EH 2008.1764 A büntethetőség elévülésének félbeszakadásról és újrakezdődéséről csak akkor lehet szó, ha az elévülési határidő letelte előtt foganatosítják az eljárás előbbre vitelére alkalmas eljárási cselekményt. A büntethetőség elévülése az elkövető által megvalósított bűncselekményhez igazodik, s nem ahhoz, hogy milyen büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmény miatt indult a nyomozás és folyt a büntetőeljárás [Btk. 33. §].
A városi bíróság a 2006. január 10. napján hozott ítéletével a terheltet hanyag kezelés vétsége miatt 400 napi tétel, napi tételenként 2000 forint, összesen 800 000 forint pénzbüntetésre ítélte. Kötelezte 1 forint bűnügyi költség megfizetésére.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt 2000. február 1-jétől, 2001. január 14-éig volt előbb az S. Kft. ügyvezetője, majd a S. Rt. vezérigazgatója. E minőségében 2000 áprilisa és novembere között vállalkozói szerződéseket kötött három kft.-vel.
A munkákat azonban a szerződő cégek nem végezték el, ennek ellenére a terhelt - tudva - valótlan teljesítési igazolásokat állított ki, s részükre 2000. december 19-ével bezáróan összesen 25 900 000 forintot utalt át.
Az Rt. új vezérigazgatója 2001. augusztus 16-án a szerződéseket felbontotta, majd az érintett cégek képviselői vállalták, hogy 12 hónap alatt visszafizetik a felvett összeget. Ennek eredményeként végül 14 585 244 forint vagyoni hátrány maradt fenn, amelyet a terhelt úgy rendezett, hogy 2005. november 2-án 7 500 000 forintot, november 7-én 6 000 000 forintot utalt át a S. Rt. részére, ezzel az Rt. a követelését kielégítettnek tekintette.
Az ítélet első fokon 2006. január 23-án jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján nyújtott be felülvizsgálati indítványt, elévülés okából a büntetőeljárás megszüntetése érdekében.
A felülvizsgálati indítvány szerint a terhelt terhére megállapított hanyag kezelés vétségének elévülési ideje 3 év. Ezen cselekmény a vállalkozási díjaknak a megrendelő vállalkozók részére történő átutalással 2000. évben befejeződött. Az S. Rt. vezérigazgatója 2004. június 30-án tett feljelentést ismeretlen tettes ellen, amelyet a megyei rendőr-főkapitányságon 2004. július 8-án iktattak. A terhelt gyanúsítottkénti kihallgatására 2005. május 4-én került sor. A gyanúsítás időpontjáig a nyomozó hatóság a terhelt ellen elévülést félbeszakító eljárási cselekményt nem foganatosított. A terhelttel szemben jogerősen megállapított bűncselekmény megvalósulásának napjától a megalapozott gyanú közlésének időpontjáig, de már a feljelentés iktatásáig a hanyag kezelés elévülésének 3 éves határideje eltelt. Ezért elévülés miatt az eljárás megszüntetésének van helye.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.
Jogi érvei szerint a felülvizsgálati indítvány tévesen értelmezi a büntető anyagi jog elévülésre vonatkozó rendelkezéseit. Az elévülés bekövetkezésének vizsgálatakor nem az elévülés idejének tartamából, hanem annak kezdőnapjából kell kiindulni. A Be. 34. §-ának (1) bekezdés a) pontja értelmében az elévülés határidejének kezdőnapja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul. A Btk. 35. § (1) bekezdése szerint az elévülést félbeszakítja a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye, a félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik.
A terhelt ellen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt indult büntetőeljárás, e bűncselekmény elévülési ideje 5 év. Ezt az időtartamot a bűncselekmény befejezését követően az 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény miatti nyomozás elrendelése félbeszakította, tehát 2004. július 12-én az elévülés újrakezdődött. A terheltet a nyomozó hatóság jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt gyanúsítottként hallgatta ki, amely eljárási cselekmény 2005. május 5-én ugyancsak félbeszakította az elévülést, és ugyanilyen hatással bírt, a jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatti vádemelés is. "A bíróság a terheltet a váddal egyező tényállás alapján mondta ki bűnösnek a vádtól eltérően minősített bűncselekményben. Ez azonban nem eredményezte azt, hogy a nyomozó hatóság és az ügyészség által a terhelt ellen foganatosított eljárási cselekmények elévülést félbeszakító jellegüket elvesztették. A bíróság által megváltoztatott minősítés csak az ismét elkezdődött határidő tartamának vizsgálatát engedi meg, a korábbi időszakok történései az elévülés határidejének számítása során figyelmen kívül maradnak, mert joghatásukat az eljárt hatóságok törvényes büntetőeljárási aktusai (gyanúsítotti kihallgatás, vádemelés, tárgyalásra idézés) eltörölték. Az adott ügyben a megváltozott minősítéshez kapcsolódó elévülési idő feltétlenül irányadó, de akként, hogy azt az elévülés határidejének ismételt kezdetétől, azaz a terhelt bűnösségét megállapító ítélet meghozatalától, nem pedig a bűncselekmény elkövetésétől kell számítani."
Álláspontja szerint tévesen hivatkozik a felülvizsgálati indítvány arra is, hogy a büntethetőség elévülését a bűncselekmény elkövetését követően első ízben a terhelt gyanúsítottkénti kihallgatása szakítja félbe. A Be. 35. § (1) bekezdése nem a terhelt, hanem az elkövető ellen foganatosított eljárási cselekmények tekintetében rögzíti, hogy félbeszakító hatásuk van. Az elkövetők körébe tartozik az ismeretlen elkövető is, ily módon az ismeretlen tettes ellen foganatosított büntetőeljárási cselekmény, tehát a nyomozás elrendelése is félbeszakítja a büntethetőség elévülését. A terhelt cselekménye tehát nem évült el.
A cselekmény minősítése törvénysértő, az irányadó tényállás szerint a terhelt nem hanyag kezelés vétségét, hanem jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettét követte el, vagyonkezelői kötelezettségét tudatosan, legalább eshetőleges szándékkal szegte meg, és okozott ezzel összefüggésben vagyoni hátrányt. A Be. 418. §-ának (1) bekezdésében írt határidő eltelte miatt azonban e törvénysértés már nem orvosolható.
A védő a nyilvános ülésen a felülvizsgálati indítványt fenntartotta és a büntetőeljárás megszüntetését kérte.
Az ügyész az átiratában foglaltakkal egyezően nyilatkozott azzal a kiegészítéssel, hogy az elévülés a cselekmény törvényes minősítéséhez képest nem következett be.
A felülvizsgálati indítvány alapos.
Anyagi jogszabályt sértett az eljárt bíróság, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapította.
A Btk. 32. § b) pontja értelmében az elkövető büntethetőségét megszünteti a bűncselekmény elévülése.
A büntethetőség elévülését eredményező határidőket a Btk. 33. § határozza meg. Az elévülési idő az elkövetett bűncselekmény Btk. Különös Részében meghatározott törvényi büntetési tételekhez igazodik.
A Btk. 33. §-ának rendelkezései szerint a bűncselekmény - az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő és az el nem évülő bűncselekmények büntethetőségének kivételével - a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább három év elteltével elévül.
Az adott ügyben a terhelt ellen öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt indult büntetőeljárás és a vádemelés is e bűncselekmény miatt történt.
Az eljáró bíróság azonban a terheltet a vádtól eltérően két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő hanyag kezelés vétségében mondta ki bűnösnek.
A hanyag kezelés vétségének elévülési ideje - figyelemmel a Btk. 33. § (1) bekezdés b) pontjára - három év.
Az elévülés határidejének kezdőnapját a Btk. 34. §-a szerint kell számítani, amely a befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul. Az eredmény bűncselekmények esetén - mint a terhelt terhére megállapított hanyag kezelés vétsége - az elévülés kezdőnapja az eredmény - vagyoni hátrány - bekövetkezésének időpontjával azonos.
Az irányadó tényállásból kitűnően a terhelt az utolsó valótlan teljesítési igazolást 2000. december 19-én állította ki. Minden esetben ő rendelkezett a szerződésben írt vállalkozói díjak átutalásáról is. A tényállás ugyan az átutalások pontos dátumát nem tüntette fel, de abból az ítéletben rögzített tényből, hogy a terhelt vezérigazgatói megbízatása - és így rendelkezési jogosultsága is - 2001. január 14-én felmentése folytán megszűnt, egyértelműen következik, hogy legkésőbb ezen időpontig valamennyi esetben a teljes összeg átutalása megtörtént.
A hároméves elévülési idő számításánál kezdőnapként ezt, a legkésőbbi időpontot alapul véve az elévülés 2004. január 14-én bekövetkezett. Ez időpontig a nyomozó hatóság az elévülést félbeszakító eljárási cselekményt nem foganatosított, nem is foganatosíthatott, mivel az eljárás meg sem indult.
Az adott ügyben a bűncselekmény miatt ismeretlen tettes ellen az rt. vezérigazgatója 2004. június 30-án tett feljelentést, amit a rendőrkapitányságon 2004. július 8-án iktattak. A nyomozást 2004. július 12-én rendelték el, a terhelt gyanúsítottkénti kihallgatására 2005. május 4-én került sor és ezt követte a vádemelés.
Ilyen körülmények mellett az elévülés félbeszakadása nem vizsgálható. Az elévülés félbeszakadásáról, újrakezdéséről ugyanis csak akkor lehet szó, ha az elévülési határidő letelte előtt merül fel az eljárás előbbre vitelére alkalmas eljárási cselekmény (mint pl. a nyomozás elrendelése akár ismeretlen tettes ellen).
A büntethetőség elévülése minden esetben az elkövető által megvalósított, büntetőjogi felelősségét megalapozó bűncselekményre vonatkozhat függetlenül attól, hogy milyen büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmény miatt indult a nyomozás és folyt a büntetőeljárás.
Az ügyész jogi érvei csak abban az esetben lehetnének helytállók, ha a terhelt terhére a vádirati minősítéssel azonos 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény került volna megállapításra. Akkor az 5 éves elévülési időn belül foganatosított, hivatkozott eljárási cselekmények - elsőként a nyomozás elrendelése - az elévülést valóban félbeszakították volna.
Ezen felülvizsgálati indítvány elbírálása keretében az adott tényállás mellett sincs jogi lehetőség állást foglalni a cselekmény eltérő minősítése kérdésében.
A Be. 418. § (1) bekezdésében írt határidő eltelte miatt pedig a törvény a súlyosabb minősítés megállapítását célzó jogorvoslat előterjesztését kizárja. Így jelen esetben a büntethetőség elévülése szempontjából kizárólag a jogerős ítéletben a terhelt terhére megállapított, a bíróság által minősített hanyag kezelés vétségeként értékelt bűncselekmény volt vizsgálható.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján megváltoztatta és a terhelttel szemben folytatólagosan, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt indult büntetőeljárást a Be. 332. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszüntette.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 585. § (1) bekezdés alapján rendelkezett a terhelt által befizetett pénzbüntetés, valamint bűnügyi költség és ezek kamatainak a terhelt részére történő visszatérítéséről.