BH 2015.3.68 Az örökbefogadás felbontása indokolt, ha annak fenntartása az örökbefogadó bűncselekményt is megvalósító magatartása miatt a többszörösen sérült és visszamaradt kiskorú örökbefogadottra elviselhetetlenné vált [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 46. §, 57. § (1) bek., Alaptörvény XVI. cikk (1) bek.].

[1] Az alperes 1987. október 10. és 2002. szeptember 27-e között házassági életközösségben élt O. A.-val. Kapcsolatukból gyermek nem származott, ezért az alperes kezdeményezésére a 2001. december 10-i jogerős határozattal a házaspár örökbe fogadta jelen per akkor még csak 10 hónapos felperesét.

[2] Az alperes és O. A. házasságát a bíróság felbontotta. A 2000. november 27-én született Zs. utónevű gyermek jelen per alperesénél került elhelyezésre, az apa tartásdíj fizetését vállalta 2002. szeptember 1-jétől kezdődően. Szabályozták az apa és a gyermek közötti kapcsolattartást is, valamint a közös lakás további használatát. A bíróság a szülők fenti egyezségét 2002. szeptember 27-én jogerős végzésével jóváhagyta. O. A. huzamos ideig nem élt a kapcsolattartási jogával.

[3] Időközben a hatóságokhoz több bejelentés is érkezett arra vonatkozóan, hogy az alperes nem megfelelően neveli és gondozza a gyermeket, őt bántalmazza is. Ennek következtében a családgondozó felkereste az anyát és a gyermeket, akinek arcán elszíneződést észlelt, amit az alperes azzal magyarázott, hogy a gyermek leesett az ágyról. Később az óvoda is jelezte a gyermekjóléti szolgálatnak, hogy a kislány egy hetet hiányzott az óvodából, majd amikor ismét elkezdett járni, az óvodában látták rajta a sérülések nyomát. A gyermek elmondta az óvónőknek, hogy az édesanyja bántotta, a falba verte a fejét, amitől elesett és megütötte magát az asztalban. 2006 no­vemberében a Rendőrkapitányságról is érkezett jelzés, miszerint a gyermek mellé felfogadott gyermeknevelő feljelentést tett az anya ellen. Megfigyelte ugyanis, hogy az alperes jelenlétében a gyermek feszült, láthatóan fél az anyjától. A kislány elmondta a bébiszitternek, hogy az alperes többször bántotta, olyan eset is előfordult, amikor a fejét az anya a szekrénybe verte, majd miután a gyermek földre esett és a hideg kövön feküdt, többször belerúgott. A gyermeknevelő jelen volt olyan esetnél is, amikor az anya szidalmazta, trágár szavakkal illette a gyermeket.

[4] A fenti körülmények miatt 2006. december 7-én kk. O. Zs.-t a gyámhatóság ideiglenes hatállyal nevelő szülőnél helyezte el, majd a gyermeket átmeneti nevelésbe vette és gondozási helyeként a nevelőszülői háztartást határozta meg.

[5] A nevelőszülőknél mindkét szülő látogatta a gyermeket, tehát az apa is, akinek lakáshelyzete időközben rendeződött, ezért a gyámhatóság 2009. szep­tember 24-én jogerős határozatával kk. O. Zs. átmeneti nevelését megszüntette és megállapította, hogy O. A. apa szülői felügyeleti joga 2009. szeptember 1-jével feléledt.

[6] Ezt megelőzően már megindult az alperessel szembeni büntetőeljárás, kiskorú veszélyeztetése miatt. Az eljárás során pszichológus szakértő vizsgálta a gyermeket. A szakértő véleményében rögzítette, hogy a kislány élményszerűen számolt be az anyjától elszenvedett testi bántalmazásokról, arról, hogy miként cibálta az anyja, tépte ki a haját, rugdosta, szorította a nyakát. A szakértő 2007. május 2-án kelt kiegészítő véleményében rögzítette, miszerint O. Zs. retardált értelmi és pszichés fejlődésű gyermek. Az agresszív és elhanyagoló szülői magatartás következtében értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését érintően súlyos mértékben veszélyeztetettnek tekintendő.

