340/E/2006. AB határozat
a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 38. § (1) bekezdésével és 40. § (2) bekezdésével összefüggésben benyújtott alkotmányellenes mulasztás megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 38. § (1) bekezdésével és 40. § (2) bekezdésével összefüggésben benyújtott, az Alkotmány 66. § (1) bekezdésére alapított alkotmányellenes mulasztás megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó jogalkotói mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól, mert álláspontja szerint a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) nem biztosítja a férfi számára azt a jogot, hogy bíróságtól kérje az apasága megállapítását, ha a gyermek családi jogállása rendezett (más férfit jegyeztek be apaként a Csjt.-ben megállapított apasági vélelemből kifolyólag), még akkor sem, ha minden kétséget kizáróan ő a gyermek vér szerinti apja [Csjt. 38. § (1) bekezdése]. Ugyanakkor, az anyaság megállapítását akkor is lehet kérni a bíróságtól, ha a gyermek anyakönyvi kivonatában az anya be van jegyezve, azaz a gyermek családi jogállása rendezett [Csjt. 40. § (2) bekezdése].
Az indítványozó véleménye szerint a Csjt. ezen két szabálya egymáshoz viszonyítva diszkriminatív a férfiak, apák tekintetében, és ezáltal sérti az Alkotmány 66. § (1) bekezdésében kimondott férfiak és nők közötti egyenjogúságot. Az indítványozó szerint a jogalkotó az alkotmányellenes diszkriminációt olyan jogszabály megalkotásának a mulasztásával valósítja meg, amely "a férfiak számára is biztosítja azt a jogot, hogy a vér szerinti gyermekük anyakönyvi kivonatába bejegyzésre kerüljenek".
II.
1. Az Alkotmány érintett rendelkezései szerint:
"15. § A Magyar Köztársaság védi a család és a házasság intézményét."
"66. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében.
(2) A Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani."
"67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges."
2. A Csjt. indítvánnyal érintett rendelkezései:
"38. § (1) Ha a gyermek apja sem az anya házassági köteléke vagy utólagos házassága, sem teljes hatályú apai elismerés, sem pedig reprodukciós eljárás alapján nem állapítható meg, az apaságot bírósági úton lehet megállapítani. Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, nincs helye az apaság bírósági úton történő megállapításának azzal a férfival szemben, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott."
"40. § (2) Az anyaság bírósági megállapítását az is kérheti, aki azt állítja, hogy ő a gyermek anyja."
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. § (1) bekezdése szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. "E törvényi rendelkezés alkalmazása során a két feltételnek - a mulasztásnak és az ennek folytán előidézett alkotmányellenes helyzetnek - együttesen kell fennállnia. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a jogalkotói feladat elmulasztása akkor állapítható meg, ha a jogalkotó jogalkotási kötelezettsége konkrét jogszabályi felhatalmazásból ered, vagy valamely alapvető jog érvényesüléséhez magából az Alkotmányból szükségszerűen következik a jogszabály megalkotásának kényszere. A jogalkotó szerv jogszabály-alkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles tehát eleget tenni, ha azt észleli, hogy a hatás- és feladatkörébe tartozó területen jogszabályi rendezést igénylő kérdés merült fel, feltéve, hogy a szabályozást valamely alkotmányos jog érvényesülése vagy biztosítása kényszerítően megköveteli [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 86.]. Az állam jogalkotói kötelezettsége - ahogy erre az Alkotmánybíróság a 37/1992. (VI. 10.) AB határozatában (ABH 1992, 227, 231.) rámutatott - következhet az Alkotmányból kifejezett rendelkezés nélkül is, ha valamely alkotmányos alapjog biztosítása ezt feltétlenül szükségessé teszi" [1395/E/1996. AB határozat, ABH 1998, 667, 669.].
