BH 2018.3.86 Az osztrák pénzintézettel kötött olyan kölcsön esetében, ahol mind a kölcsön folyósítása, mind annak törlesztése euróban történik, olyan árfolyamkockázat nem áll fenn, amelyről a forintjövedelemmel rendelkező alpereseket külön tájékoztatni kellett volna [1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 213. §, 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A lakáscélú kölcsönük kiváltásának lehetőségét kereső alperesek közvetítő útján kerültek kapcsolatba a felperesi osztrák pénzintézettel. A felperes 2006. október 11. napján a székhelyén a hitelszerződés megkötésére irányuló szerződési ajánlatot állított ki, amelyet az alperesek 2006. október 16. napján elfogadtak akként, hogy a valamennyi érintett megbízásából eljáró ügyvéd előtt a szerződési ajánlat magyar nyelvű fordítását tartalmazó okiratot aláírták és nyilatkoztak arról, hogy a hitelszerződéssel - beleértve a Fogyasztóknak Nyújtott Hitelekre Vonatkozó Általános Feltételeket, valamint az Általános Szerződési Feltételeket is - teljes egészében egyetértenek. A hitel visszafizetésére nézve a megállapodás deklarálta az adósok egyetértését abban a kérdésben, hogy a hitelkondíciók változása esetén a futamidő változatlansága mellett a törlesztőrészlet kerüljön hozzáigazításra. A kamatláb a megállapodás szerint további rendelkezésig évi 6% a Fogyasztóknak Nyújtott Hitelekre Vonatkozó Általános Szerződési Feltételek 5. pontja szerinti záradékban kifejtett 2006. júniusi SMR/EURIBOR alapján. A megállapodás a kezelési költség, a biztosítéki okirat kiállításának költsége, kamatteher, egyéb költségek tételezése mellett összesítve is tartalmazta az aktuálisan érvényes kondíciók alapján a hitel szerződésszerű visszafizetésével járó összterhelést, 191 280,56 euró összegben.

[2] Rögzítette a megállapodás, hogy a hitelviszonyra a felperes Általános Szerződési Feltételei és a Fogyasztóknak Nyújtott Hitelekre Vonatkozó Általános Feltételek vonatkoznak. A Banki Ügyletekre Vonatkozó Általános Szerződési Feltételek 20. pontja tartalmazta, hogy a jogviszonyra az osztrák jog az irányadó.

[3] A Fogyasztóknak Nyújtott Hitelek Általános Feltételei 5. pontja szerint a megkötött hitelviszonyra vonatkozó kamatozás változó, ami azt jelenti, hogy a kamatlábat pontosan meghatározott, objektív kritériumok betartása mellett a refinanszírozási költségek változásához igazítják hozzá. Ugyanitt a felperes tájékoztatást nyújtott arról, hogy a refinanszírozási költségek változását meghatározó két értéket - Kibocsátók Összesített Másodlagos Piaci Hozama (SMR) és a három hónapra szóló bankközi EURIBOR kamatláb (röviden EURIBOR) - a fogyasztók milyen forrásból ismerhetik meg. A kamatláb kiigazítására akkor kerül sor, ha a hitelszerződésben ismertetett indikátorérték a mindenkor kiszámítandó aktuális indikátorértékhez képest a folyamatos összehasonlítás során több mint 0,25 ponttal változik. A kiigazításra az SMR és EURIBOR közzétételét követő 8 héten belül kerül sor azzal, hogy a kamatláb emelésének vagy csökkentésének hatályosulásáról a pénzintézet a fogyasztót tájékoztatja. A fenti szabályozást megismételve a Fogyasztóknak Nyújtott Hitelek Általános Feltételei 6., 7. és 8. oldalán a felperes egy példaszámítást is bemutatott.

[4] A hitelajánlat elfogadásával egyidejűleg aláírtak az alperesek egy ügyvédi megbízási szerződést is, melyben megbízták dr. T. T. ügyvédet a hitelszerződés magyar nyelvű fordításának és a jelzálogjogot alapító okiratnak magyar nyelven történő elkészítésével, a földhivatal részére történő benyújtásával. Ugyanez a megállapodás tartalmazott kockázatfeltáró nyilatkozatot az árfolyamkockázat vonatkozásában, tájékoztatást az osztrák jog alkalmazásáról, valamint arról, hogy a bank a szerződésben szabályozottak szerint jogosult az ügyleti kamatot és a késedelmi kamatot egyoldalúan módosítani, amennyiben annak feltételei fennállnak.

[5] Az alperesek a kölcsön törlesztésével késedelembe estek, ezért a felperes a kölcsönszerződést felmondta. A felmondást az alperesek pontosan nem ismert időpontban, de legkésőbb 2012. augusztus hónapjában vették kézhez. Az alperesek tartozása 2012. szeptember 11. napján 107 372,38 euró volt.

