EH 2004.1117 Jogszabály által előírt kötelező pályázati eljárás mellőzése a szerződést jogszabályba ütközővé és így semmissé teszi. A pályáztatási szabályok megsértése viszont önmagában - ha az annak alapján létrejött szerződés tartalma, az abban vállalt feltétel nem ütközik jogszabályba - nem eredményezi a szerződés semmisségét [Ptk. 200. §; 1990. évi LXV. tv. 6. §, 69. §; 1995. évi XLII. tv. 1. §].
Az I. r. alperes és a megye területén lévő további 8 települési önkormányzat a megyei hírlap 2000. évi november 16-i számában pályázati felhívást tett közzé kéményseprő-ipari közszolgáltatás ellátására. A felhívásra a II. r. alperes és a felperes - aki a Megyei Önkormányzattal kötött szerződés alapján a pályázattal érintett területeken is biztosította a közszolgáltatást - nyújtott be pályázatot. Az I. r. alperes a II. r. alperes ajánlatát fogadta el. Az alperesek 2001. február 1. napján írásba foglalt szerződése értelmében a II. r. alperes 2001. február 1-jétől 2011. február 1. napjáig végzi G. nagyközség közigazgatási területén a kéménysepréssel kapcsolatos közszolgáltatást. Az I. r. alperes G. nagyközség Önkormányzata 2001. február 1-i hatállyal rendeletet alkotott a kéményseprő-ipari közszolgáltatás kötelező igénybevételéről.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek szerződése az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény (a továbbiakban Kötv.) 1. §-ának (3) bekezdésébe ütközően semmis. Ezt azzal indokolta, hogy az I. r. alperes az elbírálásra meghatározott határidőt túllépve nyilvánította nyertes pályázónak a II. r. alperest, majd az általuk megkötött szerződés eltért a pályázati felhívás tartalmától. Arra is hivatkozott, hogy a Megyei Önkormányzattal megkötött szerződésének hatálya alatt az alperesek részben azonos tevékenységre ismételten nem szerződhettek.
Az alperesek szerződéskötése folytán 2001. év első félévében 938 985 forint árbevétele maradt el, melynek megfizetésére az alperesek egyetemleges kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokai szerint a felperes a pályázat és az elbírálás jogszerűségét nem vitathatja, mert ez a kérdés a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik. Utalt arra, hogy a bírói gyakorlat a pályáztatási szabályok megsértését nem tekinti semmisségi oknak. Az I. r. alperes a pályázat alapján önkormányzati rendeletet alkotott, mely rendelet jogszerűségének vizsgálata az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Rámutatott arra is, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 6. §-ának (1) bekezdése értelmében a kötelező közszolgáltatást a települési önkormányzat is megszervezheti, így a megyei önkormányzat feladatellátási kötelezettsége csak addig állt fenn, amíg erről az I. r. alperes nem gondoskodott. Mivel a szerződés nem érvénytelen, a felperes elmaradt árbevételét sem követelheti az alperesektől.
A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság részítéletében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy az alperesek között 2001. február 1. napján létrejött közszolgáltatási szerződés érvénytelen. A kártérítési igény és a perköltség tekintetében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy a jogvita tárgya kizárólag az volt, hogy az I. r. alperes a Kötv. 1. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget tett-e vagy sem. Azt az álláspontot foglalta el, hogy a pályázatot a 9 települési önkormányzat mint Kistérségi Társulás írta ki, ezért annak ellenére, hogy a kiírók között az I. r. alperes is szerepelt, a szerződéskötési jogosultságot is jelentő felhívás nem tőle származott. Pályázat hiányában a szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis. A szerződés tartalmi érvényessége kérdésében osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját.
A jogerős részítélet megváltoztatása és az elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében az I. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Kötv. 1. §-ának (3) bekezdésére és 2. § b) pontjára hivatkozva adta elő, hogy a nyilvános pályázat meghirdetése nem a közszolgáltatási szerződés, hanem az önkormányzati rendeletalkotás előzetes eljárása. A pályázat meghirdetését rendeletalkotás követi, melyben a nyertes pályázót megnevezik, és ezt követően kerül sor a Kötv. 2. §-ában meghatározott tartalmú szerződés megkötésére. A pályáztatás mellőzése, szabályainak megsértése nem eredményezi a szerződés érvénytelenségét.
A II. r. alperes a felülvizsgálati kérelemben foglaltak teljesítését kérte.
A Legfelsőbb Bíróság elrendelte a jogerős részítélet felülvizsgálatát. A felülvizsgálati eljárásban a felülvizsgálat Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében meghatározott keretei között azt vizsgálta, hogy megelőzte-e az alperes szerződéskötését a Kötv. 1. §-ának (3) bekezdésében meghatározott nyilvánosan meghirdetett pályázat, a pályázat meghirdetése és a szerződéskötés között milyen összefüggés áll fenn. E kérdések megválaszolását megelőzően a Legfelsőbb Bíróság abból indult ki, hogy a felperes keresete az alperesek által megkötött szerződés érvénytelenségének megállapítására irányult. A szerződéskötést megelőző eljárást, a szerződés megkötését, végül a szerződés érvényessége vagy érvénytelensége kérdését a Polgári Törvénykönyv szabályozza. Ezért a szerződés érvénytelenségét a polgári jog szabályai alapján kell megítélni abban az esetben is, ha a semmisnek állított szerződés teremtette meg a bíróság által nem érinthető közjogi aktus alapját. A Legfelsőbb Bíróság ezért nem vizsgálta azt a felülvizsgálati kérelemmel felvetett kérdést, hogy a pályázat meghirdetése megalapozta-e az önkormányzati rendelet jogszerűségét.