Jelen ügy vizsgálata során az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg. Azt, hogy jogilag kit kell a gyermek apjának tekinteni, a Csjt. 35-39. §-ai határozzák meg. E szakaszok szerint a jogilag elismert apaság az anya házasságán, a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozaton, az apaság bírói megállapításán és az anya utólagos házasságkötésén, illetőleg 1989. július 1-jét követően már a reprodukciós eljáráson is alapulhat. Az apaság - az indítvány által hivatkozott, a biológiai apa által kért - bírói megállapításának, miként a teljes hatályú apai elismerésnek is, törvényi feltétele, hogy az apai jogállás üres legyen. Vagyis, hogy a gyermek apja sem az anya házassági köteléke vagy utólagos házassága, sem teljes hatályú apai elismerés, sem pedig reprodukciós eljárás alapján ne legyen megállapítható. Kizárja a törvény az apaság bírósági megállapítását -ha a származás reprodukciós eljárás következménye - azzal a férfival szemben is, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott. Következésképpen az apaság bírói megállapítására van jogilag szabályozott lehetőség, de azt több vélelem esetleges érvényesülése előzi meg (Csjt. 35-36. §-ai), amelyeknek a megdöntését a biológiai apa nem kezdeményezheti. Így az apaságmegállapítási perekben a jogalkalmazóknak (az aktorátus mellett) mindenekelőtt azt kell tisztáznia, hogy valóban betöltetlen-e az apai jogállás. Sőt, ha a már megkezdett apaságmegállapítási per során más férfival szemben keletkezik apai vélelem, a keresetet el kell utasítani.
Szemben az apaság vélelmi jellegével, a jogalkotó jogfelfogása az anyaságot ténynek tekinti [Csjt. 40. § (1)-(2) bekezdése]. Ez alól egy kivétel van, amelyhez hasonlót a jogalkotó az apaság megállapításánál is előírt: nincs helye az anyaság bírósági úton történő megállapításának azzal a nővel szemben, aki a reprodukciós eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott [Csjt. 40. § (3) bekezdése].
Az indítványozó alkotmányellenes jogalkotói mulasztást állított az apaság bírói megállapításával összefüggésben. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jogalkotó - ha korlátozottan is - lehetővé teszi azon férfi számára, aki magát a gyermek biológiai apjának tekinti, hogy a bíróságtól kérje az apasága megállapítását. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a továbbiakban az indítványozó által állított ezen felüli szabályozási hiány meglétét, mint az alkotmányellenes mulasztás megállapításának egyik kogens feltételét vizsgálta.
2. Az indítványozó az Alkotmány 66. § (1) bekezdésébe ütközően diszkriminatívnak tartotta a Csjt. 38. § (1) bekezdését, mert annak értelmében az a férfi, aki magát a gyermek biológiai apjának tekinti, csak akkor fordulhat bírósághoz az apasága megállapítása végett, ha az apai jogállás betöltetlen. Ugyanakkor az anyaság bírói megállapítását a Csjt. 40. § (2) bekezdése nem köti olyan feltételhez, hogy az anyai jogállás betöltetlen legyen.
Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már vizsgálta az apai jogállásra vonatkozó Csjt.-beli szabályozást.
Az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában (ABH 1991, 272.) megállapította, hogy a gyermek vérségi származása kiderítéséhez való jogának a törvényes képviselő korlátlan perindítási jogosultsága útján történő végérvényes elvonása alkotmányellenes. Ennek megfelelően a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról szóló 1992. évi XVI. törvény módosította a Csjt. 43. § (5) bekezdését és a 44. §-át. Minthogy ebben a határozatában az Alkotmánybíróság az apasági vélelem keresettel való megtámadhatóságát az arra törvény szerint jogosultak [a Csjt. 43. § (3) bekezdése szerint a gyermek, a vélelmezett apa, a gyermek halála után a leszármazója, ilyen hiányában az ügyész] szempontjából vizsgálta, ezen AB határozat rendelkező részében foglaltak jelen ügyre nem vonatkoztathatóak, mivel itt nem a gyermek, hanem a magát vér szerinti apának gondoló személy kereseti joga korlátozottságának esetleges alkotmányellenessége képezi a vizsgálat tárgyát.
Az 1196/B/2008. határozatban (ABH 2009, 2403, 2406.) megállapította, hogy a Csjt. az apai jogállást vélelemnek tartja. A jogilag elismert apaság és a biológiai származás ténye nem mindig esik egybe. Joghatások a jogilag elismert apasághoz kötődnek. A Csjt. rendszerében az apai jogállás betöltésének ötféle keletkeztetési tényállása ismert. A jogilag elismert apaság a Csjt. 35. §-a szerint elsődlegesen az anya házasságán, azonban ha a gyermek nem házasságból származik, vagy az apasági vélelmet megdöntötték, a Csjt. 36. § a)-d) pontjaiban megfogalmazott vélelmeken alapulhat, amelyek jogi alapja az Alkotmány 15. §-a, 66. § (2) bekezdése, továbbá a 67. § (1) bekezdése, rendeltetésük pedig a gyermek védelme. Amennyiben az apai státusz betöltésére a Csjt. 36. §-ában foglalt törvényes vélelem útján került sor, a biológiai apának - ha nem tud hivatkozni a fenti vélelmek egyikére sem - nincs jogi lehetősége arra, hogy a bíróságtól kérhesse az apasági vélelem megdöntését, azért hogy saját apaságának megállapítása lehetővé váljon. A biológiai apa teljes hatályú apai nyilatkozattal is elismerheti magáénak a gyermeket [Csjt. 36. § a) pontja], a nyilatkozat teljes hatályához viszont szükséges az anyának, a kiskorú gyermek törvényes képviselőjének, és ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, a gyermeknek a hozzájárulása is. [Csjt. 37. § (4) bekezdése]
Az apaság bírói megállapítása az azt kérő, magát biológiai apának tartó férfi javára egyúttal meghatározza a gyermek családi jogállását is, és ezért az erre vonatkozó jogi szabályozásnak is meg kell, hogy feleljen a gyermekvédelmi követelményeknek.
