BH 1995.11.637 I. A családi pótlékra a gyermektartásdíj kérdésében létrejött egyezség nem terjed ki. Az egyezség megtámadásánál irányadó szempontok [Ptk. 210. § (3) bek.].

II. A jogalap nélkül felvett családi pótlék a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhető [Ptk. 361-362. §-ok].

Az 1987. szeptember 25-én megindított házassági bontóperükben a felek 1991. október 15-én egyezséget kötöttek, amely szerint a házasságból 1977-ben született Attila az alperes, az 1982-ben született Otília a felperes gondozásába került, és megállapodtak abban, hogy 1991. november 1-jétől kezdődően egymástól tartásdíjat nem követelnek. Otília ellátásáról 1990 júliusa óta ténylegesen a felperes az édesanyja segítségével gondoskodott, a gyermek után járó családi pótlékot azonban 1991 augusztus végéig az alperes vette fel.

A felperes keresetében kérte, hogy az alperes az általa jogosulatlanul felvett 43 500 forint családi pótlékot fizesse meg. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, és viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben téves feltevés címén támadta meg a perbeli egyezséget. Bizonyítani kívánta, hogy az egyezség megkötése előtt - az egyezség tartalmára kihatóan - a felperessel a hátralékos tartásdíjra és a családi pótlékra vonatkozóan is megállapodtak. Erre a megállapodásra tekintettel járult hozzá, hogy a jövőre nézve tartási igényt kölcsönösen nem érvényesítenek. Egyezségi nyilatkozatát tehát abban a téves feltevésben tette meg, hogy köztük vitás kérdés nem maradt fenn. Erre nézve a felperest képviselő ügyvéd tanúkénti kihallgatását kérte, a bizonyítás lefolytatására azonban nem került sor, mert a felperes a titoktartás alól nem adott felmentést. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy jogosulatlanul felvett családi pótlék címén fizessen meg a felperesnek a felperes gondozásában élő Otília után 1990. december 1-jétől 1991 augusztusáig felvett 26 100 forint családi pótlékot, valamint annak 1991. május 15. napjától járó évi 20% kamatát. Az alperesnek az egyezség megtámadása iránt előterjesztett viszontkeresetét elutasította.

Ítéletének indokolása szerint az 1990. évi XXV. törvény 1. §-ának (1) bekezdése, illetve az 51/1990. (III. 21.) MT rendelet 1. §-a értelmében a családi pótlékra a fenti időben a felperes volt jogosult, aki az erre vonatkozó követelésének az érvényesítésével az esedékességet követő hat hónapon túl sem késett el. A bontóperben a felek sem a tartásdíj-kiegészítéssel, sem a családi pótlék megtérítésével kapcsolatos igényt nem érvényesítettek. Nem merült fel adat arra nézve, hogy megegyezési szándékuk a fenti kérdésekkel összefüggött, azért sem, mert az alperes volt az, akit hátralékos tartásdíj és a jogosulatlanul felvett családi pótlék megfizetése terhelte volna. Az alperes egyéb olyan lényeges körülményt, amely az egyezség Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése szerinti eredményes megtámadásához vezethetne, nem bizonyított.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta: az alperest terhelő marasztalási összeget 22 570 forintra leszállította, mivel az alperes a másodfokú eljárásban bizonyította, hogy az általa felvett családi pótlékból 630 forintot a gyermekre fordított, illetve 2900 forintot a felperesnek visszafizetett. Egyebekben az első fokú ítéletet helyes indokainál fogva hagyta helyben.