[6] A jelen per alperesei a változó kamatozással kapcsolatos rendelkezés érvénytelenségének megállapítása iránt indítottak pert. A semmisség indokaként arra hivatkoztak, hogy a devizaalapú kölcsönszerződésben nincs pontosan megjelölve a kölcsön összege. A hitel visszafizetésére vonatkozó szerződési rendelkezésekből érvénytelen az előre meg nem tárgyalt egyoldalú módosítás. Ugyancsak a fenti okokból érvénytelen a kamatlábra és a túllépési jutalékra vonatkozó teljes fejezet, a kezelési költségre vonatkozó teljes szöveg, mivel a hitel egyetlen ellentéte a kamat lehet. Állították azt is, hogy a felmondás érvénytelen, mert a bank a teljesítőképességüket meghaladó követelést támasztott és nem tett kísérletet a szerződés fenntartására. A Kúria által felülvizsgált és hatályában fenntartott jogerős ítélet megállapította, hogy a felperesek által a per tárgyává tett okokból a kölcsönszerződés nem érvénytelen. A peres felek az érvénytelenségi jogvitában a magyar jog alkalmazását közösen kérték.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[7] A felperes a jelen perben keresetében azt kérte, hogy a bíróság egyetemlegesen kötelezze az alpereseket kölcsöntartozás címén 107 372,38 EUR, valamint ebből 105 344,50 EUR után 2012. szeptember 11. napjától a kifizetés napjáig járó, évi 9,625% mértékű késedelmi kamat megfizetésére.

[8] Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték.

Az első- és másodfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság az OPTK 1357. §-a, 1333. §-ának (1) bekezdése, 1333. §-ának (3) bekezdése alapján a kereseti kérelemnek megfelelően kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 107 372,38 eurót, ebből 105 344,50 euró 2012. szeptember 11. napjától számított, a kifizetés napjáig járó évi 9,625% mértékű kamatát, valamint 2 210 438 forint perköltséget. Indokolásában rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a perben alapvetően az összegszerűségi kérdést kellett eldönteni, mivel az alperesek által előadott érvénytelenségi kifogás nem tartalmazott olyan új elemet, amit korábban, az általuk indított érvénytelenségi perben jogerősen nem bíráltak el.

[10] Az összegszerűség kérdésében az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a perben kirendelt igazságügyi adó- és könyvszakértő aggálytalan szakvéleménye a keresetet alátámasztotta. Az alperesek kifogásolták, hogy az általuk indítványozott kérdések megválaszolására a bíróság a szakértőt nem hívta fel, az elsőfokú bíróság azonban kifejtette, hogy erre nem volt szükség, mert az alperesek által a szakértőnek feltenni indítványozott kérdések nem releváns körülményekre vonatkoztak.

[11] Az ítélet ellen az alperesek fellebbeztek. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és a bizonyítékokból helytálló jogi következtetéseket vont le. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy az osztrák jog, mint választott jog alkalmazására az 593/2008/EK rendelet [Róma I. rendelet 3. cikk (1) bekezdése és 6. cikk (2) bekezdése] ad módot. A feleknek így módjukban állt, hogy a szerződés érvényes létrejötte, vagy érvénytelensége kérdésében közös megállapodással a magyar jog alkalmazásában állapodjanak meg, az osztrák jog egyéb vonatkozásokban történő alkalmazásának érintése nélkül, figyelemmel arra, hogy a 3. cikk (1) bekezdése a felek választására bízza, hogy a szerződés egészére vagy annak egy részére alkalmazandó jogot meghatározzák. A másodfokú bíróság is egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy az érvénytelenségi kifogás tartalma és a korábbi érvénytelenségi perben előterjesztett kereset tartalma megegyezik. Az anyagi jogerőhatás következményeként a Pp. 229. § (1) bekezdése alapján a felek a kölcsönszerződés érvényességét ugyanazon okok miatt már nem tehetik vitássá. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy az alperesek tévesen állították, hogy az érvénytelenséget, semmisséget a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény értelmében a bíróságnak hivatalból is észlelnie kellett volna. A PK vélemény 4.a. pontja szerint a bíróságnak csak a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján tényként megállapítható, nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie, a jelen perben ilyen nyilvánvaló érvénytelenségi ok nem merült fel. Az árfolyamkockázat viselése az alperesek számára egyértelmű volt. Az euróban felvett kölcsönt az osztrák pénzintézetnek euróban kellett törleszteniük, tehát számolniuk kellett azzal, hogy mivel forintjövedelmük van, a forint árfolyamának gyengülése a kölcsönterhek növekedésével járhat. Egyébként az alperesek kockázatfeltáró nyilatkozatot is aláírtak. Az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó tájékoztatás hiányosságaira alapított érvénytelenségi kifogás előterjesztése egyébként a Pp. 235. § (1) bekezdésébe ütközik. A másodfokú bíróság szerint nem sértette meg az elsőfokú bíróság az alperesek eljárási jogait, amikor a perhez nem tartozó kérdéseket nem engedte a szakértőnek feltenni. A Pp. 3. § (4) bekezdése az elsőfokú bíróságot feljogosította a szükségtelen bizonyítás mellőzésére.