ily módon a résztvevők azonosságának hiányára vonatkozó kritérium sem releváns. A felperesek ugyanis hangsúlyozzák, hogy annak a kérdésnek, hogy a részt vevő vállalkozások ki által képviseltetik magukat, nincs jelentősége, mivel a részvétel az érintett vállalkozásnak róható fel.

48 Másodsorban az Amann és a Cousin azt állítják, hogy a kritériumok alkalmazásából a Bizottságnak mindenképpen azt a következtetést kellett volna levonnia, hogy egységes jogsértésről van szó.

49 Másrészt a felperesek arra a tényre hivatkoznak, hogy a Bizottság nem igazolhatja érvényesen különböző jogsértések fennállását a kartellek közötti koordináció hiányára alapozva, mivel - e tekintetben a Coats nyilatkozataira hivatkozva - maga is hangsúlyozza, hogy a termékpiacok országonkénti meglehetős behatároltsága okán nem volt szükség koordinációra az érintett régiók között. Hasonlóképpen, a Bizottság azon törekvése, hogy különbséget tegyen a földrajzi piacok koordinációja és a különböző termékpiacok koordinációja között, nem releváns, tekintve, hogy a különböző földrajzi piacok esetében a különböző termékpiacok közötti koordinációnak nem lenne értelme. A felperesek ezért hivatkoznak arra, hogy a szóban forgó magatartásokat annak elismerése mellett kell értékelni, hogy a különböző régióknak szentelt találkozók az egyes vezetőségek által jóváhagyott globális terv részét alkották, amit azon iratok is megerősítenek, melyek szerint gyakoriak voltak a kapcsolatok a Coats és az Amann képviselői között, amely kapcsolatok tárgyát az európai "felsőbb stratégia" kérdései alkották. Ezen iratok tanúsítják, hogy létezik közös szubjektív elem. A felperesek e tekintetben azt kifogásolják a Bizottsággal szemben, hogy ez nem elemezte azt a kérdést, hogy e kapcsolatfajta nem létezett-e a Coats és a többi versenytárs között.

50 Másrészt, nincs meghatározó különbség a megállapodásokban részt vevők és szervezeteik szintjén. E tekintetben a felperesek rámutatnak, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében az egységes jogsértést a kifejezés jogi értelmében nem zárja ki az a puszta tény, hogy az egyes vállalkozások rájuk jellemző sajátos formákban vesznek részt a jogsértésben, ily módon egy vállalkozás részt vehetett egy egységes kartellben anélkül, hogy ennek valamennyi alkotóelemében részt vett volna.

51 E megállapítások fényében a felperesek arra hivatkoznak, hogy csak három vállalkozás vett részt egyetlen megállapodásban, a többi vállalkozást legfeljebb két megállapodás érintette, ami átfedést jelent a résztvevők szintjén, ami az egységes jogsértést támasztja alá. Továbbá, az ipari felhasználásra szánt cérna piacára vonatkozó találkozók és a gépjárműipar számára gyártott cérna piacára vonatkozó találkozók közötti összehasonlítás egyáltalán nem támasztja alá a különböző jogsértések tényállását. A találkozókat a két esetben rendszertelenül tartották.

52 A Bizottság cáfolja ezeket az érveket.

2. A Törvényszék álláspontja

a) A termékpiacok és a földrajzi piacok megkülönböztetéséről

53 A megtámadott határozatból az következik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy sajátossága okán a gépjárműipar számára gyártott cérna piacát meg kell különböztetni az ipari felhasználásra szánt cérna piacától, mind a termékek szempontjából, mind pedig földrajzi szempontból (lásd a fenti 12-16. és 18-20. pontot).

54 Előzetesen meg kell jegyezni, hogy amennyiben a termékpiac meghatározása a Bizottság részéről összetett gazdasági elemzéseket foglal magában, úgy az csak a közösségi bíróság korlátozott felülvizsgálatának tárgyát képezheti (a Törvényszék T-65/96. sz., Kish Glass kontra Bizottság ügyben 2000. március 30-án hozott ítéletének [EBHT 2000, II-1885. o.] 64. pontja és a T-342/99. sz., Airtours kontra Bizottság ügyben 2002. június 6-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II-2585. o.] 26. pontja). Mindazonáltal ez nem akadályozza meg a közösségi bíróságot abban, hogy megvizsgálja a gazdasági adatok bizottsági értékelését. E tekintetben a közösségi bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a Bizottság az értékelését valószerű, megbízható és koherens bizonyítékokra alapozta-e, amelyek tartalmazzák az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, illetve hogy e bizonyítékok alátámasztják-e a belőlük levont következtetéseket (lásd a Törvényszék T-201/04. sz., Microsoft kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 17-én hozott ítéletének [EBHT 2007., II-3601. o.] 482. pontját).

55 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az érintett piac fogalma magában foglalja azon termékek összességét, amelyek - jellemzőik függvényében - különösen alkalmasak arra, hogy állandó szükségleteket elégítsenek ki, és más termékekkel kevésbé helyettesíthetők (a Bíróság 322/81. sz., Nederlandsche Banden-Industrie-Michelin kontra Bizottság ügyben 1983. november 9-én hozott ítéletének [EBHT 1983., 3461. o.] 37. pontja), hogy hatékony verseny létezhet a piacon lévő termékek között, ami feltételezi, hogy az ugyanazon a piacon lévő valamennyi termék között bizonyos mértékű helyettesíthetőség áll fenn az azonos felhasználás tekintetében (a Bíróság 85/76. sz., Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ügyben 1979. február 13-án hozott ítéletének [EBHT 1979., 461. o.] 28. pontja). A Bíróság konkrétabban már megállapította, hogy a termékpiac fogalmából az következik, hogy tényleges verseny létezhet a piacon lévő termékek között, ami feltételezi, hogy az ugyanazon piacon lévő valamennyi termék között bizonyos mértékű helyettesíthetőség áll fenn (a Bíróság 85/76. sz., Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ügyben 1979. február 13-án hozott ítéletének [EBHT 1979., 461. o.] 28. pontja).

56 A helyettesíthetőséget illetően, ezt a termék saját jellemzőinek megfelelő mutatók csoportja, a verseny feltételei, valamint a piaci kereslet és kínálat szerkezete alapján lehet értékelni (a fenti 55. pontban hivatkozott Nederlandsche Banden-Industrie-Michelin kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 37. pontja).

57 Ha gazdasági nézőpontból az érintett piac meghatározásához a keresleti helyettesíthetőség jelenti a legközvetlenebb és leghatékonyabb értékelési kritériumot az adott termék szállítói tekintetében (a Törvényszék T-177/04. sz., EasyJet kontra Bizottság ügyben 2006. július 4-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-1931. o.] 99. pontja), a kínálati helyettesíthetőséget is meg lehet vizsgálni az érintett piac olyan helyzetekben történő meghatározásakor, amelyekben e helyettesíthetőség hatásai ugyanolyan hatékonyak és közvetlenek, mint a keresleti helyettesíthetőség hatásai. Ily módon a kínálati oldali helyettesíthetőség okán a termelők egyszerű adaptáció által ahhoz elegendő erővel jelenhetnek meg e piacon, hogy komoly ellensúlyát képezzék a piacon már jelen lévő termelőknek (a Törvényszék T-191/98., T-212/98-T-214/98. sz., Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. szeptember 30-án hozott ítéletének [EBHT 2003., II-3275. o.] 829. pontja).

58 Magukat a termékeket illetően rá kell mutatni, hogy ez utóbbiak különböző piacot alkothatnak, amennyiben ezek sajátos termékjellemzőkkel rendelkeznek, amelyek ezeket különösen alkalmassá teszik e rendeltetésre, vagy amennyiben ezek felhasználásuk ténye alapján azonosíthatók (a Bíróság 6/72. sz., Europemballage et Continental Can kontra Bizottság ügyben 1973. február 21-én hozott ítéletének [EBHT 1973., 215. o.] 33. pontja).

59 Végül emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság közleményt fogadott el a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról (HL 1997. C 372., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet 1. kötet 155. o.; a továbbiakban: érintett piacról szóló közlemény), amelyben megállapítja az érintett termékpiac és az érintett földrajzi piac meghatározásához szükséges értékelési kritériumokat. Az érintett termékpiac úgy kerül meghatározásra, mint amely "mindazokat a termékeket és/vagy szolgáltatásokat magában foglalja, amelyeket a fogyasztó a jellemzőik, áruk és rendeltetésük alapján egymással felcserélhetőnek vagy helyettesíthetőnek tart." A földrajzi piac úgy kerül meghatározásra, mint amely "azt a területet foglalja magában, ahol az érintett vállalkozások termékek vagy szolgáltatások kínálásával foglalkoznak, ahol a versenyfeltételek elég homogének, és amely a szomszédos területektől megkülönböztethető, mert azokon a versenyfeltételek érzékelhetően eltérőek." Ezért azt az érintett piacot, ahol egy adott versenyproblémát értékelni kell, a termékpiac és a földrajzi piac kombinálásával határozzák meg.

60 E megállapítások fényében kell megvizsgálni a Bizottságnak a megtámadott határozat (14) és (22) preambulumbekezdésében szereplő következtetései megalapozottságát a két különböző termékpiac és földrajzi piac fennállása, tehát a gépjárműipar számára gyártott cérna piaca az EGT-ben, illetve az ipari felhasználásra szánt cérna Benelux államoki és skandináv országokbeli piaca vonatkozásában. E tekintetben a Bizottság a termékek helyettesíthetőségét értékelte egyrészt a kínálati, másrészt pedig a keresleti oldalról.

61 Először is, a kereslet oldali helyettesíthetőséget illetően, a megtámadott határozat egy sor annak bizonyítására irányuló elemet tartalmaz, hogy e helyettesíthetőség nem létezik.

62 Elsősorban, a megtámadott határozat (14) és (22) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a gépjárműiparból jelentős ügyfelek származnak, és ezek jóval kevesebben vannak, mint a többi, az ipari felhasználásra szánt cérna piacán jelen lévő ügyfél. E megállapítást a felperesek nem vitatták. A tárgyalás során ez utóbbiak megerősítették, hogy a gépjárműipari ágazat ügyfelei voltak a legerősebbek az általuk vásárolt igen jelentős mennyiségek okán.

63 Másodsorban, a megtámadott határozat fent hivatkozott preambulumbekezdéseiből az következik, hogy a gépjárműipari ágazat ügyfelei a cérnákat a különböző országokban található termelési egységeik számára vásárolják, és így egységes terméket igényelnek ezen országok mindegyikében. Ezen, a felperesek által nem vitatott egységesség gazdasági szempontból tökéletesen megmagyarázható. Ésszerű ugyanis elfogadni azt, hogy a gyártó gépeknek a használt cérnafajtához való adaptációja költségeket okoz. Az autóipar termelői ezért e költségeket úgy csökkentik, hogy nagy mennyiségben vásárolnak egyedi jellegű cérnát, és a különböző országokban található gyártó gépeiket egy alkalommal adaptálják e cérnafajtához.

64 Harmadsorban, a megtámadott határozat (14) és (22) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a gépjárműipar számára gyártott cérnáknak különösen szigorú, ezen ágazatra jellemző előírásoknak kell megfelelniük, és nyomon követhetőségük a termékek minősége és a termékekért való felelősség okán alapvető tényező. E megállapítást a keresetlevélben és a tárgyalás során a felperesek megerősítették.

65 A felperesek ugyanis általánosságban elismerték, hogy az ügyfelek döntenek a termelésükhöz szükséges cérnáról, és ők választják tehát ki a felhasználói igényeiknek megfelelő terméket. Különösen a gépjárműipari ágazat ügyfeleit illetően a felperesek elismerték, hogy ez utóbbiak azt igénylik, hogy a vásárolt cérna legalább az ISO 9002 szabványnak feleljen meg. A tárgyalás során azt is előadták, hogy "TS950-nek" nevezett különleges jellemzők vonatkoznak a gépjárműiparra, és mindezt figyelembe veszik a gyártás során.

66 A felperesek bemutatták a gépjárműipari ügyfelek számára gyártott cérnák minősítési folyamatát. Először is, a felperesek legalább az ISO 9002 szabványnak megfelelő cérnát állítanak elő. Ezt követően e cérnát az ezt a termelésében alkalmazni kívánó autógyártó teszteli, végül a cérnát ez utóbbi minősíti, ha a teszt megfelelő.

67 E megállapításokat illetően el kell ismerni, hogy a gépjárműipar által választott speciális cérna nem helyettesíthető más ipari felhasználásra szánt cérnákkal. Az a tény, hogy ezt a cérnát nem csak a gépjárműipari ügyfelek számára értékesítik, e tekintetben nem bír jelentőséggel. E termék esetleges egyéb vásárlóitól eltérően ugyanis a gépjárműipari ágazat vállalkozásai kizárólag olyan cérnát vásárolnak, amely speciális belső tulajdonságokkal rendelkezik, és amelyet e vállalkozások e sajátos tulajdonságok okán minősítenek. Következésképpen a felperesek nem állíthatják logikusan azt, hogy helyettesíthetőség áll fenn a kínálat szempontjából.

68 A Coatsnak az információkérésre válaszul adott nyilatkozatai is a helyettesíthetőség hiányára engednek következtetni a kínálati oldalról. A Coats ugyanis kiemelte, hogy a konfekcióipar egyes ügyfelei ugyanúgy használják a hímzőcérnát, mint ahogyan a hímzőipar ügyfelei használják a konfekcióipar számára gyártott cérnát. Ezzel szemben egy ilyen, kínálati oldali helyettesíthetőségre a gépjárműipari ügyfelek között nem lehet hivatkozni.

69 Másodsorban, még ha a Bizottság a kínálat szempontjából úgy is ítélte meg, hogy az ipari felhasználásra szánt cérna egységes termékpiacnak minősíthető - mivel nincs szoros összefüggés a végfelhasználás és a szál típusa és/vagy a cérna szerkezete, valamint a szóban forgó cérna gyártási folyamatainak hasonlósága vagy felcserélhetősége között - mindenesetre arra a következtetésre jutott, hogy nem ez a helyzet a gépjárműipar számára gyártott cérna esetében.

70 E következtetését a Bizottság a gépjárműipar számára gyártott cérna sajátosságaira, a standardizált kínálat biztosításának szükségességére, valamint arra a képességre alapozta, hogy meg kell felelni ezen ágazat jelentős ügyfelei rendeléseinek. Arra a tényre is támaszkodott, hogy a gépjárműipar számára gyártott cérna földrajzi piaca az EGT egész területére kiterjed, az ipari felhasználásra szánt cérna földrajzi piacától eltérően, amely csak regionális jelleggel bír. Minderre figyelemmel úgy ítélte meg, hogy az ilyen fajta keresletnek csak néhány cég képes eleget tenni (lásd a megtámadott határozat (22) preambulumbekezdését).

71 Először is, a piac meghatározásáról szóló közlemény 20. pontja értelmében a kínálati helyettesíthetőséghez az szükséges, hogy szállítók a relatív árak kismértékű, de tartós változásaira adott válaszként át tudják állítani a termelést az érintett termékekre, és rövid távon forgalomba tudják hozni azokat jelentős pótlólagos költségek vagy kockázatok nélkül. Ezt követően a piac meghatározásáról szóló közlemény 21. pontjában a Bizottság hangsúlyozza, hogy ilyen helyettesíthetőség gyakran azokban az esetekben, amikor a vállalkozások egy termékből a legkülönfélébb minőségeket vagy típusokat forgalmazzák, és még akkor is, ha egy adott végső fogyasztó vagy fogyasztói csoport számára a különböző minőségek nem helyettesíthetők egymással, a különböző minőségek egy termékpiacra csoportosulna. Az ipari felhasználásra szánt cérna első ránézésre a piac meghatározásáról szóló közlemény 21. pontjában szereplő terméktípusnak felel meg.

72 Végül, a piac meghatározásáról szóló közlemény 22. és 23. pontjában a Bizottság konkrét példákon keresztül megerősíti, hogy az érintett szállítóknak képesnek kell lenniük a különböző minőségeket azonnal és a költségeiknek az említett jelentős növekedése nélkül kínálni és értékesíteni, és nem létezhetnek különös értékesítési nehézségek.

73 E megállapítások fényében kell meghatározni, hogy a Bizottság megfelelően értékelte-e a helyettesíthetőséget a kínálat szempontjából.

74 Elsősorban - amint az a fenti 63. és ezt követő pontokban is megállapításra került - a gépjárműipar számára gyártott cérna termelőinek adaptálni kell gyártó gépeiket, hogy a cérna megfeleljen a különleges előírásoknak.

75 Másodsorban, a felpereseknek a gépjárműipar számára gyártott cérna alacsony előállítási költségeire vonatkozó érvelése nem meggyőző. A felperesek ugyanis arra hivatkoznak, hogy főszabály szerint nemcsak a gépjárműipar követelményeinek megfelelően gyártott cérnát szállítják e minőségében az egyéb ipari ágazatok ügyfeleinek, hanem a gépsorok átállításainak költségei is sokkal magasabbak, ha egy terméket kizárólag a gépjárműipar számára kell gyártani, majd a gépsort módosítva ezt adaptálni kell az egyéb ipari ágazatok számára gyártott termékek előállításához.

76 Az is igaz, hogy a termelés racionalizálásának okán egy, a gépjárműipar számára gyártott cérna piacán már jelen lévő társaság lényegében a magasabb szintű előírásoknak megfelelő cérnákat állít elő, a termék rendeltetésétől függetlenül, e társaság csupán azért cselekszik ekképpen, mert jelen van az autópiacon, a gépjárműipar számára gyártott cérnákra vonatkozó speciális előírások szerinti gyártáshoz kötődő magas költségek okán. Más szóval, egy olyan társaságnak, amelynek fő tevékenysége a konfekcióipar számára gyártott cérnára vagy a hímzőcérnára vonatkozik, nem fűződik semmiféle érdeke, hogy speciális, a gépjárműipar számára gyártott cérnát állítson elő, kizárólag azon okból, hogy potenciálisan értékesíteni tudja e cérnát a gépjárműipar esetleges ügyfeleinek.

77 Ily módon a felperesek azon állítása, miszerint a gépjárműipar számára gyártott cérna előállítási költségei olyan kevéssé magasak, hogy a termelés mindig magasabb specifikációjú előírás szerint folyik, nem bizonyított az ipari felhasználásra szánt cérna gyártóinak vonatkozásában.

78 Harmadsorban, az egyértelmű különbséget a két piac között földrajzi síkon a felperesek a közigazgatási eljárás során nem vitatták. A Bizottság információkérésére adott válaszában maga az Amann is világméretűnek minősítette a gépjárműipar számára gyártott cérna piacát. A Coats is egyértelművé tette, hogy az utóbbi piac sajátos jellemzői ezt a "regionális" és "globális" szállítókra korlátozzák, ez utóbbi kifejezéseket a válasz szövegkörnyezetében úgy kell érteni, mint "az EGT egész területére kiterjedő", és "világméretű".

79 Ily módon a helyettesíthetőség a kínálat szempontjából azt feltételezné, hogy a termelők nagy része képes legyen nagy mennyiségű speciális és egységes cérna előállítására a gépjárműipari ágazat valamennyi ügyfele számára, és ezt rövid határidőn belül értékesíteni tudják az EGT egész területén. A fenti megállapításokra figyelemmel ez az érvelés nem elfogadható.

80 A Bizottság tehát nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a kínálat szempontjából két különböző termékpiac és földrajzi piac létezik.

81 E tekintetben ki kell emelni, hogy a Bizottság megfelelően értékelte és értelmezte a felperesek és a többi érintett vállalkozás válaszait, amelyek alapján arra a következtetésre jutott, hogy két különböző földrajzi piac létezik.

82 Először a Bizottság azt a kérdést intézte a felperesekhez, hogy az ipari varrócérna, az ipari hímzőcérna, a speciális ipari felhasználásra szánt cérna és a házicérna a cérnaágazat különböző termékpiacainak minősülnek-e. A Bizottság egy táblázatot is bemutatott, amely a fent hivatkozott egyes cérnafajták érintett földrajzi piacainak meghatározására irányult, egy külön rovat: "Gépjárműhöz való cérna" feltüntetésével. A Bizottság hangsúlyozta, hogy ez utóbbi kategória a speciális ipari felhasználásra szánt cérna kategóriájába tartozott, de kiemelte, hogy meg akarta ismerni az Amann és a Cousin véleményét e cérnafajta érintett földrajzi piacával kapcsolatban.

83 A fent hivatkozott információkérésre adott válaszként az Amann előadta, hogy a Bizottság által végrehajtott besorolás megfelelő volt, azon okból, hogy "léteznek olyan termékspecifikációk és egyedi ügyféligények, amelyek, különösen a ruházati ipar területén, világosan elkülönülnek a másik két ágazat specifikációitól és igényeitől a színek változatossága stb. szintjén." A Cousin is kifejezte teljes egyetértését a Bizottság által végzett felosztással kapcsolatban. Ugyanakkor hangsúlyozta a piacok értékelésének nehézségét, különösen a speciális cérnákat illetően, tekintettel a vonatkozó felhasználások széles változatosságára, mintegy 80 szakmát megnevezve.

84 Amint azt a felperesek kifejezetten elismerték, a speciális cérna piaca külön termékpiacot alkot, de ellentétben a Bizottság által beadványaiban tett állításokkal, nem ismerték el kifejezetten, hogy a speciális cérna piacába tartozó, a gépjárműipar számára gyártott cérna piaca maga is külön termékpiac lenne.

85 A Gütermann is megerősítette a Bizottság általi felosztást, de nem nyilatkozott kifejezetten a gépjárműipar számára gyártott cérna piacáról. A Coats a termékpiacokra vonatkozó kérdésre azt válaszolta, hogy nem gondolta, hogy a termékek közötti különbségek elegendők lennének ahhoz, hogy három különböző piacról lehessen beszélni, elismerve ugyanakkor a gépjárműipar számára gyártott cérna piacának sajátos jellemzőit, amint az a fenti 78. pontban is említésre került. Csak az Oxley erősítette meg és igazolta közvetlenül a gépjárműipar számára gyártott cérna piacának eltérő jellegét.

86 Ha ezen elemek értelmezése a gépjárműipar számára gyártott cérna eltérő termékpiacának meglétét illetően nem is tűnik olyan egyértelműnek, ahogyan azt a Bizottság állítani próbálja, kétségtelen, hogy következtetéseit nem jellemzi sem nyilvánvaló mérlegelési hiba, sem a tények elferdítése.

87 A Bizottság következtetéseit egyéb adatok is megerősítik, mint például azon vállalkozások internetes honlapjai, amelyek általában külön rovatot szentelnek a gépjárműipar számára gyártott cérnának. Hasonlóképpen, e vállalkozások valamennyien speciálisan a gépjárműipar számára gyártott cérnák védjegyeinek jogosultjai.

