EH 2011.2441 A kisajátítási cél fennállta mellett a közérdekűség bizonyítottsága is szükséges a kisajátítás elrendeléséhez (1/2004. (II. 12.) AB hat., 2007. évi CXXIII. tv. 2. §, 3. §, 4. §).
A felperes 2009. február 23. napján terjesztett elő kisajátítás iránti kérelmet az alperesnél a 01215/14 hrsz. alatti, bányateleknek minősülő ingatlanra, előadva hogy a bányatelek a 0215/7 hrsz.-ú ingatlantól kezdődően a perbeli ingatlanig terjed.
Hivatkozott a V. Bányakapitányság határozata alapján gyakorolt bányászati tevékenységre a szomszédos ingatlanokon, amelyet a kisajátítani kért ingatlanon is folytatni kíván.
Az alperes hiánypótlási felhívására földhivatali határozatot csatolt az ingatlan más célú hasznosításának engedélyezéséről, továbbá a kisajátítás közérdekűségét alátámasztandó szakértői véleményt.
Az alperes a 2009. július 6. napján kelt határozatával a kisajátítási kérelmet elutasította.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja szerint nem lehet a terhére értékelni azt, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. nem nyilatkozott az eljárás során.
Arra hivatkozott, hogy az alperes egyoldalúan folytatta le a bizonyítási eljárást, nem vette kellően figyelembe a felperes által benyújtott szakértői anyagot.
Állította, hogy az éves állami adóbevétel mértéke nagyságrendekkel meghaladná a mezőgazdasági művelés hozadékát.
A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárásra kötelezte.
Ítéletének indokolásában a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 2. §-ára hivatkozással kifejtette, hogy ingatlan kisajátítására közérdekű célok érdekében kerülhet sor, amelyek között a h) pont alatt szerepel a bányászat.
A Ktv. 3. §-a további feltételeket szab a jogalap körében, ezen belül az (1) bekezdés d) pontja szerintit.
A Ktv. 4. § (1) bekezdés g) pontja tartalmaz további feltételeket bányászati célból történő kisajátítás esetére.
Megállapította a megyei bíróság, hogy az alperesi határozat a Ktv. 3. § (1) bekezdés d) pontjára hivatkozással utasította el a kisajátítási kérelmet, leszögezve, hogy a közösségi előnyök és a tulajdonelvonás közötti mérlegelés során a közérdekűség nem kellően kimutatható. A további kisajátítási feltételek fennállását az alperes sem kifogásolta, így ebben a körben a megyei bíróság sem vizsgálódott.
Hangsúlyozta a megyei bíróság, hogy a bányászat olyan közérdekű célnak minősül, amelynek megvalósítása érdekében ingatlan kisajátítására sor kerülhet.
Kifejtette, hogy a bányászati tevékenység közérdekűségét az Alkotmánybíróság 1/2004. (II. 12.) határozatának indokolása is megerősíti.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapította a megyei bíróság, hogy a földhivatal jogerősen engedélyezte a perbeli termőföld más célú hasznosítását, azt is egyértelműen megjelölve, hogy arra kavicsbánya bővítésének kialakítása céljából kerül sor.
Rendelkezése állt a V. Bányakapitányság - bányatelek bővítéséről rendelkező - határozata is.
Mindezeken túl a felperes szakvéleményben mutatta be a tevékenységnek a terület fejlődésére (építőipari vállalkozások) a foglalkoztatásra gyakorolt hatását, amelyeket az alperes is elfogadott, és határozata indokolásának részévé tett.
Ezzel szemben a kisajátítandó ingatlan jellemzőit illetően a földhivatali határozat szerint egy VI. minőségi osztályú, az átlagosnál gyengébb minőségű ingatlan áll, amelynek feltalaja 30-40 cm-ig szürkésbarna agyagos homok, alatta az altalaj sárgásbarna homok.
Mindezen adatok alapján - a megyei bíróság megítélése szerint - az alperes jogszabálysértő módon jutott arra a következtetésre, hogy a közérdekűség feltétele nem áll fenn.
