3349/2012. (XI. 19.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Csongrád Megyei Bíróság 5.K.21.026/2009/61. számú, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.22.399/2011/6. számú ítéletei alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti valódi alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítvány arra irá -nyult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Csongrád Megyei Bíróság 5.K.21.026/2009/61. számú, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.22.399/2011/6. számú ítéleteinek alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat.

[2] 2. Az indítványozó - az alapper felperese - 2/3-ad arányú tulajdonát képezte egy makói, 2 ha 841 7 m2 térmértékű, szántó művelési ágú és hasznosítású ingatlan. Tekintettel arra, hogy az ingatlan egy része a fejlesztés alatt álló M43-as autópálya nyomvonalába esett, az ingatlant az eljárásban I. rendű alperesként szereplő Csongrád Megyei Kormányhivatal megosztotta és az így létrejött kisebb ingatlan (1 ha 1345 m2 nagyságú) 2/3-ad részét "közlekedési infrastruktúra fejlesztése közérdekű célra" kisajátította és tehermentesen a Magyar Állam tulajdonába adta. Ezzel egyidejűleg a kisajátított ingatlanért 2 307 000 Ft kártalanítást, míg a megmaradó ingatlanban bekövetkezett értékveszteség ellentételezéseként 278 000 Ft. kártalanítást állapított meg, melynek megfizetésére a per II. rendű alperesét, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-t kötelezte.

[3] Ezt követően terjesztette elő az indítványozó az álláspontja szerint jogszabálysértő közigazgatási határozat felülvizsgálatára irányuló keresetét, melyet arra alapított, hogy a kártalanítás mértéke törvénysértően alacsony, valamint azt is sérelmezte, hogy a visszamaradó ingatlanrész a kisajátítás következtében semmilyen úton nem közelíthető meg. Álláspontja szerint a közhiteles ingatlan-nyilvántartástól elérően a valóságban nem létezik a térképen egyébként feltüntetett közút, erre tekintettel további 200 000 000 Ft + áfa megfizetésére kérte kötelezni a II. rendű alperest. Végül azt is előadta, hogy a kisajátított területen birtok-, illetve tanyaközpontot kívánt létrehozni, melyre azonban elvi építési engedélyt sem kapott, tekintettel arra, hogy az I. rendű alperes a kérelem előterjesztését megelőzően a kisajátítási eljárást már megindította.

[4] A bíróság a felperes keresetét teljes egészében elutasította. Indokolt ítéletében megállapította, hogy a közigazgatási eljárás során eljárt szakértő és a bírósági szakban kirendelt igazságügyi szakértő lényegében azonos összegben állapították meg a kártalanítás és az értékcsökkenés összegét. Azt a 200 millió Ft. kártalanítás megfizetésére irányuló felperesi kereseti kérelmet is elutasította a bíróság, miszerint a kisajátítás következtében a fennmaradó ingatlan közúton, illetve magánúton nem közelíthető meg. A bíróság kifejtette, hogy a közhiteles ingatlan-nyilvántartásban a közút be van jegyezve, attól elkülönülő kérdés, hogy az a valóságban is létezik-e, illetve egy másik polgári jogvitára tartozó kérdés, hogy ha ilyen út nem létezik, akkor azt ki, milyen módon és mikor készíti el. Ennek megfelelően a felperes keresetét a megyei bíróság elutasította. Az ítélet ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Ezen megyei bírósági és kúriai ítéletek ellen élt az indítványozó a jelen ügy tárgyát képező alkotmányjogi panasszal, melyben az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, az M) cikk (1) bekezdésének, az R) cikk (2) és (3) bekezdéseinek, az I. cikk (1)-(3) bekezdéseinek, továbbá a XII. cikk (1) bekezdésének, a XIII. cikk (1) és (2) bekezdéseinek, a XXIV. cikk (1) bekezdésének, valamint a 28. cikkének a sérelmét állította.

[5] 3. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem fogadható be. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. JeIen ítéletben ilyen, az ügyet érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nincs, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel.

[6] Az indítványozó alkotmányjogi panasza lényegében a kifogásolt ítéletek, és az azt megelőző közigazgatási eljárás felülbírálatára, és a bizonyítékok újbóli mérlegelésére irányul. Az indítványozó valódi célja a Kúria ítéletének nem alkotmányossági szempontú, hanem ténykérdésekben való felülvizsgálata és megváltoztatása. Az indítványozó arra törekszik, hogy az Alkotmánybíróság a Kúria által eldöntött ténykérdéseket mintegy harmadfokú bíróságként vizsgálja felül és a megyei bíróság, valamint a Kúria álláspontjától eltérően értékelje. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség esetén. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban nem rendelkezik hatáskörrel. A kisajátításról szóló közigazgatási határozat egyfelől az indítványozó tulajdonában álló telek megosztásáról, másfelől az egyik földrészletnek a Magyar Állam tulajdonába adásáról, harmadrészt pedig az indítványozó tulajdonában maradó földrészlettel kapcsolatos kártalanítás (értékcsökkenés) megfizetéséről rendelkezik. Az Alkotmánybíróság rámutat arra is, hogy igazságügyi szakértőt mind a közigazgatási határozat meghozatala előtt, mind pedig a rendes bírósági eljárásban igénybe vettek, akik a fennmaradó ingatlan értékcsökkenését (amely az út hiányából, illetve az ingatlan megközelítésének hátrányos megváltozásából fakadt) lényegében egyező összegben állapították meg. A megyei bíróság ítélete pedig kiemelte, hogy az a kérdés, miszerint a kisajátítási eljárást követően a kisajátítást kérő vállalja-e közút vagy magánút megépítését, illetve, hogy ez az út milyen minőségű legyen, az egy másik, jelen eljárástól elkülönülő, polgári jogi természetű eljárás tárgya. Lényegében emiatt utasította el mind a megyei bíróság, mind pedig a Kúria az indítványozónak az új út megépítésével kapcsolatos mintegy 200 millió Ft + Áfa összegre vonatkozó kártérítési igényét. Az indítványozó sem a Kúria eljárásával, sem a megyei bírósági ítélet érdemével kapcsolatosan nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni [hasonlóan döntött az Alkotmánybíróság a 3231/2012. (IX. 28.) AB végzésben].

[7] 4. Mivel a Csongrád Megyei Bíróság 5.K.21.026/ 2009/61. számú, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.22.399/2011/6. számú ítéleteivel összefüggésben az Abtv. 29. §-ában meghatározott, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva -az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a és 30. § (1) bekezdése, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2012. november 13.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3445/2012.