88 A fentiek összességéből következik, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor megállapította, hogy a jelen ügyben a gépjárműipar számára gyártott cérna piaca és az ipari felhasználásra szánt cérna piaca különbözik egymástól.

b) Az "átfogó terv" hivatkozott létezéséről

89 Először is emlékeztetni kell arra, hogy az egységes jogsértés fogalma pontosan olyan helyzetre vonatkozik, amelyben több vállalkozás egy folytatólagos, a verseny torzítására irányuló gazdasági célt követő magatartásból álló jogsértésben, vagy olyan, egymással azonos tárgyuk (a tényezők összességének azonos célja), illetve alanyuk (az érintett vállalkozások azonossága, amelyeknek tudomásuk van a közös célról) alapján összefüggő önálló jogsértésekben vett részt (a Törvényszék T-53/03. sz., BPB kontra Bizottság ügyben 2008. július 8-án hozott ítéletének [EBHT 2008., II-1333. o.] 257. pontja).

90 Arra is emlékeztetni kell, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértése nemcsak elszigetelt cselekmény eredménye lehet, hanem cselekmények sorozata, vagy még inkább folytatólagos magatartás eredménye is. Ez az értelmezés nem vitatható azon az alapon, hogy a cselekmények sorozata vagy még a folytatólagos magatartás egyes elemei önmagukban is a fenti rendelkezés megsértésének minősülhetnek. Amennyiben a különböző cselekmények - azonos, a közös piacon belüli versenyt torzító tárgyuk alapján - átfogó terv keretébe illeszkednek, a Bizottság a fenti cselekmények miatti felelősséget jogszerűen róhatja fel az összességében figyelembe vett jogsértésben való részvétel alapján (a Bíróság C-204/00. P., C-205/00. P., C-211/00. P., C-213/00. P., C-217/00. P. és C-219/00. P., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7-én hozott ítéletének [EBHT 2004., I-123. o.] 258. pontja).

91 Továbbá, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egységes jogsértés fogalma kapcsolódhat megállapodásokban, összehangolt magatartásokban, illetve a vállalkozások társulásainak döntéseiben megnyilvánuló versenyellenes magatartás jogi minősítéséhez (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-305/94-T-307/94., T-313/94-T-316/94., T-318/94., T-325/94., T-328/94., T-329/94. és T-335/94. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. április 20-án hozott ítéletének [EBHT 1999., II-931. o.] 696-698. pontját, T-9/99. sz., HFB és társai kontra Bizottság ügyben 2002. március 20-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II-1487. o.] 186.pontját és T-101/05. és T-111/05. sz., BASF kontra Bizottság ügyben 2007. december 17-én hozott ítéletének [EBHT 2007., II-4949. o.] 159. pontját).

92 E körülmények között meg kell jegyezni, hogy az egységes célkitűzés fogalma nem határozható meg a jogsértés által érintett piacon belüli verseny torzítására való általános hivatkozással, amennyiben a verseny érintettsége mint célkitűzés vagy mint tárgy az EK 81. cikk (1) bekezdése alá tartozó valamennyi magatartásnak a lényegéhez tartozik. Az egységes célkitűzés fogalmának ekképpen való meghatározása azzal a kockázattal járna, hogy az egységes és folytatólagos jogsértés fogalma elveszti értelmének egy részét, amennyiben az lenne a következménye, hogy a valamely ágazatot érintő, az EK 81. cikk (1) bekezdésével tiltott különböző magatartásokat szisztematikusan egységes jogsértést képező elemeknek kellene minősíteni. Ily módon ahhoz, hogy különböző cselekményeket egységes és folytatólagos jogsértésnek lehessen minősíteni, azt kell megvizsgálni, hogy e cselekmények kiegészítik-e egymást abban az értelemben, hogy mindegyiknek a rendes verseny egy vagy több következményével való szembenézés volt a célja, és a kölcsönhatás révén hozzájárultak a gazdasági szereplők által - az egységes célra irányuló globális terv keretében - kívánt versenyellenes hatás egészének megvalósításához. E tekintetben figyelembe kell venni valamennyi körülményt, amely megalapozhatja vagy megkérdőjelezheti e kapcsolatot, mint például a szóban forgó különböző megállapodások és összehangolt magatartások alkalmazásának időtartamát, tartalmát (beleértve az alkalmazott módszereket), és ezzel kapcsolatosan azok célját (lásd ebben az értelemben a fenti 91. pontban hivatkozott BASF kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 179-181. pontját).

93 A Bizottság tehát ezen objektív okokból indíthat különböző eljárásokat, állapíthat meg több, eltérő jogsértést és szabhat ki több különböző bírságot (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-71/03., T-74/03., T-87/03. és T-91/03. sz., Tokai Carbon és társai kontra Bizottság egyesített ügyben 2005. június 15-én hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé; a továbbiakban: "Tokai II"-ítélet] 124. pontját).

94 Végül arra is rá kell mutatni, hogy egyes jogellenes tevékenységek egységes jogsértésként vagy több különálló jogsértésként történő minősítése főszabály szerint befolyásolja a kiszabható bírságot. A több különálló jogsértés megállapítása ugyanis több különálló bírság kiszabását vonhatja maga után, minden egyes esetben a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében meghatározott határokon belül (a fenti 91. pontban hivatkozott BASF kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 158. pontja).

95 E megállapítások fényében kell tehát értékelni az "átfogó terv" létezését.

96 Először is ki kell emelni, hogy a felperesek elsősorban azt állítják, hogy a jelen ügyben a közös szubjektív elem abban a tényben rejlik, hogy valamennyi jogsértés az árak szokásos alakulásának torzítására irányult. Márpedig az árak torzításának e célkitűzése valamennyi árkartellt jellemzi, és önmagában nem elegendő a közös szubjektív elem meglétének bizonyítására. E tekintetben, a felperesek állításával ellentétben a Bizottság a megtámadott határozatban egyáltalán nem abból indult ki, hogy kapcsolat van a jogsértések között. E határozat (269) preambulumbekezdésében ugyanis csak az egységes versenyellenes célra és az egységes gazdasági célra hivatkozik, amelyek lényege az árak szokásos alakulásának torzítása, ami az ilyen jellegű kartellre jellemző, ugyanakkor fenntartotta azt a tényt, hogy e célokat követték mind a három különböző jogsértésben.

97 Továbbá, az egységes jogsértés cáfolata tekintetében azon körülményen túl, hogy a gépjárműipar számára gyártott cérna piaca és az ipari felhasználásra szánt cérna piaca különbözőek, amint az a fenti 53-88. pontban is említésre került, a Bizottság lényegében arra támaszkodott, hogy a kartellek tagjainak nagy része között nem volt azonosság, és ezek között nem volt globális koordináció. A felperesek nem e kritériumokat vitatni, tehát nem is bizonyították, hogy "szoros kapcsolat" van a különböző versenyellenes cselekmények között.

98 Először is, a résztvevők azonosságának hiányát illetően a Bizottság a megtámadott határozat (96) és (216) preambulumbekezdésében felsorolta a gépjárműipar számára gyártott cérna piacán, illetve az ipari felhasználásra szánt cérna piacán létrehozott kartell résztvevőit. Ezt követően a megtámadott határozat (265) preambulumbekezdésének a) pontjában megállapította, hogy a vállalkozások nagyobb része csak egy kartellben vett részt, mivel ezek nem végeztek tevékenységet a másik kartell által érintett piacon.

99 Meg kell állapítani, hogy az egyik és/vagy a másik kartellben részt vevő tíz vállalkozás közül csak kettő vett részt a két kartellben. Az Ackermann Nähgarne GmbH & Co, a Bieze Stork BV, a BST, a Cousin, a Gütermann, a Zwicky és az Oxley csak egy kartellben volt érintett. Csak a Coats, a Barbour (a Coats általi megszerzéséig) és az Amann vett részt mindkét kartellben. Az, hogy csak e három vállalkozás vett részt mindkét kartellben, önmagában nem elég annak feltételezéséhez, hogy közös stratégia létezett (lásd ebben az értelemben a fenti 93. pontban hivatkozott "Tokai II"-ítélet 120. pontját). Hangsúlyozni kell, hogy a Barbour esetén kívül a vállalkozásoknak a gépjárműipar számára gyártott cérna piacán és az ipari felhasználásra szánt cérna piacán létrehozott kartell keretében szervezett találkozókon jelen lévő képviselői nem voltak azonosak az e két kartell átfedésének időszakában (1998-2000).

100 Ezért a Bizottságnak a megtámadott határozat (265) preambulumbekezdése a) pontjában tett megállapítása nem szenved nyilvánvaló mérlegelési hibában.

101 Másodsorban a kartellek tartalma sem igazolja a globális terv létezését. A megtámadott határozatból ugyanis az következik, hogy a gépjárműipar számára gyártott cérna piacán, illetve az ipari felhasználásra szánt cérna piacán létrehozott kartellek tartalma e tekintetben világosan elkülönül.

102 Az autóipar számára gyártott cérna piacán létrehozott kartellt illetően a megtámadott határozat (215), (220), (223), (224), (226), (228)-(230), (233)-(236) és (238) preambulumbekezdése világossá teszi egyfelől, hogy a kartell résztvevői közötti információcsere kiterjedt az egyes ügyfelekkel szemben alkalmazott árakra, másfelől pedig a megkötött megállapodások lényege a minimális árcélok rögzítése a gépjárműipari ügyfeleknek értékesített alaptermékek tekintetében, kétfajta árcél rögzítése a már létező, illetve az új ügyfelek tekintetében, és minimális árcélok rögzítése egyes, az információcserék által érintett ügyfelek esetében. A résztvevők abban is megegyeztek, hogy elkerülik az árversenyt a piacon jelen lévő szállító javára.

103 Az ipari felhasználásra szánt cérna piacán létrehozott kartellt illetően a megtámadott határozat (99)-(153) preambulumbekezdéséből egyfelől az következik, hogy a kicserélt információk az árlistákra és az árengedményekre, a katalógusárak emelésének alkalmazására, a további árengedményekre, valamint az egyes ügyfelekkel szemben alkalmazandó egyedi árakra vonatkoztak, másfelől pedig, hogy arra irányuló megállapodásokat kötöttek, hogy elkerüljék az árversenyt a piacon jelen lévő szállító javára.

104 A megtámadott határozat hivatkozott preambulumbekezdései megerősítik, hogy egyértelmű különbség létezik a két kartell között tartalmukat illetően. Az, hogy hasonlatosság van a két kartell között, például arra irányuló megállapodások, hogy elkerüljék az árversenyt a piacon jelen lévő szállító javára, önmagában nem cáfolja meg e megállapítást.

105 Harmadsorban, e két kartell működési módjai nagymértékben különböztek. Amint azt ugyanis a Bizottság is megállapította a megtámadott határozat (218) preambulumbekezdésében, a gépjárműipar számára gyártott cérna piacán létrehozott kartellt meglehetősen rugalmasan szervezték meg, kisebb és rendszertelen találkozók útján, amelyeket gyakori kétoldalú kapcsolatfelvételek egészítettek ki. A megtámadott határozat (96)-(99) és (149) és (153) preambulumbekezdéséből kiderül, hogy az ipari felhasználásra szánt cérna piacán létrehozott kartell a Benelux államokban és a skandináv országokban a legalább évente egyszer megtartott találkozók formájában konkretizálódott, és e találkozók két részre oszlottak, az egyik szekció a skandináv országok piacával, míg a másik a Benelux államok piacával foglalkozott. Az is kiderül, hogy a kétoldalú kapcsolatfelvételek rendszeresek voltak.

106 Ezek fényében a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor azt a következtetést vonta le a megtámadott határozat (265)-(267) preambulumbekezdésében, hogy a gépjárműipar számára gyártott cérna piacán létrehozott kartellt és az ipari felhasználásra szánt cérna piacán létrehozott kartellt a Benelux államokban és a skandináv országokban meg kell különböztetni egymástól, és ezek ily módon két különböző jogsértésnek minősülnek.

107 E tekintetben ki kell emelni, hogy a gépjárműipar számára gyártott cérna piacán létrehozott kartelltől eltérően az ipari felhasználásra szánt cérna piacán a Benelux-államokban és a skandináv országokban létrehozott kartell egy jogsértésnek minősül, azon okból, hogy a termékek azonosak voltak, a kartell résztvevői ugyanazok voltak, a kartell tartalma és működési módja hasonló volt, a találkozókat azonos napon tartották, és a részt vevő vállalkozásokat ugyanazon személyek képviselték.

108 Következésképpen, nem releváns egyfelől az az érvelés, amely a hatáskörök megosztottságának hiányán alapul a felperesek esetében az ipari felhasználásra szánt cérna és a gépjárműipar számára gyártott cérna értékesítésének területén, másfelől pedig az azon a tényen alapuló érvelés, hogy a részt vevő vállalkozások vezetőinek és tagjainak mindenképpen tudomással kell bírniuk a különböző kartellek létezéséről. Ezen érvelések nem bizonyítják a közös szubjektív elem meglétét.

109 A felperesek arra irányuló érvelését is el kell utasítani, hogy létezett globális koordináció, amely érvelés azon alapul, hogy gyakoriak voltak a kapcsolatok a Coats képviselője és az Amann vezetője között. Az iratokból kiderül, hogy ezek semmiféle olyan nyilatkozatot nem tartalmaznak, amelyet a globális koordinációra utaló jelnek lehetne értelmezni. A tárgyaláson a felperesek elismerték, hogy nem tudnak benyújtani a Törvényszékhez olyan dokumentumokat, amelyek tanúsítják az Amann és a Coats közötti globális koordinációra irányuló akaratot.

110 Végül a felperesek helytelenül állítják azt azon következtetés alátámasztására, hogy két különböző jogsértés történt, hogy a termékpiac körülhatárolásának kritériuma nem minősülhet érvényes értékelési kritériumnak, amennyiben ez ellenőrizhetetlen mérlegelési mozgásteret biztosítana a Bizottság számára a rokon termékek esetében. Egyfelől ugyanis a Bizottság szóban forgó mérlegelési mozgástere nem korlátlan, mivel a Bizottság a Törvényszék ellenőrzése alatt áll, amint az a fenti 54. pontban megállapításra került. Másfelől, a termékpiacokra vonatkozó kritérium a jelen ügyben csak egyike volt azon kritériumoknak, amelyek alapján azon következtetés levonására került sor, hogy két különböző jogsértés történt.

111 A fenti megállapítások összességére figyelemmel az 1/2003 rendelet 7. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértésén alapuló jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

B - A bírság csökkentésére irányuló jogalapról

1. A felperesek által hivatkozott, a szankciónak a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésében és az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésében előírt felső határa megsértéséről

a) A felek érvei

112 A felperesek által előterjesztett jogalap három kifogást tartalmaz.

113 Az első kifogás keretében a felperesek arra hivatkoznak, hogy a két jogsértés valójában egy egységes jogsértésnek minősül, és ezért csak egy bírság szabható ki velük szemben, amelynek összege nem haladhatja meg a teljes forgalmuk 10%-ának megfelelő felső határt. Márpedig az ezen összeadásból eredő teljes összeg meghaladja a szóban forgó felső határt, és ily módon sérül a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése.

114 A felperesek e tekintetben azt állítják, hogy megsértésre került a nulla poena sine lege közösségi jogi elve. Lényegében azon tényt kifogásolják, hogy a Bizottság azon piacok felosztásával, amelyeken a párhuzamos jogsértések megállapításra kerültek, korlátlan mozgástérhez juthat a teljes forgalom 10%-ának megfelelő felső határt meghaladó bírságok kiszabása tekintetében. Márpedig a felperesek úgy ítélik meg, hogy a törvényesség elve nem csupán abból ered, hogy a bíróság számára tilos bírság kiszabása jogi alap nélkül, hanem a jogalkotó azon kötelezettségéből is, hogy a büntetőrendelkezéseket pontosan és egyértelműen fogalmazza meg. Az egyértelműség kógenciáját ily módon egy jogszabály alkotóelemeire is alkalmazni kell, de ugyanakkor ezen jogszabály jogi következményeire is. E követelmények érvényesek a fent hivatkozott, a versenyjogi szabályok megsértéséért kiszabható bírságokat előíró rendelkezések esetében is.

115 A felperesek a tárgyalás során tett azon felhívásra, hogy tegyék egyértelműbbé érvelésüket, előadták, hogy ez az érvelés úgy értendő, hogy ez egyaránt vitatja magának a jogszabálynak a jogszerűségét, következésképpen jogellenességi kifogást terjesztettek elő a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése vonatkozásában.

116 A felperesek elutasítják a Bizottságnak az azon kötelezettségére vonatkozó érvelését, hogy tiszteletben kell tartania a non bis in idem elvét, mivel ezen elv semmiféle biztosítékot nem nyújt ahhoz, hogy pontosan kerüljön megállapításra, egy vagy több jogsértés történt. A felperesek lényegében azt állítják, hogy a kérdés már a kezdeteknél felbukkan, azaz annak meghatározásánál, hogy egy vagy több jogsértésről van-e szó.

117 Második kifogásukban a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság egységes bírságot szabhat ki különböző jogsértésekért abban az esetben, ha e jogsértések tárgyát azonos jellegű, különböző piacokon elkövetett cselekmények alkotják, és amikor a résztvevők nagy vonalakban ugyanazok a vállalkozások. E két feltétel a jelen ügyben teljesül.

118 A felperesek azt állítják, hogy a Bizottság minden indokolás nélkül eltért korábbi gyakorlatától. Arra hivatkoznak ugyanis, hogy amennyiben a Bizottság nem él a több jogsértésre kiszabható egységes bírság kiszabásának hatáskörével, az európai közigazgatási jog általános elveinek megfelelően köteles indokolni e hatáskör mellőzését. A jelen ügyben a Bizottság a felperesek szerint tehát az EK 253. cikket sértette meg.

119 A felperesek összehasonlítják a megtámadott határozatot az [EK] 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/E-1/37.512 "vitaminok"-ügy) 2001. november 21-én hozott bizottsági határozattal (HL 2003. L 6., 1. o.; a továbbiakban: "vitaminok"-határozat). A Bizottság ugyanis egy átfogó bírságban egyesítette a különböző jogsértésekért kiszabott bírságokat, mivel szükségesnek tartotta a teljes forgalom 10%-ának megfelelő felső határ tiszteletben tartását. Márpedig, amint a "vitaminok"-határozatban, a jelen ügyben szereplő kartellek ugyanabban az anyagi és "tér-idő" környezetben jöttek létre.

120 Harmadik kifogásukban a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság által megkívánt elrettentő hatás már elérésre került az ipari felhasználásra szánt cérna piacán történt jogsértésért kiszabott bírsággal. A Bizottságnak tehát ezt figyelembe kellett volna vennie a gépjárműipar számára gyártott cérnára vonatkozó kartellt szankcionáló bírság megállapítása során.

121 A Bizottság cáfolja ezeket az érveket.

b) A Törvényszék álláspontja

122 A felperesek által hivatkozott jelen jogalap lényegében három kifogásból áll, amelyek a nulla poena sine lege elvének megsértésén, a több jogsértésért egységes bírság kiszabásának kötelezettségén, illetve a szankció jogi céljainak megsértésén alapulnak.

A nulla poena sine lege elvének megsértésén és a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése jogellenességére vonatkozó kifogáson alapuló jogalapról

123 Először is a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése jogellenességére vonatkozó, a felperesek által három szinten hivatkozott kifogást kell megvizsgálni. A felperesek elsősorban azt állítják, hogy magának a jogsértésnek a fogalma sem egyértelmű, amint az a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében szerepel. Másodsorban a felperesek arra hivatkoznak, hogy az egységes és folytatólagos jogsértés fogalma sincs egyértelműen meghatározva, és ily módon a Bizottság önkényesen befolyásolhatja a bírságok összegét azon piacok felosztásával, amelyeken a párhuzamos jogsértéseket megállapították. Harmadsorban azt állítják, hogy az ugyanezen cikkben előírt szankciók sem egyértelműek.

124 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következően a büntetések törvényességének elve a jogbiztonság elvéből következik, amely maga a közösségi jog alapelvét képezi, és amely megköveteli többek között, hogy minden közösségi szabályozás, különösen amikor szankciót szab ki, vagy enged kiszabni, világos és pontos legyen annak érdekében, hogy az érintett személyek egyértelműen megismerhessék az abból eredő jogaikat és kötelezettségeket, és ennek megfelelően megtehessék intézkedéseiket (lásd e tekintetben a Bíróság 169/80. sz., Gondrand és Garancini ügyben 1981. július 9-én hozott ítéletének [EBHT 1981., 1931. o.] 17. pontját, C-143/93. sz. Van Es Douane Agenten ügyben 1996. február 13-án hozott ítéletének [EBHT 1996., I-431. o.] 27. pontját, valamint a Törvényszék T-279/02. sz., Degussa kontra Bizottság ügyben 2006. április 5-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-897. o.] 66. pontját).

125 Ez a tagállamok alkotmányos hagyományainak részét képező elv, amelyet több nemzetközi egyezmény is megfogalmaz, többek között az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 7. cikke, mind a büntetőjogi jellegű szabályokra, mind pedig a közigazgatási szankciókat kiszabó vagy azokat engedélyező, sajátos közigazgatási intézkedésekre kötelező (lásd ebben az értelemben a Bíróság 137/85. sz. Maizena-ügyben 1987. november 18-án hozott ítéletének [EBHT 1987., 4587. o.] 15. pontját). Nem csupán a bűncselekmény tényállási elemeit megfogalmazó szabályokra alkalmazandó, hanem az előzőek megsértéséből következő következményeket meghatározó szabályokra is (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-74/95. és C-129/95. sz., X egyesített ügyekben 1996. december 16-án hozott ítélet [EBHT 1996., I-6609. o.] 25. pontját és a fenti 124. pontban hivatkozott Degussa kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 67. pontját).

126 E tekintetben emlékeztetni kell az EJEE 7. cikke (1) bekezdésének megfogalmazására:

"Senkit sem szabad elítélni olyan cselekményért vagy mulasztásért, amely elkövetése idején a hazai vagy nemzetközi jog alapján nem volt bűncselekmény. Ugyancsak nem lehet a bűncselekmény elkövetése idején alkalmazható büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni."

127 Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) szerint e rendelkezésből következik, hogy a törvénynek világosan meg kell határoznia a jogsértéseket és a hozzájuk kapcsolódó büntetéseket. E feltétel akkor teljesül, ha a jogalany - a releváns rendelkezés megfogalmazásából, szükség esetén a bíróságok által nyújtott értelmezés segítségével - megtudhatja, hogy mely cselekmények és mulasztások vonják maguk után a büntetőjogi felelősségét (lásd többek között az EJEB, 2000. június 22-i Coëme és társai kontra Belgium ítéletet, Ítéletek és Határozatok Tára, 2000-VII. 1. o., 145. §) (a fenti 124. pontban hivatkozott Degussa kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 69. pontja).

