BH+ 2009.3.124 Kötelmi jellegű követelés nem lehet tulajdonjog tárgya, ekként nem minősül olyan vagyontárgynak, amelyre a vagyonrendezési eljárás lefolytatható [Ptk. 94. § (1) és (2) bek., 1997. évi CXLV. tv. (továbbiakban: 1997. évi Ctv.) 58/C. §].

A kérelmező az 1998. május 4-i kezdő időponttal felszámolás alatt állt és a felszámolás eredményeként a cégnyilvántartásból 2001. december 3-i hatállyal törölt R. Kft. javára fellelt vagyonmaradvány jogi sorsának rendezése céljából kérte vagyonrendezési eljárás lefolytatását, az 1997. évi CXLV. törvény (régi Ctv.) 58/C. §-a alapján, mint a törölt cég hitelezője (APEH) engedményesének - a M. Rt.-nek - az engedményese. Arra hivatkozott, hogy az R. Kft. felszámolója a K. Kft. volt. A C. Rt., mint az S. Rt. "fa." felszámolója 2005. július 4-én levélben tájékoztatta a K. Kft.-t, hogy az R. Kft. "fa." által bejelentett és nyilvántartásba vett hitelezői igényre, az S. Rt. "fa." felszámolási zárómérlege alapján, 7 332 000 Ft készpénz és 814 000 Ft követelés engedményezés, mint részbeni kielégítés jut.

Az elsőfokú bíróság a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban hozott végzésével a vagyonrendezési eljárás lefolytatására irányuló kérelmet elutasította. A kérelmező fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla 2007. június 12-én kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

A jogerős végzésben megállapított tényállás szerint az R. Kft. ellen folyamatban volt eljárásban a K. Kft. kijelölt felszámoló által az elsőfokú bírósághoz benyújtott 1999. május 31-ei fordulónappal elkészített közbenső felszámolási mérleg és szöveges jelentés azt a megállapítást tartalmazza, hogy az adósnak (a tevékenységet záró mérleg szerint) a felszámolás kezdő időpontjában nem volt vagyona, követeléseit, melyek a felszámolási eljárásokhoz kapcsolódtak leírta. Az elsőfokú bíróság a közbenső mérleget jóváhagyó 13. sorszámú végzésében is tényként állapította meg, hogy az R. Kft. adósnak a felszámolás kezdő időpontjában vagyona nem volt.

A felszámoló a 2000. május 31-ei fordulónappal elkészített zárómérlegben is a közbenső mérleggel megegyezően adta elő, hogy az adósnak nem volt vagyona a felszámolási kezdő időpontjában, követeléseit - melyek a felszámolási eljáráshoz kapcsolódtak - leírta.

A felszámoló által benyújtott közbenső és záró felszámolási mérleg elnevezésű beadványok mérleget nem tartalmaztak, s a felszámoló nem csatolta az adós tevékenységet záró mérlegét sem.

Az M. Rt. 2001. február 21-én kifogást terjesztett elő - egyebek között - az R. Kft. adós tevékenységet záró mérlegében feltüntetett 5 023 000 Ft összegű követeléssel kapcsolatban. Az e kifogáshoz másolatban csatolt, 1998. május 3-i fordulónappal készített tevékenységet záró mérleg elkészítésekor az adósnak 5 023 000 Ft összegű követelése állt fenn. Azt azonban a mérleg nem tüntette fel, hogy kivel szemben állt fenn ez a követelés. Ezt a kifogását az M. Részvénytársaság a 2001. május 23-án érkezett beadványában visszavonta azzal, hogy a kifogás tárgyában a felszámolótól kielégítő válaszokat kapott.

Az elsőfokú bíróság a 23. sorszámú végzésével az R. Kft. záró anyagát jóváhagyta, az eljárást befejezte. A végzés indokolása tartalmazza, hogy a vagyonfelosztás során az M. Rt. 596 714 Ft, az APEH …… Igazgatósága 317 665 Ft összegű kielégítése válik lehetővé. Az eljárás irataiban nem merült fel olyan adat, amely az adós bármely követelésének felszámoló által történt értékesítésére, vagy engedményezésére utalt volna.

Az S. Rt. felszámolásának kezdő időpontja 1995. március 27. napja volt és felszámolójának 2005. július 4-én kelt levele szerint az adós határidőben bejelentett hitelezői igénye kielégítésére 7 332 000 Ft készpénz és 814 000 Ft követelés erejéig van fedezet.

