EH 2002.797 A Hszt. 107. §-a (2) bekezdése alkalmazása szempontjából felmentésnek kell tekinteni a nyomozás bizonyítottság hiányában való megszüntetését [1996. évi XLIII. tv. 107. §].

A felperes a keresetében a 2000. február 15. és november 7. között visszatartott távolléti díjának megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A munkaügyi bíróság ítéletében az alperest elmaradt távolléti díj címén 521 283 forint, annak késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kötelezte.

A tényállás szerint a hivatásos állományú tiszt felperest az ellene indult büntetőeljárás miatt az alperes 2000. február 15-ei hatállyal a Hszt. 149. §-a alapján a beosztásából felfüggesztette és a felfüggesztés ideje alatt a távolléti díjának 50%-át folyósította részére. A megyei nyomozóhivatal a felperes ellen indult nyomozást a Be. 139. §-a (1) bekezdés b) pontjának harmadik fordulata alapján, bizonyítottság hiánya miatt megszüntette. Ezt követően az alperes a beosztásból való felfüggesztést megszüntette, a visszatartott illetmény kifizetését azonban nem rendelte el.

A bíróság álláspontja szerint a Hszt. 107. §-ának (2) bekezdése helyes értelmezésével a visszatartott távolléti díjat utólag akkor kell kifizetni, ha a fegyelmi vagy büntetőeljárásban a hivatásos állomány tagja fegyelmi, illetőleg büntetőjogi felelősségét nem állapították meg.

Az ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett fellebbezést a megyei bíróság megalapozatlannak találta és ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint a Hszt. 107. § (2) bekezdésének a "fegyelmi vagy büntetőeljárás felmentéssel zárul" kitétele nem korlátozódik arra az esetre, amikor a fegyelmi ügyben "felmentő határozatot", vagy a büntetőeljárásban felmentő ítéletet hoznak. Helyes jogértelmezés szerint nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe az a gyanúsított, akivel szemben már a nyomozást megszüntették azért, mert - bizonyítékok hiányában - nem lehetett megállapítani, hogy ő követte el a bűncselekményt. Ugyanerre a következtetésre kell jutni a fegyelmi eljárás esetében is, miután a Hszt. 128-141. §-ai "felmentő" fegyelmi határozatot nem tartalmaznak.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. A bíróságok jogértelmezésével szemben a Hszt. 132. §-a (5) bekezdésében foglaltakra hivatkozott, melyből arra következtetett, hogy csak a bűncselekmény hiánya miatti befejezés esetén kell a visszatartott illetményt kifizetni.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Hszt. 107. §-ának (1) bekezdése szerint a hivatásos állomány beosztásából felfüggesztett, előzetes letartóztatásban lévő, vagy szabadságvesztés büntetését katonai fogdában töltő tagjának távolléti díj jár, amelyet a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró legfeljebb 50%-kal csökkenthet. A (2) bekezdés alapján a beosztásból való felfüggesztés, vagy előzetes letartóztatás miatt visszatartott illetményt a kamataival utólag ki kell fizetni, ha a fegyelmi vagy büntetőeljárás felmentéssel zárul.

Helyesen indultak ki az eljárt bíróságok abból, hogy mivel a hivatkozott rendelkezés nem a büntetőeljárási szabályoknak megfelelő, hanem összefoglaló megjelölést használ ("felmentés"), e feltétel nem csupán a felmentő ítéletet [Be. 214. § (3) bekezdés] jelenti.

A Hszt. 107. §-ának (2) bekezdése ugyanis azt nem tartalmazza, hogy a megindult eljárásnak érdemben befejező ítélettel kell zárulnia.

A bebizonyítottság hiánya alapul szolgál a vád alóli felmentő ítélet meghozatalára [Be. 214. § (3) bekezdés b) pont]. Ebből következően nem tekinthető tévesnek a másodfokú bíróság jogértelmezése, amely szerint a büntetőeljárás korábbi szakaszában a nyomozásnak bizonyítottság hiányában való megszüntetését [Be. 139. § (1) bek. b) pont] is a Hszt. 107. §-a (2) bekezdése alkalmazása szempontjából felmentésnek kell tekinteni.

Az előbbieket támasztják alá - a joghasonlatosságra figyelemmel - a köztisztviselők, közalkalmazottak állásból való felfüggesztésére vonatkozó szabályok is (Ktv. 52. §, Kjt. 48. §). Ezek szerint a felfüggesztés idejére visszatartott illetményt csak akkor nem kell utóbb kifizetni, ha az eljárás a jogviszonyt megszüntető elmarasztaló határozattal (hivatalvesztés, elbocsátás) zárul. Ennek megfelelően helyes az az elsőfokú ítéleti következtetés, hogy a visszatartott távolléti díj megilleti a hivatásos állomány tagját, ha a büntetőeljárásban nem állapították meg a büntetőjogi felelősségét.

A másodfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy a Hszt. a fegyelmi felelősségre vonás szabályainál sem ismer "felmentő határozatot". Ezt a Hszt. 132. § (5) bekezdésével kapcsolatos felülvizsgálati okfejtés nem cáfolta.

A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéletét jogszabálysértés nélkül hozta meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 11.024/2001/5. sz.)