BH 2015.10.290 Az adómentes közösségi termékértékesítés feltételeit az adózónak kell bizonyítania hitelt érdemlő módon. A belföldi termékértékesítéshez kapcsolódó adólevonási jog csak hiteles számla alapján gyakorolható [2003. évi XCII. tv. 99. §; 2007. évi CXXVII. tv. 89. § (1) bek., 120. §, 127. § (1) bek.; 2000. évi C. tv. 15. §, 166. § (2) bek., 167. § (1) bek.]

[1]A felperesi társaság tevékenységi köre gabonakereskedelem, belföldre és külföldre, így Romániába is értékesített. A felperesnél az adóhatóság 2009. október, valamint 2009. november 1-jétől 2011. június 30-ig terjedő időszakra általános forgalmi adó (áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatát végezte.

[2]2009. október hónapra külön határozattal a felperes terhére 4 306 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 1 043 000 Ft jogosulatlan igénylés, 3 263 000 Ft adóhiány volt. Az adóhiány után adóbírságot és késedelmi pótlékot is felszámított. 2009. november 1-jétől 2011. június 30-ig terjedő időszakra ugyancsak külön határozattal a felperes terhére 40 155 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, ebből 39 274 000 Ft minősült adóhiánynak, mely után adóbírságot és késedelmi pótlékot is felszámított.

[3]A fellebbezés folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.

[4]Az adóhatóság a román D. S.r.l. felé kiszámlázott ömlesztett gabonatermék értékesítéseket közösségi adómentes értékesítésként nem fogadta el, mivel álláspontja szerint nem volt bizonyított, hogy a gazdasági esemény a számlán szereplő felek között ment végbe. Ugyancsak nem fogadta el hitelesnek a felperes által a M. G. T. Kft.-től és a P. Kft.-től befogadott számlákat sem, mert a gazdasági esemény nem a számlákon feltüntetett felek között valósult meg, a számlák az adó áthárítására, illetve levonására nem alkalmas bizonylatok. A felperes olyan adókijátszásra irányuló ügyletsorozat részese volt, amelyről tudomással bírhatott. A V.-F. Kft. által kibocsátott 64 db gabonabeszerzésre vonatkozó számlát pedig azért nem fogadta el az alperes, mert a számlák mögött valós gazdasági esemény egyáltalán nem volt.

[5]A felperes keresetében elsődlegesen az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte.

[6]Álláspontja alátámasztásaként hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 92. § (5) és (7) bekezdésére, 93. § (1) bekezdésére, 97. § (4)-(6) bekezdéseire, 100. § (4) bekezdésére és az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 55. § (1)-(2) bekezdéseire.

[7]Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.085/2013/22. számú ítéletével az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a M. G. T. Kft., a P. Kft. és a V.-F. Kft. vonatkozásában új eljárást rendelt el.

[8]Bár kétségtelen tény, hogy a közösségi értékesítés során az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdése és az Art. 99. § (2) bekezdése szerint az értékesítés adómentessége vonatkozásában a bizonyítás a felperest terheli, ugyanakkor a lefolytatott bizonyítás eredményeképpen megállapítható volt, hogy a felperes és a román cég között létrejött ügyletek valóságát kizárólag az teszi kétségessé, hogy a román társaság a felperes által kibocsátott számlákat bevallásában nem szerepeltette, az adót nem fizette meg, illetőleg a román adóhatóság előtt történt meghallgatása során a képviselő sem a beszerzést, sem az okiraton látható aláírást nem ismerte el. E körben ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a román ügyvezető ellen adókijátszásra irányuló ügyletek miatt büntetőeljárás indult, valamint, hogy a közösségi értékesítés során a román társaság köteles az áfa bevallására, megfizetésére, így az esetleges adókijátszási szándék is az ő érdekkörében merül fel.

[9]A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett a kereset elutasítását, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezését. Megsértett jogszabályként hivatkozott az Art. 99. § (2) bekezdésére, az Áfa. tv. 2. § a) pontjára, 89. § (1) bekezdésére, 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, 169. § f) pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 166. § (2) bekezdésére, 167. § (1) bekezdésére, valamint utalt a 2006/112. EK Tanácsi irányelvre és az Európai Unió Bíróságának e tárgykörben hozott ítéleteire is.

[10]A Kúria megállapította, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.

[11]A perbeli esetben az alperes három kérdéskörben hozott döntést részben eltérő indokokkal. A Kúria mindhárom kérdéskörben osztotta az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakat.

[12]Helyesen hivatkozott az alperes az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdésére és a 99. § (2) bekezdésére, mint a Közösségen belüli adómentes termékértékesítés speciá­lis normaszabályára, melyből egyértelmű, hogy önmagában az a körülmény, hogy a termék az országot elhagyta, nem eredményezi automatikusan az adómentesség megállapíthatóságát, annak ugyanis feltétele, hogy az értékesítés az e minőségben a Közösség más tagállamában eljáró adóalany részére történjen, azaz a termék rendeltetési célja egyértelműen azonosítható legyen. Ezzel kapcsolatban ugyancsak alappal hivatkozott az alperes az Európai Unió Bíróságának C-409/04. számú (Teleos és társai), illetőleg a C-273/11. számú (Mecsek Gabona) ügyekben meghozott ítéletekre, valamint a Kúria Kfv. I. 35.433/2012/6. számú döntésére is, melyek kimondták, hogy a Közösségen belüli termékértékesítés megvalósulása körében szigorúbb elvárás van az adózó felé a bizonyítékok szolgáltatását illetően, mint általában a belföldi értékesítések tekintetében. A felperestől elvárható, hogy Közösségen belüli értékesítését nagy gonddal, körültekintéssel kezelje, nagyobb figyelmet fordítson üzleti partnerei ellenőrzésére, megfelelő pontossággal dokumentálja az értékesítést. E körben a tényállást helyesen tárta fel az alperes, a tényállásból okszerű, logikus jogi következtetést vont le. Az ezzel ellentétes megállapítását az elsőfokú bíróság nem a releváns tényállási elemekre építette.

[13]A Kúria az alperes által feltárt számos tény, adat közül kiemeli, hogy a román adóhatóság az ügyletekről iratok hiányában meggyőződni nem tudott, azonban a tájékoztatása utalt arra, hogy a képviselő egyéb ügyletekkel kapcsolatban büntetőeljárás alatt áll, a román adózó a csalárd kereskedő jeleit mutatja. Az európai uniós rendszer adatai alapján a D. S.r.l. 2010. augusztus 1-jén megszűnt mint EU adóalany.

[14]Osztotta a Kúria az alperes azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság döntésénél figyelmen kívül hagyta, hogy a tényállás kapcsán a felperes nem egy részére ellenkező bizonyításig biztosított joggal kívánt élni, hanem az általános szabálytól eltérő kedvezményt, mentességet kívánt érvényesíteni. Egyetértett a Kúria azzal is, hogy az alperes az ügy objektív megítélésére alkalmas releváns tényekre alapította döntését, következtetése helytálló, az elsőfokú bíróság viszont kiemelt a bizonyítékok, tények, körülmények közül néhány, az ügy érdemi megítélése szempontjából ügydöntő relevanciával nem bíró bizonyítékot, mely okból az ítéleti álláspontja a határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására nem szolgálhat.