Az ismertetett tényállás szerint tehát az R. Kft. felszámolásának kezdő időpontjában nem volt kimutatható, hogy az S. Rt. "fa."-val szemben bejelentett követelése állna fenn. A követelés bejelentésére - figyelemmel az S. Rt. "fa." felszámolásának kezdő időpontjára (1995.) - még az R. Kft. felszámolásának megindulását (1997.) megelőzően került sor. Arra vonatkozóan nincs adat, hogy a követelés az R. Kft. részéről engedményezésre került volna. A felszámolási iratok szerint az R. Kft. törlésekor a követelés nem volt meg, a hitelező nyilvántartása alapján viszont a követelés fennállt.

E tényállásból a jogerős végzés azt a jogi következtetést vonta le, hogy a kérelmező az eljárást olyan követelésre hivatkozással kezdeményezte, amely az S. Rt. "fa."-val szemben illette meg a jogutód nélkül megszüntetett R. Kft. gazdálkodó szervezetet.

A jelen vagyonrendezési eljárásra irányadó 1997. évi CXLV. törvény (régi Ctv.) 58/C. §-ának (1) bekezdése értelmében vagyonrendezési eljárást kell - kérelemre, vagy hivatalból - lefolytatni, ha a hivatalból történő törlési eljárás lefolytatása után, a cég jogutód nélküli törlését követően olyan vagyon kerül elő, amelynek a törölt cég tulajdonosa volt. Az 1997. évi Ctv. 58/C. §-ának (3) bekezdése szerint a kérelmezőnek a vagyon létét, tulajdoni helyzetének rendezetlenségét kell valószínűsítenie.

A vagyonrendezési eljárást az 1997. évi Ctv.-be beiktató 2003. évi XLIX. törvény 30. §-ához fűzött miniszteri indokolás, valamint a 2006. évi V. törvény (Ctv.) 119. §-ához fűzött miniszteri indokolás egybevetésével a bíróság a jogerős végzésében arra a jogi következtetésre jutott, hogy az 1997. évi Ctv.-ben megfogalmazott vagyonrendezési eljárás szabályozása esetében sem irányult a jogalkotói akarat a vagyon teljes körét érintő vagyonrendezési eljárás intézményesítésére. Ezen eljárás szempontjából vagyonon csupán a vagyonnak azok az elemei értendők, amelyeken tulajdonjog állhat fenn. Azoknak a vagyonelemeknek a körét, amelyeken tulajdonjog állhat fenn, a Ptk. 94. §-ának rendelkezéseiből kiindulva kell meghatározni. A Ptk. 94. § (1) bekezdése értelmében minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lett. A (2) bekezdés szerint, ha a törvény kivételt nem tesz, a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre.

Vagyon valamely személy vagyoni értékű jogainak és vagyoni tárgyú kötelezettségeinek összessége. Vagyontárgyak az aktív vagyon egyes elemei, egyrészt azok a dolgok, amelyeken tulajdonjog áll fenn, másrészt egyéb vagyoni értékű jogok.

A kötelmi viszony, illetve az ebből fakadó követelés ugyan része a jogosult vagyonának, mivel azonban nem birtokba vehető dolog, illetve a Ptk. 94. § (2) bekezdés alapján a tulajdonjog szabályainak megfelelő alkalmazására sem kerülhet sor, nem minősül olyan vagyontárgynak, amelyen tulajdonjog állhat fenn.

A bíróság álláspontja szerint a vagyon fogalmának akár tágabb, akár szűkebb értelmezése mellett sem lehet elvonatkoztatni a törvénynek attól a kifejezett rendelkezésétől, mely azon vagyontárgyakat illetően teszi lehetővé a vagyonrendezési eljárás lefolytatását, amelyeknek a törölt cég tulajdonosa volt. Márpedig a kötelmi jogviszonyból eredő követelés nem tekinthető ilyennek.

A Ptk. 117. és 119. §-aiból kiindulva a készpénz akkor kerül az adós tulajdonába, ha azt (jogalanyisága megszűnése előtt) a törölt cégre átruházták. Ezzel egy tekintet alá esik a törölt cég bankszámlájára átutalt számlapénz, amelyet a bank a törölt céggel kötött bankszámla szerződés, vagy betétszerződés alapján kezelt és tartott nyilván, noha ez is a bankkal szembeni követelés.