BH 2017.9.290 A csalás megállapítását nem zárja ki az, hogy a kölcsönt folyósító pénzintézet a kölcsön visszafizetésének biztosítására jelzálogjogot jegyeztetett be, ha a kölcsönt felvevő elkövetőnek a kölcsön igénylésekor és felvételekor nem volt visszafizetési szándéka, mivel a csalás a kölcsön folyósításával befejezetté vált [Btk. 373. §].

[1] A járásbíróság a 2015. július 10-én meghozott és kihirdetett ítéletében a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettében [Btk. 367. § (1) bek., (2) bek.], nagyobb vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (2) bek. a) pont], nagyobb kárt okozó csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (3) bek. a) pont] és 3 rendbeli bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. c) pont].

[2] Ezért őt - halmazati büntetésül - 4 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Emellett 5 100 000 forint vagyonelkobzást rendelt el vele szemben.

[3] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a II. r. terhelt terhére részbeni felmentése és téves jogi minősítés miatt, bűnösségének megállapítása, továbbá a büntetés súlyosítása végett, míg a II. r. terhelt védője felmentésért, a tényállás iratellenesség miatti téves megállapítása és az indokolási kötelezettség hiányossága miatt jelentett be fellebbezést.

[4] A törvényszék a 2016. május 18-án tartott nyilvános tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében az alábbiak szerint változtatta meg:

[5] a II. r. terhelt cselekményeit zsarolás bűntettének [Btk. 367. § (1) bek., (2) bek. b) pont], költségvetési csalás bűntettének - mint közvetett tettes [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (2) bek. a) pont], felbujtóként elkövetett csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bek., (3) bek. a) pont] és 3 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének - melyből 1 rendbeli közvetett tettesként, 2 rendbeli felbujtóként elkövetett [Btk. 342. § (1) bek. c) pont] minősítette.

[6] A II. r. terhelt szabadságvesztés-büntetését 3 évre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[7] A jogerős ítéletben megállapított tényállás II/B. pontja szerint a II. r. terhelt L. M. részére felajánlotta, hogy segít neki jelzáloghitelt felvenni, amit azzal indokolt, hogy annak összege a ház vételárának a kifizetéséhez még szükséges, továbbá a közreműködéséért neki jár. A jelzáloghitelt L. M. az R. Bank fiókjától igényelte meg 2 000 000 forint összegben 2007. január 5-én.

[8] A hitel folyósításra került. L. M. annak teljes összegét az általuk vásárolt ház vételárának kifizetése céljából, valamint a segítsége fejében átadta a II. r. terheltnek.

[9] A személyi kölcsön ingatlanfedezettel került folyósításra L. M. részére 240 hónap futamidő meghatározásával, 2027. január 5. lejárati idő kikötésével.

[10] L. M. a jelzáloghitel fedezeteként a hamis szerződés megkötésével az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint tulajdonába került ingatlant ajánlotta fel, ezért a hitel folyósításakor az R. Bank Zrt. fiókja a már korábban bejegyzett 2 400 000 forint otthonteremtési támogatás fedezetén túl újabb jelzálogjogot alapított.

[11] A ténylegesen 2 050 000 forint forgalmi értékű, B. A. birtokában és tulajdonában álló ingatlant a II. r. terhelt felhívására és közreműködésével a két ügylet eredményeként 4 400 000 forint összegű jelzáloggal terhelték meg akként, hogy II. r. terhelt felhívására L. M. a hamis szerződés benyújtásával tévedésbe ejtette a pénzintézetet, a közhiteles ingatlan-nyilvántartás adataival igazolva azt a valótlan tényt, hogy a fedezetként felajánlott lakóház az ő 1/2 részbeni tulajdona.

[12] A 2 000 000 forint személyi kölcsönt sem a II. r. terhelt, sem L. M. nem törlesztette. Ilyen szándékuk már a kölcsönfelvétel időpontjában sem volt. L. M. és élettársa a kölcsön törlesztéséhez szükséges megfelelő jövedelemmel sem rendelkezett.

[13] A teljesítés elmaradása miatt 2007. június 7-én az ügylet a bank részéről felmondásra került.

[14] A II. r. terhelt az R. Bank fiókjának 2 000 000 forint összegű kárt okozott, amely nem térült meg. A bank a büntetőeljárás során polgári jogi igényt nem érvényesített. A követelést 2016. február 1-jén 2 013 140 forint összegben tartotta nyilván.

[15] A bíróság jogerős ítélete ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján. A védő kizárólag a felbujtóként elkövetett, nagyobb kárt okozó csalás bűntettének anyagi jogi minősítését támadta. Álláspontja szerint tévedett a másodfokú bíróság akkor, amikor sértettként az R. Bankot jelölte meg, amely a követelését nem tudta érvényesíteni, mivel az időközben elévült. Az indítvány szerint a valóság az, hogy az R. Bank egyáltalán nem szenvedett sérelmet, mivel az általa nyújtott kölcsön fedezetéül jelzálogjogot jegyeztetett be a kérdéses ingatlanokra és lehetősége nyílt volna bármikor a követelésének érvényesítésére. Azt követően, hogy a kölcsönszerződést nem teljesítés okán felmondta, öt éven keresztül joga és lehetősége lett volna a kölcsönösszeg erejéig az őt megillető zálogtárgyból mint fedezetből kielégítést nyerni. Ezt a bank a saját hibájából nem tette meg. A jelzálogjog ugyan még a mai napig rajta van az ingatlanon, de a követelés öt év elteltével elévült. Erről a II. r. terhelt nem tehet. Ebből pedig az állapítható meg, hogy az ügynek nincs valós sértettje. A bank vesztesége kizárólag saját magatartásának köszönhető.

[16] A védő ezért a II. r. terhelt felmentését indítványozta az ellene nagyobb kárt okozó csalás bűntette miatt emelt vád alól.

[17] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint töretlen az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a károkozás - mint a csalás szükséges tényállási eleme - megvalósul abban a pillanatban, amikor visszafizetési képességet illető megtévesztettség miatt a pénzintézet a hitelt folyósította. Ekkor a kár bekövetkezik és a csalás befejezetté válik. A II. r. terhelt (illetve L. M.) által megvalósított cselekmény jogi megítélése szempontjából nem jelentős az a körülmény, hogy a pénzintézet az elévülési időn belül e jelzálogtárgyból nem kísérelte meg kielégíteni a követelését.

[18] A Legfőbb Ügyészség szerint II. r. terhelt terhére a felbujtóként elkövetett nagyobb kárt okozó csalás bűntette abban az esetben is megállapítható lenne, ha a bank az ingatlanból a követelését - az adott ingatlanon fennálló tényleges tulajdoni viszonyok ellenére - eredményesen ki tudta volna elégíteni, s csupán azt lehetne további tényként rögzíteni, hogy a sértett pénzintézet kára (részben) megtérült.

[19] Minderre figyelemmel az ügyben hozott első- és másodfokú határozat II. r. terhelt tekintetében történő hatályában fenntartását indítványozta.

[20] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot - a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen eljárva - az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítvány tartalma szerinti - a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott - okból, valamint - a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bek.] bírálta felül.