Rámutatott arra, hogy a bányászati tevékenység attól függetlenül minősül közérdekű célnak, hogy a kitermelendő ásványi nyersanyag milyen mennyiségben áll már eddig is rendelkezésre, a nyersanyagra akár az államnak, akár másnak milyen mennyiségben van szüksége, a tulajdonosnak az ingatlanához fűződő érzelmi kötődése pedig a jogi feltételek fennállása szempontjából relevanciával nem bír.
A közérdekűség szempontjából az sem bír jelentőséggel, hogy az MNV Zrt. a kisajátítási eljárás során nyilatkozik-e; a határozat indokolásának megállapításával ellentétben ez a körülmény a tulajdonelvonás szükségességét nem teszi vitathatóvá.
A megyei bíróság megítélése szerint a határozatban felsorolt mérlegelési szempontokból nem lehet a közérdekűség hiányára következtetni.
A megyei bíróság megítélése szerint a felperes által rendelkezésre bocsátott adatok alapján megállapítható, hogy a kisajátítás jogalapja fennáll, az ezzel ellentétes alperesi megállapítás jogszabálysértő.
A megismételt eljárás során az alperesnek a kisajátítás jogalapját fennállónak kell tekintenie, és a kisajátítási eljárást ennek fényében kell lefolytatnia.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Ktv. 3. § (1) bekezdés d) pontját, 4. § (2) bekezdését, az Alkotmány 13. § (2) bekezdését és a Ktv. 1. §-ában foglaltakat.
Kifejtette, hogy a megyei bíróság megállapítása szükségtelenné teszi a hatóság számára a mérlegelést, hogy egyedi ügyben annak sajátosságaira tekintettel járjon el, ami a Ktv. 3. § (1) bekezdés d) pontjába ütközik.
Ennek a jogszabályi rendelkezésnek ugyanis akkor tesz eleget a hatóság, ha vizsgálja, hogy valóban szükség van-e az ásványi nyersanyag kitermelésére, csak az adott ingatlan alkalmas-e erre a célra, illetve a bányászattal megvalósuló közösségi előnyök a tulajdonelvonással okozott kárt jelentősen meghaladják-e.
Hangsúlyozta az alperes, hogy a jogerős ítélet a kisajátítás kivételességének (alap) törvényi követelményét is sérti, hiszen bányászati tevékenység folytatásával a közérdekűséget fennállónak tekinti, és további egyedi sajátosságok vizsgálata nélkül tulajdonelvonást enged.
Legfelsőbb bírósági eseti döntésekre hivatkozott a körben, hogy noha a Ktv. 2. § h) pontja szerint a bányászat közérdekű cél, a tevékenység és a Ktv.-ben foglalt közérdekű cél egybeesése még nem elegendő a tulajdonjog elvonásához, amennyiben a tevékenység még nem valósít meg közérdeket.
Az alperes megítélése szerint a bányászati tevékenység önmagában nem közérdekű, úgyszintén a bányakapitányság bányaművelést engedélyező határozata, és a földhivatal termelés alóli kivonásról szóló döntése sem elegendő a kisajátítás szükségességének megállapításához.
Előadta, hogy a kisajátítási eljárásban megvizsgálta a benyújtott szakértői véleményt, annak alapján azonban nem találta bizonyítottnak, hogy a felperesi kft. a gazdasági társaság magánérdekén is túlmutatva folytatja tevékenységét.
Kilenc munkavállaló korlátozott ideig tartó foglalkoztatása egy kft. által nem gyakorol akkora hatást környezetére, és az állami adóbevétel tervezett összege sem olyan mértékű, ami magántulajdon elvonását indokolttá teszi a terjeszkedés biztosításához.
Véleménye szerint a megyei bíróság ítélete alapján kialakuló esetleges gyakorlat a kisajátítási jogszabállyal ellentétes, szembehelyezkedik a kisajátítás jogintézményének lényegével, hiszen néhány hatósági engedély birtokában - kizárólag a bányászati tevékenységre hivatkozva - lehetővé válik a tulajdonelvonás.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányul.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, abból azonban - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések téves alkalmazásával - nem helytálló jogi következtetést vont le.