128 Az EJEB ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az EJEE 7. cikke (1) bekezdése követelményeinek teljesítése érdekében nem szükséges, hogy azon rendelkezések, amelyek értelmében ezeket a szankciókat kiszabják, olyan mértékben meghatározottak legyenek, amelyek teljes bizonyossággal előreláthatóvá teszik az e rendelkezéseket sértő magatartásokból eredő következményeket (a fenti 124. pontban hivatkozott Degussa kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 71. pontja).

129 Az EJEB ítélkezési gyakorlata értelmében ugyanis az, hogy a rendelkezés homályos fogalmakat tartalmaz, nem jelenti feltétlenül az EJEE 7. cikkének megsértését, és az, hogy egy törvény mérlegelési jogkört biztosít, önmagában nem ütközik az előreláthatóság követelményébe, feltéve hogy e jogkör gyakorlásának terjedelme és módja kellő pontossággal meg van határozva, tekintettel az adott jogos célkitűzésre, annak érdekében, hogy a jogalanyok számára megfelelő védelmet biztosítson a visszaélésekkel szemben (lásd az EJEB, 1992. február 25-i Margareta és Roger Andersson kontra Svédország ügyben hozott ítéletet, A. sorozat 226. szám, 75. §). Ebben a vonatkozásban az EJEB magán a törvény szövegén kívül figyelembe veszi az arra a kérdésre adott választ is, hogy az alkalmazott meghatározatlan fogalmakat az állandó és kihirdetett ítélkezési gyakorlat meghatározta-e (lásd az EJEB, 1995. szeptember 27-i G. kontra Franciaország ítéletet, A. sorozat 325-B. szám, 25. §) (a fenti 124. pontban hivatkozott Degussa kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 72. pontja).

130 A jelen esetben a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének és az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a büntetések törvényessége elvére tekintettel való érvényességét illetően - amint azt a közösségi bíróság az EJEE meghatározásaival és a tagállamok alkotmányos hagyományaival összhangban elismerte - meg kell állapítani, hogy a felperes állításával ellentétben a Bizottság nem rendelkezik korlátlan mérlegelési mozgástérrel egyrészt a versenyjogi szabályok megsértésének megállapítását illetően, másrészt annak meghatározását illetően, hogy a különböző jogsértő cselekmények egységes és folytatólagos jogsértésnek vagy több önálló jogsértésnek minősülnek-e, harmadrészt pedig az e jogsértésekért kiszabott bírság összegének megállapítását illetően.

131 Először is, a versenyjogi szabályok megsértései, amiért a Bizottság a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének és az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének alkalmazásával bírságot szabhat ki, kizárólag az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk rendelkezésében szereplő jogsértések. Márpedig a felperesek megalapozatlanul állítják, hogy a Bizottság korlátlan mérlegelési mozgástérrel rendelkezik az ilyen jogsértések megállapítása tekintetében. Egyfelől emlékeztetni kell arra, hogy annak a kérdése, hogy az EK 81. cikk és az EK 82. cikk feltételei teljesültek-e, főszabály szerint a közösségi bíróság teljes körű felülvizsgálata alá tartozik (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság C-7/95. P. sz., Deere kontra Bizottság ügyben 1998. május 28-án hozott ítéletének [EBHT 1998., I-3111. o.] 34. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a Törvényszék T-99/04. sz., AC-Treuhand kontra Bizottság ügyben 2008. július 8-án hozott ítéletének [EBHT 2008., II-1501. o.] 144. pontját). Másfelől, jóllehet igaz az, hogy e megállapítás összetett technikai vagy gazdasági jellegű értékeléseket igényel, az ítélkezési gyakorlat elismeri a Bizottság bizonyos mérlegelési mozgásterét, ez azonban semmi esetre sem korlátlan. Ez nem jelenti azt, hogy a Törvényszék nem vizsgálhatja felül a Bizottság ilyen jellegű tényekre vonatkozó értékelését. A közösségi bíróságnak többek között nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy a bizonyítékok tartalmazzák-e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő valamennyi adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják-e a belőlük levont következtetéseket (lásd a fenti 54. pontban hivatkozott Microsoft kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 89. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

132 A felperesek tehát nem állíthatják, hogy az EK 81. cikkben szereplő jogsértések egyike, amelynek lényege "vállalkozások közötti megállapodás, [...] amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása [...] így különösen: a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése" nem tette lehetővé számukra, hogy tudják, hogy az ipari felhasználásra szánt cérna piacán a Benelux államokban és a skandináv országokban létrehozott kartellek és a gépjárműipar számára gyártott cérna piacán az EGT-ben létrehozott kartellek jogsértéseknek minősülnek a hivatkozott EK 91. cikk értelmében, és így megalapozzák felelősségüket.

133 Másodsorban, azon kritériumok hiányát illetően, amelyek lehetővé tennék annak meghatározását, hogy egységes és folytatólagos jogsértésről, vagy több önálló jogsértésről van-e szó, meg kell állapítani, hogy e kritériumok nem szerepelnek sem a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében, sem az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében, sem pedig az EK 81. cikkben. Ugyanakkor az egységes és folytatólagos jogsértés fogalmát állandó és közzétett ítélkezési gyakorlat alkalmazta és pontosította. Az olyan kritériumok, mint a tárgy azonossága (az elemek összességének azonos célja) és az alanyok azonossága (az érintett, és a közös tárgyban tudatosan részt vevő azonos vállalkozások) annak meghatározására irányulnak, hogy az elkövetett jogsértések "átfogó terv" keretébe tartoznak-e, és így egységes jogsértést alkotnak, évek során alakultak ki a fenti 89. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban.

134 A Bizottság tehát objektív indokok alapján indíthat különböző eljárásokat, állapíthat meg különböző jogsértéseket és szabhat ki több, különböző bírságot (lásd ebben az értelemben a fenti 93. pontban hivatkozott "Tokai II"-ítélet 124. pontját).

135 E tekintetben a megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló jogalap elemzéséből (a fenti 53. és ezt követő pontok) egyértelműen következik, hogy a Bizottság által a két különböző jogsértés fennállásának megállapítására alkalmazott kritériumok az ítélkezési gyakorlatból eredő állandó kritériumok.

136 Ha igaz az, hogy egyes kritériumok mérlegelési mozgásteret hagynak a Bizottság számára, az is igaz, hogy e mérlegelési mozgástérnek a közösségi bíróság által gyakorolt felülvizsgálata az állandó és közzétett ítélkezési gyakorlat által lehetővé tette bizonyos fogalmak pontosítását. Ez a helyzet többek között a termékpiac és a földrajzi piac meghatározásának esetében, amelyet a Bizottság a jelen ügyben alkalmazott, és amelynek okán ez utóbbinak összetett gazdasági vizsgálatokat kellett végeznie. Amint az az első jogalap elemzése során megállapításra került (a fenti 53. és ezt követő pontok), a Bizottságnak mérlegelési jogköre gyakorlásakor az ítélkezési gyakorlat által rögzített olyan kritériumokhoz kellett tartania magát, mint a helyettesíthetőség a kínálat és a kereslet szempontjából.

137 Továbbá - az átláthatóság miatt és az érintett vállalkozások jogbiztonságának növelése érdekében - a Bizottság közzétette a piac meghatározásáról szóló közleményt, amelyben meghatározza azokat a kritériumokat, amelyeket az érintett piac meghatározásához alkalmaz az minden egyes tényállás esetén. Ebben a vonatkozásban azzal, hogy mivel ilyen magatartási szabályokat fogadott el, és azok közzétételével kijelentette, hogy ezentúl alkalmazni fogja e szabályokat az általuk érintett esetekre, a Bizottság korlátozza magát mérlegelési jogköre gyakorlásában, és nem térhet el e szabályoktól anélkül, hogy ne tenné ki magát egyes esetekben felelősségre vonásnak az általános jogelvek - mint az egyenlő bánásmód és a bizalomvédelem elve - megsértése címén. Ugyanakkor a piac meghatározásáról szóló közlemény, még ha nem képezi is a megtámadott határozat jogi alapját, általánosan és elvont módon meghatározza azokat a kritériumokat, amelyeket a Bizottság magára vállalt annak meghatározása érdekében, hogy egy vagy több piac létezik-e, annak meghatározása érdekében, hogy egy vagy több jogsértés történt-e, következésképpen garantálja a vállalkozások jogbiztonságát (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-189/02. P., C-202/02. P., C-205/02. P-C-208/02. P., és C-213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28-án hozott ítéletének [EBHT 2005., I-5425. o.] 211. és 213. pontját). Ebből következik, hogy a piac meghatározásáról szóló közlemény Bizottság általi elfogadása csak a Bizottságnak egyébként is a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdéséből és az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdéséből eredő mérlegelési jogköre gyakorlása korlátainak meghatározásához járult hozzá.

138 E tekintetben a piac meghatározásáról szóló közlemény 4. és 5. pontjából az következik, hogy "a Bizottság azt várja, hogy növekszik politikájának és határozathozatalának áttekinthetősége a versenypolitika terén", és "[a] nagyobb fokú áttekinthetőség azt is fogja eredményezni, hogy a vállalkozások és tanácsadóik képesek lesznek jobban előrelátni annak a lehetőségét, hogy a Bizottság adott esetben a versennyel kapcsolatban aggályokat fogalmazzon meg. A vállalkozások így ezt a lehetőséget saját belső határozathozatalukban figyelembe tudják venni, amikor például [...] bizonyos megállapodások létrehozásáról gondolkodnak."

139 Így, a fent hivatkozott különböző tényezőkre tekintettel egy körültekintő - szükség esetén jogi tanácsokkal ellátott - gazdasági szereplő kellő pontossággal előre láthatja azt a módszert, amelyet a Bizottság alkalmazni fog, hogy egy vállalkozás adott magatartása tekintetében megállapítsa, hogy egységes és folytatólagos jogsértés áll fenn, vagy több önálló jogsértés.

140 Harmadsorban, azon érvelést illetően, miszerint a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében előírt szankciók nem egyértelműek, meg kell állapítani, hogy a felperesek állításával ellentétben a Bizottság nem rendelkezik korlátlan mérlegelési mozgástérrel a versenyjogi szabályok megsértése esetén való bírságkiszabást illetően (lásd analógia útján a fenti 124. pontban hivatkozott Degussa kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 74. pontját).

141 A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése ugyanis korlátozza a Bizottság mérlegelési jogkörét. Egyfelől e rendelkezések objektív kritériumot írnak elő, miszerint az egyes vállalkozásokra vagy a vállalkozások társulásaira kiszabott bírság mértéke nem haladhatja meg éves forgalmuk 10%-át. Ily módon a kiszabható bírságnak feltétlen és számszerűsíthető felső határa van, így egy adott vállalkozással szemben kiszabható bírság maximális összege előre meghatározható. Másfelől, a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdése, amely utóbbi ugyanezen rendelet (3) bekezdését egészíti ki, arra kötelezi a Bizottságot, hogy az egyes esetekben a bírságot "a jogsértés súlyán túl ennek időtartamára is figyelemmel" határozza meg (lásd analógia útján a fenti 124. pontban hivatkozott Degussa kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 75. pontját).

142 Mindazonáltal amennyiben elfogadható, hogy a bírság felső határának objektív kritériuma, valamint a jogsértés súlyának és időtartamának szubjektív kritériumai a Bizottság számára széles mérlegelési mozgásteret biztosítanak, olyan feltételekről van szó, amelyek a Bizottság számára lehetővé teszik a szankciók kiszabását, figyelembe véve a szóban forgó magatartás jogellenességének mértékét. Következésképpen e ponton meg kell állapítani, hogy a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) és (3) bekezdése, amelyek bizonyos mozgásteret biztosítanak a Bizottság számára, meghatározzák azokat a kritériumokat és korlátokat, amelyek kötik a Bizottságot a bírságokra vonatkozó hatáskörének gyakorlása során (lásd analógia útján a fenti 124. pontban hivatkozott Degussa kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 75. pontját).

143 Rá kell továbbá mutatni, hogy a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése értelmében való bírságkiszabás során a Bizottságnak tiszteletben kell tartania a Bíróság és a Törvényszék ítélkezési gyakorlata által megfogalmazott általános jogelveket, különösen az egyenlő bánásmód és az arányosság elvét (lásd analógia útján a fenti 124. pontban hivatkozott Degussa kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 77. pontját és a Törvényszék T-69/04. sz., Schunk és Schunk Kohlenstoff-Technik kontra Bizottság ügyben 2008. október 8-án hozott ítéletének [az EBHT-ban még nem tették közzé] 41. pontját).

144 Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy az EK 229. cikk és az 1/2003 rendelet 31. cikke értelmében a Bíróság és a Törvényszék a Bizottság bírságot megállapító határozataival szemben benyújtott keresetek tekintetében korlátlan felülvizsgálati jogkörrel bír, és így a Bizottság által elfogadott határozatot nem csupán megsemmisítheti, hanem a kiszabott bírságot törölheti, csökkentheti vagy emelheti. A Bizottság közigazgatási gyakorlata tehát a közösségi bíróság korlátlan felülvizsgálata alá tartozik (lásd analógia útján a fenti 143. pontban hivatkozott Schunk és Schunk Kohlenstoff-Technik kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 41. pontját). E felülvizsgálatot a közösségi bíróság a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott feltételek tiszteletben tartása mellett gyakorolja. Következésképpen, a közösségi bíróság által gyakorolt felülvizsgálat az állandó és kihirdetett ítélkezési gyakorlattal pontosan a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében található meghatározatlan fogalmak pontosítását teszi lehetővé, amely fogalmakat megismétli az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) és (3) bekezdése (lásd analógia útján a fenti 124. pontban hivatkozott Degussa kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 79. pontját).

145 Ugyanakkor, a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében, újabban pedig 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) és (3) bekezdésében elfogadott, és a Bíróság, illetve a Törvényszék ítélkezési gyakorlatában meghatározott feltételek alapján maga a Bizottság alakított ki egy ismert és hozzáférhető közigazgatási gyakorlatot. Jóllehet a Bizottság határozathozatali gyakorlata nem képezi a versenyügyekben kiszabott bírságokra vonatkozó jogi hátteret (lásd a Törvényszék T-241/01. sz., Scandinavian Airlines System kontra Bizottság ügyben 2005. július 18-án hozott ítéletének [EBHT 2005., I-5439. o.] 87. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), mindazonáltal az egyenlő bánásmód elve értelmében a Bizottság a hasonló helyzeteket nem kezelheti eltérő módon, vagy a különböző helyzeteket azonos módon, hacsak e bánásmód nem objektíve igazolt (a Bíróság 106/83. sz. Sermide-ügyben 1984. december 13-án hozott ítéletének [EBHT 1984., 4209. o.] 28. pontja és a Törvényszék T-311/94. sz., Eendracht kontra Bizottság ügyben 1998. május 14-én hozott ítéletének [EBHT 1998., II-1129. o.] 309. pontja).

146 Figyelembe kell még venni azt, hogy - az átláthatóság miatt és az érintett vállalkozások jogbiztonságának növelése érdekében - a Bizottság kihirdette a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az [ESZAK] 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatást (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o.) (a továbbiakban: iránymutatás), amelyben meghatározza a bírság megállapításának rá nézve minden egyes esetben kötelező módját. A fenti 137. pontban tett, a piac meghatározásáról szóló közleményre vonatkozó megállapítások ezen iránymutatás tekintetében is érvényesek. Ugyanis, mivel ilyen magatartási szabályokat fogadott el, és azok közzétételével kijelentette, hogy ezentúl alkalmazni fogja e szabályokat az általuk érintett esetekre, a Bizottság korlátozza magát mérlegelési jogköre gyakorlásában, és nem térhet el e szabályoktól anélkül, hogy ne tenné ki magát egyes esetekben felelősségre vonásnak az általános jogelvek - mint az egyenlő bánásmód és a bizalomvédelem elve - megsértése címén. Ugyanakkor az iránymutatás, még ha nem képezi is a határozat jogi alapját, általánosan és elvont módon meghatározza azt a módszert, amelyet a Bizottság magára vállalt az e határozatban kiszabott bírságok összegének megállapítása végett, következésképpen garantálja a vállalkozások jogbiztonságát (a fenti 137. pontban hivatkozott Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 211. és 213. pontja). Ebből következik, hogy az iránymutatás Bizottság általi elfogadása, amennyiben az a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése, újabban pedig az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) és (3) bekezdése által meghatározott jogi keretbe illeszkedik, csak a Bizottság egyébként is e rendelkezésből eredő mérlegelési jogköre gyakorlása korlátainak meghatározásához járult hozzá (lásd ebben az értelemben a fenti 124. pontban hivatkozott Degussa kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 82. pontját).

147 Így, a fent hivatkozott különböző tényezőkre tekintettel egy körültekintő - szükség esetén jogi tanácsokkal ellátott - gazdasági szereplő kellő pontossággal előre láthatja az adott magatartásért járó bírság módját és mértékét. Az, hogy ez a gazdasági szereplő előre nem ismerheti pontosan a Bizottság által az egyes esetekben kiszabandó bírság összegét, nem sérti a büntetések törvényességének elvét, tekintettel arra, hogy a Bizottság által büntetendő jogsértés súlyának függvényében a visszaszorítás és elrettentés céljai igazolják annak elkerülését, hogy a vállalkozások felmérhessék a jogsértésben való részvételükből fakadó előnyöket figyelembe véve - előzetesen - az e jogsértő magatartás miatt velük szemben kiszabandó bírság összegét (a fenti 124. pontban hivatkozott Degussa kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 83. pontja, és a fenti 143. pontban hivatkozott Schunk és Schunk Kohlenstoff-Technik kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 45. pontja).

148 Ebben a vonatkozásban, még ha a vállalkozások előzetesen nem is ismerhetik pontosan a Bizottság által az egyes esetekben megállapítandó bírság összegét, megjegyzendő, hogy az EK 253. cikk értelmében a bírságot kiszabó határozatban a Bizottság - a határozat általánosan ismert összefüggései ellenére - köteles indokolást adni, különösen a kiszabott bírság összegét és az ebben a vonatkozásban kiválasztott módszert illetően. Ezen indokolásból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a Bizottság érvelésének, lehetővé téve az érdekeltek számára, hogy az alkalmazott intézkedés igazolását megismerjék a közösségi bíróság elé való terjesztés lehetősége mérlegelése céljából, és hogy adott esetben ez utóbbi számára lehetővé tegye a felülvizsgálat gyakorlását (a fenti 124. pontban hivatkozott Degussa kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 84. pontja és a fenti 143. pontban hivatkozott Schunk és Schunk Kohlenstoff-Technik kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 46. pontja).

149 Másodsorban, az egységes jogsértés fennállásán és az ebből eredően a forgalom 10%-os felső határának meghaladásán alapuló jogalapot illetően egyfelől arra kell emlékeztetni, hogy a megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló jogalap vizsgálatából az következik, hogy a Bizottság joggal állapította meg két különböző jogsértés fennállását. Márpedig, amint az a fenti 94. pontban is megállapításra került, több különálló jogsértés megállapítása főszabály szerint több különálló bírság kiszabását vonhatja maga után, minden egyes esetben a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében meghatározott határokon belül. Következésképpen a Bizottság már eleve bírságot szabhatott ki az egyes jogsértések miatt, nem volt tehát köteles arra, hogy egységes átfogó bírságot szabjon ki.

150 Másfelől azt kell meghatározni, hogy a több jogsértést elkövető vállalkozásra kiszabott bírságok összege túlléphet-e a 10%-os felső határon. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a jogsértésben részt vevő vállalkozások és vállalkozások társulásai tekintetében a bírság egyenként nem haladhatja meg az előző üzleti év teljes forgalmának 10%-át. Az egyes vállalkozásokra kiszabott különböző bírságok összegéről ebben a rendelkezésben nincs szó. Amennyiben a felperesek ténylegesen külön jogsértéseket követtek el, nincs jelentősége annak, hogy a jogsértéseket egy vagy több határozatban állapítják-e meg. Az egyedüli kérdés így az, hogy ténylegesen külön jogsértésekről van-e szó. Ily módon, az egyes jogellenes tevékenységek egységes jogsértésként vagy több különálló jogsértésként történő minősítése főszabály szerint befolyásolja a kiszabható bírságot, amennyiben a több különálló jogsértés megállapítása több különálló bírság kiszabását vonhatja maga után, minden egyes esetben a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében meghatározott határokon belül (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fenti 93. pontban hivatkozott "Tokai II"-ítélet 118. pontját és a fenti 91. pontban hivatkozott BASF kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 158. pontját).

151 Ebből következik, hogy két olyan bírság kiszabásával, amelyek együttes összege meghaladja a felperesek forgalmának 10%-át, a Bizottság nem sértette meg a nulla poena sine lege elvét.

152 A fenti megállapítások összességéből az következik, hogy a nulla poena sine lege elvének megsértésén alapuló jogalapot és a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésével és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésével szemben emelt jogellenességi kifogásokat el kell utasítani.

A több jogsértésért egységes büntetés kiszabásának kötelezettségén alapuló jogalapról

153 El kell utasítani a felperesek által másodlagosan hivatkozott azon jogalapot, miszerint két különböző jogsértés esetén egy átfogó bírságot kellett volna kiszabni.

154 Az ítélkezési gyakorlatból valóban az következik, hogy a Bizottság több jogsértésért egységes büntetést szabhat ki (a Törvényszék T-83/91. sz., Tetra Pak kontra Bizottság ügyben 1994. október 6-án hozott ítéletének [EBHT 1994., II-755. o.] 236. pontja, a T-25/95., T-26/95., T-30/95-T-32/95., T-34/95-T-39/95., T-42/95-T-46/95., T-48/95., T-50/95-T-65/95., T-68/95-T-71/95., T-87/95., T-88/95., T-103/95. és T-104/95. sz., Cimenteries CBR és társait kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. március 15-én hozott ítéletének [EBHT 2000., II-491. o.] 4761. pontja, és a T-203/01. sz., Michelin kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 30-án hozott ítéletének [EBHT 2003., II-4071. o.] 265. pontja).

155 Ugyanakkor pusztán egy lehetőségről van szó, amellyel a Bizottság bizonyos körülmények között élt, különösen akkor, amikor a jogsértések egy összességében koherens stratégiába illeszkedtek (lásd ebben az értelemben a fenti 154. pontban hivatkozott Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 4761-4764. pontját és a fenti 154. pontban hivatkozott Tetra Pak kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 236. pontját), amennyiben egység van a jogsértések között (lásd ebben az értelemben Bíróság 100/80-103/80. sz., Musique diffusion française és társai kontra Bizottság ügyben 1983. június 7-én hozott ítéletének [EBHT 1983., 1825. o.] 127. pontját), illetve ha a Bizottság határozatában megállapított jogsértések tárgya azonos jellegű cselekmény volt különböző piacokon, különösen az árak és kvóták rögzítése és információcsere, és az e jogsértésekben részt vevő vállalkozások nagyjából azonosak (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-144/89. sz., Cockerill Sambre kontra Bizottság ügyben 1995. április 6-án hozott ítéletének [EBHT 1995., II-947. o.] 92. pontját). Az első jogalap vizsgálata bizonyította, hogy a jelen ügyben nem álltak fenn e körülmények.

