3482/2020. (XII. 22.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.VI.20.518/2019/15. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Szalay-Tóth Katalin ügyvéd, Z. Tóth Ügyvédi Iroda) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszában kérte a Kúria Pfv.VI.20.518/2019/15. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és a panaszban foglaltak az alábbiak szerint foglalhatók össze.

[3] 2.1. A Magyar Állam a 2016. március 10-én kelt szerződéssel eladta a tulajdonát képező külterületi, szántó művelési ágú ingatlant a haszonbérlőnek. Az indítványozó mint elővásárlásra jogosult, a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) 18. § (1) bekezdés c) és d) pontja alapján adásvételi szerződést elfogadó nyilatkozatot tett.

[4] Az eladó képviseletében eljáró Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (a továbbiakban: NFA) 2016. július 18. napján arról tájékoztatta az indítványozót, hogy a jognyilatkozata nem felel meg a Földforgalmi tv. 21. § (4) bekezdésének, mert a jegyző nem igazolta, hogy azt az elővásárlásra jogosult nyújtotta be, ezért az eredeti vevő jogosultsága továbbra is fennáll. Ezt követően a jegyző 2016. július 26. napján tájékoztatta az NFA-t, hogy az indítványozó személyesen adta be a nyilatkozatát, az önkormányzati hivatal a személyazonosság ellenőrzését elvégezte, az indítványozó a nyilatkozaton szereplő aláírást a saját kezű aláírásának ismerte el, e tény elfogadó nyilatkozaton történő feltüntetése azonban elmaradt. Az NFA 2016. október 4. napján levelében újólag közölte az indítványozóval, hogy nem tudta megelőzni a szerződés szerinti vevőt. Az indítványozó előadása szerint a 2017. január 19. napján kiváltott tulajdoni lapból szerzett tudomást a vevő tulajdonjogának bejegyzéséről. Ezt követően szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt peres eljárást kezdeményezett a Magyar Állam eladó mint I. rendű, a vevő mint II. rendű, valamint a jelzálogjogosult hitelintézet mint III. rendű alperesekkel szemben. Az alperesek ellenkérelmükben kérték a kereset elutasítását - több más ok mellett - az igényérvényesítési határidő elkésettsége miatt.

[5] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletében megállapította, hogy az I. és II. rendű alperesek által kötött adásvételi szerződés az indítványozóval szemben hatálytalan, a szerződés az indítványozó és az I. rendű alperes között jött létre; rendelkezett az illetékes földhivatal megkereséséről, a II. rendű alperes tulajdonjogának törlése, az indítványozó tulajdonjogának bejegyzése érdekében. A másodfokú bíróság az alperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a földhivatal megkeresését - az időközben kisajátítás miatt történt telekalakításra tekintettel létrejött - új helyrajzi számok szerint pontosította. Az indokolás az igényérvényesítés elkésettsége ellenében azzal érvelt, hogy a jegyző nyilatkozatát követően az indítványozó indokoltan várt arra, hogy az I. rendű alperes módosítja az álláspontját. Az októberi tájékoztatás alapján sem volt abban a helyzetben, hogy igényét érvényesíthesse, mert abból nem derült ki egyértelműen, hogy a szerződés szerinti vevő a II. rendű alperes vagy más elővásárlásra jogosult. Az indítványozó felperes a kikért tulajdoni lap adataiból 2017. január 19. napján szerzett hitelt érdemlő tudomást arról, hogy az I. rendű alperes kivel kötött szerződést. A 2017. február 17. napján benyújtott keresetlevelével az igényét a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:223. § (2) bekezdése szerinti határidőben érvényesítette.

[6] A másodfokú bíróság jogerős döntését az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelme alapján a Kúria 2020. április 28. napján kelt ítéletével hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az alkotmányjogi panasszal támadott döntés indokolása szerint a 2016. október 4. napján kelt levél alapján az indítványozó számára nemcsak az volt egyértelmű, hogy az I. rendű alperes eladó nem fogadta el az elővásárlási jognyilatkozatát, hanem az is, hogy a vevő a II. rendű alperes, azaz a szerződéses vevő. Az indítványozó számára e közléssel megnyílt az igényérvényesítésnek a Ptk. 6:223. § (2) bekezdés szerinti 30 napos határideje, így a 2017. február 17. napján benyújtott keresetlevéllel az igényérvényesítés elkésett.

[7] 2.2. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján benyújtott és kiegészített panaszában az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésben és XIII. cikkében foglaltak sérelmét állította. Álláspontja szerint a tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő alapjogsértés abban áll, hogy a Kúria ugyanazon tanácsa az igényérvényesítés kezdő időpontját egymással azonos jogi alapból származó ügyekben ellentétesen állapította meg. Hivatkozott a Kúria Pfv.VI.20.042/2018/12. számú döntésére, melynek tényállása megegyezik a panaszban foglalt ügy tényállásával. Az azonos tényállás melletti eltérő döntések sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, a "fair trial" elvét. A 7/2013. (III. 1.) AB határozat indokolása [31] bekezdésén keresztül hivatkozott emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 6. cikk (1) bekezdésére is. Kifejtette, ha a Kúria konzekvensen hozta volna meg a döntését és a Ptk. 6:223. § (2) bekezdésében foglalt igényérvényesítési határidő értelmezése azonos, úgy az alapügyben ellentétes döntést kellett volna hozni. Az indítványozó a tulajdonjoghoz való alapjogának sérelmét a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog megsértésén keresztül, az eljárás méltánytalanságára hivatkozással állította, de önálló indokolást az Alaptörvény XIII. cikke vonatkozásában nem terjesztett elő.