A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz.
Semmis az a szerződés is, amelyet jogszabály által előírt kötelező eljárás mellőzésével kötöttek. A Kötv. 1. §-ának (3) bekezdése értelmében a helyi önkormányzat a kötelező közszolgáltatás igénybevételére nyilvános pályázatot hirdet meg. E törvényi rendelkezések alapján tehát az I. r. alperesnek a kéményseprő-ipari közszolgáltatás biztosítása érdekében nyilvános pályázat-kiírási kötelezettsége volt.
A pályázat a szerződés megkötését megelőző, a szerződő fél kiválasztására irányuló versenyeztetési eljárás. A szerződéskötést megelőző eljárást a Polgári Törvénykönyv diszpozitív szabályai tartalmazzák. A pályázat kiírása ajánlattételre való felhívásnak minősül. A szerződéskötésre irányuló ajánlat megtételével és az ajánlat elfogadásával összefüggő eljárásnak abból a szempontból van jelentősége, hogy ennek során létrejött-e a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezése [Ptk. 205. § (1) bekezdése, Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2002/743.]. A pályáztatási szabályok megsértése - ha az annak alapján létrejött szerződés tartalma, az abban vállalt feltétel nem ütközik jogszabályba, nem eredményezi a szerződés semmisségét (Bírósági Határozatok 2001. évi 5. számában 234. számon és a 2001. évi 8. számában 384. számon közzétett döntés).
Az adott esetben az I. r. alperes további települési önkormányzatokkal együtt tette közzé a közszolgáltatási szerződés megkötésére irányuló felhívását. A kiírás tartalmazta az ajánlatkérők egyenkénti megnevezését, köztük az I. r. alperesi települési önkormányzatot is. Ezekre a körülményekre tekintettel a másodfokú bíróság tévesen, a szerződéskötési jogosultságot teremtő önálló jogalanyiság vizsgálata nélkül, megalapozatlanul foglalta el azt az álláspontot, hogy a pályázat kiírójának, így szerződéskötésre jogosultnak kizárólag a Kistérségi Társulás tekinthető. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felhívás az I. r. alperes ajánlatkérését is tartalmazta, ezért az I. r. alperes nem mulasztotta el a jogszabály szerint ránézve kötelező eljárás lefolytatását.
A pályázat nyilvános meghirdetését a nyertes pályázó kiválasztása, majd a pályázati dokumentációban meghatározott műszaki tartalom és az ellátandó feladatok figyelembevételével a közszolgáltatási szerződés megkötése követte. E szerződés tartalmi érvényességét tekintve a Legfelsőbb Bíróság osztotta a jogerős ítélet indokait, melyet az alábbiakkal egészíti ki. Az 1991. évi XX. tv. 19. §-a értelmében a kéményseprő-ipari tevékenység ellátásának biztosításáról külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelően a megyei, megyei jogú városi és a fővárosi közgyűlés gondoskodik. Az Ötv. 69. §-ának (5) bekezdésében lehetővé teszi, hogy a törvényben kötelező megyei feladatként előírt közszolgáltatások körében a települési önkormányzat - saját maga vagy társulásával közösen - önként vállalt önkormányzati feladatként új körzeti intézményt hozzon létre, új körzeti szolgáltatást szervezzen meg. Az 1991. évi XX. tv. előbb idézett rendelkezésében meghatározott külön jogszabály az 1996. december 31-éig hatályos 19/1970. (IX. 15.) ÉVM rendelet volt, amely 1. §-ának (1) bekezdésében úgy rendelkezett, hogy a kéményseprő-ipari tevékenység ellátásának biztosításáról a megyei, megyei jogú városi, és a fővárosi közgyűlés az általa e célból alapított szervezet vagy törvényben meghatározott más módon (a továbbiakban: vállalat) gondoskodik. (1991. évi XX. tv. 19. §-a) A jelenleg is hatályban lévő és a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 27/1996. (X. 30.) BM rendelet ilyen rendelkezést már nem tartalmaz. A kéményseprő-ipari közszolgáltatás nem tartozik a megyei önkormányzat törvényben előírt kötelező feladatai közé [Ötv. 69. § (1) bekezdés, 70. § (1) bekezdés]. A fenti jogszabályi rendelkezések összevetéséből az következik, hogy a települési önkormányzat akár maga, akár társulása útján eleget tehet a kéményseprő-ipari közszolgáltatás biztosítására vonatkozó feladatának. A szerződéskötést az 1991. évi XX. tv. 19. §-ában foglalt, de külön jogszabályi háttér nélküli rendelkezés nem akadályozta, és a szerződést érvénytelenné sem tette.
Az ismertetett fenti indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet a felülvizsgálattal érintett részében a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét mint részítéletet hagyta helyben. Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán a felperes kártérítés iránti keresetét - amelyet a pályáztatási eljárás megsértésére, továbbá szolgáltatásának a II. r. alperessel történt szerződéskötést megelőző időszakban való visszautasítására alapított - nem vizsgálta. Ebben a keretben az eljárást le kell folytatnia. Ennek során lehetőséget kell nyújtani a felperesnek arra, hogy bizonyítási kötelezettségének a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján eleget tegyen.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.678/2003. sz.)