156 Ezen ítélkezési gyakorlatból nem lehet arra következtetni, hogy létezik a Bizottság korábbi olyan gyakorlata, amely kötelezné, hogy automatikusan alkalmazza az egységes bírság kiszabásának lehetőségét több jogsértés esetén, és az sem, hogy köteles lenne megindokolni azt, hogy ezt miért nem alkalmazta. A hivatkozott ítélkezési gyakorlat inkább annak bizonyítására szolgál, hogy az egységes bírság kiszabásának gyakorlata a kivételek közé tartozik, mivel azt a Bizottság csak bizonyos körülmények között alkalmazza.

157 E tekintetben a Bizottságnak a felperesek által hivatkozott határozatai sem utalnak ilyen gyakorlatra. Ugyanis mind az EK-Szerződés 81. cikkének alkalmazásával kapcsolatos eljárásra (COMP/36.264. sz. ügy - Mercedes-Benz) vonatkozó 2001. október 10-i 2002/758/EK bizottsági határozatban (HL 2002. L 257., 1. o.), különösen ennek 253. pontja, mind pedig a fenti 119. pontban hivatkozott "vitaminok"-határozatban (711. és 775. pont) a megállapított különböző jogsértésekért különböző bírságok kiszabására került sor, amelyek összeadásra kerültek a bírság teljes összegének megállapítása végett. A Bizottság tehát több bírságot szabott ki, amelyeket összeadott. Mindenesetre, a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlata önmagában nem szolgál jogi háttérként a versenyjogi bírságok tekintetében, mivel azt kizárólag a 17. rendelet, az 1/2003 rendelet és az iránymutatás szabályozza (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Törvényszék T-23/99. sz., LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben 2002. március 20-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II-1705. o.] 234. pontját és a fenti 154. pontban hivatkozott Michelin kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 254. pontját).

158 Következésképpen, a Bizottság feltételezett korábbi gyakorlatán alapuló érvelést, miszerint egyrészt különböző jogsértések esetén csak egy átfogó bírság szabható ki, és másrészt, hogy az érintett vállalkozás teljes forgalma 10%-ának megfelelő felső határt kell alkalmazni az egyes jogsértésekért kiszabott bírságok összeadásából eredő végső bírság összege tekintetében, el kell utasítani.

A szankció törvényi céljainak megsértésén alapuló kifogásról

159 A felperesek megalapozatlanul állítják, hogy a Bizottságnak figyelemmel kellett volna lennie a Benelux államok és a skandináv országok iparicérna-piacán létrehozott kartellért kiszabott bírság elrettentő hatására, amikor bírságot szabott ki a gépjárműipar számára gyártott cérna EGT-beli piacán létrehozott kartellért.

160 A Bizottság által a bírságok összegének meghatározásakor követhető elrettentő cél ugyanis arra irányul, hogy biztosítsa, hogy a vállalkozások az Európai Közösségben, illetve az EGT-ben végzett tevékenységük során tiszteletben tartsák a Szerződés által lefektetett versenyszabályokat. Ebből az következik, hogy a közösségi versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírságok elrettentő hatását nem lehet kizárólag a bírsággal sújtott vállalkozás egyedi helyzetének fényében megítélni (a fenti 53. pontban hivatkozott Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 110. pontja) (a Törvényszék T-64/02. sz., Heubach kontra Bizottság ügyben 2005. november 29-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-5137. o.] 181. pontja). Több jogsértés esetén a Bizottság joggal vélheti úgy, hogy e cél nem érhető el azzal, hogy egy szankciót szab ki a jogsértések egyike miatt.

161 Ebből következően ezt a kifogást el kell utasítani.

162 A fenti magállapítások összességéből az következik, hogy a szankciónak a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésében és az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésében előírt felső határának megsértésén alapuló jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

2. A felperesek által hivatkozott, az egyenlő bánásmód és az arányosság elvének a bírság kiszabása során történt megsértésén alapuló jogalapról

a) A felek érvei

163 A felperesek a bírság aránytalan jellegén és az egyenlő bánásmód elvének a bírság kiszabása során történt megsértésén alapuló jogalapjuk alátámasztására több kifogásra hivatkoznak.

164 Először is, az arányosság elvének megsértését illetően a felperesek elsősorban azt állítják, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az érintett vállalkozások közötti méretbeli különbségeket a bírságok meghatározása során, jóllehet az iránymutatás kötelezi erre. Ezért nem helyes, hogy a Bizottság kizárólag a vállalkozásoknak a jogsértés által érintett piacon elért forgalmát vette figyelembe. Ily módon a felperesekre kiszabott bírság globális forgalmuk 13,7%-át teszi ki, míg a Coatsra kiszabott bírság globális forgalmának csak 2,3%-át teszi ki. Az Amann azt állítja, hogy csak középvállalkozás.

165 Másodsorban, az arányosság elvét megsértették, mégpedig azon oknál fogva, hogy megsértették az "azonos magatartásért azonos büntetés" elvét is, amelyet az iránymutatás 1A. pontjának hetedik alpontja ír elő. A Bizottság nem vette figyelembe a vállalkozások gazdasági vagy hozzájárulási képességét, amelyet globális forgalmunkhoz kell mérni.

166 Harmadsorban, az iránymutatás által bevezetett "átalányosítási rendszer" rendkívül hátrányos a kis- és középvállalkozásokra nézve, amit megerősít a Bizottságnak a versenyügyekkel megbízott tagja, és maga a Bizottság is.

167 Negyedsorban, a velük szemben kiszabott bírság a piac méretének vonatkozásában teljességgel aránytalan. A Bizottság ily módon megsértette a büntetés megfelelő jellegének elvét és az arányosság elvét. A felperesek ugyanis arra emlékeztetnek, hogy a szankcionáló határozatok egyaránt követnek elrettentő és megelőző célkitűzéseket, és a büntetés így nem léphet túl az elkövető "reszocializációjához" szükséges mértéken. Ebből következik, hogy minél inkább csökken a vállalkozás jogsértés által érintett forgalma a globális forgalomhoz képest, a szankciónak annál messzebbre kell lennie a 10%-os határtól.

168 Másodszor a felperesek számokkal támasztják alá azon állításukat, hogy sérült a közöttük és a Coats közötti egyenlő bánásmód elve, mind az ez utóbbival szemben kiszabott bírság alapösszegének, mind pedig a végső bírságnak a szintjén. A Bizottság ugyanis egyáltalán nem vette figyelembe az Amann kis méretét abszolút szempontból, illetve relatív szempontból az ipari felhasználásra szánt cérna piacát illetően, ily módon jogi hibát követett el, amikor ugyanabba a csoportba sorolta, mint a Coatsot. Továbbá, maga a Bizottság is a Coats erőfölényéből indult ki, de a megtámadott határozatban nem utal rá, miként vette ezt figyelembe.

169 A Bizottság köteles figyelembe venni a többi érintett vállalkozás méretét, a vállalkozások mérete és gazdasági teljesítménye ugyanolyan értékű értékelési elemek, amelyeket - egyéb kritériumokon túl - figyelembe kell venni a bírság összegének meghatározásakor.

170 A Bizottság cáfolja ezt a jogalapot.

b) A Törvényszék álláspontja

Az arányosság elvének megsértéséről

171 Emlékeztetni kell arra, hogy az arányosság elve ugyan megköveteli, hogy a közösségi intézmények aktusai ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket. A bírságok kiszámításakor a jogsértés súlyát számos tényező függvényében kell értékelni, és e tényezők közül egyiknek sem szabad a többi mérlegelési tényezőhöz képest aránytalan fontosságot tulajdonítani. Az arányosság elve ebben az összefüggésben azzal jár, hogy a Bizottságnak a jogsértés súlyának értékelése során figyelembe vett tényezőkkel arányosan kell meghatároznia a bírság összegét, és hogy e tényezőket egységes és objektíven igazolható módon kell alkalmaznia (a Törvényszék T-43/02. sz., Jungbunzlauer kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 7-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-3435. o.] 226-228. pontja).

- A piac méretének figyelmen kívül hagyásán alapuló érvelésről

172 A felperesek megalapozatlanul róják fel a Bizottságnak, hogy a bírságokat az érintett piacok méretéhez viszonyítva aránytalanul határozta meg.

173 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság a vállalkozásokra olyan bírságot szabhat ki, amelynek összege nem haladja meg a jogsértésben részt vevő egyes vállalkozások által az előző üzleti évben elért forgalom 10%-át. A bírság ezen határon belül történő meghatározásához e rendelkezés (3) bekezdése előírja a jogsértés súlyának és időtartamának figyelembevételét. kell megállapítani. Ezen túlmenően az iránymutatás értelmében a Bizottság a kiindulási összeget a jogsértés súlyának függvényében rögzíti, miközben figyelembe veszi a jogsértés jellegét, annak a piacra gyakorolt konkrét hatását, és amennyiben mérhető, a földrajzi piac kiterjedését.

174 Ily módon sem az 1/2003 rendelet, sem pedig az iránymutatás nem írja elő, hogy a bírság összegét az érintett piac méretével közvetlen összefüggésben kell meghatározni, ez csak egy releváns elem a többi között. E jogi háttér tehát, mint ilyen, nem kötelezi arra a Bizottságot, hogy a termékek piacának kis méretét figyelembe vegye (lásd analógia útján a Törvényszék T-322/01. sz., Roquette Frères kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-3137. o.] 148. pontját).

175 Mindemellett az ítélkezési gyakorlat értelmében a jogsértés súlyának mérlegelésekor a Bizottságnak sok tényezőt kell figyelembe vennie, amelyeknek jellege és jelentősége a kérdéses jogsértés típusától és az érintett jogsértés különleges körülményeitől függően változik (a fenti 155.. pontban hivatkozott Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság ítélet 120. pontja). A jogsértés súlyát alátámasztó tényezők között esetenként szerepelhet a kérdéses termék piacának mérete.

176 Következésképpen, még ha a piac mérete és a termék értéke a jogsértés súlyának megállapítása során figyelembe veendő tényezők is, azok jelentősége a jogsértés különleges körülményeitől függően változik.

177 A jelen ügyben a gépjárműipar számára gyártott cérna piacán elkövetett jogsértés lényegében az európai gépjárműipari ügyfelek számára értékesített alaptermékek célárának rögzítésében, az egyes ügyfelekkel szemben alkalmazandó árakról történő információcserében, az ezen ügyfelekkel szemben alkalmazandó minimális célárak rögzítésében, továbbá az arra irányuló megállapodásban állt, hogy elkerüljék az árversenyt a szállító javára (a megtámadott határozat (215) és (420) preambulumbekezdése). Az ipari felhasználásra szánt cérna piacán elkövetetett jogsértés lényegében árlisták és/vagy az egyes ügyfelekkel szemben alkalmazandó megosztásában az árak és vagy a célárak emeléséről való megegyezésben álltak annak érdekében, hogy elkerüljék a piacon jelen lévő szállítókénál alacsonyabb árakat megjelölő ajánlattételt, abból a célból, hogy felosszák egymás között a vevőket (a megtámadott határozat (99)-(125) és (345) preambulumbekezdése).

178 E magatartások "árkartell" jellegű horizontális korlátozásoknak minősülnek az iránymutatás értelmében, tehát jellegüknél fogva "nagyon súlyosak". E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a felperesek nem vitatják a két év során egyfelől a gépjárműipar számára gyártott cérna piacán az EGT-ben elkövetett jogsértés, másfelől pedig a több mint tíz év alatt az ipari felhasználásra szánt cérna piacán a Benelux államokban és a skandináv országokban elkövetett jogsértés nagyon súlyos jellegét. E körülmények között a szóban forgó piac mérete - feltételezve, hogy ez bizonyított - csak kevésbé jelentős a többi, a jogsértés súlyosságát bizonyító tényező összességéhez viszonyítva.

179 Mindenesetre figyelembe kell venni, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jogsértéseket nagyon súlyosnak kell minősíteni az iránymutatás értelmében, amely előírja, hogy a Bizottság 20 millió eurót meghaladó kiinduló összeget "irányozhat elő." A gépjárműipar számára gyártott cérna piacán elkövetett jogsértést illetően azonban a Bizottság a jogsértés súlyosságának függvényében a felperesek tekintetében 5 millió euró, és a többi vállalkozás tekintetében 1,3 millió euró kiindulási összeget állapított meg (a megtámadott határozat (432)-(435) preambulumbekezdése). Hasonlóképpen, az ipari felhasználásra szánt cérna piacán elkövetett jogsértést illetően a Bizottság 14 millió euró kiindulási összeget határozott meg az első kategóriába tartozó vállalkozások (így az Amann) esetében, 5,2 millió eurót a második, 2,2 millió eurót a harmadik és 0,1 millió eurót a negyedik kategóriába tartozó vállalkozások esetében (a megtámadott határozat (358) preambulumbekezdése).

180 Ebből következik, hogy a kiindulási összegek, amelyek a felperesekre kiszabott bírság kiindulópontjául szolgáltak, kisebb összegnek feleltek meg annál, amelyet a Bizottság az iránymutatás értelmében "előirányozhat" a nagyon súlyos jogsértések esetében.

181 E megállapításokra figyelemmel a felpereseknek azt az érvelését, miszerint a gépjárműipar számára gyártott cérna EGT-beli piacához, illetve az ipari felhasználásra szánt cérna Benelux államoki és a skandináv országokbeli piacához viszonyítva aránytalan jellegű volt, el kell utasítani.

- A kizárólag a jogsértések által érintett piacon elért forgalom figyelembevételén alapuló érvelésről

182 A felperesek megalapozatlanul hivatkoznak az arányosság elvének azon feltételezett okokból történt megsértésére, hogy a Bizottság a szóban forgó termékek vonatkozásában a vállalkozásoknak kizárólag az érintett piacon elért forgalmát vette figyelembe a bírságok kiindulási összegének meghatározásakor, és így figyelmen kívül hagyta az érintett vállalkozások méretbeli különbségeit.

183 Először is, a Bizottsággal szemben felhozott azon kifogást illetően, hogy ez a vállalkozásoknak az érintett piacokon elért forgalmát vette figyelembe, meg kell állapítani, hogy a bírságoknak a jogsértés súlyának függvényében megállapított kiindulási összege meghatározásakor a Bizottság szükségesnek tartotta, hogy a kartellban részt vevő vállalkozásokkal szemben eltérő bánásmódot alkalmazzon a célból, hogy figyelembe tudja venni a jogsértők azon tényleges gazdasági képességét, amely jelentős kárt okozhat a versenytársaknak, valamint hogy a bírságot olyan szinten határozza meg, amely kellő elrettentő hatással bír. A Bizottság előadta, hogy figyelemmel kellett lennie az egyes vállalkozások piaci súlyára. tehát az egyes vállalkozások versenysértő magatartásának valós hatására. Ezen elemek értékelésének tekintetében a Bizottság a kartellek által érintett termékek szóban forgó piacán az egyes vállalkozások által elért forgalmat vette figyelembe.

184 Következésképpen, amint az a fenti 179. pontban is megállapításra került, a Bizottság az érintett vállalkozásokat két kategóriába sorolta a gépjárműipar számára gyártott cérna piacán elkövetett jogsértést illetően. A felpereseket 8,55 millió eurós forgalmukra tekintettel az első kategóriába sorolta. Az Oxleyt, a Coatsot és a Barbourt 1 és 3 millió euró közötti forgalmukra tekintettel a második kategóriába sorolta. Az ipari felhasználásra szánt cérna piacát illetően a Bizottság a vállalkozásokat négy kategóriába sorolta. Az Amannt és a Coatsot 14 és 18 millió euró közötti forgalmukra tekintettel az első kategóriába sorolta, a BST-t, figyelemmel 5 és 8 millió euró közötti forgalmára, a második, a Gütermannt, a Barbourt és a Bieze Storkot, figyelemmel 2 és 4 millió euró közötti forgalmukra, a harmadik, a Zwickyt pedig, figyelemmel 0 és 1 millió euró közötti forgalmára, a negyedik kategóriába sorolta.

185 A fenti megfontolások alapján a Bizottság a jogsértés súlyának függvényében a felperesek esetében az első jogsértést illetően 5 millió euró összeget (a megtámadott határozat (432)-(435) preambulumbekezdése), az Amann esetében pedig a második jogsértést illetően 14 millió euró kiindulási összeget határozott meg (a megtámadott határozat (356)-(358) preambulumbekezdése).

186 Ki kell emelni, hogy az iránymutatás nem írja elő, hogy a bírság összegét a teljes forgalom vagy az érintett piacon elért forgalom alapján számítsák ki Azonban azzal a feltétellel, hogy a Bizottság által alkalmazott módszer nem tartalmaz nyilvánvaló mérlegelési hibát, az iránymutatás nem zárja ki, hogy a Bizottság a bírság összegének meghatározásakor a forgalomra vonatkozó mutatószámokat az általános elvek betartása érdekében figyelembe vegye, amennyiben a körülmények ezt megkívánják (a Törvényszék T-236/01., T-239/01., T-244/01-T-246/01., T-251/01. és T-252/01. sz., Tokai Carbon és társai kontra Bizottság ügyben 2004. április 29-én hozott ítéletének [EBHT 2004., II-1181. o.; a továbbiakban: "Tokai I"-ítélet] 195. pontja). A forgalom így figyelembevételre kerülhet azon értékelési elemek meghatározása során, hogy a jogsértők milyen tényleges gazdasági lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy más piaci szereplőknek, különösen a fogyasztóknak kárt okozzanak, és a bírságot olyan nagyságrendű összegben kell megállapítani, amely biztosan kellően elrettentő hatású. Az iránymutatás szerint az ekképpen meghatározott három jogsértés-kategórián belül néhány esetben szükségessé válhat a meghatározott összegek súlyozása annak figyelembevétele érdekében, hogy az egyes vállalkozások jogsértő magatartása milyen súlyú, és ebből következően milyen tényleges hatást gyakorol a versenyre, különösen ha az azonos típusú jogsértéseket elkövető vállalkozások mérete között jelentős különbség áll fenn (a Törvényszék T-220/00. sz., Cheil Jedang kontra Bizottság ügyben 2003. július 9-én hozott ítéletének [EBHT 2003., II-2473. o.] 82. pontja).

187 A Bizottságnak az egyik és/vagy másik forgalom közötti választási lehetőségét illetően az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy annak elemzése során, hogy a jogsértőknek milyen "tényleges gazdasági kapacitásuk" volt arra, hogy "jelentősen korlátozzák a versenyt", ami előfeltételezi annak elemzését, hogy e vállalkozásoknak milyen az érintett piacon meglévő tényleges jelentősége, azaz milyen hatással vannak rá, a forgalom csak részleges képet ad a valóságról. Nem zárható ki, hogy egy számos tevékenységet végző, jelentős vállalkozás csak járulékosan van jelen meghatározott termékek piacán. Ugyanígy nem zárható ki az sem, hogy a Közösségen kívüli földrajzi piacon jelentős pozícióval rendelkező vállalkozás a közösségi piacon vagy az EGT piacán csak gyenge befolyással rendelkezik. Ilyen esetekben pusztán az a tény, hogy az érintett vállalkozásnak jelentős a világméretű forgalma, nem jelenti szükségképpen azt, hogy meghatározó befolyást gyakorol az érintett piacon (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-52/02. sz., SNCZ kontra Bizottság ügyben 2005. november 29-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-5005. o.] 65. pontját és T-62/02. sz., Union Pigments kontra Bizottság ügyben 2005. november 29-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-5057. o.] 152. pontját).

188 Ebben az értelemben az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a jogsértés tárgyát képező árucikkekből származó üzleti forgalomrész a jellegénél fogva alkalmas arra, hogy pontosan kimutassa a jogsértés érintett piacra gyakorolt hatásának mértékét (a fenti 186. pontban hivatkozott Cheil Jedang kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 91. pontja és a T-224/00. sz., Archer Daniels Midland et Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben 2003. július 9-én hozott ítélet [EBHT 2003., II-2597. o.] 196. pontja). A forgalom ugyanis olyan jellegű, hogy az egyes vállalkozásoknak a szóban forgó piacokra vonatkozó felelősségéről valós képet ad, tekintve, hogy ez olyan objektív elem, amely pontosan méri, hogy e magatartás mennyire ártalmas a szokásos versenyre, tehát megfelelően mutatja az egyes vállalkozások károkozási kapacitását.

189 E megfontolásokra tekintettel a Bizottság nem sértette meg az arányosság elvét, amikor a felperesekre kiszabandó bírság kiszámításának keretében megállapított kiindulási összegek során az érintett piacokon és az érintett termékek vonatkozásában elért forgalmat részesítette előnyben.

190 Másodsorban, e megfontolásokra figyelemmel, a Bizottsággal szemben felrótt azon kifogás, miszerint a bírságok összegének megállapításakor nem az érintett vállalkozásoknak a globális forgalmuk alapján megállapított méretét vette figyelembe, nem releváns.

191 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az iránymutatás úgy rendelkezik, hogy figyelembe kell venni, hogy a jogsértők milyen tényleges gazdasági lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy más piaci szereplőknek, különösen a fogyasztóknak kárt okozzanak, és a bírságot olyan nagyságrendű összegben kell megállapítani, amely biztosan kellően elrettentő erővel bír (az 1. A. pont negyedik bekezdése). Az iránymutatás előírja továbbá, hogy amennyiben a jogsértésben több vállalkozás is érintett, így a kartellek esetében, szükségessé válhat az általános kiindulási összeg súlyozása annak figyelembevétele érdekében, hogy az egyes vállalkozások jogsértő magatartása milyen súlyú, és ebből következően milyen tényleges hatást gyakorol a versenyre, különösen, ha az azonos típusú jogsértéseket elkövető vállalkozások mérete között jelentős különbség áll fenn, következésképpen szükségessé válhat, hogy az általános kiindulási összegeket az egyes vállalkozások jellegéhez igazítsák (1.A. pont, hatodik bekezdés) (a fenti 186. pontban hivatkozott Cheil Jedang kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 81. pontja).

192 Továbbá, amint az a fenti 186. pontban megállapításra került, az iránymutatás nem írja elő, hogy a bírságok összegét az érintett vállalkozások globális forgalmával összefüggésben kell kiszámítani, de nem is tiltja, hogy a jelen ítélet hivatkozott pontjában felsorolt feltételek mellett ezt a forgalmat vegyék figyelembe e számítás során.

193 A jelen ügyben, amint az a fenti 183-189. pontban megállapításra került, a Bizottság azon döntése, hogy az egyes vállalkozások károkozási kapacitásának meghatározásakor a szóban forgó piacokon elért forgalmat vette figyelembe, következetes és objektíven igazolt. A Bizottság ebben is az elrettentés célját követte, mivel nyilvánvalóvá tette, hogy szigorúbban fogja büntetni azokat a vállalkozásokat, amelyek olyan piacon vettek részt kartellban, amelyen jelentős súlyuk volt.

