EH 2004.1117 Jogszabály által előírt kötelező pályázati eljárás mellőzése a szerződést jogszabályba ütközővé és így semmissé teszi. A pályáztatási szabályok megsértése viszont önmagában - ha az annak alapján létrejött szerződés tartalma, az abban vállalt feltétel nem ütközik jogszabályba - nem eredményezi a szerződés semmisségét [Ptk. 200. §; 1990. évi LXV. tv. 6. §, 69. §; 1995. évi XLII. tv. 1. §].

Az I. r. alperes és a megye területén lévő további 8 települési önkormányzat a megyei hírlap 2000. évi november 16-i számában pályázati felhívást tett közzé kéményseprő-ipari közszolgáltatás ellátására. A felhívásra a II. r. alperes és a felperes - aki a Megyei Önkormányzattal kötött szerződés alapján a pályázattal érintett területeken is biztosította a közszolgáltatást - nyújtott be pályázatot. Az I. r. alperes a II. r. alperes ajánlatát fogadta el. Az alperesek 2001. február 1. napján írásba foglalt szerződése értelmében a II. r. alperes 2001. február 1-jétől 2011. február 1. napjáig végzi G. nagyközség közigazgatási területén a kéménysepréssel kapcsolatos közszolgáltatást. Az I. r. alperes G. nagyközség Önkormányzata 2001. február 1-i hatállyal rendeletet alkotott a kéményseprő-ipari közszolgáltatás kötelező igénybevételéről.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek szerződése az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény (a továbbiakban Kötv.) 1. §-ának (3) bekezdésébe ütközően semmis. Ezt azzal indokolta, hogy az I. r. alperes az elbírálásra meghatározott határidőt túllépve nyilvánította nyertes pályázónak a II. r. alperest, majd az általuk megkötött szerződés eltért a pályázati felhívás tartalmától. Arra is hivatkozott, hogy a Megyei Önkormányzattal megkötött szerződésének hatálya alatt az alperesek részben azonos tevékenységre ismételten nem szerződhettek.

Az alperesek szerződéskötése folytán 2001. év első félévé­ben 938 985 forint árbevétele maradt el, melynek megfizetésére az alperesek egyetemleges kötelezését kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokai szerint a felperes a pályázat és az elbírálás jogszerűségét nem vitathatja, mert ez a kérdés a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik. Utalt arra, hogy a bírói gyakorlat a pályáztatási szabályok megsértését nem tekinti semmisségi oknak. Az I. r. alperes a pályázat alapján önkormányzati rendeletet alkotott, mely rendelet jogszerűségének vizsgálata az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Rámutatott arra is, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 6. §-ának (1) bekezdése értelmében a kötelező közszolgáltatást a települési önkormányzat is megszervezheti, így a megyei önkormányzat feladatellátási kötelezettsége csak addig állt fenn, amíg erről az I. r. alperes nem gondoskodott. Mivel a szerződés nem érvénytelen, a felperes elmaradt árbevételét sem követelheti az alperesektől.

A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság részítéletében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy az alperesek között 2001. február 1. napján létrejött közszolgáltatási szerződés érvénytelen. A kártérítési igény és a perköltség tekintetében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy a jogvita tárgya kizárólag az volt, hogy az I. r. alperes a Kötv. 1. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget tett-e vagy sem. Azt az álláspontot foglalta el, hogy a pályázatot a 9 települési önkormányzat mint Kistérségi Társulás írta ki, ezért annak ellenére, hogy a kiírók között az I. r. alperes is szerepelt, a szerződéskötési jogosultságot is jelentő felhívás nem tőle származott. Pályázat hiányában a szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis. A szerződés tartalmi érvényessége kérdésében osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját.

A jogerős részítélet megváltoztatása és az elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében az I. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Kötv. 1. §-ának (3) bekezdésére és 2. § b) pontjára hivatkozva adta elő, hogy a nyilvános pályázat meghirdetése nem a közszolgáltatási szerződés, hanem az önkormányzati rendeletalkotás előzetes eljárása. A pályázat meghirdetését rendeletalkotás követi, melyben a nyertes pályázót megnevezik, és ezt követően kerül sor a Kötv. 2. §-ában meghatározott tartalmú szerződés megkötésére. A pályáztatás mellőzése, szabályainak megsértése nem eredményezi a szerződés érvénytelenségét.

A II. r. alperes a felülvizsgálati kérelemben foglaltak teljesítését kérte.

A Legfelsőbb Bíróság elrendelte a jogerős részítélet felülvizsgálatát. A felülvizsgálati eljárásban a felülvizsgálat Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében meghatározott keretei között azt vizsgálta, hogy megelőzte-e az alperes szerződéskötését a Kötv. 1. §-ának (3) bekezdésében meghatározott nyilvánosan meghirdetett pályázat, a pályázat meghirdetése és a szerződéskötés között milyen összefüggés áll fenn. E kérdések megválaszolását megelőzően a Legfelsőbb Bíróság abból indult ki, hogy a felperes keresete az alperesek által megkötött szerződés érvénytelenségének megállapítására irányult. A szerződéskötést megelőző eljárást, a szerződés megkötését, végül a szerződés érvényessége vagy érvénytelensége kérdését a Polgári Törvénykönyv szabályozza. Ezért a szerződés érvénytelenségét a polgári jog szabályai alapján kell megítélni abban az esetben is, ha a semmisnek állított szerződés teremtette meg a bíróság által nem érinthető közjogi aktus alapját. A Legfelsőbb Bíróság ezért nem vizsgálta azt a felülvizsgálati kérelemmel felvetett kérdést, hogy a pályázat meghirdetése megalapozta-e az önkormányzati rendelet jogszerűségét.

