BH 2015.6.177 A bíróságnak a jogvita eldöntésére irányadó jogot az Alaptörvény 28. cikke szerint kell értelmeznie és az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően, az abban meghatározott alkotmányos követelményt érvényre juttatva kell alkalmaznia [2003. évi XCII. tv. 35. § (2) bek., 31. § (1) bek., 3. §; 2011. évi CLI. tv. 39. § (1) bek.; Alaptörvény 28. cikk].

[1] Az adóhatóság az egyéni vállalkozó M. L.-nél (a továbbiakban: adózó) 1999-2004. évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, amely során becslést alkalmazott. A revízió eredményeként hozott első fokú határozatában az adózó terhére adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, adóbírságot szabott ki, késedelmi pótlékot számított fel.

[2] A másodfokú adóhatóság jogerős határozatában az elsőfokú határozatot elévülés miatt megváltoztatta, az adóhiány összegét az adózó terhére 138 171 658 Ft-ban, az adóbírságot 69 085 829 Ft-ban, a késedelmi pótlékot pedig 71 938 000 Ft-ban állapította meg.

[3] Az adózó keresete alapján eljárt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a 2007. augusztus 22. napján kelt 9. K. 21.542/2006/15. számú ítéletében a határozatot hatályon kívül helyezte és a másodfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.

[4] Ítéletében azt állapította meg, a tényállás felderítetlen, az érdemi döntés megalapozatlan, a rendelkezésre álló adatok nem bizonyítják a becslés jogalapját, az adóhatóságnak ki kellett volna terjesztenie ellenőrzését a felperes házastársára is, de nem így járt el. Ezek a jogszabálysértések jelentős, olyan, az ügy érdemi eldöntésére is kiható eljárási jogszabálysértések, amelyek a bírósági eljárásban nem orvosolhatók.

[5] A 9. K. 21.542/2006/15. számú jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amely alapján a Kúria jogelődjénél, a Legfelsőbb Bíróságon Kfv. I. 35.471/2007. számon indult eljárás. A Leg­felsőbb Bíróság - tekintettel arra, hogy az adózó 2008. október 28. napján elhalálozott - a Kfv. I. 35.471/2007/9. számú, 2008. november 27. napján kelt végzésében - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 117. § (1) bekezdésére, 157. § h) pontjára, 251. § (1) bekezdésére, a személyi jövedelemadóról szóló többször módosított 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 1-2. §-aira, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdésére alapítottan - a pert megszüntette és a 9. K. 21.542/2006/15. számú ítéletet teljes egészében hatályon kívül helyezte.

[6] Az elsőfokú adóhatóság a 2009. július 22. napján kelt határozatában az adózó terhére - az elhalálozás évére - személyi jövedelemadó adónemben 0 Ft fizetési kötelezettséget, 1 800 000 Ft bírósági eljárási­illetékfizetési kötelezettséget és 27 877 385 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Rögzítette, az elhunyt adókötelezettségének összege 357 341 136 Ft. A 2009. február 4-én jogerős hagyatékátadó végzés szerint a hagyaték tiszta értéke 137 249 040 Ft. Az elhunyt adózó terhére megállapított adókötelezettség 220 092 096 Ft-tal meghaladja a tiszta hagyaték értékét, ezért az elhunyt adózó terhére megállapított és törlés után fennmaradó adófizetési kötelezettség 137 249 000 Ft.

[7] Kötelezte az I., II. és III. r. felpereseket mint örökösöket örökrészük arányában (I. és III. rendű felpereseket 63 820 803-63 820 803 Ft, a II. rendű felperest 9 607 434 Ft) adótartozás megfizetésére. Érdemi döntését az Art. 35. § (2) bekezdésére alapította.

[8] Az I. r. alperes a 2009. szeptember 18. napján kelt, 2009. október 5-én jogerőre emelkedett határozatában ezt az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[9] Határozatában indokolásában hivatkozott az Art. 35. § (2) bekezdés a) pontjára, az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 677. § (1) bekezdésére, 678. § (1) bekezdésére és a hagyatékátadó végzés szerinti örökrészek arányára. Kifejtette, hogy a mögöttes felelősöket kötelező határozat meghozatalakor, illetve a felülvizsgálatakor az örökösök már nem vitathatják az örökhagyót jogerősen terhelő adótartozás jogalapját.

[10] A II. r. alperes első fokú hatósága a 2010. december 3. napján kelt határozatában felülvizsgálta a III. rendű felperes terhére 2009. évre felszámított és folyószámláján előírt 28 924 000 Ft késedelmi pótlék összegét, és ezt 836 174 Ft-tal megnövelte.

[11] II. r. alperes a 2011. március 25. napján kelt határozatában ezt a döntést akként változtatta meg, hogy a 2009. évre felszámított 865 098 Ft késedelmi pótlékból 62 661 Ft törlését rendelte el, így a késedelmi pótlék összegét 802 437 Ft-ban határozta meg, egyebekben az elsőfokú határozatot hatályában fenntartotta.

[12] A felperesek keresetükben kérték a velük szemben hozott, előzőekben ismertetett adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, vitatták ezek jogalapját és összegszerűségét, hivatkoztak arra is, hogy alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő.

[13] A felperesek keresete alapján indult ügyeket az elsőfokú bíróság egyesítette és az alkotmányjogi panasz elbírálásáig a per tárgyalását felfüggesztette.

[14] Az Alkotmánybíróság a 2/2013. (I. 23.) AB határozatának (a továbbiakban: AB határozat) meghozatala után az elsőfokú bíróság folytatta a peres eljárást, és 14. K. 31.680/2013/15. számú ítéletében a felperesek keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:

[15] Az Alkotmánybíróság határozatában nem semmisítette meg Art. 35. § (2) bekezdését és 131. §-át, és nem rendelkezett arról sem, hogy a felperesekkel szemben késedelmi pótlékot megállapító határozat alapjául szolgáló jogszabályok a bírósági felülvizsgálat iránt indított perben nem alkalmazhatók.

[16] A bíróságnak a Pp. 339/A. §-a értelmében a keresettel támadott határozatokat a meghozatalkor alkalmazandó jogszabály és fennálló tények alapján kell felülvizsgálnia, az érdemi döntéseket és az alkalmazott jogszabályokat pedig az Alaptörvény 28. és XXX. cikkei szerint kell értelmeznie. Ezek a rendelkezések pedig lehetővé teszik az adóhatóság számára azt, hogy, ha az adókötelezettség az adózó halála miatt szűnik meg, akkor az adót határozattal megállapíthassa, és az örökösöket örökrészük arányában kötelezze az adózót terhelő adótartozás megfizetésére.

[17] Jelen ügyben az örökösök teljes körű és valódi jogorvoslattal élhettek a közigazgatási szakban és a velük szemben hozott határozatokat keresettel is megtámadhatták, tehát lehetőségük volt bírói jogorvoslatra is.

[18] A felperesek keresetükben csak állították, de nem bizonyították, hogy az örökhagyóval szemben megállapított adótartozás vagy annak egy része elévült volna.

[19] A késedelmi pótlékkal kapcsolatos határozat osztja az adótartozást megállapító határozat jogi sorsát.

[20] Az adótartozások megfizetésére és a késedelmi pótlék előírására vonatkozó alperesi határozatok törvényesek és megalapozottak.

[21] A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, kérték hatályon kívül helyezését, keresetüknek megfelelő érdemi döntés meghozatalát, vagy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára.