BH 2024.5.103 A lőfegyver utánzatával fenyegetve elkövetés esetén az elkövető által használt, lőfegyverre hasonlító, azt utánzó tárgy a fenyegetés eszköze. Azt a célt szolgálja, hogy a sértettre gyakorolt hatást fokozza, kiváltsa ugyanazt a félelmet, amelyet a valódi lőfegyver, és ezáltal biztosítsa az elkövető akaratának érvényesítését, sértettre történő rákényszerítését [Btk. 459. § (1) bekezdés 5.a) pont, 5. pont 2. fordulat].

[1] A kerületi bíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli rablás bűntettének kísérletében [Btk. 365. § (1) bek. a) pont], 2 rendbeli lopás bűntettében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) alpont, (3) bek. b) pont ba) alpont], 2 rendbeli lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) alpont] és zaklatás vétségében [Btk. 222. § (2) bek. a) pont]. Ezért halmazati büntetésül 4 év 4 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A terhelttel szemben 120 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Elrendelte továbbá a kerületi bíróság egy korábbi határozatával kiszabott 3 hónap fogházban végrehajtandó szabadságvesztés végrehajtását. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította, rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költségről. A magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította.

[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt terhére rótt erőszakos vagyon elleni bűncselekmények közül egy cselekményt rablás bűntette kísérletének [Btk. 365. § (1) bek., (3) bek. a) pont] minősített. A terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést és közügyektől eltiltást egyaránt 6 évre súlyosította. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház, a vagyonelkobzást 140 000 forint erejéig rendelte el, a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezést mellőzte, a bűnügyi költséget pontosította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A bíróság által megállapított, és a felülvizsgálati indítvánnyal érintett tényállás lényege a következő:

4. tényállási pont

A terhelt 2020 decemberében az utcán odalépett a gépkocsijában tartózkodó sértetthez, majd az autóban ülő sértettől - aki a terheltet korábban már észlelte a helyszínen - pénzt követelt. A sértett a pénz átadását megtagadta, ezért a terhelt a tenyerével ráütött a gépjármű szélvédőjére, majd egy ezüst színű játékpisztollyal hadonászni kezdett, azt a sértettre szegezte és közben azt kiáltotta neki, hogy "adjál pénzt!". A sértett félelmében értékei átadása nélkül gépkocsijával elhajtott a helyszínről. A bűncselekménnyel veszélyeztetett érték az 5 000 000 forintot nem haladta meg.

[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt - a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapítottan - a megtámadott határozat megváltoztatása, és a törvénynek megfelelő határozat meghozatala, a kiszabott büntetés enyhítése érdekében.

[5] Indokai szerint törvényt sértett a másodfokú bíróság, amikor a terhelt által a 4. tényállási pontban írt cselekmény során használt eszközt lőfegyver utánzatának tekintette, és ekként a terhére rótt vagyon elleni erőszakos bűncselekményt fegyveres rablás kísérletének minősítette.

[6] Kifejtette, hogy az eljárás során feltárt tények, így elsősorban a beszerzett igazságügyi szakértői vélemény alapján egyértelműen megállapításra került, hogy a terhelt által használt játékpisztoly nem valódi lőfegyver, és nem is lőfegyver utánzata. Ezzel szemben a törvényszék annak a kulcsfontosságú ténynek a mellőzésével állapította meg a játékpisztoly utánzat jellegét, hogy a vége piros megkülönböztető jelzéssel van ellátva, amelynek célja, hogy a laikusok számára egyértelmű legyen, hogy nem valódi lőfegyver. E tény azért fontos, mert figyelembevételével a játékpisztoly már utánzatnak sem tekinthető.

[7] Hivatkozott arra, hogy a játékpisztoly használatakor a terhelt legfeljebb egyméteres távolságban volt a sértettől, így elvárható tőle, hogy annak piros végéből arra következtessen, hogy az nem valódi fegyver, ugyanúgy, ahogy például egy vízipisztoly esetében a játék jelleg felismerése.

[8] Utalt rá, hogy a megkülönböztető piros vége miatt a terhelt által használt játékpisztoly alkalmatlan eszköz volt a kvalifikált fenyegetés megvalósítására, így a kísérleti szakban maradt cselekmény miatt a büntetés korlátlan enyhítésének vagy mellőzésének lenne helye.

[9] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.

[10] A BH 2016.57. számon közzétett eseti döntésre hivatkozással utalt rá, hogy a fenyegető magatartás lenyűgöző erejének értékelésekor a megfenyegetett személy és az elkövető adottságait, az egymással szembeni erőviszonyaikat és az elkövetés külső tényezőit együttesen kell vizsgálni, és ez alapján lehet állást foglalni abban, hogy a fenyegetés milyen hatással volt a sértettre.

[11] Indokai szerint helytálló a másodfokú bíróság azon álláspontja, hogy annak megítélése, hogy a terhelt által használt játékpisztoly lőfegyver utánzatának minősül-e, nem szakkérdés, hanem a mindennapi élettapasztalat alapján megítélendő ténykérdés. E körben vizsgálni kell a használt eszköz hatását a laikus személyre, hiszen a tényállás - miniszteri indokolás szerinti - célja védelmet nyújtani minden potenciális sértett számára.

[12] Kifejtette, hogy jelen ügyben nem lehet szó alkalmatlan eszközzel elkövetett bűncselekményről, mert az azt az esetkört öleli fel, amikor az elkövető tévesen feltételezi, hogy az eszköz alkalmas a bűncselekmény megvalósítására, holott valójában alkalmatlan. Ezzel szemben a sértett nagyon megijedt, félelmében elmenekült a helyszínről, ami azzal magyarázható, hogy az elkövetés eszközét valódi lőfegyvernek hitte. Hozzátette, a terhelt kezében lévő játékpisztoly a cselekmény elkövetése alatt szinte mindvégig mozgásban volt, amely megnehezítette a pontos azonosítását. A sértettnek nem volt lehetősége arra, hogy a terhelt által ráfogott játékpisztolyt nyugodt lelkiállapotban megvizsgálja, és felismerje annak játék jellegét.

[13] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.

[14] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében a védő kifejtette, hogy a hivatkozott eseti döntésben foglalt szempontok vizsgálata alapján jelen ügyben a sértett felé billennek az erőviszonyok, akinek valójában minden lehetősége megvolt arra, hogy felismerje, hogy a terhelt által használt eszköz egy játékpisztoly.

[15] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy a hajléktalan életmódot folytató, időskorú és alkoholista terhelt esetén a valódi lőfegyver tartása a reális lehetőségeken túlmutató. Ezen objektív körülmények tükrében elvárható lett volna a sértettől, hogy fényes nappal, néhány méteres távolságból felismerje a játékpisztoly piros végét, és ebből következtetni tudott volna arra, hogy a terhelt nem éles lőfegyvert tart magánál.