BH+ 2008.10.442 A büntethetőség elévülésének határideje a jogerős ügydöntő határozat szerinti minősítésnek megfelelő büntetési tétel felső határához igazodik, a vád szerinti minősítésének ebből a szempontból nincs jelentősége [Btk. 33. § (1) bek. b) pont].

A városi bíróság a 2006. január 10. napján hozott ítéletével a terheltet hanyag kezelés vétsége miatt 400 napi tétel, napi tételenként 2000 Ft, összesen 800 000 Ft pénzbüntetésre ítélte. Kötelezte 1814 Ft bűnügyi költség megfizetésére.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt 2000. február 1-jétől, 2001. január 14-ig volt előbb a S. Kft. ügyvezetője, majd a S. Rt. vezérigazgatója. E minőségében a következő vállalkozói szerződéseket kötötte:

A F. I. Kft.-vel 2000. április 11-én: a S. Rt. tulajdonában lévő áthúzó-pácoló berendezés felújítására 4 750 000 Ft vállalkozási díjért 2000. június 14-i határidővel; egy körolló átalakításának előkészítésére, általános felújítására 4 750 000 Ft összegben 2000. június 12-i teljesítési határidővel; egy nemesítősor kiegészítő berendezésének elkészítésére 4 875 000 Ft-ért 2000. június 16-i teljesítési határidővel;

2000. augusztus 1-jén üzemcsarnok világítás felújítására 2 275 000 Ft értékben 2000. augusztus 18-i határidővel.

2000. november 16-án hengerlőgép felújítására 3 750 000 Ft értékben 2000. december 16-i határidővel.

Az I. B. Bt.-vel 2000. november 10-én húszhengeres hengerlőgép felújítási tervdokumentációjának elkészítésére 20 naptári nap vállalási határidővel 1 875 000 Ft-ért;

az I. C. Kft.-vel 2000. november 16-án húszhengeres hengerlőgép felújítására 2000. december 16-i határidővel 3 125 000 Ft vállalkozási díjért.

Ezen munkákat azonban a szerződő cégek nem végezték el, ennek ellenére a terhelt valótlan teljesítési igazolásokat állított ki a F. I. Kft. vonatkozásában 2000. június 12-én, június 14-én, június 15-én, augusztus 18-án, továbbá december 18-án; az I. B. Bt. esetében 2000. december 19-én. Tette ezt a terhelt annak tudatában, hogy a felsorolt cégek a vállalkozási szerződésben foglaltaknak nem tettek eleget. Ennek folytán a S. Rt. a F.I. Kft.-nek 20 900 000 Ft-ot, az I. C. Kft.-nek 3 125 000 Ft-ot, az I. B. Bt.-nek 1 875 000 Ft-ot utalt át.

2001. január 14. után a S. Rt. vezérigazgatója T. A. lett, aki 2001. augusztus 16-án a F. I. Kft.-vel, az I. B. Kft.-vel és az I. C. Kft.-vel kötött szerződéseket felbontotta, ezen cégek képviselői vállalták, hogy a S. Kft.-nek 12 hónap alatt visszafizetik a felvett összegeket. A F. I. Kft. vonatkozásában 13 985 244 Ft az I. C. Kft. esetében 600 000 Ft kiegyenlítésére nem került sor. A 14 585 244 Ft fennálló vagyoni hátrányt a terhelt úgy rendezte, hogy 2005. november 2-án 7 500 000 Ft-ot, november 7-én 6 000 000 Ft-ot utalt át a S. Rt. részére, ezzel a S. Rt.-vel történt megállapodásuk értelmében a S. Rt. követelését kielégítettnek tekintette.

Az ítélet elsőfokon 2006. január 23-án jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője a Be. 416.§ (1) bekezdés a) pontja alapján nyújtott be felülvizsgálati indítványt, elévülés okából a büntetőeljárás megszüntetése érdekében.

