BH 2011.4.115 Az Itv. 26. § (1) bekezdése szerinti illetékmentesség csak lakóház építésére alkalmas telektulajdon megszerzése után jár. Az illetékmentesség feltételei fennálltának vizsgálata során a szerződés megkötésének az időpontja az irányadó [1990. évi XCIII. tv. 19. §, 26. §].

Kapcsolódó határozatok:

Kecskeméti Törvényszék K.21930/2009/4., Kúria Kfv.39097/2010/6. (*BH 2011.4.115*)

***********

A felperes a 2007. január 24. napján megkötött és illetékkiszabásra 2007. január 29-én bemutatott adásvételi szerződéssel megvásárolta a kalocsai 5218 helyrajzi számon felvett, 794 m2 térmértékű, saját használatú út megnevezésű; a kalocsai 5219 helyrajzi számon felvett, 6342 m2 térmértékű, épület, udvar megnevezésű és a kalocsai 5220 helyrajzi számon felvett, 794 m2 udvar megnevezésű ingatlant, összesen 80 000 000 forint vételárért.

Az elsőfokú hatóság jogelődje 2007. július 9-én helyszíni szemlét tartott, melynek eredményeként megállapította, hogy az 5218 és a 5220 helyrajzi számú ingatlanon nem található felépítmény, míg az 5219 helyrajzi számú ingatlanon egy szerkezetkész épület áll.

Az elsőfokú építési hatóság a felperes által csatolt változási vázrajz alapulvételével a 2007. július 16. napján meghozott és 2007. augusztus 6. napján jogerőre emelkedett határozatával a perbeli ingatlanokat érintő telekalakítást engedélyezte, amelynek eredményeképpen hat ingatlan (5218/1-6) került kialakításra.

A fentiekre tekintettel a szerződő felek az adásvételi szerződést módosították. A módosító okirat - egyebek mellett - tartalmazta a 80 000 000 forintos vételárnak az újonnan létrejött ingatlanokhoz kapcsolódó megosztását.

A változást a Körzeti Földhivatal 2007. október 4-én kelt határozatával vezette át.

Az elsőfokú hatóság megismételt eljárás keretében újabb helyszíni szemle tartását és a jegyző többszöri megkeresését követően, a szerződéses értéket illetékalapként elfogadva, 6 780 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte a felperest. Az 5218 helyrajzi számú ingatlant lakóteleknek elfogadva, 317 600 forint illeték megfizetését négy évre felfüggesztette.

A fellebbezés folytán eljárt alperesi jogelőd 2009. július 24. napján meghozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásában kiemelte, hogy a felperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1) bekezdése szerinti 2%-os illetékkedvezmény nem illeti meg, mert a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor nem volt főtevékenységű ingatlanforgalmazó. Az 5218 helyrajzi számú ingatlan esetében fennálltnak látta az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kedvezmény igénybevételének feltételeit, ezért az építési teleknek minősített ingatlan utáni illetékfizetési kötelezettséget 4 évre felfüggesztette.

Az 5219 helyrajzi számú ingatlan esetében hangsúlyozta, hogy a vagyonszerzés időpontjában az ingatlan nem minősült beépítetlennek, azon szerkezetkész felépítmény volt, ezért a felperest illetékmentesség nem illette meg. Az ingatlan, illetőleg a rajta található felépítmény funkciójának megfelelően 2, 6 és 10%-os illetékkulcs alkalmazásával határozta meg a fizetendő illeték összegét.

Az 5220 helyrajzi számú ingatlan a jegyzői tájékoztatás szerint az illetékkötelezettség keletkezésekor telekhatár- rendezés nélkül nem volt beépíthető, így nem minősült építési teleknek, amely körülmény az Itv. 19. § (1) bekezdése szerinti 10%-os illeték kiszabását tette szükségessé.

Az alperes jogelődjének határozata ellen a felperes keresettel élt, amelyet a megyei bíróság nem talált alaposnak, ezért azt elutasította. Ítélete indokolásában kiemelte, hogy az illetékkötelezettség keletkezésekor a felperes főtevékenysége nem ingatlanforgalmazás volt, így az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti kedvezményes illeték nem illette meg. A felperes 2007. január 24. napján szerezte meg az 5218, 5319 és 5220 helyrajzi számú ingatlanokat, amelyen nem változtat az a tény, hogy a szerződést utóbb a felek módosították. Az illetékmentesség és illetékkedvezmény törvényi előfeltételeinek vizsgálata során a vagyonszerzéskor fennálló körülmények, tények és nem az utóbb bekövetkezett változások voltak az irányadók.