194 Ebből következően el kell utasítani a bírságnak a felperesek globális forgalmához viszonyított aránytalanságán alapuló érvelést is. Ez utóbbiak ugyanis nem hivatkozhatnak megalapozottan a kiszabott bírság végső összegének aránytalanságára, mivel a bírság kiindulási összege indokolt azokra a szempontokra tekintettel, amelyeket a Bizottság a vállalkozásoknak az érintett piacon fennálló jelentősége értékelésekor megállapított (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-23/99. sz., LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben 2002. március 20-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II-1705. o.] 304. pontját és T-303/02. sz., Westfalen Gassen Nederland kontra Bizottság ügyben 2006. december 5-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-4567. o.] 185. pontját).

- Az iránymutatásban előírt "átalányosítási rendszerről"

195 A felperesek által az "átalányosítási rendszerrel" szemben hivatkozott kifogások nem relevánsak.

196 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a valamely kartell különböző résztvevőire kiszabott bírság meghatározását illetően abból áll, hogy a kartell tagjait több kategóriába sorolják, amiből az következik, hogy az ugyanazon kategóriába tartozó vállalkozásokra kiszabott bírság kiindulási összegét átalányosítják, az ilyen módszer, jóllehet figyelmen kívül hagyja az ugyanabba a csoportba tartozó vállalkozások méretbeli különbségeit, nem kifogásolható, amennyiben az arányosság és az egyenlő bánásmód elvét tiszteletben tartják (a Törvényszék T-213/00. sz., CMA CGM és társai kontra Bizottság ügyben 2003. március 19-én hozott ítéletének [EBHT 2003., II-913. o.], 385. pontja, T-26/02. sz., Daiichi Pharmaceutical kontra Bizottság ügyben 2006. március 15-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-713. o.] 83-85. pontja és T-15/02. sz., BASF kontra Bizottság ügyben 2006. március 15-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-497. o.] 150. pontja). Amennyiben ezen elveket tiszteletben tartják, a Törvényszéknek nem feladata, hogy határozzon e rendszer alkalmasságáról, még akkor sem, ha ez hátrányosan érinti a kisebb vállalkozásokat. A Törvényszéknek a Bizottság e tárggyal kapcsolatos mérlegelési jogköre gyakorlásának jogszerűségére irányuló vizsgálata keretében annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy ez az elosztás következetes és objektív módon igazolt-e, anélkül hogy a Bizottság értékelését azonnal a sajátjával helyettesítené (a fenti BASF kontra Bizottság ügyben 2006. március 15-én hozott ítélet 157. pontja).

- A felperesek mint "középvállalkozások" helyzetének figyelmen kívül hagyásáról

197 Az az érvelés, miszerint a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie azt a tényt, hogy a felperesek középvállalkozások, nem releváns.

198 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a Bizottság nem köteles megállapítandó bírság összegének meghatározásakor az érintett vállalkozások forgalma alapján elvégezni a számítást, azt sem köteles biztosítani, hogy amikor az ugyanazon jogsértésben részt vevő vállalkozásokra szab ki bírságot, akkor a különböző vállalkozások esetén elvégzett számítás eredményeként a bírság végső összege tükrözzön minden, közöttük a teljes vagy az érintett termékpiacon megvalósított forgalmuk tekintetében fennálló különbséget (a Törvényszék T-21/99. sz., Dansk Rørindustri kontra Bizottság ügyben 2002. március 20-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II-1681. o.] 202. pontja).

199 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése azt sem követeli meg, hogy amikor az ugyanabban a jogsértésben érintett több vállalkozásra szabnak ki bírságot, a kis vagy közepes méretű vállalkozásokra kiszabott bírság összege a forgalom százalékában mérve ne legyen nagyobb, mint a nagyobb vállalkozásokra kiszabott bírságok összege. E rendelkezésből ugyanis az következik mind a kis és közepes méretű vállalkozások, mind pedig a nagyobb méretű vállalkozások tekintetében, hogy a bírság összegének megállapítása során a jogsértés súlyát és tartamát kell figyelembe venni. Amennyiben a Bizottság az ugyanabban a jogsértésben érintett vállalkozásokra olyan bírságot szab ki, amely a jogsértés súlyára és tartamára tekintettel minden egyes esetben indokolt, nem róható fel neki, ha közülük egyesek esetében a bírság összege az üzleti forgalomhoz képest nagyobb, mint más vállalkozások esetében (lásd analógia útján a fenti 198. pontban hivatkozott Dansk Rørindustri kontra Bizottság ügyben 2002. március 20-án hozott ítélet 203. pontját és a fenti 194. pontban hivatozott Westfalen Gassen Nederland kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 174. pontját).

200 Ily módon a Bizottságnak nem kötelessége mérsékelnie a bírságot, amikor az érintett vállalkozások kis- és középvállalkozások. A vállalkozás méretét a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében, valamint az iránymutatás rendelkezéseiben megállapított felső határral figyelembe vették. Ezektől a méretre vonatkozó megfontolásoktól eltekintve semmi ok másként kezelni a kis- és középvállalkozásokat, mint az egyéb vállalkozásokat. Az, hogy egy vállalkozás kis- és középvállalkozás, nem mentesíti a versenyszabályok tiszteletben tartásának kötelezettsége alól, amint arra a Bizottság helyesen hivatkozott (lásd analógia útján a fenti 187. pontban hivatkozott SNCZ kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 84. pontját).

201 Ezen okok összességéből következően az azonos magatartásért azonos büntetés elvének feltételezett megsértésén alapuló érvelést is el kell utasítani.

Az egyenlő bánásmód elvének megsértéséről

202 Ami az egyenlő bánásmód elvének feltételezett megsértését illeti, meg kell állapítani, hogy a kategóriákba történő sorolásnak tiszteletben kell tartania az egyenlő bánásmód elvét, amely szerint tilos a hasonló helyzeteket eltérő módon, illetve a különböző helyzeteket azonos módon kezelni, kivéve ha ez a bánásmód objektíve igazolható. Ugyanezen szempontból az iránymutatás 1. A. pontjának hatodik francia bekezdése kimondja, hogy az azonos típusú jogsértéseket elkövető vállalkozások mérete közötti "jelentős" különbség többek között alkalmas a jogsértés súlyának értékelése érdekében való súlyozás igazolására.

203 A kategóriákba sorolás sértheti az egyenlő bánásmód elvét, mind különböző kategóriák között, eltérő módon kezelve a hasonló helyzetben lévő vállalkozásokat, mind pedig a kategóriákon belül, azonos módon kezelve az eltérő helyzetben lévő vállalkozásokat. A jelen ügyben a felperesek mindkét esetre hivatkoztak, az első tekintetében a gépjárműipar számára gyártott cérna piacán létrehozott kartell, a második tekintetében pedig az ipari felhasználásra szánt cérna piacán a Benelux államokban és a skandináv országokban létrehozott kartell keretében. Azt kell tehát megvizsgálni, hogy léteznek-e eltérések a vállalkozások kezelésében, és adott esetben ezek objektíven igazoltak-e (lásd ebben az értelemben a fenti 196. pontban hivatkozott CMA CGM és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 407. és 408. pontját).

204 Az nem vitatott, hogy jelentős méretbeli eltérés van a felperesek és a Coats között. Mivel e vállalkozásokkal szemben a gépjárműipar számára gyártott cérna piacán az EGT-ben létrehozott kartellt illetően két különböző kategóriába történt sorolásuk okán eltérő kiindulási összeget alkalmaztak, és az ipari felhasználásra szánt cérna piacán a Benelux államokban és a skandináv országokban létrehozott kartellt illetően azonos kategóriába történt sorolásuk okán azonos kiindulási összeget alkalmaztak, meg kell vizsgálni, hogy az eltérő bánásmódot objektíven igazolja-e a az egyes vállalkozások szóban forgó piacon való jelentőségének tulajdonított elsőbbség (a szóban forgó piacon az érintett termék tekintetében elért forgalom alapján meghatározva) a vállalkozás méretéhez viszonyítva (a globális forgalom alapján meghatározva).

205 E tekintetben a Törvényszék már kimondta, hogy következetes és objektíven igazolt ugyanabba a kategóriába sorolni több olyan vállalkozást, amelyek közül az egyiknek tisztán, illetve "jelentősen" kisebb volt a globális forgalma, mint a többi vállalkozásnak, az érintett piacról származó forgalmuk és nagyon hasonló piaci részesedéseik alapján, és ezekkel szemben azonos egyedi kiindulási összeget alkalmazni. Ezzel megállapításra került, hogy a Bizottság egyáltalán nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét (lásd ebben a tekintetben a fenti 186. pontban hivatkozott Cheil Jedang kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 104-115. pontját és a fenti 187. pontban hivatkozott Union Pigments kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 155-158. pontját).

206 Ugyanez a következtetés vonható le a jelen ügyben is. Amint ugyanis már fentebb megállapításra került, a gépjárműipar számára gyártott cérna piacát illetően a felperesek és a Coats az első, illetve a második kategóriába került besorolásra, azon okból, hogy a felpereseknek az e piacon elért forgalma mintegy ötször nagyobb volt, mint a Coatsé. Hasonlóképpen, az ipari felhasználásra szánt cérna piacát illetően az Amann és a Coats ugyanabba a kategóriába került, mivel az e piacon elért forgalmuk nagyon hasonló volt. Ily módon következetes és objektíven igazolható, hogy e két vállalkozást ezen az alapon sorolták be.

207 Ebből következik, hogy a bizottság egyáltalán nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét.

208 A fenti megfontolásokra figyelemmel az arányosság elvének és az egyenlő bánásmód elvének megsértésén alapuló jogalapot el kell utasítani.

3. Az Amann által hivatkozott, az ipari felhasználásra szánt cérna piacán létrehozott kartellért kiszabott bírság kiindulási összegének téves meghatározásán alapuló jogalapról

a) A felek érvei

209 Az Amann azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az iránymutatást, mivel ugyanabba a kategóriába sorolta, mint a Coatsot.

210 A Bizottság ugyanis kizárólag a 2000-ben az ipari felhasználásra szánt cérna piacán létrehozott kartell tárgyát alkotó termékek által elért forgalmat vette figyelembe a vállalkozások megkülönböztetésekor. Márpedig a Bizottság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a Coats 1999-et követően megszerezte a Barbour részesedésének egészét, és ezért forgalmát hozzá kellett volna adni a Barbour forgalmához a besoroláskor.

211 Továbbá, a Bizottság e két vállalkozás tekintetében csak irányszámokat adott meg (2-4 millió euró között az egyik, és 14-18 millió euró között a másik tekintetében), Az Amann nem tudta megítélni e forgalmak pontos összegét. Márpedig az Amann szerint a Bizottságnak különös gonddal kellett volna eljárnia a bírság kiindulási összegének meghatározásakor, mivel a bírságoknak az iránymutatásban előírt átalányosítási rendszere végső soron nem veszi figyelembe a vállalkozások méretei közötti különbséget. Az Amann előadja, hogy a vállalkozások különböző kategóriákba történő besorolásához alkalmazott módszernek korrektnek, következetesnek és hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie. A Bizottság nem tartotta tiszteletben az egyenlő bánásmód elvéből eredő ezen kötelezettségeket. Az Amann továbbá arra hivatkozik, hogy mivel csak irányszámokkal rendelkezik, nem tudhatja, hogy a Bizottság korrekt, következetes és hátrányos megkülönböztetéstől mentes módon járt-e el a bírság kiindulási összegének meghatározásakor. Az Amann továbbá az EK 253. cikk megsértésére is hivatkozik.

212 Végül, a Bizottság a jogsértés tárgyát alkotó termékek eladásából származó forgalomnak aránytalanul nagy jelentőséget tulajdonított az egyéb értékelési tényezőkhöz viszonyítva.

213 A Bizottság azt állítja, hogy e jogalap nem megalapozott.

b) A Törvényszék álláspontja

214 Először is az Amann azon kifogását kell megvizsgálni, miszerint a Bizottság nem korrekt, következetes és hátrányos megkülönböztetéstől mentes módon járt el a vállalkozásoknak a különböző kategóriákba történő besorolásakor és a bírság kiinduló összegének meghatározása során.

215 Máris el kell vetni az Amann azon érvelését, miszerint a Bizottság a kiindulási összegek differenciálása során nem vette figyelembe a Barbour forgalmát, amely részesedésének összességét megszerezte a Coats 1999 szeptemberét követően.

216 A Bizottság információkérésére adott 2005. április 11-i válaszában ugyanis a Coats előadta, hogy 1999 szeptemberét követően a Barbour nem működött mint vállalkozás, és forgalmat sem ért el. A Coats által az ipari felhasználásra szánt cérna piacán a Benelux államokban és a skandináv országokban 2000-ben elért 14-18 millió eurós forgalom tehát magában foglalja a Coats kereskedelmi tevékenységét és a Coats által 1999 szeptemberében megszerzett Barbour tevékenységét, tehát nem vitatható.

217 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a Bizottság szükségesnek ítélte, hogy eltérően kezelje a kartellban részt vevő vállalkozásokat a célból, hogy figyelembe tudja venni a jogsértők azon tényleges gazdasági képességét, amely jelentős kárt okozhat a versenytársaknak, valamint hogy a bírságot olyan szinten határozza meg, amely kellő elrettentő hatással bír. A Bizottság előadta továbbá, hogy figyelemmel kellett lennie az egyes vállalkozások piaci súlyára, tehát az egyes vállalkozások versenysértő magatartásának valós hatására (a megtámadott határozat (354) és (355) preambulumbekezdése). Ezen elemek értékelésének tekintetében a Bizottság a kartellek által érintett termékek szóban forgó piacán az egyes vállalkozások által az ipari felhasználásra szánt cérna piacán a jogsértés utolsó évére, tehát a 2000-re vonatkozó elért forgalmat vette figyelembe, amint az a megtámadott határozat (356) preambulumbekezdésében szereplő táblázatból is kitűnik.

218 Következésképpen, amint az a fenti 184. pontban megállapításra került, a Bizottság a vállalkozásokat négy kategóriába sorolta, az Amannt és a Coatsot az elsőbe, és 14 millió euró kiindulási összeget állapított meg e két vállalkozás tekintetében.

219 E tekintetben a Törvényszéknek a Bizottság mérlegelési jogköre gyakorlásának jogszerűségére irányuló vizsgálata keretében annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy ez az elosztás következetes és objektív módon igazolt-e (lásd a fenti 196. pontban hivatkozott BASF kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 157. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

220 Ebben a tekintetben meg kell állapítani, hogy a vállalkozások négy kategóriába való sorolása nem ésszerűtlen módja annak, hogy a piacon fennálló viszonylagos jelentőségüket a kiindulási összeg meghatározása céljából figyelembe vegyék, amennyiben az nem vezet a szóban forgó piacok súlyosan eltorzított bemutatásához. A jelen ügyben a Bizottság azon módszere, hogy a kategóriákat a szóban forgó piacokon az érintett termékkel kapcsolatosan elért forgalom függvényében határozta meg, tehát 14-18 millió euró, 5-8 millió euró, 2-4 millió euró, illetve 0-1 millió euró között, eleve nem minősíthető belső koherenciától mentesnek.

221 Az Amann-nak a kategóriák meghatározásának módszerére és a bírság kiindulási összegének megállapítására vonatkozó kifogásai azért is megalapozatlanok, mert azt a kategóriát illetően, amelybe besorolták, a bírság számításának 14 millió euró kiindulási összege e kategóriában a legalacsonyabb volt.

222 E tekintetben el kell utasítani az Amann azon érvelését, miszerint nem ugyanabba a kategóriába kellett volna sorolni, mint a Coatsot, azon már hivatkozott indokból, hogy az ipari felhasználásra szánt cérna piacán elért forgalmuk között legalább kétmillió euró különbség volt, és az ugyanezen különbséget felmutató vállalkozásokat más kategóriákba sorolták. Kiemelendő ugyanis, hogy a Bíróság a C-57/02. P. sz., Acerinox kontra Bizottság ügyben 2005. július 14-én hozott ítéletében (EBHT 2005., I-6689. o., 74-80. pont), amelyre a Bizottság joggal hivatkozik, elfogadta, hogy ugyanabba a kategóriába soroljanak olyan vállalkozásokat, amelyek piaci részesedése között nagyobb volt a különbség, mint a jelen ügyben.

223 Végül, a fenti 182-194. pontban tett megállapításokra figyelemmel el kell utasítani az Amann-nak az azon alapuló érvelését, hogy a Bizottság aránytalanul nagy jelentőséget tulajdonított a jogsértés tárgyár alkotó termékek eladásából származó forgalomnak az értékelés többi eleméhez viszonyítva.

224 A Bizottság ugyanis korrekt, következetes és hátrányosan nem megkülönböztető módon járt el a vállalkozások kategóriákba sorolásakor és a bírság kiindulási összegének meghatározásakor.

225 Másodsorban, az Amann megalapozatlanul hivatkozik az indokolási kötelezettség megsértésére azon már említett indokból, hogy a forgalom tekinttében csak irányszámokkal rendelkezett, tehát nem ismerhette azt a módszert, amellyel a Bizottság a szóban forgó adatok függvényében a kiindulási összeget meghatározta.

226 Egyfelől ugyanis az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a Bizottság által a versenyjogi jogsértésekért kiszabott bírságok összegének kiszámításánál az indokolási kötelezettség által előírt lényeges formai követelmények a Bizottságot - a felperes állításával ellentétben - nem kötelezik azon mérlegelési tényezők megjelölésére, amelyek lehetővé tették számára a jogsértés súlyának és időtartamának meghatározását (a Törvényszék T-191/98., T-212/98-T-214/98. sz., Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. szeptember 30-án hozott ítéletének [EBHT 2003., II-3275. o.] 1521. pontja). E követelmények nem kötelezik arra a Bizottságot, hogy határozatában megjelölje a bírság kiszámításának módszerére vonatkozó számszerűsített tényezőket, mindenesetre a Bizottság nem fosztható meg mérlegelési jogkörétől számtani képletek kizárólagos és mechanikus alkalmazása révén. A több vállalkozásra bírságot kiszabó határozatokat illetően az indokolási kötelezettség terjedelmét elsősorban azon tényre figyelemmel kell értékelni, hogy a jogsértés több tényező függvényében kerül megállapításra, mint például az ügy sajátos körülményei, környezete és a bírságok elrettentő hatása, mindezt anélkül, hogy össze kellene állítani a kötelezően figyelembe veendő kritériumok kötelező vagy kimerítő felsorolását (a Bíróság C-238/99. P., C-244/99. P., C-245/99. P., C-247/99. P., C-250/99. P-C-252/99. P. és C-254/99. P. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 15-én hozott ítéletének [EBHT 2002., I-8375. o., a továbbiakban: LVM-ítélet] 464. és 465. pontja).

227 A jelen ügyben a fenti megfontolásokból az következik, hogy az ítélkezési gyakorlat által támasztott feltételek teljesültek azzal, hogy a Bizottság megjelölte, hogy a jogsértés súlyát az iránymutatásban szereplő kritériumok alkalmazásával értékelte, hogy ezt követően a vállalkozásokat a piacon elért forgalom alapján meghatározott piaci jelentőségük szerint osztályozta, és hogy olyan kiindulási összeget állapított meg, amely figyelembe veszi a szóban forgó földrajzi piac kiterjedését.

228 Másfelől, a Bizottság eleget tett indokolási kötelezettségének azzal, hogy ahhoz elégségesen szűk irányszámokat adott meg a forgalom vonatkozásában, hogy az Amann megállapíthassa, hogy a Bizottság milyen módon határozta meg a kiindulási összegeket, biztosítva egyszersmind az üzleti titkokat is.

229 Következésképpen a Bizottsággal szemben semmiképp nem róható fel az indokolási kötelezettség megsértése.

230 Következésképpen, az ipari felhasználásra szánt cérna piacán létrehozott kartellért kiszabott bírság kiindulási összegének téves meghatározásán alapuló jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

4. Az Amann által hivatkozott, az ipari felhasználásra szánt cérna piacán megvalósult jogsértés időtartamának téves számításán alapuló jogalapról

a) A felek érvei

231 Az Amann szerint a jogsértés időtartamának kiszámítása téves.

232 Először is, az általa az ipari felhasználásra szánt cérna piacán a Benelux államokban és a skandináv országokban elkövetett jogsértés időtartama tizenegy év volt, nem pedig tizenegy év és kilenc hónap. A jogsértésben utoljára a 2001. január 16-án, és nem a 2001. szeptember 18-án tartott találkozón vett részt, amint azt a megtámadott határozat (147) preambulumbekezdése állítja. Ily módon a bírság kiindulási összegét csak 110%-kal, és nem 115%-kal lehetett volna megnövelni.

233 Az Amann továbbá azt hangsúlyozza, hogy még ha azon kétoldalú kapcsolatok alapján, amelyek létezésére a Bizottság hivatkozik, azt a következtetést is kellene levonni, hogy 2001. január 16. után részese volt a szóban forgó megállapodásoknak, ez csak 2001 májusáig történhetett. A jogsértés tehát ebben az esetben tizenegy évig és négy hónapig tartott.

234 Másodsorban, az Amann e tekintetben a Bizottság több határozatára hivatkozva azt állítja, hogy a jogsértés első évét nem kellett volna figyelembe venni a bírság kiindulási összegének megnövelésekor.

235 Harmadsorban, a Bizottságnak élnie kellett volna mérlegelési jogkörével, hogy az iránymutatás 1B. pontjának második bekezdésének alkalmazásával a vele szemben alkalmazandó kiindulási összeg tekintetében a jogsértési évenként 10%-nál jóval kisebb mértékű emelést alkalmazzon, mivel a textilipar számára gyártott cérna ára eleve nem, vagy csak csekély mértékben alkalmas arra, hogy tartósan károsítsa a fogyasztókat, hiszen a cérnára eső költséghányad a végtermék költségének csak 0,15-át teszi ki.

236 A Bizottság vitatja e kifogások összességét, és azt kéri, hogy a jogalapot mint megalapozatlant a Törvényszék utasítsa el.

b) A Törvényszék álláspontja

237 Az 1/2003 rendelet 23. cikke (3) bekezdésének megfelelően a jogsértés időtartama olyan ténynek minősül, amelyet figyelembe kell venni a versenyszabályokat megsértő vállalkozásra kiszabandó bírság összegének megállapításakor.

238 Ami a jogsértés időtartamára vonatkozó tényezőt illeti, az iránymutatás különbséget tesz a rövid időtartamú (általában egy évnél rövidebb) jogsértések, amelyek esetében a jogsértés súlyára tekintettel meghatározott kiindulási összegét nem kell emelni, a közepes időtartamú (általában egy-öt évig tartó) jogsértések, amelyek esetében ez az összeg 50%-kal növelhető, és a hosszú időtartamú (általában öt évnél hosszabb) jogsértések között, amelyek esetében ez az összeg évi 10%-kal növelhető (az 1. B. pont első bekezdésének első-harmadik francia bekezdése).