[8] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)-(2) bekezdései alapján mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek megfelel-e.

[9] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nyújtotta be, a bírói döntés alapjául szolgáló eljárásban fél volt, így érintettsége megállapítható, úgyszintén az is, hogy jogorvoslati lehetőségét kimerítette. Megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezéseket, a sérelmezett bírói döntést, továbbá kifejezett kérelmet terjesztett elő annak megsemmisítésére, megjelölte az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit.

[10] Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy az indítványnak az Egyezmény 6. cikk (1) bekezdésének megsértését állító része nem tekinthető önálló, érdemi elbírálásra alkalmas indítványi elemnek. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja alapján ugyanis kizárólag jogszabály (és nem bírói ítélet) nemzetközi szerződésbe ütközésének a vizsgálata kérhető. Nincs hatásköre ezért az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasz alapján indult eljárásban a bírói döntés nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára (3235/2020. (VII. 1.) AB határozat, Indokolás [19]).

[11] Az indítványozó a XIII. cikk sérelmével összefüggésben alkotmányjogilag értékelhető érvelést nem adott elő. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogilag értékelhető indokolás hiányában az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti követelménynek, és ekként nem alkalmas érdemi elbírálásra (lásd: 3272/2018. (VII. 20.) AB végzés, Indokolás [34]).

[12] A kifejtettek alapján a megjelölt alaptörvényi rendelkezések közül csak a XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapított panaszelem tekintetében felel meg az indítvány a határozott kérelem valamennyi követelményének [Abtv. 52. § (1b) bekezdés].

[13] 4. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.

[14] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmének lényegét abban jelölte meg, hogy a Kúria ugyanazon tanácsa egymással azonos jogi alapból származó ügyekben, azonos tényállás mellett eltérő döntéseket hozott, amely sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő alapjogot.

[15] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy "[a] jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]) Ebből következően az Alkotmánybíróság a bírói jogértelmezést jellemzően akkor vonhatja érdemi alkotmányossági felülvizsgálat alá, ha az eljáró bíróság az előtte folyamatban volt, valamely Alaptörvényben biztosított jog szempontjából releváns ügynek az alaptörvényi érintettségére tekintet nélkül járt el, vagy az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával (3173/2015. (IX. 23.) AB határozat, Indokolás [53]). Mindezek oka, hogy az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban garantált jogokat oltalmazhatja (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Erre figyelemmel a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (3220/2020. (VI. 19.) AB végzés, Indokolás [21]). Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben rámutat, hogy annak megítélése, hogy a Földforgalmi tv. alapján fennálló elővásárlási jogában megsértett jogosultnak a szerződés hatálytalanságából eredő igényérvényesítésére előírt - a Ptk. 6:223. § (2) bekezdésben megszabott harminc napos - határidő mikor nyílik meg, olyan szakjogi kérdésnek minősül, melynek megítélése nem az Alkotmánybíróság, hanem az ügyben eljáró rendes bíróságok hatáskörébe tartozik.

[16] Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése szerint a Kúria hatáskörébe tartozik a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítása, és az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz eljárás során sem vonhatja el a Kúria hatáskörébe utalt jogegységesítő feladatot. Az ítélkezés egységességének biztosításával kapcsolatos bírósági feladatokat a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) vonatkozó rendelkezései (25-44. §) határozzák meg. Ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben - jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül - eltér a Kúria közzétett határozatától, akkor a Bszi.-ben előírt feltételek esetén jogegységi panasznak van helye. Alkotmányjogi panasz alapján önmagában az ítéletek ellentmondása miatt, alapjog sérelme hiányában az Alkotmánybíróság nem vizsgálja felül az ítéleteket akkor sem, ha azokat éppen a Kúria hozta (3195/2016. (X. 11.) AB határozat, Indokolás [23]; 3269/2016. (XII. 20.) AB végzés, Indokolás [17]).

[17] 5. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány nem tartalmaz olyan indokot, ami alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét támasztaná alá, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és f) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére azt visszautasította. Az alkotmányjogi panasz visszautasítására tekintettel az Alkotmánybíróság mellőzte a rendes bíróság felhívását a sérelmezett döntés végrehajtásának felfüggesztésére.

Budapest, 2020. december 8.

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Czine Ágnes

alkotmánybíró helyett

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Horváth Attila

alkotmánybíró helyett

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Juhász Miklós

előadó alkotmánybíró helyett

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Sulyok Tamás

alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/991/2020.