[7] A bíróság 2009. december 3-án jogerős ítéletével az alperest bűnösnek mondta ki kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, könnyű testi sértés bűntettében, melyet folytatólagosan követett el és testi sértés bűntettének kísérletében, amelyekért halmazati büntetésül egy év börtönre ítélte, melynek végrehajtását két évi próbaidőre felfüggesztette.

[8] A gyámhivatal keresete alapján a bíróság 2010. június 1-jén jogerős ítéletével a gyermeket O. A. apánál helyezte el, az alperest havi 10 000 forint tartásdíj fizetésére kötelezte és az alperes szülői felügyeleti jogát megszüntette.

[9] A bíróság a büntető ítéletben megállapította, hogy az alperes éveken át veszélyeztette, bántalmazta, félelemben és rettegésben tartotta kk. O. Zs.-t. Erre is figyelemmel a gyermekelhelyezésre vonatkozó polgári perben a bíróság indokoltnak tartotta, hogy jelen per alperese teljesen el legyen zárva a szülői felügyeleti jog gyakorlásától is.

[10] A gyermek 2009. augusztus 31-e óta él az apjánál, aki igyekszik a kiskorú felperest a tanárok útmutatásának megfelelően segíteni, hiányosságait pótolni. A gyermek a jelenlegi környezetében, az apa nevelése alatt jelentősen fejlődött, ami részben annak is köszönhető, hogy O. A. rendszeresen vitte pszichológushoz a kislányt.

[11] Az alperes 2010-ben a gyermektartásdíj 5000 forintra történő leszállítását kérte a bíróságtól, ezt azonban a bíróság - mint alaptalant - elutasította.

[12] A felperes jelen perben keresetében kérte az örökbefogadás felbontását.

[13] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

[14] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesnek az alperes általi örökbefogadását felbontotta.

[15] A bizonyítékok összességét értékelve az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a peres felek közötti szülő-gyermek kapcsolat már nem alakítható ki. Az alperes a kiskorú felperes életében olyan erkölcsileg és jogilag súlyosan felróható magatartást követett el, amelyre figyelemmel az örökbefogadás fenntartása a kiskorú felperesre mint örökbefogadottra elviselhetetlen, figyelemmel a büntetőeljárás és a szülői felügyelet megszüntetésével kapcsolatos per iratanyagában foglaltakra is.

[16] A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[17] Ítéletének indokolásában hangsúlyozta, hogy a perbeli jogvita elbírálásánál nem annak van döntő jelentősége, hogy az alperes megbánta a történteket, és a jövőben jó anya kíván lenni, hanem az alperes korábbi, a kiskorú felperessel szemben hosszabb időn át tanúsított magatartásának, amely nemcsak jogilag, de erkölcsileg is súlyosan elítélendő.

[18] Kétségtelen, hogy a pszichológus szakértő fenntarthatónak látta az örökbefogadást, annak eldöntése azonban, hogy az örökbefogadást fel kell-e bontani, nem pszichológus szakértői szakkérdés.

[19] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte, mivel álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő.

[20] A felülvizsgálati kérelem szerint nem nyert bizonyítást, hogy az örökbefogadás fenntartása a felperes számára elviselhetetlenné vált volna, az ezzel ellentétes jogerős ítélet sérti a Csjt. 57. § (1) bekezdését, a Pp. 3. § (3)-(5) bekezdését, a 164. § (1) bekezdését és a 166. § (1) bekezdését.

[21] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.

[22] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[23] Az 1952. évi IV. tv. (Csjt.) 46. §-a értelmében az örökbefogadás célja elsősorban az olyan kiskorúak családi nevelésének biztosítása, akinek szülei nem élnek, vagy akiket szüleik megfelelően nevelni nem képesek.