239 A megtámadott határozat (359) preambulumbekezdéséből az következik, hogy az Amann az ipari felhasználásra szánt cérna piacán a Benelux államokban és a skandináv országokban 1990 januárjától 2001 szeptemberéig vett részt a kartellben. Ez az időszak hosszú időtartamú jogsértésnek felel meg. Bírságának kiindulási összegét következésképpen a jogsértés időtartamának címén 115%-kal növelték meg (a megtámadott határozat (360) preambulumbekezdése).

240 Először is, az a tény, hogy az Amann nem vett részt a 2001. szeptember 18-i többoldalú találkozón, nem bizonyítja, hogy 2001. január 16. után felhagyott a jogsértésben való részvétellel, amely az utolsó olyan többoldalú találkozó volt, amelyen részt vett.

241 Csak akkor lett volna megállapítható, hogy véglegesen felhagyott a kartellben való részvételével, ha a 2001. január 16-i találkozón nyilvánosan elhatárolódott volna a kartell tartalmától, amit nem tett meg (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-141/89. sz., Tréfileurope kontra Bizottság ügyben 1995. április 6-án hozott ítéletének [EBHT 1995., II-791. o.] 85. pontját és a fenti 145. pontban hivatkozott BPB de Eendracht kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 203. pontját).

242 Továbbá, amint arra a megtámadott határozat (99) preambulumbekezdése is utal, az ipari felhasználásra szánt cérna piacán a Benelux államokban és a skandináv országokban létrehozott kartell többoldalú, de ugyanakkor kétoldalú találkozók útján került megszervezésre. Márpedig az Amann ténylegesen fenntartotta a kétoldalú kapcsolatokat 2001. január 16-át követően. A megtámadott határozat (151) preambulumbekezdéséből ugyanis az következik, hogy az Amann és a Coats az árakra vonatkozó információk kicserélésére irányuló levelezést folytatott egymással, amit az Amann nem vitat.

243 Az a tény, hogy az utolsó levelek 2001 májusában keltek, nem elegendő annak megállapításához, hogy az Amann felhagyott a jogsértésben való részvételével 2001 júniusát követően.

244 E tekintetben ki kell emelni, hogy - amint az a fenti 27. pontban is megállapításra került - a kartell abból állt, hogy a résztvevők megosztották egymás között az árakról és az egyedi árakról szóló információkat, továbbá megállapodásokat kötöttek a jövőbeni árlistákról, az árengedményekről, az egyedi árakról emeléséről, továbbá arra irányuló megállapodásokat, hogy elkerüljék az árversenyt a szállító javára, és hogy felosszák maguk között az ügyfeleket. Az a puszta tény, hogy az Amann a 2001. májusi levélváltást követően többé nem továbbította a kartell többi tagjának eladási adatait, nem bizonyítja, hogy megszüntette volna a kartellben való részvételét (lásd ebben az értelemben a T-329/01. sz., Archer Daniels Midland kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27-én hozott ítélet [EBHT 2006., II-3255. o.] 252. pontját).

245 Ebből következik, hogy a Bizottság semmiféle számítási hibát nem követett el, amikor az Amannra azért kiszabott bírság kiindulási összegét 5%-kal emelte, hogy ez a 2001. január 16-i többoldalú találkozót követően is részt vett a jogsértésben.

246 Másodsorban, az a számítási mód, miszerint nem kell figyelembe venni a jogsértés első évét a bírságnak a jogsértés időtartama függvényében történő növelése során, nem mutatja a Bizottság állandó gyakorlatának jellemzőit. Ez ugyanis a Bizottság legutóbbi határozataiban már nem került alkalmazásra. Meg kell továbbá állapítani - amint azt a Bizottság is teszi - hogy az Amann által érvelésének alátámasztására hivatkozott határozatok közepes időtartamú (5 évig) jogsértésekre vonatkoznak, tehát egyáltalán nem igazolják, hogy létezik a Bizottságnak egy feltételezett állandó gyakorlata a hosszú időtartamú jogsértéseket illetően. Továbbá, a bírságok összegének meghatározása terén a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel bír, amelyet nem kötnek a Bizottság korábbi értékelései (lásd ebben az értelemben a fenti 154. pontban hivatkozott Michelin kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 292. pontját).

247 Továbbá, az Amann által hivatkozott Cheil Jedang kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből (fenti 186. pont, 33. pont) éppen ellenkezőleg az következik, hogy az iránymutatás 1. B. pontjának rendelkezéseiből nem következik, hogy a jogsértés első évét nem kell figyelembe venni. Ugyanis ebben a tekintetben csak az van előírva, hogy a rövid időtartamú jogsértések esetén, amelyek általában egy évnél rövidebb időtartamúak, egyáltalán nem kell növelést alkalmazni. Alkalmazni kell azonban növelést az ezt meghaladó időtartamú jogsértésekre, amely növelést "minden egyes év" vonatkozásában az összeg 10%-ában lehet meghatározni, ha a jelen esethez hasonlóan a jogsértés több mint öt évig tartott. A Törvényszék megállapította továbbá, hogy ha ez utóbbi rendelkezés nem is írja elő a jogsértési évenként történő 10%-os automatikus növelést a közepes időtartamú jogsértések esetében, azonban e tekintetben széles mérlegelési mozgásteret hagy a Bizottság számára. Ugyanez vonatkozik az iránymutatásnak a hosszú időtartamú jogsértésekről szóló 1B. pontjának harmadik bekezdésére is, amely pusztán azt írja elő, hogy az összeg évenként 10%-kal növelhető (a fent hivatkozott Cheil Jedang kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 133. és 134. pontja). A fent hivatkozott Cheil Jedang kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben az az indok, amely arra a következtetésre vezette a Törvényszéket, hogy nem kell 10%-os emelést alkalmazni, kizárólag az ügy sajátos körülményeivel kapcsolatos, tehát azzal, hogy a Bizottság határozatában indokolás nélkül alkalmazott 40%-os mértéket egyes vállalkozásokkal szemben egy öt évig tartó jogsértésért, míg a felperessel szemben 30%-os növelést alkalmazott egy két év tíz hónapig tartó jogsértésért.

248 Harmadsorban, az Amann megalapozatlanul hivatkozik arra, hogy a Bizottságnak nem kellett volna mérlegelési jogkörét alkalmazni, amikor automatikusan alkalmazta jogsértési évenként a 10%-os növelést, tehát nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az ipari felhasználásra szánt cérna ára eleve nem, vagy csak csekély mértékben alkalmas arra, hogy tartósan károsítsa a fogyasztókat.

249 Emlékeztetni kell, hogy az iránymutatás 1.B. pontja első bekezdésének harmadik francia bekezdése a hosszú időtartamú jogsértések tekintetében nem ír elő automatikusan évi 10%-os növelést, ám e tekintetében széles mérlegelési mozgásteret hagy a Bizottságnak (a Törvényszék T-410/03. sz., Hoechst kontra Bizottság ügyben 2008. június 18-án hozott ítéletének [EBHT 2008., II-881. o.] 396. pontja és a fenti 89. pontban hivatkozottt BPB kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 362. pontja).

250 A jelen ügyben a fenti 239. pontból az következik, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta az iránymutatásban rögzített szabályokat a bírság összegének a jogsértés időtartama jogcímén történő emelése során. Mivel figyelembe vette az ügyben a tényezőket, meg kell állapítani, hogy a Bizottság megfelelően alkalmazta mérlegelési jogkörét, amikor minden egyes olyan év tekintetében 10%-kal megemelte a bírságot, amelyben a jogsértés fennállt.

251 Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik az is, hogy a bírságnak az időtartamra való tekintettel történő emelése nem korlátozódik arra az esetre, amikor közvetlen kapcsolat áll fent az időtartam és a versenyszabályok által érintett közösségi célok jelentősebb sérelme között (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-202/98., T-204/98. és T-207/98. sz., Tate & Lyle és társai kontra Bizottság ügyben 2001. július 12-én hozott ítéletének [EBHT 2001., II-2035. o.] 106. pontját és a fenti 154. pontban hivatkozott Michelin kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 278. pontját).

252 A jelen ügyben a megtámadott határozat (347)-(351) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a Bizottság megvizsgálta, hogy a kartell milyen tényleges káros hatást gyakorolt az érintett piacra. Arra a következtetésre jutott, hogy ezeket nehéz pontosan felmérni, de jogellenes megállapodások hatása valós volt.

253 Az ítélkezési gyakorlat fényében, és figyelemmel a jelen ügy körülményeire, meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor a bírság összegét jogsértési évenként 10%-kal növelte.

254 Következésképpen, az ipari felhasználásra szánt cérna piacán megvalósult jogsértés időtartamának téves számításán alapuló jogalapot el kell utasítani.

5. Az Amann által hivatkozott, egyes, az ipari felhasználásra szánt cérna piacán elkövetett jogsértésre vonatkozó enyhítő körülmények figyelmen kívül hagyásán alapuló jogalapról

a) A felek érvei

255 Az Amann az iránymutatás 3. pontjának hetedik bekezdésében előírt enyhítő körülményre hivatkozik, mivel egyoldalúan, saját kezdeményezésére és a Bizottság első beavatkozását megelőzően felhagyott a jogsértéssel. Azt állítja ugyanis, hogy a 2001. január 16-i találkozót követően nem vett részt találkozókon, és 2001 márciusától kezdve véget vetett a kétoldalú kapcsolatoknak. E tekintetben hangsúlyozza, hogy - mivel nem hivatkozott az iránymutatás 3. pontjának harmadik francia bekezdésére - az ítélkezési gyakorlat, miszerint a Bizottság beavatkozásának kell rábírnia a szóban forgó vállalkozásokat, hogy felhagyjanak versenyellenes magatartásukkal, egyáltalán nem tiltja az enyhítő körülmények elismerését. Ezt illetően az Amann azt állítja, hogy versenytársai, különösen a Coats részéről szankciók veszélyének volt kitéve. A megtorlásnak ezen egyáltalán nem elméleti kockázatát a Coats képviselőivel folytatott levelezés bizonyítja, amint azt a BST is megerősítette a 2004. július 19-i és 20-i meghallgatáson. A Bizottság nem vizsgálta meg e nyilatkozatokat, és így megsértette a tények tisztázására irányuló kötelezettségét.

256 Arra hivatkozva egyébiránt, hogy a jogsértéssel való felhagyás már figyelembevételre került ennek időtartama értékelése során, a Bizottság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a jogsértések objektív időtartamát meg kell különböztetni az ennek a végére vonatkozó szubjektív nézőponttól. Egy adott magatartás enyhítő körülményként való figyelembevétele nem zárható ki, mivel ennek pozitív hatásai vannak a vállalkozás tekintetében a jogsértés időtartamának szintjén.

257 A Bizottság cáfolja ezeket az érveket.

b) A Törvényszék álláspontja

258 Először is arra kell emlékeztetni, hogy az iránymutatás 3. pontja előírja az alapösszeg csökkentését "olyan enyhítő körülmények" hatására, mint például a jogsértés kizárólag passzív módon vagy a vezetőt követő szerepben történő elkövetése, a jogsértő megállapodások nemteljesítése, a jogsértés beszüntetése a Bizottság beavatkozásával egy időben, illetve egyéb, nem kifejezetten említett körülmények.

259 Azt is meg kell állapítani, hogy e szöveg nem sorolja fel kötelező jelleggel azon enyhítő körülményeket, amelyeket a Bizottság köteles figyelembe venni. Következésképpen a Bizottság bizonyos mértékű mérlegelési mozgástérrel rendelkezik arra nézve, hogy enyhítő körülmény címén átfogó módon értékelhesse a bírságösszeg esetleges csökkentésének mértékét (a Törvényszék T-50/00. sz., Dalmine kontra Bizottság ügyben 2004. július 8-án hozott ítéletének [EBHT 2004., II-2395. o.] 326. pontja). Ily módon a Bizottság egyáltalán nem köteles a mérlegelési jogköre keretében a bírságot a nyilvánvaló jogsértés megszüntetése miatt csökkenteni, függetlenül attól, hogy erre a beavatkozása előtt vagy után következett be (a fenti 93. pontban hivatkozott "Tokai II"-ítélet 292. pontja).

260 Hangsúlyozni kell, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében versenyjogi szabályok megsértésének a Bizottság beavatkozásával egy időben történő - az iránymutatás 3. pontjának harmadik francia bekezdésében meghatározott - megszüntetése logikusan csak akkor képezhet enyhítő körülményt, ha feltételezhető, hogy a szóban forgó beavatkozás késztette az érintett vállalkozásokat a versenykorlátozó magatartás megszüntetésére, Ugyanis e rendelkezés célja a vállalkozások ösztönzése a versenykorlátozó magatartások megszüntetésére, amint a Bizottság megindítja azzal kapcsolatos vizsgálatát. Ezen a címen a bírság nem csökkenthető abban az esetben, ha e vállalkozások már szilárd döntést hoztak a jogsértés megszüntetéséről a Bizottság első beavatkozását megelőzően, vagy ha a jogsértés ezen időpont előtt véget ért. Ez utóbbi eset kellően figyelembevételre kerül a megállapított jogsértés időtartamának kiszámításakor (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-407/04. P. sz., Dalmine kontra Bizottság ügyben 2007. január 25-én hozott ítéletének [EBHT 2007., I-829. o.] 158. pontját; a Törvényszék T-44/00. sz., Mannesmannröhren-Werke kontra Bizottság ügyben 2004. július 8-án hozott ítéletének [EBHT 2004., II-2223. o.] 280. és 281. pontját, valamint a fenti 91. pontban hivatkozott BASF kontra Bizottság ügyben 2007. december 12-én hozott ítélet 128. pontját).

261 Meg kell tehát állapítani, hogy az Amann az enyhítő körülmény kedvezményéhez való jogát arra a tényre alapítja, hogy a 2001. január 16-i találkozót követően egyoldalúan úgy döntött, hogy semmilyen találkozón nem vesz többet részt, és megszünteti a kétoldalú kapcsolatokat is. Márpedig, amint az a fenti 240. és ezt követő pontokban megállapításra került, az Amann ezen többoldalú találkozót követően továbbra is részt vett a kétoldalú találkozókon.

262 Ugyanezen okokból el kell utasítani az Amann azon érvelését is, miszerint a Coats vezető szerepet játszott a kartellben és a jogsértés megszüntetésére vonatkozó döntését követően megfenyegette. E tekintetben a felperesnek a Bizottságnak a tények tisztázására irányuló kötelezettsége megszegésén alapuló érvelése hatástalan. Amint ugyanis az a fenti 261. pontból is következik, a felperes azon kiindulási alapja, hogy a 2001. január 16-i találkozót követően megszüntette a jogsértést, pontatlan. Nem hivatkozhat tehát érvényesen arra, hogy a jogsértésnek az e találkozót követő megszüntetése azzal a következménnyel járt, hogy ki volt téve a Coats megtorlásának, ezért nem hivatkozhat e tekintetben a tények tisztázása kötelezettségének megsértésére.

263 Meg kell állapítani, hogy e szöveg nem sorolja fel kötelező jelleggel azon enyhítő körülményeket, amelyeket a Bizottság köteles figyelembe venni. Következésképpen a Bizottság bizonyos mértékű mérlegelési mozgástérrel rendelkezik arra nézve, hogy enyhítő körülmény címén átfogó módon értékelhesse a bírságösszeg esetleges csökkentésének mértékét. Végül, még azt feltételezve is, hogy az Amann korábban hagyott fel a jogsértésbe való részvétellel, a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a Bizottság bizonyos mértékű mérlegelési mozgástérrel rendelkezik arra nézve, hogy enyhítő körülmény címén átfogó módon értékelhesse a bírságösszeg esetleges csökkentésének mértékét, és egyáltalán nem köteles arra, hogy csökkentse a bírságot a jogsértésnek a nyilvánvalóan a beavatkozását megelőző megszüntetése okán.

264 Ennélfogva a jelen jogalapot el kell utasítani.

6. A felperesek által hivatkozott, a gépjárműipar számára gyártott cérna piacán elkövetett jogsértésért kiszabott bírság kiindulási összegének és alapösszegének téves számításán alapuló jogalapról

a) A felek érvei

265 Először is, a felperesek arra hivatkoznak, hogy a gépjárműipar számára gyártott cérna piacán elkövetett jogsértésért kiszabott bírság kiindulási összege önkényesen került meghatározásra. A megtámadott határozat ugyanis nem teszi lehetővé azon módszer megismerését, amellyel a Bizottság a szóban forgó összeget kiszámította, sem azt, hogy mi alapján állapította meg a kategóriákat. A kiindulási összeg ugyanis (5 millió euró a felperesek tekintetében és 1,3 millió euró a többi szóban forgó vállalkozás tekintetében) nem felel meg teljességgel a kartell tárgyát alkotó termékekkel elért különböző forgalmaknak.

266 Továbbá, a Bizottság nem fejtette ki azt az okot, amiért - a Coatsszal és a Barbourral ellentétben - a felpereseket egységes vállalkozásnak minősítette. E tekintetben a Bizottság azon hivatkozása, miszerint az Amann erős befolyást gyakorolt a Cousinra, mielőtt ez utóbbi részesedésének nagyobb részét megszerezte volna, nem meggyőzőek. A felperesek szerint a Coats és a Barbour helyzetét ugyanúgy kellett volna értékelni, mint a felperesekét. Az Oxley által a kifogásközlésre adott válaszok is azt látszanak bizonyítani, hogy a Bizottság alulbecsülte a "Coats/Barbour" jelentőségét. Márpedig a felperesek azt állítják, hogy nem zárható ki, hogy ha a Bizottság megfelelően sorolta volna be e vállalkozásokat, más kiindulási összeget állapított volna meg. E megállapítások vonatkozásába a megtámadott határozat nem tartalmaz indokolást.

267 A Bizottság válasza alátámasztja logikai hibáját, mivel a Barbour részvételét csak azt követően vette figyelembe, hogy a Coats ezt 1999 szeptemberében megszerezte, és e megszerzés után csak a Coats forgalmát vette figyelembe, amikor is a Coatsnak kellett volna beszámítania a Barbour által 1999-ben elért forgalmat is. E forgalom összege mintegy 6 millió euró volt. A felperesek tehát azt a tényt kifogásolják, hogy a velük szemben alkalmazott kiindulási összeg, azaz 5 millió euró (halmozott forgalmuk 8,55 millió euró volt), míg a Coatsszal szemben alkalmazott kiindulási összeg 1,3 millió euró volt (forgalma mintegy 6 millió euró volt). A felperesek azt a tényt is kifogásolják, hogy a Bizottság által végzett besorolás azt eredményezte, hogy halmozott forgalmuk az időszak egészét tekintve került figyelembevételre, míg a Barbournak a Coats általi megszerzését követő forgalmát nem vették figyelembe a bírság összegének megállapítása során.

268 Másodsorban, az alapösszegnek a jogsértés 1998 május/júniusától 2000. május 15-ig, tehát egy évig és tizenegy hónapig tartó időtartama függvényében történő számítása és a bírság kiindulási összegének ebből eredő 15%-os növelése téves.

269 A felperesek szerint nincs bizonyíték arra nézve, hogy találkozót tartottak 1998 május/júniusában, és arra sem, hogy ezen részt vettek. Hangsúlyozzák, hogy az egyetlen bizonyíték, amelyre a Bizottság támaszkodik, a Coatsnak az információkérésre adott válasza. Márpedig a Coats e válasza csak egy egykori munkatárs feljegyzésén nyugszik. E találkozó megtartása tehát csak szóbeszéden alapul, és a feljegyzés eredetisége kétségeket támaszt, amelyeket a Bizottságnak kellett volna eloszlatnia vizsgálatok útján. A felperesek szerint az első találkozóra csak 1999 júniusában került sor. Az Oxley nem volt képes arra, hogy bármiféle információt szolgáltasson e találkozóról, és a Coats nem tudott pontos magyarázatot adni részvételére. Az e találkozót érintő kétségekre figyelemmel a felperesek azt róják fel továbbá a Bizottságnak, hogy egyáltalán nem próbálta meg tisztázni, hogy hol került sor e találkozóra. A felperesek tehát azt állítják, hogy a bírság alapösszegét csak 1999. április 15-től kezdve kellett volna számítani.

270 A Bizottság cáfolja ezt a jogalapot.

b) A Törvényszék álláspontja

271 Először a bírság kiindulási összegének önkényes meghatározásán alapuló érvelést kell megvizsgálni.

272 E tekintetben emlékeztetni kell, hogy az iránymutatás először is rendelkezik magának a jogsértés súlyosságának az értékeléséről, amelynek alapján meghatározható egy "általános kiindulási összeg". A jogsértés súlyosságát így objektív tényezők alapján kell megállapítani, mint a jogsértés jellege, a piacra gyakorolt tényleges hatása, ha ez a hatás mérhető, valamint az érintett földrajzi piac mérete. Másodszor, a súlyosság több szubjektív tényező alapján kerül elemzésre. Így figyelembevételre kerülnek az érintett vállalkozás sajátosságai, többek között a mérete és az érintett piacon betöltött helyzete tekintettel értékeli, ami alapot nyújthat a kiindulási összeg súlyozásához, a vállalkozások csoportokba sorolásához, valamint egy "egyedi kiindulási összeg" megállapításához. Harmadszor, a jogsértés időtartamát veszik figyelembe az alapösszeg megállapításakor, negyedszer pedig azokat a súlyosító és enyhítő körülményeket, amelyek elsősorban az egyes érintett vállalkozásoknak a jogsértésben való részvétele súlyossága értékelését teszik lehetővé.

273 A kiindulási összeg meghatározásakor figyelembe vett szubjektív tényezők tekintetében az iránymutatás úgy rendelkezik, hogy a jogsértés jellegén, a piacra gyakorolt tényleges hatásán és a piac földrajzi kiterjedésén kívül figyelembe kell még venni, hogy a jogsértők milyen tényleges gazdasági lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy más piaci szereplőknek, különösen a fogyasztóknak kárt okozzanak, és a bírságot olyan nagyságrendű összegben kell megállapítani, amely biztosan kellően elrettentő erővel bír (az 1. A. pont negyedik bekezdése).

274 Ugyancsak az iránymutatás szerint, amennyiben a jogsértésben több vállalkozás is érintett, így a kartellek esetében, szükségessé válhat az általános kiindulási összeg súlyozása annak figyelembevétele érdekében, hogy az egyes vállalkozások jogsértő magatartása milyen súlyú, és ebből következően milyen tényleges hatást gyakorol a versenyre, különösen, ha az azonos típusú jogsértéseket elkövető vállalkozások mérete között jelentős különbség áll fenn, következésképpen szükségessé válhat, hogy az általános kiindulási összegeket az egyes vállalkozások jellegéhez igazítsák (a továbbiakban: egyedi kiindulási összeg) (1.A. pont, hatodik bekezdés) (a fenti 186. pontban hivatkozott Cheil Jedang kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 81. pontja).