A gyermek védelmét a Csjt. 1. § (2) bekezdése a törvény alapelvévé emeli: "E törvény alkalmazása során mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni." Ennek alapját az Alkotmány 67. § (1) bekezdése akként fogalmazza meg, hogy a gyermeknek joga van mindarra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. Ennek a védelemnek és gondoskodásnak a megvalósítása a család, az állam és a társadalom kötelessége. [982/B/1998. AB határozat, ABH 2006, 1153, 1155., a továbbiakban: Abh.] Az Abh. további megállapításait az Alkotmánybíróság a jelen indítvány vizsgálatakor is irányadónak tekinti, melyek szerint az Alkotmány 67. § (1) bekezdésének nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, hogy a gyermek családban való felnövekedésére, illetőleg a család által nyújtott gondoskodásra vonatkozó igénye kizárólag a vérségi családban valósulhat meg: "Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 67. § (1) bekezdésének rendelkezését nem lehet úgy értelmezni, hogy az tartalmazza a gyermeknek a családi álláshoz, a vérségi családba tartozáshoz való jogát is. Az idézett alkotmányi szabályból csak a tényleges családi gondoskodáshoz való jogosultság következik. Ez pedig nemcsak a vérségi, hanem az ún. szociológiai családba tartozást és e család részéről való gondoskodást és védelmet is magában foglalja." [57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 272, 280, és ugyanígy: 879/B/1992. AB határozat, ABH 1996, 397, 399.] Az alkotmányos gyermekvédelem családi védelmi eleme tehát egyaránt megvalósulhat a vérségi és a nem vérségi, azaz "csak" szociológiai és jogi értelemben vett családon belül, ennek megfelelően az utóbbi esetben olyan családban is, ahol az apai státusz anélkül alapul az apaság valamely Csjt.-beli vélelmén, hogy az egyúttal egybeesne az objektív biológiai igazsággal. A családfogalom gyermekvédelem szempontjából történő ilyen tág értelmezése azért is indokolt, mert a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését gyakran éppen a fennálló szociológiai és jogi értelemben vett családi háttér megbolygatása, nyilvános megkérdőjelezése befolyásolhatná hátrányosan. (Abh. 1155.)
A fentiek alapján indokoltnak és az Alkotmánnyal összhangban levőnek tekinthető az apaság, illetve az anyaság bírói megállapítására vonatkozó szabályozásban meglevő eltérés. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy az Alkotmány 66. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést nem lehet akként értelmezni, hogy a férfiakra és a nőkre nézve a szabályozásnak mindenben azonosnak kell lennie. A jelen indítvány vizsgálatánál az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az eltérő szabályozás összhangban van az Alkotmánynak az anyaság védelmét kimondó 66. § (2) bekezdésével is. Az anyaság elsőbbségét alátámasztja az is, hogy az anyai jogállás változása az addig fennálló apai vélelmeket is érintheti.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, minthogy az apaság, illetve az anyaság bírói megállapítására vonatkozó eltérő szabályozásban a jogalkotó azt a felfogását juttatja kifejezésre, hogy az anyai jogállást ténynek, az apai jogállást pedig vélelemnek tekinti, és ezen szabályozási konstrukciónak van alkotmányi alapja, az nem sérti az Alkotmány 66. § (1) bekezdését. Következésképpen az indítványozó által állított - a férfiak és nők egyenjogúságát sértő - alkotmányellenes jogalkotói mulasztás nem áll fenn, ezért az ennek megállapítására irányuló indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
Budapest, 2011. július 12.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró