BH 2014.8.248 I. Nem tagadható meg a gyermek elhelyezése tárgyában másik uniós tagállamban hozott előzetesen végrehajtható elsőfokú határozat végrehajtása, ha a gyermek meghallgatására nem került ugyan sor, de annak lehetőségét az adott eljárásban biztosították.

II. Külföldi határozatnak a magyar közrendbe ütközése nem állapítható meg önmagában azon az alapon, hogy a külföldi bíróság a magyartól eltérő eljárási szabályok alapján hozta meg határozatát. [1994. évi LIII. tv. (a továbbiakban: Vht.) 208. §; 2201/2003/EK rendelet (Brüsszel II.A. Rendelet) 23. cikk]

[1] A felek házasságából 2000. február 6-án született A. A. utónevű magyar-francia állampolgár gyermekük. A család 2003 októberétől Brüsszelben élt. A végrehajtást kérő és az adós házasságát a belga bíróság 2009. november 27-én felbontotta, egyben helybenhagyta a közös szülői felügyeletre vonatkozó megállapodásukat.

[2] 2010 júliusában az adós a gyermekkel a nyári vakációra Magyarországra utazott, innen azonban a végrehajtást kérő tiltakozása ellenére nem tért vissza Belgiumba, ahol a családnak a Magyarországra utazást megelőzően a szokásos tartózkodási helye volt.

[3] Az adós 2010 augusztusában az illetékes városi bírósághoz fordult, melyben a közös szülői felügyeleti jog megszüntetését kérte.

[4] A városi bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság végzése folytán jogerős határozatával a joghatóságának hiányát állapította meg és ennek következtében a pert megszüntette. Megállapította, hogy a felek jogvitájában a joghatóságra vonatkozóan a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, a Tanács 2003. november 27-i 2201/2003. EK rendelete (Brüsszel II. A., a továbbiakban: EK Rendelet) az irányadó. Az EK rendelet 8. és 10. cikkében foglalt rendelkezések értelmében a kiskorú gyermek szokásos tartózkodási helye a Magyarországra hozatalát megelőző lakóhelyén, Brüsszelben rögzült, ezért a belga bíróságnak van joghatósága a szülői felelősségre vonatkozó jogvitában eljárni.

[5] Időközben a belga bíróság előzetesen végrehajtható határozatot hozott az A. A. utónevű gyermek elhelyezésére vonatkozóan. Ennek nyomán az elsőfokú bíróság végzésével tanúsította, hogy a Brüsszeli Elsőfokú Bíróság Fiatalkorúak Bíróságának 2012. augusztus 31-én kelt, előzetesen végrehajtható ítélete és a 2012. november 20-án kelt, előzetesen végrehajtható kiegészítő ítélete a magyar jog szerint, a belföldi bíróság határozatával azonos módon végrehajt­ható.

[6] Az elsőfokú bíróság végzésének indokolása értelmében a brüsszeli bíróság a felek közös, 2006. február 6-án született A. A. utónevű gyermekét a végrehajtást kérőnél helyezte el, tartózkodási helyét Párizsban jelölte meg és kötelezte az adóst, hogy a gyermeket adja át a végrehajtást kérőnek az ítéletben megjelölt címen, az ítélet meghozatalát követő 15 napon belül. A végrehajtást kérő 2012. december 28-án kelt beadványában kérte annak tanúsítását, hogy a külföldi határozatok a magyar jog szerint, a belföldi bíróság határozatával azonos módon végrehajthatók. Csatolta az ítéleteket, az EK rendelet 39. és 41. cikkei alapján kiállított, II., illetve III. számú melléklet szerinti tanúsítványt és mindezek magyar nyelvű fordítását. A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság az EK rendelet 30. cikke alapján alkalmazandó 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 208. §-a és az EK rendelet 21. cikkének (1) bekezdése, valamint 28. cikkének (1) bekezdése alapján kiállította a végrehajtási tanúsítványt.

[7] A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen rendelkezett a végrehajtási tanúsítvány kibocsátásáról.

[8] Miután az adós a fellebbezésében sérelmezte, hogy a felek kiskorú gyermekének meghallgatására a brüsszeli bíróság előtt az EK rendelet 23. cikke b) pontjában foglaltak ellenére nem került sor, a másodfokú bíróság rámutatott arra, miszerint az EK rendelet vonatkozó pontja nem a gyermek kötelező meghallgatását írja elő, csupán azt, hogy a gyermek számára álljon rendelkezésre olyan eljárás és jogi feltétel, amely lehetővé teszi számára a véleménye kifejtését. Jelen esetben ez a lehetőség adott volt, a brüsszeli bíróság időpontot határozott meg a gyermek meghallgatására, az anya azonban nem élt a lehetőséggel, csupán orvosi igazolást csatolt a gyermek betegségére vonatkozóan. A belga bíróság hatáskörébe tartozott annak eldöntése, hogy az orvosi igazolást elfogadja-e vagy sem. Jelen esetben pedig a belga bíróság az igazolási kérelmet nem találta meggyőzőnek. A gyermek bíróság általi meghallgatásának hiánya ezért a külföldi határozat magyarországi elismerésének kizáró okául nem szolgálhatott.

[9] Figyelemmel arra, hogy az adós a fellebbezésében arra is hivatkozott, hogy a brüsszeli bíróság döntése azért sem hajtható végre Magyarországon, mivel a határozat elismerése a magyar közrendbe ütközne, a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a határozat elismerését nem lehetett megtagadni azon az alapon, hogy eltérés van a származási tagállam bírósága által alkalmazott jogszabály és azon jogszabály között, amelyet a megkeresett tagállam bírósága alkalmazott volna abban az esetben, ha a jogvita előtte van folyamatban. Az elismerő állam nemzeti eljárásjogának kógens szabályaitól való eltérés önmagában nem alapozza meg a külföldi határozat elismerésének megtagadását. A magyar közrendet tehát nem sérti, hogy a belga bíróság nem a magyar Polgári perrendtartás és Családjogi törvény szabályainak alkalmazásával hozta meg a döntését. Jelen ügyben tehát a bíróságnak nem azt kellett vizsgálnia, hogy a belga eljárásban milyen mértékben érvényesültek a Pp. és a Csjt. irányadó rendelkezései.

[10] A tagállam közrendjének sérelmét az sem alapozza meg, hogy a megszabott határidő elmulasztásának igazolását a belga bíróság nem fogadta el, mert a mulasztás kimentését a magyar bíróság sem fogadja el minden esetben. Azt pedig, hogy a brüsszeli bíróság esetlegesen nem kellő alapossággal tárta fel a releváns tényállást a szülői felügyeletre vonatkozó döntése meghozatala során, az adós fellebbezése folytán a Brüsszeli Fellebbviteli Bíróság fogja majd értékelni.

[11] A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

[12] A jogerős végzés ellen az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a másodfokú határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a brüsszeli bíróság ítéletei végrehajtásának, illetve végrehajtóvá nyilvánításának megtagadását kérte.

[13] A végrehajtást kérő felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban tartására irányult.

[14] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[15] I. A kiskorú gyermek meghallgatása elmaradásának jogkövetkezményei.

[16] Az adós a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a belga bíróság határozatainak végrehajtását arra tekintettel kell megtagadni, hogy elmaradt a gyermek meghallgatása a brüsszeli bíróság előtt, melynek biztosítása nem csupán lehetőség, hanem kötelezettség a gyermekelhelyezésre vonatkozó határozatot hozó bíróság számára.