275 Meg kell állapítani, hogy az iránymutatás nem írja elő, hogy a bírság összegét a teljes forgalom vagy a vállalkozás által az érintett piacon megvalósított forgalom függvényében kellene kiszámítani. Mindemellett az iránymutatással az sem ellentétes, hogy a Bizottság a bírság összegének a meghatározásakor a forgalomra vonatkozó mutatószámokat a közösségi jog általános elveinek tiszteletben tartása érdekében figyelembe vegye, amennyiben a körülmények ezt megkívánják. A forgalom különösen jelentős lehet a jelen ítélet 269. és 270. pontjában meghatározott különböző tényezők figyelembevétele során (a fenti 186. pontban hivatkozott Cheil Jedang kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 82. pontja és a fenti 186. pontban hivatkozott "Tokai I"-ügyben hozott ítélet 195. pontja).

276 A jelen ügyben a megtámadott határozat (418) és ezt követő preambulumbekezdéseiből az következik, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta az iránymutatás rendelkezéseit. Figyelembe vette ugyanis a jogsértés jellegét, a piacra gyakorolt tényleges hatását és az érintett földrajzi piac méretét. E tényezőkre figyelemmel a jogsértést nagyon súlyosnak minősítette, megállapítva a megtámadott határozat (428) preambulumbekezdésében, hogy a bírság meghatározása során figyelemmel volt az érintett piac kis méretére.

277 Továbbá, mint az ipari felhasználásra szánt cérna piacán a Benelux-államokban és a skandináv országokban létrehozott kartell esetén, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a gépjárműipar számára gyártott cérna piacán létrehozott kartell esetében eltérő bánásmódot kell az érintett vállalkozásokkal szemben alkalmaznia, hogy figyelembe tudja venni a jogsértők azon tényleges gazdasági képességét, amely jelentős kárt okozhat a versenytársaknak, valamint hogy a bírságot olyan szinten határozza meg, amely kellő elrettentő hatással bír. A Bizottság előadta továbbá, hogy figyelemmel kellett lennie az egyes vállalkozások versenysértő magatartásának piaci súlyára, tehát ennek a versenyre irányuló valós hatására. Ezen tényezők értékelése tekintetében a Bizottság a kartell által érintett termékből az érintett piacon elért forgalomra támaszkodott (a megtámadott határozat (430)-(432) preambulumbekezdése).

278 Következésképpen, a Bizottság a vállalkozásokat két kategóriába sorolta a gépjárműipar számára gyártott cérna piacán elkövetett jogsértést illetően. Az Amannt és a Cousint 8,55 millió eurós forgalmukra tekintettel az első kategóriába sorolta. Az Oxleyt, a Coats-ot és a Barbourt 1 és 3 millió euró közötti forgalmukra tekintettel a második kategóriába sorolta. A Bizottság a jogsértés súlyának függvényében az Amann és a Cousin esetében 5 millió euró összeget, a Coats, az Oxley és a Barbour esetében pedig 1,3 millió euró kiindulási összeget határozott meg (a megtámadott határozat (432)-(435) preambulumbekezdése).

279 Amint az a fenti 216-221. pontban is hangsúlyozásra került, a Törvényszéknek a Bizottság mérlegelési jogköre gyakorlásának jogszerűségére irányuló vizsgálata keretében annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy ez az elosztás következetes és objektív módon igazolt-e (lásd a fenti 196. pontban hivatkozott BASF kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 157. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

280 Ebben a tekintetben meg kell állapítani, hogy a vállalkozások négy kategóriába való sorolása nem ésszerűtlen módja annak, hogy a piacon fennálló viszonylagos jelentőségüket a kiindulási összeg meghatározása céljából figyelembe vegyék, amennyiben az nem vezet a szóban forgó piacok súlyosan eltorzított bemutatásához. A jelen ügyben a Bizottság azon módszere, hogy a kategóriákat a szóban forgó piacokon az érintett termékkel kapcsolatosan elért forgalom függvényében határozta meg, eleve nem minősíthető belső koherenciától mentesnek.

281 A kiindulási összeg meghatározását illetően meg kell állapítani, hogy az 5 millió euró meghatározása az első kategóriába sorolt vállalkozások tekintetében nem minősíthető önkényesnek, és nem lép túl a tárgyban rendelkezésére álló széles mérlegelési jogkörön. Ez a szám a kategóriák figyelembevételével került meghatározásra, amelyek maguk is érvényes módon kerültek felállításra, amint az a fenti 277. és 278. pontban megállapításra került. Továbbá, az 5 millió eurós kiindulási összeg alacsonyabb, mint a felperes forgalma, amely az első kategória tekintetében viszonyítási alapként szolgált.

282 E megfontolásokra figyelemmel a felperesek megalapozatlanul állítják, hogy a Bizottság önkényesen határozta meg e két kategóriát és számította ki a bírság kiindulási összegét.

283 Irreleváns továbbá a Bizottsággal szemben felhozott azon kifogás, hogy a Coatsot és a Barbourt nem "egységes vállalkozásnak" tekintette, és következésképpen, nem adta össze forgalmukat. A megtámadott határozatból ((40) és (67) preambulumbekezdés) ugyanis az következik, hogy a Coats csak 1999 szeptemberében szerezte meg a Barbourt. Ez utóbbi ily módon jogilag független vállalkozásnak minősül, és ezen a jogcímen egyénileg felelősségre vonható az 1998 május/júniusától 1999 szeptemberéig tartó időszakban elkövetett jogsértésért. A megtámadott határozatból az következik, hogy a Coats 1999. június 8-tól 2000. május 15-ig vett részt a jogsértésben, ezért egyénileg felelőssé tehető jogsértő magatartásaiért.

284 A felperesek állításával ellentétben nem kellett összeadni a Coats és a Barbour forgalmát, és ezeket az első kategóriába sorolni.

285 Meg kell azonban állapítani, hogy a Bizottság csak a Coats 1999-re vonatkozó forgalmát vette figyelembe. Márpedig indokolt lett volna ezen összeghez hozzáadni a Barbour 1999 októbere és decembere között elért forgalmát, vagyis a Barbour éves forgalmának 3/12 részét. A Coats forgalmát így 250 000 és 750 000 euró közötti összegre kellett volna emelni. Ugyanakkor e számítási hiba egyáltalán nem teszi vitathatóvá a felpereseknek az első kategóriába történt besorolását, sem a velük szemben alkalmazott kiindulási összeget. A felperesek ugyanis nem vitatják a Bizottságnak a megtámadott határozat (323) és (433) preambulumbekezdésében tett azon megállapítását, miszerint ezeket "egységes vállalkozásnak" kellett volna tekintetni, és e címen - joggal - összeadni forgalmukat.

286 Végül, el kell utasítani az EK 253. cikk megsértésén alapuló érvelést, miszerint egyfelől a Bizottság nem indokolta meg, hogy a Coatsszal és a Barbourral ellentétben a felpereseket miért minősítette "egységes vállalkozásoknak", másfelől pedig, hogy a kiindulási összeg meghatározása és kiszámítása érthetetlen.

287 Egyfelől ugyanis a Bizottság világosan rámutatott a megtámadott határozat (323) és (433) preambulumbekezdésében azokra az indokokra, amiért a felpereseket "egységes vállalkozásnak" kell minősíteni. Másfelől, amint az a fenti 226. pontban is megállapításra került, az indokolási kötelezettség nem kötelezi a Bizottságot arra, nem kötelezik arra a Bizottságot, hogy határozatában megjelölje a bírság kiszámításának módszerére vonatkozó számszerűsített tényezőket, mindenesetre a Bizottság nem fosztható meg mérlegelési jogkörétől számtani képletek kizárólagos és mechanikus alkalmazása révén.

288 A jelen ügyben, amint az a fenti 276-278. pontból is következik, a Bizottság tökéletesen eleget tett indokolási kötelezettségének, amikor a megtámadott határozat (418) és ezt követő preambulumbekezdéseiben felsorolta azokat az értékelési tényezőket, amelyek lehetővé tették számára a jogsértés súlyának meghatározását.

289 Másodsorban, a bírság alapösszegének a jogsértés időtartama téves meghatározása miatti téves megállapításán alapuló jogalapot illetően, az ügy irataiból az következik, hogy a gépjárműipar számára gyártott cérna piacára vonatkozó első találkozót a felperesek állításával ellentétben nem 1999 júniusában, hanem 1998 május/júniusában tartották.

290 A kifogásközlésre adott válaszában az Amann kifejezetten említést tesz erről a találkozóról, és előadja, hogy ez lehetővé tette a résztvevők számára az első kapcsolatfelvételt, bizonyos árakra vonatkozó információk cseréjét, valamint azt, hogy kinyilvánítsák azon szándékukat, hogy az árakat egy legfeljebb hat hónapos időszakra rögzítik.

291 Meg kell tehát állapítani, hogy ez az érvelés nem tényszerű.

292 Továbbá, a Bizottsággal szemben felhozott azon kifogás, miszerint nem tudta pontossággal meghatározni, hogy a találkozóra májusban vagy júniusban került sor, nem releváns, mivel a jogsértés időtartamának számítása júniustól kezdődött, amely a felperesek számára kedvezőbb időpont.

293 E megfontolásokra figyelemmel a bírság alapösszegének és kiindulási összegének téves meghatározásán alapuló jogalapot el kell utasítani.

7. A felperesek által hivatkozott, a gépjárműipar számára gyártott cérna piacára vonatkozó kartell végrehajtásának elmaradása figyelmen kívül hagyásán alapuló jogalapról

a) A felek érvei

294 A felperesek azt állítják, hogy a Bizottságnak a jogsértés piacra vonatkozó hatásaival kapcsolatos megállapításai tévesek. A megtámadott határozat ugyanis nem állapította meg a gépjárműipar számára gyártott cérna piacára vonatkozó kartell keretében létrejött megállapodások tényleges végrehajtását. Azok a dokumentumok, amelyekre a Bizottság alapozta a kartell tényleges végrehajtására vonatkozó megállapításait, csak a résztvevők közötti találkozók bizonyítékaként kerülnek hivatkozásra. A Bizottság maga is elismeri a megtámadott határozat (427) preambulumbekezdésében, hogy nehézségekkel találta magát szembe a kartell végrehajtásának megállapítása tekintetében.

295 A Bizottság többek között megalapozatlanul állítja, hogy a Cousin Johnson Controls nevű ügyfelével szemben áremeléseket alkalmazott. A felperesek hangsúlyozták, hogy ez az emelés megfelelt saját árpolitikájuknak, és semmi köze a megállapodásokhoz. E tekintetben a felperesek nem élhettek a meghallgatás jogával e ponttal kapcsolatban, amely először a megtámadott határozatban került említésre, következésképpen úgy vélik, hogy ez nem alkalmazható a kartell végrehajtásának bizonyítékaként.

296 A felperesek a Bizottság azon kötelezettségére hivatkoznak, hogy a jogsértés súlyosságának értékelése során valamennyi, a jogsértésnek a piacra gyakorolt tényleges hatásával kapcsolatos valamennyi tényezőt figyelembe kell vennie. E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy létezik egy enyhítő körülmény, amely igazolja a bírság csökkentését még azokban az ügyekben is, amelyekben a kartell csak részlegesen került végrehajtásra. A végrehajtás elmaradása a jelen ügyben jelentősebb volt, a felperesek úgy ítélik meg, hogy a Bizottságnak ezt határozathozatali gyakorlatának megfelelően kellett volna figyelembe vennie, és velük szemben az iránymutatás 3. pontjának második francia bekezdése értelmében elismerni az enyhítő körülmény fennállását, vagy ezt a jogsértés súlya meghatározása során figyelembe venni.

297 LA Bizottság cáfolja ezt a jogalapot.

b) A Törvényszék álláspontja

298 Előzetesen meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (233) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az 1999. július 9-i találkozó során a Cousin megjegyezte, hogy megkísérli felemelni a Johnson Controls nevű ügyféllel szemben alkalmazott árakat. A Barbour észrevételeiből is az következik, hogy a Cousin egyik képviselője telefonon felhívta a Barbour egyik képviselőjét, az áremelés megtörténtének megerősítése céljából. Végül meg kell állapítani, hogy a Cousin elismeri az áremelést, de azt állítja, hogy ez egyáltalán nem valamely megállapodásból következett.

299 Először is, a felperesek megalapozatlanul állítják, hogy a Johnson Controlsszal szemben alkalmazott áremelésre történő utalás soha nem került hivatkozásra a kifogásközlésben, és következésképpen nem volt lehetőségük, hogy erre válaszoljanak. Ez az érvelés nem tényszerű, mivel a Bizottság kifejezetten hivatkozott erre a kifogásközlés 192. és 201. pontjában.

300 Másodsorban, a Bizottság jogosan jutott arra a következtetésre, a Johson Controlsszal szembeni, hivatkozott áremelés alapján a megállapodás végrehajtására. Ugyanis, a Cousinnak az 1999. július 9-i találkozókon tett, a Johnson Controlsszal szembeni áremelésre irányuló szándékára vonatkozó nyilatkozatai, a telefonbeszélgetések közte és a Barbour között e szándék konkretizálódását jelentik, és a Cousinnak az ezen áremelésre vonatkozó megerősítése a közigazgatási eljárás keretében e tekintetben elégséges bizonyítékot szolgáltatnak. A felpereseknek kell tehát bizonyítaniuk, hogy ez az áremelés egyáltalán nem valamely megállapodás végrehajtásának minősül, ezt azonban nem tették meg, megelégedve azzal, hogy "saját árpolitikájukra" hivatkoztak.

301 Harmadsorban, a jogsértés hatásait illetően a Bizottság a megtámadott határozat (427) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a jogsértő megállapodásokat végrehajtották, ezeknek hatása volt az érintett piacra és az érintett termékre, még akkor is, ha "e hatást nehéz pontosan meghatározni." Emlékeztetni kell arra, hogy a versenyjog területén az a bizonyítási teher, amely a jogsértés által az érintett piacra gyakorolt hatás fennállásával kapcsolatban hárul a Bizottságra, amennyiben a bírságoknak a jogsértés súlya alapján történő kiszámításakor figyelembe veszi, kevésbé súlyos, mint az, ami akkor terheli a Bizottságot, amikor a kartell esetében kell magának a jogsértésnek a megtörténtét bizonyítania. Ezen ítélet szerint a kartell piacra gyakorolt konkrét hatásának figyelembevételéhez elegendő, ha a Bizottság "jó okokkal" támasztja alá ezek figyelembevételét (a fenti 171. pontban hivatkozott Jungbunzlauer kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 161. pontja). A Johnson Controlsszal szembeni áremelés így önmagában "jó oknak" minősül a jogsértésnek a piacra gyakorolt tényleges hatása figyelembevételéhez.

302 Negyedsorban, a fenti megfontolásokból az következik, hogy a felperesek semmiképp nem követelhetik a megállapodások alkalmazása tényleges végre nem hajtásának enyhítő körülménye figyelembevételét.

303 Ebből következően a jogalapot el kell utasítani.

8. A meghallgatáshoz és a védelemhez való jog megsértésén alapuló jogalapról

a) A felek érvei

304 E jogalap alátámasztására a felperesek két jogalapra hivatkoznak. Az első kifogás a meghallgatáshoz való jog megsértésén, a második pedig a védelemhez való jog megsértésén alapul.

305 Először is, az Amann azt állítja, hogy megsértették az 1/2003 rendelet 27. cikkének (1) bekezdésében előírt, meghallgatáshoz való jogát. A Bizottság ugyanis határozatának egy jelentős, bizonyos árengedményekre vonatkozó részét a megtámadott határozat (116) preambulumbekezdésében hivatkozott dokumentumokra alapozta. Márpedig e dokumentumokat és az ezekből a Bizottság által levont következtetéseket e szövegkörnyezetben a kifogásközlésben nem hozták az Amann tudomására. E dokumentumokat tehát nem lehet az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke megsértésének bizonyítékaiul felhasználni. Az Amann ugyanis azt állítja, hogy e dokumentumok puszta jelenléte a Bizottságnál lévő iratok között, valamint ezek tanulmányozásának lehetősége az ezen iratokhoz való hozzáférés keretében nem elégséges a meghallgatáshoz való jog tiszteletben tartásának biztosításához.

306 A Bizottság az Amann meghallgatáshoz való jogát azzal is megsértette, hogy olyan kifogásokra támaszkodott, amelyek tekintetében nem volt utóbbinak alkalma észrevételeket benyújtani. A megtámadott határozat ugyanis egy 2000. szeptember 19-én történt, a svédországi árengedményekre vonatkozó megbeszélésre hivatkozik, az árengedményekről való információcsere és a további engedményekről szóló megállapodás tekintetében tett kifogás alátámasztására. Márpedig a kifogásközlés semmilyen hivatkozást nem tartalmaz a Svédországra vonatkozó, ilyen jellegű megállapodásokat illetően, ugyanakkor az ilyen megállapodásokra Finnország vonatkozásában tesz utalást. Az Amann azt állítja, hogy maga a Bizottság is elismerte a megtámadott határozat (116) preambulumbekezdésében, tévedésből említette Finnországot Svédország helyett a kifogásközlésben. Tehát úgy ítélik meg, hogy e tekintetben nem hallgatták meg. A Bizottság megalapozatlanul állítja, hogy az Amann a kifogásközlésben hivatkozott dokumentumból ki tudta következtetni, hogy Svédországra vonatkozó kifogásról volt szó. A kérdéses dokumentum, azaz egy 2000. október 10-i e-mail ugyanis egy, az engedményekre vonatkozó megállapodásokétól eltérő szövegkörnyezetben került említésre. Ráadásul a dokumentum tartalma egyáltalán nem valamely, az engedményekre vonatkozó konkrét megállapodásra engedett következtetni. Az Amann arra hivatkozik, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében nem maguk a dokumentumok mint olyanok számítanak, hanem azok a következtetések, amelyeket ezekből a Bizottság levont. Ez az ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben is alkalmazható, még akkor is, ha a megtámadott határozat a hivatkozott e-mailről tett említést, mivel ez egy más szövegkörnyezetben történt.

307 Továbbá, a Bizottság ellentmond önmagának, amikor azt állítja, hogy valójában Svédországra akart hivatkozni Finnország helyett, ugyanakkor azt állította, hogy e két országban léteznek megállapodások.

308 Másodsorban, a felperesek szerint a Bizottság megsértette védelemhez való jogukat, azt követelve, hogy adjanak választ a 2003. március 6-i és 24-i információkérésben szereplő, a versenytársakkal fenntartott kapcsolatokra vonatkozó kérdésekre, anélkül hogy közölte volna, "vádlottként" kérdezi ki őket. A felperesek arra hivatkoznak, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében a felperesektől nem követelhető meg, hogy részletesen beszámoljanak az érintett kérdésekről és a versenytársakkal fenntartott kapcsolat keretében hozott döntésekről, és még kevésbé lehet azt kérni a vállalkozásoktól, hogy a tények puszta és egyszerű leírásán és a létező dokumentumok benyújtásán kívül felvilágosításokat adjanak a versenytársakkal fenntartott kapcsolatok céljáról, lefolyásáról és eredményeiről, míg a Bizottság nyilvánvalóan azt feltételezi, hogy e találkozók célja a verseny korlátozása volt. Márpedig a felperesek szerint a jelen ügyben ez a helyzet, és e tekintetben a fent hivatkozott információkérések 4.1. pontjára hivatkoznak.

309 Tekintettel arra, hogy a felperesek a Bizottság valamennyi kérdésére részletesen válaszoltak, annak ellenére, hogy joguk lett volna ezt megtagadni, a velük szemben kiszabott bírság tekintetében alkalmazott 15%-nál nagyobb csökkentésére hivatkoznak az engedékenységi közlemény D2. pontjának értelmében. Úgy ítélik meg, hogy már így is jóval túlmentek azon, amit a Bizottságnak joga lett volna követelni.

310 A felperesek a hivatkozott 15%-os csökkentést is elégtelennek ítélik a Coatsnak adott 50%-kal összehasonlítva. Szerintük ugyanis a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie azt a tényt, hogy a vizsgálata keretében már talált olyan lényeges dokumentumokat, amelyek lehetővé tették számára, hogy minden nehézség nélkül megállapítsa a jogsértést az érintett területeken. A Coats továbbá előnyben volt versenytársaival szemben, mivel már értesült az eljárás fenyegető közelségéről, ily módon önmaga határozott az engedékenységi kérelem benyújtásáról. Továbbá, a Coats vezető szerepet játszott, amit több érintett vállalkozás is megerősít. E tényezőkre figyelemmel a felperesek úgy vélik, hogy a Coatsszal azonos bánásmódban kellett volna részesülniük.

311 A Bizottság cáfolja ezt a jogalapot.

b) A Törvényszék álláspontja

A meghallgatáshoz való jog feltételezett megsértéséről

312 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kifogásközlésnek tartalmaznia kell a kifogások megfelelően egyértelműen megfogalmazott, akár összefoglaló jellegű leírását, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára azt, hogy ténylegesen megismerhessék azokat a magatartásokat, amelyeket a Bizottság részükről kifogásol, és hogy megfelelően védekezhessenek még a Bizottság végső határozatának meghozatala előtt. Ez a követelmény teljesül akkor, ha a hivatkozott határozat az érintetteket nem teszi felelőssé a kifogásközlésben ismertetettektől eltérő jogsértésekért, és csak olyan tényeket állapít meg, amelyekről az érdekeltek kifejthették álláspontjukat (a Törvényszék T-352/94. sz., Mo och Domsjö ügyben 1998. május 14-én hozott ítéletének [EBHT 1998., II-1989. o.] 63. pontja, a fenti 196. pontban hivatkozott CMA CGM és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 109. pontja, és a fenti 93. pontban hivatkozott "Tokai II"-ítélet 138. pontja).

313 Ilyeténképpen a védelemhez való jog csak akkor sérül, ha a végleges határozat olyan kifogást tartalmaz, amely a kifogásközlésben nincs leírva olyan módon, hogy az alapján a határozat címzettjei meg tudnák védeni magukat (a Törvényszék T-48/00. sz., Corus UK kontra Bizottság ügyben 2004. július 8-án hozott ítéletének [EBHT 2004., II-2325. o.] 100. pontja).