A jogerős ítélet jogi indokolási részében a megyei bíróság a jogszabályi rendelkezésekre való hivatkozáson túl, ismételten ismertette az ügy elbírálása - az alperesi határozat jogszerűségének megítélése - szempontjából általa relevánsnak ítélt dokumentumokat; így azt, hogy a földhivatal jogerősen engedélyezte a perbeli termőföld más célú hasznosítását kavicsbánya bővítésének kialakítása céljából, a V. Bányakapitányságnak a bányatelek bővítéséről rendelkező határozatát, valamint a felperes által csatolt szakvéleményben foglaltakat.
Rögzítette, hogy a bányászati tevékenység attól függetlenül minősül közérdekű célnak, hogy a kitermelendő ásványi nyersanyag milyen mennyiségben áll már addig is rendelkezésre, a nyersanyagra akár az államnak, akár másnak milyen mennyiségben van szüksége.
A megyei bíróság álláspontja szerint sem a tulajdonosnak az ingatlanhoz fűződő érzelmi kötődése, sem az MNV Zrt. nyilatkozatának hiánya nem tette a tulajdonelvonás szükségszerűségét vitathatóvá.
Azt állapította meg, hogy a kisajátítás jogalapja fennáll, az ezzel ellentétes alperesi határozat jogszabálysértő.
A megyei bíróság álláspontjával szemben a Legfelsőbb Bíróság rámutat a következőkre.
A felperes olyan ingatlanra kérte a kisajátítást, amely szomszédos azon telkekkel, ahol már korábban is bányászati tevékenységet folytatott. Ennek érdekében kétségtelenül beszerezte a bányakapitányság, valamint a földhivatal határozatát. Tekintettel arra, hogy az ingatlan tulajdonosai nem voltak hajlandók tulajdonukat a felperes számára eladni, a felperes az alperesnél kezdeményezte a kisajátítási eljárás megindítását.
A Magyar Köztársaság Alkotmányának 13. § (2) bekezdése, a Ptk. 177. § (1) bekezdése és a Ktv. 1. §-a értelmében tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.
Helytállóan hivatkozott arra az alperes, hogy a kisajátítás jogintézményének lényege, hogy a hatóság csak végső soron, kivételes esetben vonhatja el a tulajdont, és csakis akkor, ha meghatározott közérdek megvalósítása másként nem lehetséges.
A Ktv. 2. § h) pontja értelmében a bányászat közérdekű cél. A felperes bányászati tevékenysége és a Ktv.-ben meghatározott közérdekű cél egybeesése még nem elegendő azonban a tulajdonjog elvonásához, amennyiben a tevékenység nem valósít meg közérdeket.
A közérdek fennálltának bizonyítására a bányakapitányság bányaművelést engedélyező határozata és a földhivatal termelés alóli kivonásról szóló döntése nem elegendő.
A Ktv. 3. § (1) bekezdés d) pontja a kisajátítási hatóságnak mérlegelési lehetőséget ad, és szempontokat határoz meg annak eldöntéséhez, hogy a kisajátítással biztosított tevékenység közösségi előnyei a tulajdon elvonásával okozott kárt jelentősen meghaladják-e.
A Ktv. 3. § (1) bekezdés d) pontja kimondja, hogy ennek mérlegelése során a kisajátítási hatóságnak a közérdekű tevékenység jelentőségét - így különösen a terület fejlődésére gyakorolt hatását - a tevékenységgel, a szolgáltatással ellátásra kerülők számával, a foglalkoztatásra gyakorolt hatásával és az ingatlan jellemzőivel kell egybevetnie, kulturális örökségvédelmi érték, természetvédelmi érték esetén annak jelentőségét és a tulajdonelvonás arányosságát kell vizsgálnia.
A fenti törvényi rendelkezésből következően a kisajátítási kérelemben való döntéskor a hatóság mérlegelési jogkörében jár el.
