ÍH 2015.3 A KÖZOKIRATTAL VISSZAÉLÉS VÉTSÉGÉNEK MEGÁLLAPÍTHATÓSÁGA

A társadalomra veszélyességben való tévedés megállapításának, a jogi környezetből levezethető, tárgyszerűen pontos, konkrét tényadatokon kell alapulnia. A beszámítási képesség korlátozottsága, mint korlátlan enyhítést eredményező ok önmagában nem alapozza meg egy másik, tévedésen alapuló büntethetőséget kizáró ok megállapítását [Btk. 19., 20. §].

A járásbíróság megismételt eljárásban meghozott ítéletével a vádlottat 2 rb. visszaélés okirattal vétsége [Btk. 277. § (1) bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:

T. I. vádlottat a városi bíróság 2006. szeptember 12. napján jogerős ítéletével 2. rb. okirattal visszaélés vétsége miatt egy évre próbára bocsátotta.

T. I. vádlott 2010. április 11. napján az országgyűlési képviselő-választás napján reggel 6 órakor megjelent C.-n, az M. tér alatt kijelölt 002. számú szavazókör helyiségben, ahol a szavazatszámláló bizottságtól átvette a megyei 4. számú választókerület egyéni, valamint területi szavazólapját. A két közokiratnak minősülő szavazólapot a vádlott kivitte a szavazókör helyiségéből és az utcán elégetéssel megsemmisítette. A vádlott cselekményét azzal az el nem titkolt szándékkal követte el, hogy ezzel a fennálló társadalmi és egyéb igazságtalanságokra hívja fel a figyelmet. Cselekményét abban a téves feltevésben követte el, hogy az társadalomra nem veszélyes, sőt a társadalom számára hasznos, mely téves feltevését megalapozta az őt beszámítási képességében súlyos fokban korlátozó, a cselekménye elkövetésekor is fennálló idült, nagyzásos-expanzív tematikájú hasadásos elmebetegsége és személyiségzavara. Ezen elmebeli állapota miatt alapos oka volt azon feltevésre, hogy az általa megvalósított cselekmény társadalomra nem veszélyes.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére felmentése miatt, bűnösségének megállapítása és megrovás intézkedés alkalmazása végett.

A törvényszék, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból mellőzte a következő, a jogi indokolásra tartozó, egyébként téves érvelést: "a vádlott abban a téves feltevésben követte el a cselekményt, hogy az a társadalomra nem veszélyes, sőt a társadalom számára hasznos, mely téves feltevését megalapozta az őt beszámítási képességében súlyos fokban korlátozó, a cselekménye elkövetésekor is fennálló idült nagyzásos-expanzív tematikájú hasadásos elmebetegsége és személyiségzavara. Ezen elmebeli állapota miatt alapos oka volt azon feltevésre, hogy az általa megvalósított cselekmény társadalomra nem veszélyes."

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott javára tévedés nem állapítható meg, mert ugyanilyen bűncselekmény miatt korábban már próbára bocsátotta a bíróság, tisztában volt magatartása tényállásszerűségével, azzal, hogy bűncselekményt követ el, és ennek tudatában követte el a cselekményt, amelyet maga is elismert. A vádlottat elmebetegsége az akarati magatartás tanúsításában nem zárta ki, hanem súlyos fokban korlátozta az igazságügyi pszichiáter szakértői vélemény szerint. A vádlott tudta, hogy cselekménye jogszabályba ütközik, nála a társadalomra veszélyesség tudatának hiánya nem állt fenn. A kóros elmeállapot és a tévedés, mint büntethetőséget kizáró ok között nem lehet átfedés. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott kritikai megállapításait szabadon kifejheti, ugyanakkor ezen a szabadságon már túlment, bűncselekményt valósított meg, mert a közokiratnak minősülő szavazólapot a szavazókör helyiségéből a szavazatszámláló bizottság elnökének felhívása ellenére kivitte, és az utcán elégetéssel megsemmisítette. A 2013. július 1. napjától hatályban lévő 2012. évi C. törvény kedvezőbb a vádlottra nézve, mivel a cselekmény az okiratok számától függetlenül 1 rb., ezért a törvényszék a Btk. 2. § (2) bekezdése alapján a vádlott cselekményét az elbíráláskor hatályos Btk. 346. § (1) bekezdés b) pontja szerint minősítette, és a vádlottat megrovásban részesítette.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést felmentésért. A fellebbviteli főügyészség a másodfokú bíróság ítéletének a bűnösség megállapítása és intézkedés alkalmazása miatti helybenhagyását indítványozta. A harmadfokú eljárásban a védő a tényállást nem vitatta, de tekintettel arra, hogy a vádlott személyiségében rejlő ok miatt abban a meggyőződésben követte el cselekményét, hogy az nem veszélyes a társadalomra, felmentését indítványozta.

A harmadfokú eljárásban az ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokon elvégzett helyesbítésekkel a tényállás megalapozott, összhangban áll a rendelkezésre álló bizonyítékokkal, hiánytalanul tartalmazza a vádlott büntetőjogi felelősségének elbírálásához szükséges jelentős tényeket, adatokat, a személyi részében az elmeállapotára, személyiségzavarára vonatkozó ténymegállapításokat, ezért az kiegészítésre nem szorul.

Az ítélőtábla nyilvános ülésén a védő fenntartotta a fellebbezést. Perbeszédében kifejtette, hogy a tényállást nem vitatja, védence cselekménye tényállásszerű, a két közokirat elégetését elismerte, de a szakértői véleménnyel igazolt betegsége és a személyiségében rejlő ok miatt, abban a meggyőződésben volt az elkövetésekor, hogy az nem veszélyes a társadalomra. Minderre figyelemmel kérte az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspont elfogadásával büntethetőséget kizáró okból, védence felmentését, a bűnügyi költség viselése alóli mentesítését. Védence érdekében kérte annak vizsgálatát is, bűncselekményt valósított-e meg azzal, ha olyan módon adott nyomatékot véleményének, hogy nem szavaz, a már rábízott szavazó cédulákat, ami kétségkívül közokirat, elégeti.

A vádlott felszólalásában a másodfokú eljárásban csatolt beadványában írtakat fenntartotta és kifejtette, hogy a pszichológia áltudomány, a szakértők emberi jogait sértő módon megbélyegezték és amit tett, az illegitim köztársaságban hatalmi érdeket sérthet, de hasznos és nem veszélyes a társadalomra. Személyi körülményeiről elmondta, hogy jövedelme nincs, a nővérénél lakik.

Az ítélőtábla a Be. 393. § (2) bekezdés szerinti nyilvános ülésen, a Be. 387. § (1) bekezdésének megfelelő terjedelemben bírálta felül a védelmi jogorvoslattal megtámadott másodfokú ítéletet. A harmadfokú felülbírálat eredményeként a felmentést célzó fellebbezést nem találta alaposnak. Elsődlegesen abban foglalt állást, hogy az ügyben a Be. 386. § (1) bekezdés a) pontja alapján helye van a másodfokú ítélet harmadfokú felülbírálatának, mivel a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét olyan cselekmény miatt állapította meg, amely alól az elsőfokú bíróság felmentette.

A járásbíróság a hatályon kívül helyező határozatban megjelölt okra és előírtakra figyelemmel, a perrendi szabályoknak megfelelően lefolytatta a bizonyítási eljárást. A megállapításai aggálytalanok, ugyanígy a vádlott cselekményét leíró történeti tényállásrészében rögzített megállapítások is. E körben a vádlott az eljárás során mindvégig elismerte, hogy az átvett szavazólapokat kivitte a szavazóhelyiségből és elégette, többször nyilatkozott, hogy az esemény kapcsán mi volt a tettének motivációja. A másodfokon elvégzett helyesbítésekkel a tényállás megalapozott, a rendelkezésére álló bizonyítási anyaggal összhangban áll, hiánytalanul tartalmazza a vádlott büntetőjogi felelősségének elbírálásához szükséges jelentős tényeket és adatokat, a személyi részében az elmeállapotára, személyiségzavarára vonatkozó ténymegállapításokat. A másodfokú ítélet alapjául szolgáló tényállás a Be. 388. § (1) bekezdése szerint a harmadfokú felülbírálat során is irányadó volt, határozatát az ítélőtábla erre alapította.