314 Az ítélkezési gyakorlatból továbbá az következik, hogy nem maguk a dokumentumok mint olyanok a lényegesek, hanem a Bizottság által az ezekből levont következtetések, és ha e dokumentumokra a kifogásközlésben nem hivatkoztak, az érintett vállalkozás joggal vélhette úgy, hogy az ügy tekintetében ezek nem bírtak jelentőséggel. Ha a Bizottság nem tájékoztat egy vállalkozást arról, hogy bizonyos dokumentumokat felhasznál határozatában, akkor a Bizottság megakadályozza, hogy e vállalkozás megfelelő időn belül kifejtse véleményét e dokumentumok bizonyító erejéről. Ebből következik, hogy e dokumentumok nem tekinthetők e vonatkozásban érvényes bizonyítékoknak (lásd ebben az értelemben a Bíróság 107/82. sz., AEG-Telefunken kontra Bizottság ügyben 1983. október 25-én hozott ítéletének [EBHT 1983., 3151. o.] 27. pontját és C-62/86. sz., AKZO kontra Bizottság ügyben 1991. július 3-án hozott ítéletének [EBHT 1991., I-3359. o.] 21. pontját, valamint a Törvényszék T-11/89. sz., Shell kontra Bizottság ügyben 1992. március 10-én hozott ítéletének [EBHT 1992., II-757. o.] 55. pontját).

315 Ugyanakkor, a Bizottság által valamely kifogás alátámasztására a végleges határozatban felhasznált dokumentum, még akkor is, ha e dokumentumot a kifogásközlésben ugyanazon vállalkozással szemben egy másik kifogás alátámasztása érdekében használták, csak akkor használható az érintett vállalkozással szemben a határozatban, ha ez utóbbi ésszerűen levonhatta a kifogásközlésből és az okiratok tartalmából azokat a következtetéseket, amelyeket a Bizottság azokból le szándékozott vonni (lásd ebben az értelemben a fenti 314. pontban hivatkozott Shell kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 62. pontját).

316 A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat fényében kell tehát megvizsgálni az Amann által hivatkozott kifogást.

317 Emlékeztetni kell, hogy a megtámadott határozat (116) preambulumbekezdésében a Bizottság elismerte, hogy a kifogásközlés 104. és 126. pontjában tévesen állította, hogy Finnországban alkalmazandó engedményről született megállapodás a 2000. szeptember 19-én Budapesten tartott találkozón. A Bizottság e tévedést a (116) preambulumbekezdésben kiigazította, és hangsúlyozta, hogy az engedmény által érintett ország valójában Svédország volt.

318 Először is meg kell állapítani, hogy a kifogásközlés 125. és 126. pontjának előző címe: "Találkozó a Mercure hotelban Budapesten, 2000. szeptember 19-én" a 244. lábjegyzetre utal, amely a 2000. október 10-i, az e találkozón érintett témákat, köztük a svédországi engedmények csökkentését tartalmazó e-mailre hivatkozik.

319 Azt is meg kell állapítani, hogy az Amann-nak tudomása volt e dokumentumról, amit a kifogásközlésre adott válasza is alátámaszt. Ez utóbbi ugyanis megemlíti, hogy a dokumentum J. L.-nek (Coats) F. S.-hez (Coats) írt 2000. október 10-i e-mailjét tartalmazza, amely a budapesti találkozó tartalmáról szóló részletes beszámolót foglal magában.

320 Ezen e-mailből világosan kitűnik, hogy az engedmény csökkentésében érintett egyetlen ország Svédország volt, és egyetlen Finnországra vonatkozó elem sem volt félrevezető a tekintetben, hogy esetlegesen létezik erről a csökkentésről szóló megállapodás ez utóbbi ország vonatkozásában.

321 Továbbá, az Amann állításával ellentétben, ez az e-mail nem eltérő szövegkörnyezetben került hivatkozásra, mivel felsorolja a 2000. szeptember 19-én tartott találkozón létrejött megállapodásokat, amely találkozón való részvételét az Amann nem vitatja.

322 Ilyeténképpen, a hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően meg kell állapítani, hogy az Amann ésszerűen levonhatta a kifogásközlésből és az okiratok tartalmából azokat a következtetéseket, amelyeket a Bizottság azokból le szándékozott vonni, és ezért kiigazíthatta az engedmények csökkentése által érintett egyetlen országra vonatkozó tévedést.

323 E tekintetben irreleváns az Amann azon érvelése, miszerint az e-mailben szereplő azon mondat, hogy "Svédország: [...] az egyedi árakat 3,5%-kal kell emelni 2001. április 1-jén, vagy csökkenteni az engedményeket" nem tette számára lehetővé, hogy tudja azt, hogy a Bizottság e mondatra akarja-e alapozni annak megállapítását, hogy létezett megállapodás az engedmények csökkentéséről Svédország vonatkozásában. A fenti megfontolásokból ugyanis az következik, hogy az Amann számíthatott arra, hogy a Bizottság erre az elemre fog támaszkodni.

324 Következésképpen meg kell állapítani, hogy az Amann meghallgatáshoz való jogát nem sértették meg.

A védelemhez való jog és különösen az önvád tilalmának feltételezett megsértésén alapuló jogalapról

325 Az azzal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatból, hogy az előzetes vizsgálati jogosítványok és a közigazgatási eljárások tekintetében milyen terjedelmű a Bizottság hatásköre, az következik, hogy a Bizottság - adott esetben, határozat útján - arra kötelezheti a vállalkozást, hogy az ezen intézmény által ismert tényekről minden szükséges információt megadjon, de nem kötelezheti a vállalkozást olyan válaszadásra, amely révén ez utóbbi kénytelen lenne elismerni azon jogsértés tényét, amelynek bizonyítása a Bizottság feladata (a 374/87. sz., Orkem kontra Bizottság ügyben 1989. október 18-án hozott ítélet [EBHT 1989., 3283. o.] 34. és 35. pontja, a C-204/00. P., C-205/00. P., C-211/00. P., C-213/00. P., C-217/00. P. és C-219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai egyesített ügyekben 2004. január 7-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-123. o.] 61. és 65. pontja, valamint a fenti 260. pontban hivatkozott Dalmine kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 34. pontja).

326 Ily módon nem ismerhető el a hallgatáshoz való abszolút jog egy olyan vállalkozás tekintetében, a 17. rendelet 11. cikkének (5) bekezdése szerinti információkérést tartalmazó határozat címzettje. Az ilyen jog elismerése ugyanis túlmenne azon, ami a vállalkozások védelemhez való jogának biztosításához szükséges, és szükségtelen korlátozást jelentene a Bizottság azon feladatának végrehajtása során, amely szerint biztosítania kell a közös piacon a versenyszabályok betartását. A hallgatáshoz való jog csak annyiban ismerhető el, amennyiben az érintett vállalkozást olyan válaszadásra kötelezik, amelyekkel elismerné az olyan jogsértés fennállását, amelynek bizonyítása a Bizottság feladata (a fenti 186. pontban hivatkozott "Tokai I"-ítélet 402. pontja).

327 A 17. rendelet 11. cikke hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében ezért a Bizottság kötelezheti a vállalkozásokat arra, hogy minden számukra ismeretes, a tényekre vonatkozó információt közöljenek, és amennyiben az szükséges, bocsássák a Bizottság rendelkezésére az ezekre vonatkozóan birtokukban lévő okiratokat még abban az esetben is, ha ezek felhasználhatók versenyellenes magatartás bizonyítására. A Bizottságnak az információkérésre vonatkozó hatásköre nem sérti sem az EJEE 6. cikkének (1) és (2) bekezdését, sem az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatát (a fenti 186. pontban hivatkozott "Tokai I"-ítélet 403. és 404. pontja).

328 Mindenesetre önmagában a Bizottság által feltett tisztán ténybeli kérdésekre való válaszadás, valamint már létező dokumentumok benyújtására vonatkozó felhívás teljesítésének kötelezettsége nem jelentheti a védelemhez való jog vagy a tisztességes eljáráshoz való jog megsértését, amelyek a versenyjog sajátos területén az EJEE 6. cikke által biztosítottal egyenrangú védelmet biztosítanak. Semmi nem akadályozza ugyanis az információkérés címzettjét abban, hogy később, a közigazgatási eljárás vagy a közösségi bíróságok előtt folyó eljárásban a védelemhez való jogának gyakorlása során bizonyítsa azt, hogy a válaszaiban foglalt tények, illetve az általa benyújtott dokumentumok más jelentéssel bírnak, mint amelyet a Bizottság azoknak tulajdonít (a fenti 186. pontban hivatkozott "Tokai I"-ítélet 406. pontja).

329 Végül, ha a Bizottság a 17. rendelet 11. cikke szerinti információkérésben a tisztán ténybeli kérdéseken kívül és a már meglévő dokumentumokon felül kíván felvilágosítást, és azt kéri a vállalkozástól, hogy írja le több olyan találkozó tárgyát, lefolyását és eredményét vagy végkövetkeztetését, amelyen részt vett, és nyilvánvalóan azt feltételezi, hogy e találkozók esetén versenykorlátozásokról volt szó, az ilyen kérelem alkalmas lehet arra, hogy a kérdőre vont vállalkozást arra kényszerítse, hogy ismerje el a közösségi versenyjogi jogszabályok megsértésében való részvételét; az érintett vállalkozás ezért nem köteles az ilyen jellegű kérdésekre választ adni. Ilyen esetben, ha a vállalkozás mégis információkat szolgáltat e pontok tekintetében, azt önkéntes együttműködésnek kell tekinteni, amely az engedékenységi közlemény értelmében a bírság csökkentésének alapjául szolgálhat (a Törvényszék T-48/02. sz., Brouwerij Haacht kontra Bizottság ügyben 2005. december 6-án hozott ítéletének [EBHT 2005., II-5259. o.] 107. pontja). Az ítélkezési gyakorlatból továbbá az következik, hogy ugyanezen esetben a vállalkozások nem hivatkozhatnak arra, hogy a Bizottság megsértette az önvádra kötelezés tilalmát azon tény okán, hogy az ilyen kérdésre önként válaszoltak (a fenti 259. pontban hivatkozott Dalmine kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 46. pontja).

330 Ezen ítélkezési gyakorlat fényében kell megvizsgálni, hogy a Bizottság megsértette-e az önvádra kötelezés tilalmát.

331 Elsősorban azt kell hangsúlyozni, hogy a Bizottsága információkérések (2003. március 6-i és 24-i levelek), és nem határozatok útján kért információkat.

332 Maguknak a kért információknak a tartalmát illetően a fent hivatkozott kérdésekből az következik, hogy a Bizottság többek között a versenytársakkal tartott találkozókról, ezek időpontjáról, helyéről, a résztvevőkről, valamint e találkozók tárgyáról és lefolyásáról, továbbá a kétoldalú kapcsolatokról akart információkat kapni. A felperesek egyáltalán nem lettek volna kötelesek a kérdésekre válaszolni, amennyiben tudható lett volna, hogy a válaszok a feltételezett jogsértésben való részvételük megállapításához vezetnek. Ugyanakkor önként válaszoltak a kérdésekre, ezért nem hivatkozhatnak arra, hogy a Bizottság megsértették az önvád tilalmára vonatkozó kötelezettségét.

333 Másodsorban, a felpereseknek a Bizottsággal szemben felhozott azon kifogását illetően, miszerint a Bizottság nem tájékoztatta őket a velük szembeni feltételezésekről, előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság által a 17. rendelet 11. cikkének értelmében kért információk és a keresett jogsértés közötti összefüggés követelménye szerepel az információkérésben. A 17. rendelet 11. cikke ugyanis felhatalmazza a Bizottságot, hogy - elsősorban - a vállalkozásoktól beszerezzen "minden szükséges információt" ahhoz, hogy ezen intézmény alkalmazni tudja az EK 81. cikkben és az EK 82. cikkben rögzített elveket. Továbbá, a 17. rendelet 11. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a Bizottság a kérésben feltünteti - többek között - "a kérés jogalapját és célját". A 17. rendelet 11. cikke (1) és (3) bekezdésének együttes olvasatából, valamint az érintett vállalkozások védelemhez való joga tiszteletben tartásának kötelezettségéből tehát az következik, hogy a szükségességnek a 17. rendelet 11. cikkében előírt feltételét a vizsgálat céljával összefüggésben kell értékelni, amint azt kötelező jelleggel maga az információkérés is tartalmazza. Amint ugyanis azt a Bíróság már kimondta egy, a Bizottságra a 17. rendelet 14. cikke értelmében ruházott vizsgálati hatáskörre vonatkozó, a 17. rendelet 11. cikkéhez hasonló rendelkezést illetően a 46/87. és 227/88. sz., Hoechst kontra Bizottság egyesített ügyekben 1989. szeptember 21-én hozott ítéletének (EBHT 1989, 2859. o.), 29. pontjában, a Bizottság azon kötelezettsége, hogy meg kell jelölnie a vizsgálat tárgyát és célját, alapvető követelménynek minősül nemcsak azért, hogy az érintett vállalkozások területén tervezett vizsgálat indokoltsága kitűnjön, hanem azért is, hogy e vállalkozások megérthessék együttműködési kötelességük mértékét védelemhez való joguk megtartása mellett. Ebből következik, hogy a Bizottság kizárólag olyan információk közlését kérheti, amelyek alkalmasak arra, hogy lehetővé tegyék azon feltételezett jogsértéseket, amelyek a vizsgálatot indokolják, és amelyek feltüntetésre kerültek az információkérésben (a Törvényszék T-39/90. sz., SEP kontra Bizottság ügyben 1991. december 12-én hozott ítéletének [EBHT 1991., II-1497. o.] 25. pontja és T-34/93. sz., Société Générale kontra Bizottság ügyben 1995. március 8-án hozott ítéletének [EBHT 1995., II-545. o.] 40., 62. és 63. pontja).

334 Ezen ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy információkérésében a Bizottság nem köteles kifejezett módon felróni az érintett vállalkozásoknak a feltételezett jogsértést, következésképpen ebben a szakaszban nem köteles tájékoztatni a vállalkozást érintettségéről. Feltéve ugyanis, hogy a Bizottság világosan megjelöli kérésének jogi alapjait és célját, meg kell állapítani, hogy az érintett vállalkozás védelemhez való joga nem sérült.

335 A jelen ügyben a Bizottság tökéletesen teljesítette kötelezettségeit, amikor a fent hivatkozott információkérésekben világosan megjelölte a kérés tárgyát és célját.

336 E tekintetben, és harmadsorban, a felpereseknek a Bizottsággal szemben felhozott azon kifogása, hogy a Bizottság nem közölte velük a már birtokában lévő információkat, nem releváns. A versenyjogra vonatkozó közigazgatási eljárás keretében ugyanis a védelemhez való jogot és a tisztességes eljárást egyrészt éppen a kifogásközlés megküldése, másrészt az aktába való betekintés biztosítja, amely a hivatkozott kifogásközlés címzettjének lehetővé teszi, hogy megismerhesse a Bizottság aktájában szereplő bizonyítékokat. Az érintett vállalkozás tulajdonképpen a kifogásközlésben szerezhet tudomást mindazokról a lényeges bizonyítékokról, amelyre a Bizottság az eljárás e szakaszában támaszkodik. Következésképpen az érintett vállalkozás csak a hivatkozott kifogásközlés megküldése után élhet teljes mértékben a védelemhez való jogával. Amennyiben a fentiekben ismertetett jogokat - a felperes által javasoltak szerint - a kifogásközlést megelőző időszakra is kiterjesztenék, az veszélyeztethetné a Bizottság vizsgálatának sikerességét, mivel az érintett vállalkozások már a Bizottság vizsgálatának első szakaszában azonosíthatnák, mely információk vannak már a Bizottság birtokában, és mely információk tarthatók előtte titokban (a Bíróságnak a fenti 260. pontban hivatkozott Dalmine kontra Bizottság ügyben hozott ítélete 58-60. pontja).

337 Negyedsorban, a felperesek megalapozatlanul hivatkoznak a bírság összegének az együttműködés jogcímén történő csökkentésére azért, mert válaszoltak az információkérésre, olyan válaszokat adva, amelyek "jóval túlmennek" azon, amit a 17. rendelet 11. cikke értelmében meg lehetne követelni.

338 A felperesek által a két kartellre vonatkozó vizsgálat során nyújtott együtt működés okán mindkét kiszabott bírságot 15%-kal csökkentették az engedékenységi közlemény D2. pontjának első és második francia bekezdése értelmében. A Bizottság ugyanis megállapította, hogy a felperesek olyan információkat és dokumentumokat szolgáltattak, amelyek ténylegesen hozzájárultak a jogsértés fennállásának megállapításához, különösen pedig elismerték a versenytársaikkal tartott találkozókon való részvételüket, hogy itt tájékoztassák egymást, és megvitassák, azaz fenntartsák az árakat. Következésképpen, a felperesek nem vitatták lényegileg azon tények valódiságát, amelyekre a Bizottság velük szemben kifogásait alapozta (a megtámadott határozat (390)-(397) és (460)-(463) preambulumbekezdése).

339 Egyfelől emlékeztetni kell arra, hogy a bírságnak a közigazgatási eljárás során végzett együttműködés alapján történő csökkentése csak akkor igazolt, ha az érintett vállalkozás magatartása lehetővé tette a Bizottság számára a jogsértés könnyebb megállapítását, és adott esetben annak megszüntetését (a Törvényszék T-327/94. sz., SCA Holding kontra Bizottság ügyben 1998. május 14-én hozott ítéletének [EBHT 1998., II-1373. o.] 156. pontja, valamint T-45/98. és T-47/98. sz., Krupp Thyssen Stainless és Acciai speciali Terni kontra Bizottság egyesített ügyekben 2001. december 13-án hozott ítéletének [EBHT 2001., II-3757. o.] 270. pontja).

340 Másfelől, a vállalkozásnak a vizsgálat alatti együttműködése nem jogosít fel a bírság csökkentésére, ezen együttműködés nem haladja meg azt, amire a vállalkozása a 17. rendelet 11. cikkének (4) és (5) bekezdése szerint köteles (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-12/89. sz., Solvay kontra Bizottság ügyben 1992. március 10-én hozott ítéletének [EBHT 1992., II-907. o.] 341. és 342. pontját). Ha azonban a vállalkozás a 11. cikk szerinti információkérésre olyan információt szolgáltat, amely messze meghaladja azt, amit a Bizottság e rendelkezés alapján követelhet, akkor csökkenthető a vállalkozással szemben kiszabott bírság (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-308/94. sz., Cascades kontra Bizottság ügyben 1998. május 14-én hozott ítéletének [EBHT 1998., II-925. o.] 262. pontját).

341 Az is igaz, hogy a Bizottsággal közölt információk tartalma alapján határozható meg, hogy a felperesek ténylegesen olyan információkat közöltek-e, amelyek messze meghaladják azt, amit a Bizottság követelhet.

342 Márpedig a felperesek nem bizonyították, hogy a közölt információk mennyiben haladták meg tartalmukban messzemenően azt, amit a Bizottság követelhet.

343 Meg kell továbbá állapítani, hogy a felperesek nem ismerték el azon tényezők összességét, amelyekre a Bizottság a megtámadott határozatot alapozta. Hangsúlyozni kell ugyanis, hogy a Cousin továbbra is folytatta termékajánlatai megtételét, figyelmen kívül hagyva a megbeszélések valamennyi részét, az Amann pedig vitatta a jogsértés időtartamát.

344 Következésképpen, a bírság 15%-os csökkentése a felperesek tekintetében az ügy körülményeire figyelemmel indokoltnak tűnik. A 15%-os csökkentésnek a Coats tekintetében alkalmazott 50%-os csökkentéssel történő összehasonlításából eredő elégtelen jellegén alapuló jogalapot is el kell utasítani.

345 Következésképpen e jogalapot el kell utasítani.

346 A fenti megállapodások összességéből az következik, hogy a felperesek keresetét el kell utasítani.

A költségekről

347 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A keresetet elutasítja.

2) Az Amann & Söhne GmbH & Co. KG-t és a Cousin Filterie SAS-t kötelezi a költségek viselésére.

Vilaras Prek Ciucă

Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. április 28-i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

A - A jogvita tárgya

B - Közigazgatási eljárás

C - A megtámadott határozat

1. Az érintett piacok meghatározása

a) Termékpiacok

b) Földrajzi piacok

2. Az érintett piac mérete és szerkezete

3. A jogsértő magatartások leírása

4. A megtámadott határozat rendelkező része

Az eljárás és a felek kereseti kérelmei

A jogkérdésről

A - A felperesek által hivatkozott, a megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló, az 1/2003 rendelet 7. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértésén alapuló jogalapról

1. A felek érvei

2. A Törvényszék álláspontja

a) A termékpiacok és a földrajzi piacok megkülönböztetéséről

b) Az "átfogó terv" hivatkozott létezéséről

B - A bírság csökkentésére irányuló jogalapról

1. A felperesek által hivatkozott, a szankciónak a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésében és az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésében előírt felső határa megsértéséről

a) A felek érvei

b) A Törvényszék álláspontja

A nulla poena sine lege elvének megsértésén és a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése jogellenességére vonatkozó kifogáson alapuló jogalapról

A több jogsértésért egységes büntetés kiszabásának kötelezettségén alapuló jogalapról

A szankció törvényi céljainak megsértésén alapuló kifogásról

2. A felperesek által hivatkozott, az egyenlő bánásmód és az arányosság elvének a bírság kiszabása során történt megsértésén alapuló jogalapról

a) A felek érvei

b) A Törvényszék álláspontja

Az arányosság elvének megsértéséről

- A piac méretének figyelmen kívül hagyásán alapuló érvelésről

- A kizárólag a jogsértések által érintett piacon elért forgalom figyelembevételén alapuló érvelésről

- Az iránymutatásban előírt "átalányosítási rendszerről"

- A felperesek mint "középvállalkozások" helyzetének figyelmen kívül hagyásáról

Az egyenlő bánásmód elvének megsértéséről

3. Az Amann által hivatkozott, az ipari felhasználásra szánt cérna piacán létrehozott kartellért kiszabott bírság kiindulási összegének téves meghatározásán alapuló jogalapról

a) A felek érvei

b) A Törvényszék álláspontja

4. Az Amann által hivatkozott, az ipari felhasználásra szánt cérna piacán megvalósult jogsértés időtartamának téves számításán alapuló jogalapról

a) A felek érvei

b) A Törvényszék álláspontja

5. Az Amann által hivatkozott, egyes, az ipari felhasználásra szánt cérna piacán elkövetett jogsértésre vonatkozó enyhítő körülmények figyelmen kívül hagyásán alapuló jogalapról

a) A felek érvei

b) A Törvényszék álláspontja

6. A felperesek által hivatkozott, a gépjárműipar számára gyártott cérna piacán elkövetett jogsértésért kiszabott bírság kiindulási összegének és alapösszegének téves számításán alapuló jogalapról

a) A felek érvei

b) A Törvényszék álláspontja

7. A felperesek által hivatkozott, a gépjárműipar számára gyártott cérna piacára vonatkozó kartell végrehajtásának elmaradása figyelmen kívül hagyásán alapuló jogalapról

a) A felek érvei

b) A Törvényszék álláspontja

8. A meghallgatáshoz és a védelemhez való jog megsértésén alapuló jogalapról

a) A felek érvei

b) A Törvényszék álláspontja

A meghallgatáshoz való jog feltételezett megsértéséről

A védelemhez való jog és különösen az önvád tilalmának feltételezett megsértésén alapuló jogalapról

A költségekről

* Az eljárás nyelve: német.