A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz.

Semmis az a szerződés is, amelyet jogszabály által előírt kötelező eljárás mellőzésével kötöttek. A Kötv. 1. §-ának (3) bekezdése értelmében a helyi önkormányzat a kötelező közszolgáltatás igénybevételére nyilvános pályázatot hirdet meg. E törvényi rendelkezések alapján tehát az I. r. alperesnek a kéményseprő-ipari közszolgáltatás biztosítása érdekében nyilvános pályázat-kiírási kötelezettsége volt.

A pályázat a szerződés megkötését megelőző, a szerződő fél kiválasztására irányuló versenyeztetési eljárás. A szerződéskötést megelőző eljárást a Polgári Törvénykönyv disz­pozitív szabályai tartalmazzák. A pályázat kiírása ajánlattételre való felhívásnak minősül. A szerződéskötésre irányuló ajánlat megtételével és az ajánlat elfogadásával összefüggő eljárásnak abból a szempontból van jelentősége, hogy ennek során létrejött-e a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezése [Ptk. 205. § (1) bekezdése, Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2002/743.]. A pályáztatási szabályok megsértése - ha az annak alapján létrejött szerződés tartalma, az abban vállalt feltétel nem ütközik jogszabályba, nem eredményezi a szerződés semmisségét (Bírósági Határozatok 2001. évi 5. számában 234. számon és a 2001. évi 8. számában 384. számon közzétett döntés).

Az adott esetben az I. r. alperes további települési önkormányzatokkal együtt tette közzé a közszolgáltatási szerződés megkötésére irányuló felhívását. A kiírás tartalmazta az ajánlatkérők egyenkénti megnevezését, köztük az I. r. alperesi települési önkormányzatot is. Ezekre a körülményekre tekintettel a másodfokú bíróság tévesen, a szerződéskötési jogosultságot teremtő önálló jogalanyiság vizsgálata nélkül, megalapozatlanul foglalta el azt az álláspontot, hogy a pályázat kiírójának, így szerződéskötésre jogosultnak kizárólag a Kistérségi Társulás tekinthető. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felhívás az I. r. alperes ajánlatkérését is tartalmazta, ezért az I. r. alperes nem mulasztotta el a jogszabály szerint ránézve kötelező eljárás lefolytatását.

A pályázat nyilvános meghirdetését a nyertes pályázó kiválasztása, majd a pályázati dokumentációban meghatározott műszaki tartalom és az ellátandó feladatok figyelembevételével a közszolgáltatási szerződés megkötése követte. E szerződés tartalmi érvényességét tekintve a Legfelsőbb Bíróság osztotta a jogerős ítélet indokait, melyet az alábbiakkal egészíti ki. Az 1991. évi XX. tv. 19. §-a értelmében a kéményseprő-ipari tevékenység ellátásának biztosításáról külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelően a megyei, megyei jogú városi és a fővárosi közgyűlés gondoskodik. Az Ötv. 69. §-ának (5) bekezdésében lehetővé teszi, hogy a törvényben kötelező megyei feladatként előírt közszolgáltatások körében a települési önkormányzat - saját maga vagy társulásával közösen - önként vállalt önkormányzati feladatként új körzeti intézményt hozzon létre, új körzeti szolgáltatást szervezzen meg. Az 1991. évi XX. tv. előbb idézett rendelkezésében meghatározott külön jogszabály az 1996. december 31-éig hatályos 19/1970. (IX. 15.) ÉVM rendelet volt, amely 1. §-ának (1) bekezdésében úgy rendelkezett, hogy a kéményseprő-ipari tevékenység ellátásának biztosításáról a megyei, megyei jogú városi, és a fővárosi közgyűlés az általa e célból alapított szervezet vagy törvényben meghatározott más módon (a továbbiakban: vállalat) gondoskodik. (1991. évi XX. tv. 19. §-a) A jelenleg is hatályban lévő és a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 27/1996. (X. 30.) BM rendelet ilyen rendelkezést már nem tartalmaz. A kéményseprő-ipari közszolgáltatás nem tartozik a megyei önkormányzat törvényben előírt kötelező feladatai közé [Ötv. 69. § (1) bekezdés, 70. § (1) bekezdés]. A fenti jogszabályi rendelkezések összevetéséből az következik, hogy a települési önkormányzat akár maga, akár társulása útján eleget tehet a kéményseprő-ipari közszolgáltatás biztosítására vonatkozó feladatának. A szerződéskötést az 1991. évi XX. tv. 19. §-ában foglalt, de külön jogszabályi háttér nélküli rendelkezés nem akadályozta, és a szerződést érvénytelenné sem tette.

Az ismertetett fenti indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet a felülvizsgálattal érintett részében a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét mint részítéletet hagyta helyben. Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán a felperes kártérítés iránti keresetét - amelyet a pályáztatási eljárás megsértésére, továbbá szolgáltatásának a II. r. alperessel történt szerződéskötést megelőző időszakban való visszautasítására alapított - nem vizsgálta. Ebben a keretben az eljárást le kell folytatnia. Ennek során lehetőséget kell nyújtani a felperesnek arra, hogy bizonyítási kötelezettségének a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján eleget tegyen.

(Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.678/2003. sz.)