A Tv. 339/B. §-a értelmében mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperes határozatában ezen kritériumoknak megfelelően döntött, a felülvizsgált határozat indokolásából - a tényállás megállapításán túl - a mérlegelés szempontjai és a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége egyértelműen megállapítható.
A jogerős ítélet indokolásában foglaltakkal szemben kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy attól, hogy a bányászat közérdekű célnak minősül, a kisajátítási kérelem ezen az alapon automatikusan, minden további, a törvényben előírt vizsgálódás mellőzésével nem teljesíthető.
A Ktv. 1. § (1) bekezdése értelmében kisajátítással ingatlan tulajdonjoga csak kivételesen vonható el. Ez nem azonos az ingatlan tulajdonosának a tulajdonához való érzelmi kötődéssel, mint ahogy arról a megyei bíróság ír.
A Ktv. 2. § h) pontja közérdekű célként jelöli a bányászatot, azonban a Ktv. 2. §-a értelmében ingatlant kisajátítani a 3. § szerinti feltételek fennállása esetén lehet.
A törvényi rendelkezések összevetéséből helytállóan jutott az alperes azon következtetésre, hogy az Alkotmány és a Ktv. rendelkezései együttes feltételeket tartalmaznak, ebből következően a Ktv. 2. §-ában meghatározott közérdekű cél fennállása esetén is igazolni kell annak közérdekűségét.
Az alperes tehát a jogszabályi rendelkezések helyes alkalmazásával vizsgálta azt mérlegelési jogkörében, hogy a kisajátítás az adott esetben valóban közérdeket szolgál-e.
Utal arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy a bányakapitányság bányaművelést engedélyező határozata - az, hogy a bányaművelés szükséges -, önmagában a kisajátítás megalapozottságát nem döntötte el.
A bányaművelést engedélyező határozat a bányavállalkozó számára biztosított bányaművelési lehetőséget, amely nem feltétlenül kisajátítással, hanem elsősorban a bányavállalkozó felperes, és az ingatlan tulajdonosai közötti megállapodás alapján kell hogy megvalósuljon.
Önmagában a kisajátítási kérelemben megjelölt tevékenység egybeesése a Ktv.-ben meghatározott közérdekű céllal nem teszi megalapozottá a kisajátítási kérelmet, ha a tevékenység célja egyébként közérdeket nem valósít meg, és más személy tulajdonának elvonásával jár.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a kisajátítás közérdekűsége az Alkotmány és a Ktv. szerint valamennyi kisajátítási cél esetében feltétlen követelmény, amelynek hiányában kisajátításnak nincs helye; ezért a Ktv. 2. § h) pontjában meghatározott cél fennállása esetén is igazolni kell a közérdekűséget.
A felperes által ennek megítéléséhez hivatkozott körülményeket és becsatolt dokumentumokat az alperesi hatóság mérlegelési körében helyesen vizsgálta és értékelte.
E körben okszerűtlenség, vagy logikai hiba nem volt megállapítható, ezért az alperes határozata a Pp. 339/B. §-a értelmében nem volt jogszabálysértőnek tekinthető.
Megalapozottan hivatkozott arra is az alperes, hogy a Ktv. 4. § (2) bekezdése nem adott felmentést a 3. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazása - a mérlegelési tevékenység lefolytatása - alól.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes keresettel támadott határozatának indokolásában részletesen kitért a földhivatalnak a termőföld-ingatlan más célú végleges hasznosítását engedélyező határozatának értékelésére. Ezen határozat feltétele volt ugyan a kisajátítási kérelem előterjeszthetőségének, de annak teljesítését nem tette kötelezővé; a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperes ezzel kapcsolatos okfejtésével is.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint az alperes határozata nem volt jogszabálysértőnek tekinthető, ezért a Pp. 339. § (1) bekezdése szerint annak hatályon kívül helyezésére sem kerülhetett sor.
A megyei bíróság tehát a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogszabályokat megsértve járt el, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.