BH 1992.4.267 Az ügyvédi munkadíjat a bíróság - perköltségként - a jogszabályban meghatározott alsó és felső határok között a végzett munka figyelembevételével állapítja meg azzal a korlátozással, hogy a fél javára az általa felszámítottnál több költséget megállapítani nem lehet [Pp. 79. § (1) bek., 12/1991. (IX. 29.) IM r. 1. §].

A felperes az 1991. június hó 24-én előterjesztett fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében 86 419 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellentmondásában arra hivatkozott, hogy a felperes számláját az esedékességkor, 1991. március 8-án kiegyenlítette. Kérte ezért a felperes követelésének az elutasítását, és a felperesnek 7800 Ft perköltségben való marasztalását, amely perköltsége a jogi képviselete alapján merült fel.

A felperes az alperes által előadottak valóságát elismerte, a követelésétől elállt, és 2000 Ft perköltség megfizetését vállalta.

Az elsőfokú bíróság végzést hozott, a pert a felperes elállása alapján megszüntette, és a felperest 3000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte a 7/1983. (VIII. 25.) IM és a módosított 5/1962. (VI. 19.) IM rendelet alapján.

A végzés ellen az alperes élt fellebbezéssel, kérte annak részbeni megváltoztatását és a felperesnek további 4800 Ft perköltség megfizetésére való kötelezését. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az alperes képviseletét eseti megbízásként jogtanácsosi munkaközösség látta el, így a képviseletében eljárt jogtanácsost az ügyvédi munkadíj illeti meg a 7/1983. (VIII. 25.) IM rendelet 20. §-a (4) és (5) bekezdésének előírása szerint. Az ügyvédi díjszabásról szóló 5/1962. (VI1 19.) IM rendelet alapján 4867 Ft munkadíj, valamint 1460 Ft költségátalány és 1831 Ft útiköltség, összesen 8158 Ft illette volna meg. Miután 7800 Ft perköltség megfizetését kérte, az általa megjelölt perköltség a jogszabályban előírt kereteken belül maradt, indokolatlanul állapította meg tehát az elsőfokú bíróság perköltségét 3000 Ft-ban.

A felperes a fellebbezésre észrevételt nem terjesztett elő.