AVI 2018.1.6 A szankció alkalmazásához szükséges, hogy tudatos adóelkerülésről legyen szó [2003. évi XCII. tv. 170. §]

Pertörténet:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32340/2014/7., Kúria Kfv.35280/2015/6. (*AVI 2018.1.6*)

***********

A felperes 2011 januárjában egy pókerterem kialakítását kezdte el. A munkálatok egy részét a M. Kft. (a továbbiakban: Kft.) végezte, számláinak áfa tartalmát a felperes levonhatóként vallotta. A pókerterem nem készült el.

Az elsőfokú adóhatóság a 2011. január-március időszakra áfa adónemben bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le felperesnél. A revízió adatai alapján az elsőfokú adóhatóság 950 000 forint jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, amely után adóbírság megfizetésére is kötelezte.

Az alperes helybenhagyta az elsőfokú döntést. A Kft.-t érintő indokolása szerint a gazdasági esemény megvalósult, de nem a számlákon szereplő felek között. A felperes elmulasztotta azokat az észszerű intézkedéseket, amelyek révén minderről tudomást szerezhetett volna.

A bírság körében az alperesi határozat kitért arra, hogy a felperes nyilvántartásai a hiteltelen számlák alapján valótlan adatokat tartalmaznak: ezért került sor a jogosulatlan visszaigénylés összege után 75%-os mértékű bírság kiszabására.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az adókülönbözetre nézve elutasította a felperes keresetét, az adóbírság tekintetében megváltoztatta és annak összegét 475 000 forintban állapította meg. Rendelkezése szerint a peres eljárás során felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

Indokolása szerint a felperes kereseti kérelme megalapozatlan volt mind az ügyintézési határidő, mind az alperesi határozat jogalapja-, az áfa levonási jog gyakorolhatósága kérdésében. Objektív bizonyítékok igazolják, hogy a felperes nem tett meg minden tőle észszerűen elvárható intézkedést annak tisztázása érdekében, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a számlán szereplő felek között jött-e létre.

Az adóbírság körében az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 170. § (1) bekezdés szerinti 75%-os mértéket megalapozó körülmények nem álltak fenn. Önmagában az, hogy felperes utóbb hiteltelen számlákra alapította adólevonási jogát, nem egyenértékű azzal, hogy az adózó a bevételét tevőleges magatartással eltitkolja, könyveit meghamisítja. Ezért az 50%-os bírság mérték volt alkalmazandó.

A perköltség megállapításáról az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 81. § (1) bekezdése alapján rendelkezett, azzal, hogy értékelése szerint a pernyertesség-pervesztesség arány nem volt megállapítható.