A felülvizsgálati indítvány szerint a terhelt terhére megállapított hanyag kezelés vétségének elévülési ideje 3 év. Ezen cselekmény a vállalkozási díjaknak a megrendelő vállalkozók részére történő átutalással 2000. évben befejeződött. A S. Rt. vezérigazgatója 2004. június 30-án tett feljelentést ismeretlen tettes ellen, amelyet a megyei rendőr-főkapitányságon 2004. július 8-án iktattak. A terhelt gyanúsítottkénti kihallgatására 2005. május 4-én került sor. A gyanúsítás időpontjáig a nyomozóhatóság a terhelt ellen elévülést félbeszakító eljárási cselekményt nem foganatosított. A terhelttel szemben jogerősen megállapított bűncselekmény megvalósulásának napjától a megalapozott gyanú közlésének időpontjáig, de már a feljelentés iktatásáig a hanyag kezelés elévülésének 3 éves határideje eltelt. Ezért elévülés miatt az eljárás megszüntetésének van helye.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.

Jogi érvei szerint a felülvizsgálati indítvány tévesen értelmezi a büntető anyagi jog elévülésre vonatkozó rendelkezéseit. Az elévülés bekövetkezésének vizsgálatakor nem az elévülés idejének tartalmából, hanem annak kezdőnapjából kell kiindulni. A Be. 34. §-ának (1) bekezdés a) pontja értelmében az elévülés határidejének kezdő napja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul. A Btk. 35. § (1) bekezdése szerint az elévülést félbeszakítja a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye, a félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik.

A terhelt ellen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt indult büntetőeljárás, e bűncselekmény elévülési ideje 5 év. Ezt az időtartamot a bűncselekmény befejezését követően az 1-jétől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény miatti nyomozás elrendelése félbeszakította, tehát 2004. július 12-én az elévülés újrakezdődött. A terheltet a nyomozóhatóság jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt gyanúsítottként hallgatta ki, amely eljárási cselekmény 2005. május 5-én ugyancsak félbeszakította az elévülést, és ugyanilyen hatással bírt, a jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatti vádemelés is. "A bíróság a terheltet a váddal egyező tényállás alapján mondta ki bűnösnek a vádtól eltérően minősített bűncselekményben. Ez azonban nem eredményezte azt, hogy a nyomozóhatóság és az ügyészség által a terhelt ellen foganatosított eljárási cselekmények elévülést félbeszakító jellegüket elvesztették. A bíróság által megváltoztatott minősítés csak az ismét elkezdődött határidő tartamának vizsgálatát engedi meg, a korábbi időszakok történései az elévülés határidejének számítása során figyelmen kívül maradnak, mert joghatásukat az eljárt hatóságok törvényes büntetőeljárási aktusai (gyanúsítotti kihallgatás, vádemelés, tárgyalásra idézés) eltörölték. Az adott ügyben a megváltozott minősítéshez kapcsolódó elévülési idő feltétlenül irányadó, de akként, hogy azt az elévülés határidejének ismételt kezdetétől, azaz a terhelt bűnösségét megállapító ítélet meghozatalától, nem pedig a bűncselekmény elkövetésétől kell számítani."

Álláspontja szerint tévesen hivatkozik a felülvizsgálati indítvány arra is, hogy a büntethetőség elévülését a bűncselekmény elkövetését követően első ízben a terhelt gyanúsítottkénti kihallgatása szakítja félbe. A Be. 35. § (1) bekezdése nem a terhelt, hanem az elkövető ellen foganatosított eljárási cselekmények tekintetében rögzíti, hogy félbeszakító hatásuk van. Az elkövetők körébe tartozik az ismeretlen elkövető is, ily módon az ismeretlen tettes ellen foganatosított büntetőeljárási cselekmény, tehát a nyomozás elrendelése is félbeszakítja a büntethetőség elévülését. A terhelt cselekménye tehát nem évült el.

A cselekmény minősítése törvénysértő, az irányadó tényállás szerint a terhelt nem hanyag kezelés vétségét, hanem jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettét követte el, vagyonkezelői kötelezettségét tudatosan, legalább eshetőleges szándékkal szegte meg, és okozott ezzel összefüggésben vagyoni hátrányt. A Be. 418. §-ának (1) bekezdésében írt határidő eltelte miatt azonban e törvénysértés már nem orvosolható.